Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-05 / 31. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 augusztus 5 tor, Koszorú András 1 vágó deszka, Neiner József, Sibling József, Eszterbauer József, Koldájsz Mihály, Simon T. József ifj. 1—1 üveg bor, Ujj János 1 üveg pálinka, Lichter Dávid 2 drb szappan, Potyondi József 1 sámli, Koszorú József 1 üveg pálinka, Tráiber Lajos 2 tárgy, Orbán Imre 1 kor., Fráj Samu 2 üveg bor, Bencze József 1 torta forma, Prantner Antal, Illés Pál, Takler Vencel, Ferger Mihály, Nagy János 2—2 üveg bor, Török József, Török Józsefné, Lépőid József, Fekete János, Járó István, László Fererc 1—1 üveg bor, Kardos György, Békés István 40—40 fill., Steiner Ignác 20 fill., Illés Ferenc */* 1. bor, Takács János, 1 kor., Kazamér Ferenc 1 drb. vágódeszka, Szendrei László 1 korona. Major György és Körmöcz Károly gyüjtőiuén: Hrádek Lajos 1 drb, Bukovinszky József 1 szita, Thodo- rovics Lajosné 1 kor., Leopold Mihály 1 üveg szilva, 1 üveg törköly pálinka, Strasser Mór 1 üveg ásványvíz, Hrádek Gusztáv 3 drb kefe, Debulai Imre 1 sütő és 1 lakat, dr. Hilbert István 1 kor., Hirschfeld Mór 1 karika hurka, Sulczer Oszkár 1 tárgy, Fischhof Mór 1 üveg reál rum, Bencelits Ferenc, id. Tóth Pál, Nemes György, Höss János, Hornok József, Sugh József, Keresztes Jáups, Kovács Ádám, Csötönyi István, Tóth János, Tóth József, Kovács József 1—1 üveg bor, Szüts Ferenc, Herman Ferenc, Dömötör Sándor, Török József 2—2 üveg bor, Wolf Henrik, dr. Zsigmond Ferenc, őrffy Gyula 1—1 korona, Friedman Mór 5 üveg sör, Sziget Antal 1 kenyér, Zámbó János 1 drb zár, Nagy Sándor 1 üveg pálinka, Körmöcz Károly 2 virágállvány, Teisz Lőrinc 1 köpő láda, Mehrwerth Lajos 1 tárgy, Szászy József 1 üveg törköly, Mészáros László 40 fillér. Termel Ferenc gyüjtőiuén : Haudinger Gyula 1 zsámoly, Takler Mártonné, Bálint József, Hidasi Mátyás, Watzek László, Schmideg Mór, Hauk Antal, Orbán Mihály, Steiner András 2—2 üveg bor, Takler József, Csapó Ferenc, Stáiner György, Horváth György, Czéh János, Tóth Pál, Nagy Ferenc, Prantner Márton, László József, Prantner Antal, Nagy György, Ludvig Károly, Matzon B*Ma, Zemán József, Sipos György, Volcher Mihály, Nyéki Mihuly, Főglein János, Dittrich Ferenc, Eszterbauer Ferenc, Tóth Ferenc, Kiss János, Mátyás Ferenc, Kusztus Lajos, Szabó András, Orbán József, Vlach Samu, Nyéki István, Tatai Mihály, Taksonyi István 1—1 üveg bor, Salamon Miksa 2 drb, Szabó J. Emil 1 üveg likőr, Kreskai Ferenc 1 szalámi, Schvarcz Gyula 1 krém, Simonberger Péter 1 üveg bajuszpedrő, , Erdős Nándor 1 kenyér, Herczeg Mór disznósajt, Salamon Jakab 1 pipakészlet, Albert Mátyás 1 tárgy. Vitkovits Béla 1 hurka, Klein József 1 j pipa, Weisz S. I tárgy, Nitsner Antal 1 korona, Katzenbach Lajosné 50 fill., Hrádek József 1 lopó, Falusi József 1 sámli, 1 kovászfa, N. N. 40 fill., Pettrits Gottfried 1 szív, Haan Ferenc 1 tárgy, Nagy Nándor 1 káfer, Dinzer Ferenc 1 tárgy, Geipel Károly 1 kalács, Müller Imre 2 kolbász, Mészáros János 1 üveg pálinka, Ékes József 2 tárgy, Pfanzelt István 1 tucat fűző, Orbán István 3 karika hurka, Müller Bernát 1 tárgy, Lipovszky Gyula 1 vekni, Dorogi Mihály 40 fill., Dittrich József 1 kor., Vörös György 1 fejvánkos, Csányi Péter 1 