Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-04-07 / 14. szám

— Bezárt iskolák. Az alispán a dombóvári óvódát és az iskolákat a kanyaró járvány miatt bezáratta.

MULATSÁGOK.

— Dalestély. A szekszárdi róm. kath. olvasókör. folyó hó 10-én, vasárnap este 8 órakor saját disztermeben dalestelyt rendez, melynek műsora a következő : 1. Nemzeti ima. Hubertől. Előadja a kath. kör. dalárdája, Hiller Gyula újvárosi kántortanitó karvezetése mellett. 2. A hontalan. Yörösmartytól. Melodráma. Szavalja; Kovács Mariska. Zongorán kiséri: Treer Ilonka. 3. Fráternóták. Énekli saját zongorakisérete mellett Szende Ferenc bátaszéki kántor. 4. Estély egy gyenge ténsurnál. Vig monológ. Előadja; Taksonyi János. 5. Dalkettős. Éneklik cigányzene kísérettel: Hahn Annuska és Lengyel Sándorné. 6. Zsur a Dob-utcában. Énekes, zenés bohóság. Hetényi A.-tól. Előadja: Bencze János. Zongorán kiséri: Hiller Gyula, kántortanitó. 7. Népdalok. Énekli: Szende Ferenc bátaszéki kántor. 8. Herold op. 31, „Zampa“. Előadja hegedűn: Pigniczky Ferenc. Zongorán kiséri: Laky Irénke. 9. Dalegyveleg : Előadja a kath. kör dalárdája.

— Tánckoszortl. Edelényi Vilmos okleveles táncmester folyó hó 16-án a „Szekszárd Szálló“ dísztermében tartja meg a diák nagy tánckoszo- rucskáját. Belépő dij személyenkint 2 korona. Családjegy 5 korona. Jegyek előre válthatók: Molnár-féle r. t. könyvkereskedésében.

— A szekszárdi épitő- és famunkások által

múlt hó 28-án tartott táncmulatságon feiülfizettek : Mayer János, Bulázer István, Rencz András, Esztrenga János, Horváth István, Hetyei Ignác 40—40 fillért, Szikora Sándor, Tamás István, Miksa József 20—20 f., N. N. 60 f., N. N. 1 K 40 fillért, amiért is ezúton mond köszönetét a rendezőség.

TANÜGY.

Felhívás Tolnavármegye tanítóihoz! Minthogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1896. évi április hó 27-én 26.120. sz. a. kelt rendelete szerint a „Madarak és Fák napja“ évenként az iskolák által megünneplendő, azért felhivom tankerületem összes tanítóit, hogy a nemes célt' szolgáló ügyet magukévá téve, a jelzett ünnepet tartsák meg növendékeikkel s hassanak oda, hogy a madarak és fák védelme a növendékek szivében visszhangra találjon. Egyben az „Ifjúsági Madárvédő Ligák“-nak az 1908. évi 27.171. számú rendelet alapján leendő szervezését is melegen figyelembe ajánlom. Az ünneplés megtartására és lefolyására vonatkozó részletes jelentések folyó évi május hó 31-éig hivatalomhoz küldendők. — Szekszárd, 1910. március hó 29-én. Tihanyi Domokos, kir. tanácsos, tanfelügyelő.

A Tihanyi-szobaalapitványra gyűjtöttek és adakoztak, Özv. Skertich Lajosné gyűjtése Tolnán 30 korona 02 fillér. Adakoztak: Fekete Ágost, Tolnavidéki Takarékpénztár, Tenzlinger 2—2 kor., Rosmayer Ferenc 1 kor. 02f., Perler Keresztélyné, Wittinger Ödönné, Wittinger Sándorné, Szily Jánosné, Veszprémy Győzőné, Tenzlinger Lajosné, Gyűszű Istvánná, Ludvig Ferencné, Maixner Jánosné, Hámori Antalné, dr. Szily Gézáné, Szily Jánosné, Kiss Gobrik Lajosné, Stein Györgyné, Virányiné, Taubner Árminná, Tantos Gyuláné, Szmrecsányi, Brezl- mayer Józsefné, Tenzlinger Józsefné, Grelinger Mária, özv. Skertich Lajosné 1—1 korona. Takács László gyűjtése Ungvárott 9 korona. Adakoztak : Takács László, Révész József, Bar- takovics András, Szegelethy Ilona 2—2 kor., Budai István 1 kor. — Horváth Mihály gyűjtése Mázán 7 korona 60 fillér. Adakoztak: Brogli József, Brogli Béla 2—2 or, . Horváthk József, Rumbus Imre, Horváth Mihály 1—1 kor. Hebenstreit József 60 fillér. — Kontz Mariska gyűjtése Ódalmandon 5 korona 70 fillér. Adakoztak : Csizmadia Irén, Kontz Mariska, Kovács Imre, dr. Kopcsányi 1—1 kor., Csányi Károly 50 fillér, Csizmadia Gyuláné, Rosta Ilona, Mann József 40—40 fillér. — Scherer János gyűjtése Keszőhidegkuton 2 korona 50 fillér. Adakoztak : Scherer János, Weil Endre 1—i kor., Schultheisz Henrik 50 fillér, összesen: 54 korona 82 fillér. Mindössze: 1403 korona 25 fillér.

