Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-31 / 13. szám
1910 március 31 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 akkor, amikor a leplezett absolntizmassal szemben a nemzet összes fiainak egy táborban kellene egyesülniük, akad egy párt, mely a „Nemzeti munkapárt" hangzatos jelszavát vette fel és azt hirdeti szerte az országban, hogy ők megunták a küzdelmet, hogy ők dolgozni akarnak, llát ennél nagyobb szemfényvesztést a világ még nem látott! Hát mi nem akarunk dolgozni? Hát mi nem akarunk ez országból egy hatalmas, gazdag, független országot teremteni ? Csakhogy ehhez az az ut vezet, amelyen mi haladunk, t. i. megerősiteni az országot gazdaságilag, amely elvezet a teljes állami függetlenáéghez. S nekünk épen azért kell ragaszkodnunk az önálló bankhoz, mert ez az első lépés a gazdazági függetlenséghez. Azt is mondják ami ellenfeleink, hogy még nem vagyunk elég erősek arra, hogy egy önálló bankot felállíthassunk. Hát azok az apró balkáni államok: Szerbia, Kománia, Görögország, Bul gária, melyek mindegyikének van saját nemzeti bankja, váljon ezek elég erősek és amit ezek az apró államok meg tudnak csinálni, ahhoz a 20 milliót számláló Magyarország nem volna elég erős ? Itt megint azzal a jelenséggel találkozunk, hogy egy, a közéletbe bedobott jelszó, minden kritika nélkül adódik kézről- kézre ! Aki a magyar hitelUgy történetében lapozgat, arcába szökik a vér a dühtől azon kapzsi, megalázó, visszataszitó bánásmódon, amellyel Ausztria a magyar nemzettel szemben a hitelügy téren viseltetett. Volt már nekünk önálló nemzeti bankunk 1848 ban, ám amikor a szabadságharcunkat a túlerő elnyomta, Windischgrätz herceg a magyar jegybank fedezetére szolgáló több millióra rugó arany és ezüst érckészletet beszállította az osztrák kincstárba és ezért váltak értéktelenekké a Kossuth bankók. Lónyay Menyhért gróf megírja a magyar bankügy történetében, hogy a hetvenes években száz magyar takarékpénztár kölcsönös jótállás mellett négy millió forintot akart felvenni az Osztrák-banktól. A bank a kölcsönt megtagadta; ekkor az „Első Hazai Takarékpénztár4* felajánlotta jótállását a száz bank mellett, ám az Osztrák bank még ekkor is mereven elzárkózott s csak akkor volt hajlandó meg adni a kölcsönt, miután ez utóbbi intézet értékpapír biztosítékot tett le. Megírja Lónyai, hogy az Osztrák bank magyar kereskedő váltójára bármily hitelképes lett légyen, három teljes bonitásu aláírás mellett sem volt hajlandó kölcsönt adni. épen csak azért, mert az a kereskedő magyar volt. Nem mondom t. választópolgárok, hogy az Osztrák-Magyar bank ma nem iparkodik a magyar hiteligényeket kielégíteni, csakhogy végre is Magyarország gazdasági érdekei sok tekintetben elütök Ausztriától s így kölcsön s kamatlábpolitikáját s nemesére politikáját nem intézheti kizárólag a mi érdekeink szempontjából. Egy önálló nemzeti bank sokkal inkább istápolhatja egy ország gazdasági érdekeit s tényleg azt lát juk, hogy mindezen intézetek feladatuk magaslatán állanak. Olvastuk, hogy Görögország nemzeti bankja két és fél millió drachmát adott egy mozsolaszőlő kiviteli részvénytársaság alapításához, lévén a mozsolaszőlő ezen ország fő kiviteli cikke. Az olasz bankstatutumokban benn foglal tátik, hogy az olasz nemzeti bank a kisembereknek, a kisiparosok, kiskereskedők