tárgy, Simon Ferenc 3 kis kés, Dittrich Gyula 1 kor., Herman Józsefné 2 kor., Smit Sári 60 fill., Lendvai N. 2 drb szappan, Flesch N. 2 drb szappan, Cziráki Ferenc 1 cipó, Vidák Alajos 1 csomag szappan, Búzás István 1 tárgy, Hofbauer Katalin 2 pipaszár, Vollár György 1 kőmives kalapács, Csillag Józs« f 1 kovászfa, Főglein Ferenc 1 tárgy. Nikitits Antal 1 vekni, Szatmári Péter 3 doboz kenőcs, Bereczky Gyula 3 üveg bor, ifj. Nagy Ferenc 1 tárgy, Groszbauer Imre 3 drb tárgy. A tombola tárgyak adományáért, úgy a felül- fizetőknek, valamint a népünnepély és a tombola tárgyak rendezése alkalmával kifejtett fáradságáért Fránek Jánosnak ez utón is köszönetét fejezi ki a Parancsnokság. — Táncmulatság. A szekszárdi egyetemi és főiskola ifjak f. évi augusztus hó 7 én a polgári olvasókör kerthelyiségében zártkörű tánc- mulatságot rendeznek. A befolyó tiszta jövedelmet a helybeli főgimnázium egy szegénysorán és jó előmenetelő VIII. osztályú tanólójának jutalmazására fordítják. — Felülfizetéseket a jótékonycél érdekében köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Személyjegy 2 kor., családjegy (3 személyre) 5 K. Kedvezőtlen idő esetén a mulatságot a kör nagytermében tartjuk meg. Rendezőség : Almási Gusztáv dr., Bállá Sándor, Bodnár Jenő, Cservény Gyula, Duzs Sámuel, Fein József, Fischof Kornél, Frank Gyula, Halász Andor Halász István, Halász János, Halmos József dr. Hauck Jenő, Járó István, Kovács László, László József, Lestyán Pál, Linhardt Melanie, Lipovszky Ferenc, Lipovszky Imre, Mathis Andor, Micsky Dezső, Miklós Sándor dr., Mikosevics Dezső, Müller János, Parrag Ottó, Parrag Tibor, Sigora Attilla, Sommer Gyula, Sternfeld József, Stokinger János, Strasser Dezső, Szabó Dezső, Szabó Ferenc, Szondy István, Treer József. — Táncmulatság. A Tolnai Kath. Legényegylet 1909. julius 18-án tartott nyári mulatságán a következő felülfizetések folytak be: Horváth Lajos alelnök 2 K 40 f, Preller József 1 K, Gutái Ferenc, Dunkl Gottfried, Rupp György, Hotter Antal, Hotter József, Szohner Márton, Gartner Elek 60—60 f, Röntsch Alajos (Budapest) 42 f, Szűcs György, N. N. 40 f, Len ez Károly, Potyondi Mihály, Rikker Károly, Dall- mann Béla, Pettrits Ferenc, Bucher István, Kretzer József, Pettrits János, Strirszki János, Thém András, Marsai Pál 20—20 f, Burkovits Lőrinc, Pettrits Ferenc, Dunkl Román, Szvacsina Ferenc, Bauer Ádám 10—10 fillér. Fogadják mindnyájan az elnökség őszinte köszönetét. Történelmi apróságok a német császárokról. — Irta: Hermann Frigyes. — (Folytatás.) Blücher herceg, táborszernagy, a Napoleont- verő Blücher, néha egynéhány rövid szóval annyira fel tudta katonáit tüzelni, hogy azok a legnagyobb lelkesedésseLrohantak neki bármilyen veszedelemnek is. Egy szuronytámadás előtt odalovagolt egyik ezredéhez, hogy néhány szóval buzdítsa katonáit. Rendhez szokott szemének azonnal feltűnt, hogy a katonák egyenruhája csodálatosan piszkos. — Szegények! egy órával előbb még nyakig érő iszapos mocsárban gázoltak. Blücher igy szólt hozzájuk : „Katonák ! Oly rondák vagytok, mint a disznók. De ez nem baj. A franciákat tegnap mégis megvertétek. De .ez nekem nem elég. Ma is meg kell vernetek őket, mert ha nem, mindannyian itt veszünk. Tehát rajta fiuk!