A községi és felekezeti tanítók figyelmébe! Az adóhivatalok megkeresése folytán figyelmeztetem a tanító urakat, hogy államsegély nyugtáikat a könyvecskével együtt, az illetékes adóhivatalhoz mindenkor, az előző hó 25-ig küldjék be, mert ellenkező esetben az adóhivatal az államsegélynek rendes időben való elküldését nem eszközölheti. Ha valakinek nyugdíjigényére levonása van, a nyugdijköny- vecske is egyidejűleg beküldendő. Szekszárd, 1910 április 4. Kir. tanfelügyelő ’szabadságon: Nagy Béla kir. s. tanfelügyelő.

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

A Rokkant és Nyngdljegylet szekszárdi flókpénztárának közgyűlése. Március 28-án tartotta a M. M. R. és Ny. Egylet szekszárdi fiókpénztára Il-ik rendes évi közgyűlését. Jelen voltak ifjú Leopold Lajos, az egyesület védnöke, P. Takács Gábor elnöklete alatt a tisztikar és kb. 100 tag. P. Takács Gábor üdvözlén a megjelenteket, a gyűlést megnyitja. A jegyzőkönyvfelolvasása után Heller Mór pénztáros teszi meg jelentését, mely szerint a fiókpénztárnál befizettek az elmúlt évben 3150 K 22 fillt. A külön- alap, mely kizárólag a fiókpénztár vagyonát képezi, s melyből segélyre szoruló helybeli tagok lesznek támogatva, kitett az év végén 450K 62 fillért. Az idén is, egyik elhalt tagnak özvegye pénzbeli segélyben részesült. Pénztáros jelentésében kitér az egyesület humánus hivatására, hosszabban foglalkozik az elmúlt esztendőben történtekkel. A fiókpénztár jegyzője ismertette ezután a központ jelentését, melyet a közgyűlés tudomásul vett s a központi gyűlésre R á d u 1 y Sándor jegyzőt küldte ki. A tisztikart kiegészítették. Ellenőr lett: Sági Ferenc. Választmányi tagok: Burka Ferenc, Csányi Péter, Erdei Lajos, Futó József és Vass József. A pénztáros leköszönését a közgyűlés ifj. Leopold Lajos felszólalása után nem veszi tudomásul, hanem felkéri őt tisztségének továbbra való megtartására, egyben kimondja, ha bekövetkeznék azon sajnálatos körülmény, hogy pénztáros Szekszárdról eltávoznék, úgy rendkívüli közgyűlést fog tartani, hogy Heller Mórtól, mint a fiókpénztár tulajdonképeni megala- kitójától illő módon elbucsuzhassék. Dezső Jakab indítványára a tisztikarnak működéséért köszönetét szavazott a közgyűlés, mire az elnök a közgyűlést bezárja.

CSARNOK.

Guci Bécsben.

Irta: Rományi Oszkár.

„Olgagasse Nr. 37.“ mondta Báró Barsy a fiakerosnak és halkan hozzátette: „A bírságot én fizetem!“ A sárgafelöltős kövér fiakeros arcán kétes mosoly vonult végig, azután az agyon- bandazsirozott Orlofok helyből olyan ügetést rögtönöztek, hogy csak úgy repültek ki a noteszek a rendőrök kebléről, amint a kocsi számát feljegyezték. De mindegy! Lothár báró Alsóüregben annyi viccet csinált az apósa lovaira, hogy most becsületbeli kötelességének tartotta bebizonyítani, hogyan hajt az ő számozatlanja. Jó lovakkal végigrepülni napfényes májusi délután a császárváros utcáin még annak is élvezet, aki megszokta, elképzelhetjük tehát, hogy Guci nagyon élvezett. A budapesti Rákóczi-ut forgalma, a Kossuth Lajos utca közönségeivel és az And- rássy ut fogataival: Ez a bécsi utca.

Szóval Guci el volt ragadtatva. A sógor, aki mindenkit ismert, felhívta figyelmét egypár automobilban robogó hírességre, láttak főhercegnőket udvari kocsikban, a Burgringen épen a testőrlovas század vonult végig szürke paripáin, a Stadtparkban virágzott a fehér orgona meg a piros japáni birs, mintha csak a „fexsche Magyarin“ fogadására rendeztek volna el mindent ilyen szépen.