és fóldmivelők szövetkezetének, mindig a hivatalos rátánál 1 százalékkal olcsóbban köteles kölcsönt adni. Ott a kamatlábat is a kormány állapítja meg s nem engedi meg, hogy a bank kényszerítő szükség nélkül a kamatlábat felemelje, A mi vidéki pénzintézeteink sokat beszélhetnének az Osztrák- Magyar bank szükkeblüségéről. De gazdasági érdeken kívül az állami függetlenségnek a külföld előtt való demonstrálása szempontjából is igen nagy jelentősége van az önálló banknak. Hogy mi a mi katonáinkat milyen nyelven vezényeljük, arról a dolog természete szerint a külföld nem igen vesz tudomást, ám ha a külföld, melyhez számtalan gazdasági érdek fűz, azt látja, hogy ennek az országnak Budapest a pénzügyi központja s az ország pénzforgalma ott szabályozódig, nem pedig Becsben, ha a hitelpolitikája nem itt, hanem Budapesten intéződik, ezzel többet tettünk a magyar nemzeti önállóság kidom- boritására, minden vezényszó, minden kardbojt a minden ci mernél. Befejezem felszólalásomat. Ha Jönöknek t. választópolgárok a közelgő választások alkalmával a megalkuvást erénynek, a lemondást bölcsességnek fogják hirdetni, emlékezem egy kiváló gazdasági Írónk szavaira s mondom, legyen bátorságuk gyávaságuknak végső konzekvenciáját is levonni 8 álljanak a becsületes magyar választók elé s szóljanak : küldjétek csak képviselőiteket az osztrák Reichsratba, mert a ti sorsotok felett ngyis ott határoznak, legalább nem fognak rólatok, nélkületek határozni. De bizunk benne, hogy a nemzet türelmének is van határa és a nép haragja el fogja seperni a megalkuvókat a közélet színteréről. Ezután dr. Zsigmondi Ferenc ügyvéd, pártjegyző szólalt fel, kiemelve, hogy most egy olyan zászló diadalra juttatásáról van szó, amely zászlóra Kossuth Lajos nagy nevéhez fűződő igaz, tiszta és hamisitatlan függetlenségi eszmék vannak felírva. Ennek a zászlónak győzelemhez való segítése a mai politikai viszonyok között az egész nemzetre és igy valainennyönkre nézve valóságos életszükséglet és létkérdés. Létkérdés különösen azért, mert köztudomásszerüleg oly egyén ül ma Magyarország kormányelnöki székében, aki nyil- tan, leplezetlenül vállalkozott arra, hogy a nemzetnek a törvényekben biztosított jogait elkobozza és megsemmisítse. Jól tudja mindenki, hogy az országgyűlés nagy többsége egy korábbi törvény értelmében az önálló bankot akarta 1911-ben felállítani. — A nemzetnek ezen kétségtelen jogával szemben Bécs és a császár azonban a merev tiltakozás álláspontjára helyezkedett és mivel ily körülmények között államférfiaink közül senki sem merészelt kormányalakításra vállalkozni, jelentkezett Héderváry, megígérve a császárnak, hogy ő majd letöri az országgyűlést és vele együtt a nemzeti akaratot. Célja az, hogy a legközelebbi országgyűlésre összeszedjen egy oly többséget, mely nem a magyar nép kívánságait, óhajait képviseli, hanem amely felülről, Bécsből vesz utasításokat, parancsokat és azokat vakon, szolgai módra végre is hajtja. A régi mameluk rendszer feltámadása ez, melynek sikeresebb keresztülvitele céljából szövetkezett ennek a letűnt rendszernek egyik hírhedt lovagjával, Tisza Istvánnal, vele együtt megalakítva azt a munkapártot, melynek főelve: teljes behódolás Bécsnek. Számítanak arra — úgymond — hogy csoportjukba állanak mindazok, akiknek miniszterség, államtitkárság, főispánság, hivatal, egy