“ — És a franciák megint kikaptak. * Napoleon leverése után Blücher táborszer- n^gy elrendelte, hogy Párisban s Szajnán keresztül épített „Jena“ hid felrobbantassék, mert ő ebben a monumentális alkotmányban Németország frappáns megsértését látta. Galz, akkori német konzul, aki a mindenható Tallyerand francia miniszternek kebelbeli jó barátja volt, azt kérte Blüchertől, hogy Tallyerand érdekében tegyen le a felrobbantás tervéről. Blücher szokott rövidségével igy válaszolt Galznak : „Elhatároztam, hogy ezt a hidat felrobbantom, de nagyságod előtt nem titkolhatom el azt az óhajomat, hogy nagyon szeretném, ha muszjé Tallyerand a robbantás alkalmával valamelyik hídfőre ülne, amely szives, barátságos óhajomat kérem vele közölni. Blücher táborszernagy.“ A híd ugyan ma is áll még, mert a robbantáshoz lefektetett robbanó anyag gyenge volt és csak a robbantással megbízott katonákat tépte széjjel; a második kísérletet pedig meghiúsította Sándor, az oroszok cárja, aki a művészet nevében vetőt emelt, egy művészeti remekmű elpusztítása ellen. És még Blücher, aki nem volt egyéb mint katona — de katona — még ő is meghajolt, nem az orosz cár, hanem a — művészet és a tudomány előtt és nem robbantotta fel a hidat. * Egy hatóság egyszer valami okiratot küldött Blüchernek és a német bürokratikus szokás szerint csak p. p. Blüchernek szólitotta. Rövid idő múlva találkozik Blücher Berlin utcáin azzal, aki neki ezt az okiratot küldte. Messziről elkezd már az ősz oroszlán katonásan káromkodni, mig végre egészen közelről odakiáltja az illetőnek: „Halja az ur! Én a katonáimnak az vagyok, aki eddig voltam a „Blücher papa,“ de nektek ténta- nyalóknak én nem vagyok p. p. Blücher, hanem méltóságos herceg Blücher, táborszernagy! Ezt jegyezze meg magánaki“ *■ Az úgynevezett Putkammer huszárezred 1740-ben von Natzmer ezredes parancsnoksága alatt dzsidás-ezreddé alakíttatott át és mint ilyen fehér köpenyt és világoskék nadrágot viselt. Rövid idő múlva azonban ismét huszárezreddé lett átváltoztatva és ennek az emlékére fehér bárány bél ésesx dolmányokat kapott. Ez, az akkori időkben szokatlan viselet az ellenséges osztrák lovasság között annyira gunytárgyát képezte, hogy a porosz huszárokat egyszerűen csak „birkák“- nak csúfolták, sőt gúnyolódásukban annyira mentek, hogy ha a háború szeszélye valahol szembeállította őket, mindenkor „bee, bee, bee“ kiáltással támadtak rájuk. A porosz huszárok között igen nagy volt az elkeseredés éB szinte lihegve várták az alkalmat, hogy bosszujokat kielégíthessék. Ez az alkalom nem késett! Már 1758 ban szembe kerültek egy lovasroham alkalmával a „birkák“ egy osztrák lovasezreddel; természetesen csak úgy harsogott a „bee, bee, bee I“ A poroszok dühtől reszketve, vérbeborult szemekkel, oroszlánmódra harcolva vetették magukat a gúnyolódó ellenségre. Az osztrák ezred majdnem a legutolsó emberig elpusztult s csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült Putkammer lovassági tábornok, főparancsnoknak és tisztikarának, néhány osztrák tisztnek életét megmenteni. Ezek, mint foglyok, nemsokára Nagy Frigyes császár elé kerültek és panaszt emeltek ez alkalommal, hogy a porosz huszárok nem hallgattak a „pardon“ kitiltásokra és nem kegyelmeztek meg senkinek sem. A király előtt azonban nem volt ismeretlen az említett csúfolás és igy szólt a panaszt tevőhöz: „Olvasta Ön már a bibliát?