Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-04-07 / 14. szám
XXXVIII. évfolyam 14. szám Szekszárd, 1910 április 9. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A fokozatosság. Kossuth Ferenc, a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt elnöke, nemrég elmondott egyik beszédében hangoztatta a fokozatosság szükségességét, ami más szóval annyit jelent, hogy a függetlenségi párt mondjon le törekvéseinek egyszerre való érvényesítéséről s iparkodjék azokat részletekben kiküzdeni. Hát azt hiszem, a fokozatosság ezen elmélete se nem uj, sem az adott viszonyok között célra nem vezető. A fokozatosság elvét a 90-nes évek elején legelőször Ugrón Gábor hangoztatta, midőn a függetlenségi párt a választási harcból nem került ki győzelmesen s mikor ezen eredményt azon nevezetes mondásával okolta meg, hogy romlott értelmiséggel és gyenge néppel nem lehet a függetlenségi elvnek győzelmet biztosítani. Mondhatom, hogy az akkori országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nem fogadta valami rokonszenvesen Ugrón akkori állásfoglalását s általában az vott a felfogás szerepléséről, hogy a székely Rhabonbán, amint őt akkor nevezni szokták, kezdi beadni a derekát. Kossuth Ferenc újabb elmélete tehát semmi egyébb, mint Ugrón Gábor akkori állás- foglalásának hű másolata. Hogy el lehet-e? ily módon a kitűzött célt érni, az is ma már végleg eldöntött kérdés, legalábbis egy pár évtizedre. Mert mit is csinált a pártok szövetségéből kikerült nemzeti kormány. — Megkísérelte a magyar nemzeti állam kiépítésének nagy művét — fokozatosan és pedig mindenik kormánytag más módon. Wekerle Sándor kormányelnök a készpénzfizetések felvételével kívánta a pénzügyi függetlenséget előkészíteni; Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a katonai téren szerzett vívmányokkal akart a hadsereg osztrák-császári mivoltán rést ütni; Kossuth Ferenc az önálló gazdasági berendezkedés kérdését tolta előtérbe s az egész kormány egyetértett abban, hogy törvényen alapuló jogok elismerése nélkül Magyarországon békés kormányzást létesíteni nem lehet. Nem volt ez egyébb, mint megkísérlése annak, váljon lehetséges-e a függetlenségi párt programmjának egy töredékét, mely a magyar nemzeti állam kiépítését s függetlenségét foglalja magában, az uralkodó beleegyezéséval életbe léptetni; vagyis a szövetkezett pártok kormányának legkiválóbbjai a fokozatosság terére léptek s ily módon iparkodtak a nemzet jogos követeléseinek legalább részbeni kielégítésével, a békét biztosítani. ■ S mi volt az eredmény? Az, hogy elhangzott az uralkodó ajkáról a határozott nem s jött Khuen-Héderváry Károly gróf, ki vállalkozott arra, hogy a régi, engedelmes szabadelvű párt feltámasztásával, letör minden olyan törekvést és irányzatot, mely a törvényen alapuló jogok életbe léptetésével kívánja a háborgó nemzetet le- csőndesiteni. Ez lett a fokozatosság elve alkalmazásának következménye. Bámulom Kossuth Ferenc optimizmusát, ki még az Felelős szerkesztő Főmtmkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V, évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. eddigi tapasztalatok után is hiszi, hogy lehetséges a föggetlenségi párt elveit apró részletekben is megvalósítani, akkor midőn az ő szereplése is ebben a tekintetben teljes hajótörést szenvedett. Egészen bizonyos tehát, hogy a fokozatosság, vagyis más szóval, a megalkuvás politikájával sem lehet a nemzet igazainak érvényre emelését biztosítani. Akinek e. tekintetben még kétségei vannak, olvassa el Apponyi Albert gróf, volt vallás- és közoktatási miniszternek a napokban, a jászberényi választóihoz intézett nyílt levelét. Apponyinak, mint a kormány tagjának, elég alkalma volt az udvari körök kulissza titkait megfigyelni; azt hiszem senki sem fogja kétségbe vonni, hogy erre képességgel is bir. Nos és Apponyi nyílt levelében egész határozottsággal azt állítja, hogy a 400 éves Habsburg politika, melynek kitűzött célja volt mindég az összbirodalom megteremtése és, hogy ez keresztülvihető legyen, Magyarország különállásának, állami függetlenségének megsemmisítése, újra, a maga régi teljességében feltámadt és uralja a helyzetet. Ez a régi politika volt az, mely ha Ausztria veszedelmes külbonyodalomba keveredett s helyzete kétségessé vált, akkor elkezdte a magyar nemzetet dédelgetni s jogainak valamelyes elismerésétől sem idegenkedett ; de amint helyzete jobbra fordult s magát biztonságban érezte, akkor hallani sem akart, királyi esküvel megerősített, szentesített törvényről s állami függetlenségről, ellenkezőleg visszatért beolvasztási törekvéseihez, előbb elismert jogok visszafejlesztéséhez s a nagy Ausztria létesítésének útjába gördülő akadályok ravasz vagy erőszakos módon való eltávolításához. Ezt a kétszínű, ravasz osztrák politikát mi sem jellemezi jobban, mint az, hogy 1867- ben megkötötték Magyarországgal a kiegyezést, de Ausztriában ettől lényegesen