szóval sáp és konc kell; remélik, hogy bőven akadnak ma még olyanok, akik jövedelmező vállalatok és üzletek fejében a mindenkori kormányt készséggel támogatni hajlandók. Bizakodnak abban is, hogy ha majd — mint Iglón — folyik a bor, sör, a potya pálinka és e mellett cseng a pénz, működik a főispán, szolgabiró, katonaság, csendőrség és a tőlük függő minden más hatóság, akkor a magyar ember beadja a derekát és velük együtt csatasorba áll. Szól ezután a munkapárt belső programm- járól, szembe állítva vele a függetlenségi és 48 as párt céljait és törekvéseit, melyeket mindig be csületes és férfias kitartással megvalósítani igyekezett. Majd kitér arra a csúnya hajszára, melyet a párt ellen szóval és kibérelt újságok utján a hazában és külföldön meginditottak s amely hajszának egyik éltető tápja a miniszterelnökkel történt incidens. A magyar nemzet azonban — úgymond — a kormányelnök csekélyke sebei láttára gondolkodóba esik, hogy vájjon miért is kellett ezeket a sebeket kapnia? Talán azért, mert törvényes jogainkat védelmezte az országgyűlés házában ? Vagy tán azért, mert védelmére kelt az Amerikába kivándorló, földhöz ragadt szegény magyar nép érdekeinek ? Avagy talán azért, mert a császári akarat önkényének nyílt férfiassággal ellenszegült ? Nem — t. Választó polgárok — ezekért egyikért sem. Hisz bennünk él és megnyilvánul az a szép erkölcsi törvény, hogy aki velünk jót tesz, aki érdekeinket szivén hordja, azt szeretetünk egész melegével elárasztjuk. De viszont jól tudjuk, mert valamennyien érezzük és éreznünk is kell, hogy a jogtalanságok és igazságtalanságok láttára felébred keblünkben a szenvedély és indulat hatalma- és ösztönszerüleg megtorolni igyekszünk a rajtunk esett sérelmeket. Ha az any itól — úgymond — szeretett gyermekét akarják elrabolni, összefog az egész család a merénylő ellen; ha egy 1000 éves állam fundamentumát akarják megrongálni, összetartó köveit kiszedni és az egész alkotmányát halomra dönteni, elszánt lélekkel ott áll minden igaz hazafi és küzd utolsó leheletéig a legdrágább kincsének megmentéséért. Ilyenkor az ellenfelünkön látható ici pici kis seb eszünkbe juttatja és feltépi a mi soha be nem hegedő és ma is vérző fájó sebeinket. Eszünkbe juttatja annak a rettenthetetlen 13 hős magyarnak elvérzését, akik szabadságunkért küzdve, az utolsó gonosztevő módjára fejezték be nemes életüket; eszünkbe juttatja annak a másik miniszterelnöknek, Batthyány Lajos grófnak gyászos kimúlását, aki alkotmányos jogaink férfias védelmében kitartott mindhalálig; eszünkbe juttatja a szabadságharc leveretése után felkinálkozott bérencek gyilkos munkáját, melynek következtében patakként folyt ennek a nemzetnek vére. Ily nagy sebek mellett — úgymond — közömbösen érint bennünket az, ha e vérig sanyargatott nemzet egy-egy türelmét vesztett polgára törvénykönyvet vág a törvényeket elcsavaró miniszterelnök fejéhez, példát mutatva arra, hogy ennek a népnek türelmét, jóakaratát, becsületességét és hiszékenységét semmiféle merénylettel sem lehet a császári önkény és idegen érdekek kedvéért odadobni. Ha igy fogjuk fel az esetet — t. Választó polgárok — akkor nem hiszem, hogy közülünk csak egyetlen egy is akadna olyan, aki az ellenünk kovácsolt alaptalan rágalmaknak és hazu- dozásoknak alaptalanul felülne. Sőt