“ Az igenlő válaszra igy felelt: „Nos, hát akkor bizonyára, emlékezni fog még arra a fejezetre, amelyben egy helyen írva vagyon: óvakodjatok és rettegjetek azoktól, akik bárány bőrben járulnak elétek, belül azonban vérengző farkasok!“ * Az osztrák származású báró Pöllnitz, hogy gyakori pénzzavarán segítsen, már több ízben vallást cserélt s igy mindenkor sikerült neki bajából valahogyan kilábalni. Egyszer ismét sürgősen kelletett volna a pénz ékeimének, hát fogta magát s egyenesen a királyhoz fordult segítségért. „De hogyan segítsek önön, amikor a háború még magánpénztáramat is teljesen felemésztette, mondja a király, ha azonban véletlenül katholikus lenne, akkor még valahogyan segíthetnék, mert éppen rendelkezhetem egy szabad egyházi javadalommal. De hát ön egy vagyontalan egyház kötelékébe tartozik s igy bizony viselnie kell annak sorsát is.“ Másnap báró Pöllnitz már katholikussá védett és jelentkezett a királynál a javadalomért. Nagy Frigyes a legkisebb felindulás nélkül igy szólott az uj katholikushoz: — Mennyire sajnálom és minő kár, hogy buzgó igyekezetét immár nem jutalmazhatom meg, mert sajnos, a javadalmat azóta már kiadtam — de most jut eszembe, hogy egy rabbinus állás van üresedésben, ha tehát a zsidó hitre áttérne, ezt megkaphatja.“ A báró azonban meggondolta a dolgot..... * Nagy Frigyes egy Ízben szemlét tartott a Spandauban még máig is meglevő nagy fegy- bázban és minden egyes rabtól megkérdezte,, hogy miért lett megbüntetve. Természetesen mindannyi ártatlannak vallotta magát, csak éppen egyetlen egy ismerte be, hogy bűnös, mert mutatás közben verekedett egyik legjobb barátjával és azt súlyosan megsebesítette. Haragot színlelve rárivalt a király az elítéltre : — És ennyi tisztességes, becsületes ember közé, aki mind ártatlanul szenved, egy ilyen elvetemült bűnöst csuknak, aki még csak nem is szégyenli bevallani bűnét, hogy még ezeket az ártatlanokat is megmételyezze ? Azonnal kergessétek ki!“ r Es a rab néhány perc múlva szabad volt. * Egy kis sziléziai város bölcs magisztrátusa egyszer a következő instanciát nyújtotta be a nagy királynak : — Yan közöttünk egy veszedelmes, káromkodó ember, aki már több Ízben Istent, Fenségedet, „sőt még a nagy tekintetű, bölcs városi- magisztrátust“ is nyilvánosan gyalázta. Ennélfogva reméljük, hogy Fenséged a csatolt akták átnézése után ezt a bűnöst a legszigorúbban megfogja büntetni. A király szarkasztikus ítélete a következővolt : — Hogy ez az ember Istent gyalázta, azt bocsássa meg neki az Isten; amiért engem gya- lázott, azt megbocsátom neki én; de amiért még a >>nagytekintetű bölcs városi magisztrátust“ is gyalázta, ezért a bűnéért hozattasék be egy félórái könnyű fogságra Spandauba és a büntetés- letelte után szállíttassák is vissza; — természetesen mind a két esetben a „nagytekintetü és bölcs városi magisztrátus“ költségére! A város több mint százötven kilométernyire van Spandautól s igy tekintve az akkori bámulatosan drága közlekedést, könnyen elképzelhetjük magunknak azt a hosszúságot, amilyen hosszúra a nagytekintetü és bölcs magisztrátus- tagjainak orrai megnyúltak. (Folyt, köv.)