eltérő kiegyezési törvényeket alkottak meg s most arra hivatkoznak s azt akarják Magyar- országra nézve is érvényesnek tekinteni. Tehát midőn teljes hitelt érdemlő helyről tájékoztatnak bennünket a bécsi politika legújabb irányzatáról, akkor felesleges fokozatossági elméletekkel foglalkozni, ellenkezőleg vállvetve, összeolvadva, készülnünk kell az élethalálharcra, mert hiszen nem gondolhat senki arra, hogy az ősi magyar alkotmány, melyet elődeink 1000 éven át fenntartani, megóvni képesek voltak, a mi egymás közti harccal gyengített kezeinkből ragadtassák ki. Legyünk azzal tisztában, hogy mi állami függetlenségünket, melyet törvényeink biztosítanak, csak úgy tudjuk teljes mérvben életbe léptetni, ha azt Ausztriától kicsikarjuk. Megalkuvással, mely erőtlenségünknek a jele, célt egyáltalán nem érhetünk. Ejtsünk el azért minden fokozatossági kísérletet és készüljünk el olyan helyzetet teremteni, mely Ausztriát és a dinasztiát kényszeríteni lógja, hogy hazánk törvényben biztosított állami függetlenségét elismerjék és annak a maga egész valóságában való életbeléptetése elé semmiféle akadályt ne gördítsenek. Boda Vilmos. Széljegyzetek. Mozgalmas napok voltak újra Szekszárdon. Megtiszteltek látogatásukkal idegenek. Láttunk újra olyan embereket, akiket rendesen csak ilyenkor szoktunk látni, mikor szerintünk fontos ügyeket kell elintézni. Robogtak be fogataikon a régi „elvhű“ urak! A jó nép és sokan, akiket fontossabb dolog otthon tartott,' távol maradtak, Azok pedig, akik nem tartoznak „a vármegye intelligenciájának szine-javához“ — mert úgy emlékszem, igy mondotta a demokrata ? uj tiszti ügyész ur — a proletárság nem érdeklődött. De | azért ne bigyjük ám, hogy nem voltak a népünk közül, már szerdán este, de még inkább csütörtökön reggel jött pár olyan falusi színezetű cséza, hol. a falusi intelligencia a nótárius ur, meg azután a biró ur (de szép demokrácia!) ébredtek arra a tudatra, hogy már Szekszárdon vagyunk, ahol ma a tisztelt pecsovics vármegyének nagy, fontos dolga akad, voksolni kell és minden . bizalmas“ emberre szükség van, hiszen bizalmat akarunk szavazni. Oh szegény nagyterem, hányszor hallottad már azt a bizalom szavazást, hányszor és hányfélekép és hányféle embernek szavazták meg benned a bizalmat, de vigasztalódj ! ha benned igy is szól a nóta, kivül másként hangzott, egyben következetes maradtál — mindig bizalmas voltál ... és örökösen csalódtál. * Csata előcsatározás nélkül nem lehet. Megvolt az előütközet is, elkellett Ítélni előbb valami szellemi gilotinnal azokat az embereket, akik a „fokos jegyében“ állanak és akik egy embernek, akinek sehogysem ment fejébe a magyar törvény, felhevültségükben fejéhez vágták a magyar törvénykönyvet. Persze volt nagy lárma, zúdultak a kövek, jó, hogy nem voltatok e vármegyéből ti „heves“ dobálók, mert a „higgadt“ vármegye ugyancsak meghallgatta volna önvédelmetek ? Persze itt is volt lárma ellenetek ’ (Én sem pártollak ám azért!) Hivatkoztak itt is a külföldre és én újra csak azt a meggyőződést szűrtem le, hogy itt is, mint széles e hazában — már az újságokat értve — minálunk csinálták a legnagyobb lármát felette. * Egy „kultur“ ember, midőn erről szólt, meg- emlitette, hogy igaz, volt miniszter, akit golyó ért, de az a golyó csak egy életet oltott ki, de ez a szégyen az egész magyar parlamentet érte! mit soha sem lehet elfeledni, megbocsájtani ! (Körülbelül igy beszélt!) Szegény jó Battyány ! ott a kerepesi-uti temetőben nem fájt már szivednek, hogy akadt egy ember, aki csak igy tudott megemlékezni rólad, de nekünk nagyon fájt, . . . Mi nem felejtettünk el, mi többnek tartjuk azt, hogy te, mint az első felelős magyar minisztérium első miniszterelnöke vértanú halált szenvedtél, mint a 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sértését Hédervárynak. Oh az' a novemberi szavazó nap, az, mikor a ' magyar parlamentbe katonaság vonult be 8 erőszakkal oszlatta szét — az nem szenlségtelenitette meg a parlament szent templomát; de most bemocskolták! Sión leányai, hű Mungók! öltözzetek gyászruhába, hintsétek be fejeiteket hamuval, jajveszékeljetek, sirrassátok a templom nagy gyalázatát .... a szent templom most feledhetetlenül bemocskoltatott . .. kérjétek jó vezéreiteket szenteljék be újra azt. * Szépszavu Rátkay, veled éreztem én is akkor, midőn azt mondottad lemondó fájdalommal, úgy érzed, mintha megváltozott volna körötted a világ. Nekem is úgy tűnt fel, mikor Szabó Károly beszédét hallottam. Úgy éreztem : „Nem úgy van már mint volt régen, nem az a nap süt az égen!....“ Évek előtti múlt jutott az eszembe, mikor még paksi tiszteletes volt, mikor Héder- váryt granicsárnak nevezte, miért Perczel Dezső holmi hiéna hasonlatba vonta. Most meg oly Iá-, gyan beszélt, olyan vegyes izü programmbeszédet Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle- nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és pénzküldemények intézendők