Végül, azaz hogy nagyon is gyorsan megállt a kocsi a Paciék lakása előtt s az első emeleten a testvérek egymás karjaiba borulhattak. “A kis Rembrandt“ — ahogy a györgyi fiatalemberek Pacit nagy kalapjai miatt elnevezték volt — még jobban megszépült mint asszony, illett neki nagyon az önérzetes komolyság. De most hagyjuk a hölgyeket magukra, nagyon sok beszélni valójuk van.

Három hét múlva mikor Guci már betelt a Praterban való kocsikázással, a színházba járás sál, legfőképen pedig a nevezetességek megtekintésével és egy kiválóan szép verses képeslevelezőlap olvasása után arra kérte Pacit, játszaná el neki, hogy „hej de szivem csak azt mondja, jobb otthon!“, mondom, mikor ennyire jutott a dolog, Barsyék elhatározták, hogy vacsorát rendeznek a mulattatására.

A „fesche Magyarin“ hire már bejárta a minisztérium ódon helyiségeit és a meghívottak szörnyen kiöltözve, gyönyörű virágokkal a gomblyukban s óriási kíváncsisággal szivükben kivétel nélkül megjelentek.

Utolsónak érkezett Barsy osztályfőnöke, a „Hofrath“!

— És most kezdődik tulajdonképen a történet. A tanácsos ur ugyanis az első látásra (a Kovay lányoknál ez úgy szokott lenni!) belebolondult Guciba. Ez elsősorban abban nyilvánult, hogy nem tudott enni, ami annál feltűnőbb volt, mert a mellette ülő Guci mesés étvágygyal fogyasztotta a nagy alkalomra való tekintettel a Sachertól rendelt kitűnő dolgokat.

Tartozunk az udvari tanácsosnak azzal a kijelentéssel, hogy magas rangja dacára feltűnően jól konzervált ur volt, aki csak nagy protekcióval vitte ily fiatalon olyan sokra. Korát úgy sem lehetett volna konstatálni, mert az anyakönyv, melybe születését annak idején beírták, saját állítása szerint elégett. Egyébként, mint Guci már az első félórában megállapította, csak egypár ősz hajszál különböztette meg a többi vendégektől, az ideiglenes és valóságos segédfogalmazóktól, akik közül akárhánynak a blazirt külsejével bátran kiálthatta a versenyt az osztály- vezető ur. Mig a nyírott bajszu monoklis ifjúság a háziasszonyt rajongta körül, az udvari tanáesos a múlt évtized minden kabarémodortól ment rendszerével udvarolt Gucinak.

Nem beszélt ugyan sem csillagokról, sem virágokról, de másrészt a szabadszerelemről sem, mint a mai ifjúság. De azért igen érdekes adatokkal tudta fűszerezni a társalgást. Beszélt sport- eredményeiről, amikből lehetett látni, hogy egyáltalában nem öreg, beszélt turócmegyei birtokáról amiből lehetett látni, hogy nem rósz párti az „öreg“. A búcsúzáénál pedig kezet csókolt Gucinak.

Mindezek eredménye az volt, hogy Guci „nagyon érdekes“ embernek találta a tanácsost és másnap csak úgy odavetőleg megemlitette Barsynak, hogy meg kellene hívni a nagy vadászatukra.

Több rendbeli családi tanács és hosszas levelezés után megtörtént a meghívás, melyet a tanácsos, aki időközben magas összeköttetései révén' „Excellenz“ címre tett szert, látható örömmel fogadott.

Az alsóüregi házban meglehetős izgalommal várták a „kegyelmes ur“ érkezését. Megjött és pedig — talán az uj méltóságtól, talán egy uj érzéstől — egészen megfiatalodva. Sokat tett különben a fiatalos világos vadászruha, az angol- szabó remeke, amely egyébként a vadászat első napján mindjárt pocsékká ázott. S ebből keletkeztek a további események: Guci ugyanis a szabadban rendezett villásreggelinél a tűz mellé ültette a kegyelmest és szörnyen aggódott, hogy megárt neki a megázás. Ebből egy nagyon halkan folytatott eszmecsere fejlődött és egyszerre csak, mikor Guci egy pohár forralt borral kínálta az átázott „öreg urat“ az fogva tartotta a poharat nyújtó kezet!

Az estebédnél aztán lecsapott a bomba és jövő májusban már Tuci, a legkisebb nővér ment Bécsbe. Előbb azonban fogadalmat kellett tennie Györgyiben, hogy „nem lesz labanccá“. Meglássuk, megtartotta-e ígéretét 1