épen ez az eset erősít meg bennünket azon hitünkben, hogy van még e hazában egy párt, mely Kossuth Lajos nagy hazánkfia elveinek tántoríthatatlan követése által mindig fegyverbe áll akkor, mikor törvénytelenségekkel szántszándékkal veszedelembe vagy bécsi igába akarják hajtani a nemzetet. Ez a párt, a függetlenségi és 48-as párt, melynek ha hü, odaadó, önzetlen támogatói leszünk, bizton hihetjük és remélhetjük, hogy hazánk, népünk érdekei meg lesznek védelmezve, még ha a pokol minden ördögei esküsznek össze és támadnak ellenünk. Indítványozza, hogy ennek a pártnak láng- lelkü, megalkuvást nem ismerő vezérét és éltető lelkét a következő tartalmú távirattal üdvözöljék: Nagyméltóságu Justh Gyula urnák Budapest. A szekszárdi függetlenségi és 48-as választó- kerület azon alkalommal, mikor gróf Batthyány Tivadart lelkesedéssel országgyűlési képviselő- jelöltjének kiáltotta ki: üdvözli Nagyméltóságodat, mint a függetlenségi eszméknek tántoríthatatlan és lelkes, megalkuvást nem ismerő harcosát. Hazafias üdvözlettel: Pártelnökség. Méltóságos Gróf Batthyány Tivadar urnák Budapest. Az óriási számban egybegyült szekszárdi választókerületi függetlenségi és 48-as választópolgárok egyhangú lelkesedéssel felajánlották e mindig szűz kerületnek szeplőtlen lobogóját! — Egész odaadással bízva Méltóságodnak a magyar nemzet érdekeit képviselő tiszta jellemében, kérik, hogy e kerület képviselőjelöltségét elfogadni és azt megtartani szíveskedjék ! Hazafias üdvözlettel: Boda Vilmos. Ezen táviratra gróf Batthyány Tivadar a következőkkel válaszolt: Szivem egész melegével köszönöm mélyen tisztelt elvbarátaimnak engem rendkívül megtisztelő bizalmát. A nekem kegyesen felajánlott jelöltséget hálásan elfogadom és ígérem, hogy győzelmünk esetén a kerület szeplőtlen függetlenségi lobogóját kezembe veszem, el nem hagyom és miként a múltban, úgy a jövőben is édes hazánk függetlensége, a magyar nemzet dicsősége, a nép javára fogok működni, a kerület érdekei pedig mindenkor különös szeretetteljes gondoskodásom tárgyát fogják képezni. A küldöttséget bármikor örömmel fogadom, a jövetel nap'át, idejét teljesen reátok bízom. — A jelöltséget köszönettel elfogadván, legyetek meggyőződve, hogy a mandátumot, ha győzünk, okvetlenül meg is tartom, sőt lehetőleg másutt fel sem lépek. Hazafias üdvözlettel: Gróf Batthyány Tivadar. VIDÉK. Kedves Vilmos Barátom l A választási mozgalmak országszerte megkezdődvén, a mi pincehelyi kerületünkben is megindult a készülődés a választásra, s miután ebből a kerületből még a megindult mozgalmakra nézve — legalább autencius — közlés nem jelent meg a megyei lapokban; engedd meg, hogy én, mint a pincehelyi választó kerület 48 as függetlenségi pártjának elnöke ily közléssel szolgálhassak s légy szives enek a legközelebb megjelenő lapodban tért és helyet engedni. Az országos 48-as függetlenségi párt kettészakadásának nálunk is meg van az áldozata. llálkay László volt képviselőnk a kettészakadás után kerületének községeit bejárta, hogy számot adjon a párt kettészakadásának körülményei és okairól, s hogy megindokolja, hogy ő miért maradt Justh Gyula mellett ez alkalommal azonban bő tapasztalatott szerzett magának az iránt, hogy a kerület nagy többsége elítélte és helytelenítette a ketté szakadást s a Kossuth-párt mellett foglalt állást.
