Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-29 / 17. szám
XXXVII. évfolyam _______ ____17. szám_________ Szekszárd, 1909 április ~ ■■ ■■ . ___7 mi u CM 0 1 M Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap SzerkesztSség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét ille minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők * Felelős szerkesztő Főmunkatárs I BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig-7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé * Bonyodalom. Most már körülbelül biztosra vehető, hogy az a meggondolatlan, merev, visszautasító magatartás, melyet az osztrákok a magyar kormánynak a kartelbankra vonatkozó javaslatával szemben tanúsítottak s az az ellenszenves fogadtatás, melyben a függetlenségi és 48-as párt vezéreinek az önálló magyar bank felállítására vonatkozó előterjesztése az uralkodónál részesült, a legjobb mód arra nézve, hogy a magyarság kilenc- tizedrészét Justh Gyula táborába terelje. Igen sokan voltak á párt tagjai közt, kik a kartelbank létesítése iránti kormányterv bukása után, meg tudtak volna egy olyan megegyezésben nyugodni, mely az osztrák-magyar bank szabadalmának a vámközösség lejártáig való meghosszabbításával, a magyar álláspontnak bizonyos fokú honorálásával járt volna. De, ha a Lajtán túl a kartelbank nem kell, az önálló bank pedig legfelsőbb helyen részesül elutasító magatartásban, akkor tisztult helyzettel állnak szemben s egy szivvel-lélekkel csatlakoznak azokhoz, kik a szentesített törvénynyel kezükben, nem kérik, hanem követelik az önálló magyar bank felállítását. Mert végre is el kell annak már egyszer dőlni, hogy mennyit ér a Deák alkotta 1867-dik évi kiegyezési törvény. Váljon annak rendelkezései csupán arra valók- e, hogy az ország lakosságát lekössék s rája óriási mérvű terheket rakjanak; vagy annak is való, hogy az abban biztosított jogok a nemzet kívánsága szerint az alkotmányos tényezők mindegyike által tiszteletben tartassanak? Ha visszagondol a magyar ember arra a 400 év óta folytatott osztrák politikára, mely szorult helyzetben mindig megengedte, hogy a nemzet elévülhetlen jogai törvénybe foglaltassanak; de amint sorsa jobbra .fordult, a legkörmönfontabb ravaszsággal mindig azon dolgozott, hogy abból a lehető legkevesebb menjen át az életbe s a királyi esküvel biztosított jogok papiroson maradjanak, akkor nem lehet senkinek rossz néven venni, ha az a meggyőződés érlelődik meg benne, hogy ennek a tűrhetetlen helyzetnek előbb-utóbb véget kell vetni, még pedig oly módon, hogy az többé soha vissza ne térhessen. Midőn a gazdasági kiegyezés megkötéséről volt szó, Wekerle Sándor miniszter- elnök az országgyűlésen jelentette ki és pedig bizonyára nem anélkül, hogy erre felhatalmazva ne lett volna, miszerint az önálló magyar bank felállításának pedig nem lesz semmi akadálya; igen, mert akkor még nem tudták Bécsben, hogy Bosznia és Hercegovina tervezett bekeblezése nem szül e oly külpolitikai helyzetet, mely elengedhet-- lenné teszi a hűséges magyar nemzet harci erényeinek kihasználását ? Azóta változott a helyzet. A háború veszélye szerencsésen elmúlt, nosza nem szükséges a magyarok jogos követelését teljesíteni, ellenkezőleg, még az eddigi engedékenységet a jogok megnyirbálásával kell helyettesíteni, mert már nem szorultak a magyarok jóindulatára és segítségére. Csakhogy ez a békés fordulat a külpolitika terén csakhamar változást szenvedhet s újólagos háborús veszedelem esetében a magyar nemzet nagyon meg fogja gondolni, hogy érdemes-é hűséggel viseltetni azok iránt, kik a magyarságnak esküdt ellenségei s még törvényes jogai keretében való fejlődését is minden áron megakadályozni törekszenek ? Helyes-e életet, vért, pénzt áldozni egy oly monarchia fentartásáért, melynek egyik .fele minden kitelhető kedvezésben részesül, a másik fele pedig csak arra lesz felhasználva, hogy az előbbinek sorsát javítsa s gondtalan életmódot biztosítson számára ? Nem áll messze a valóságtól az a feltevés, hogy a függetlenségi párt sohasem kellett az uralkodó háznak, csak a körülmények kényszerítő hatalma okozta, hogy az ország kormányzását reábizták, de csak addig, mig a hányad felemelését megszavazta s az úgynevezett állami szükségletek kielégítésére vállalkozott. Amind ezeket teljesítette, mind.en módon iparkodnak tőle szabadulni. A mór megtette kötelességét.— a mór mehet. És erre legalkalmasabb mód, ha a törvényen alapuló jogos kívánságait mereven visszautasítják s ezzel a nemzeti ellentállás terére szorítják. Csakhogy ez az eljárás alkotmányos utón keresztül nem vihető, mert ha a mostani képviselőházat fel is oszlatják, egy elrendelendő uj választásból a függetlenségi párt megerősödve kerülne ki. Akkor a nemzeti ellentállás még nagyobb erőre tenne szert s végre is nem maradna más eszköz hátra, mint Magyarország alkotmányának elkobzása és az önkényuralom alkalmazása. Hogy pedig ez minő következményeket szül, azt kipróbálták már az osztrákok 1848 után egész 1867-ig. Mértani pontossággal be fog az ismét következni. A függetlenségi párt — igen helyesen — vezérei tanácsára egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik s semmi irányban ezidő szerint le nem köti magát, hogy elhatározásának szabadságát magának minden irányban biztosítsa. Majd meglátjuk rövid idő alatt, hogy lehetséges lesz-e békés munkával a nemzet érdekeit szolgálni, vagy pedig belekénysze- rittetünk ismét az ország jogaiért folytatott ádáz harcba. A függetlenségi párt, mint hétfői értekezletén teljes egyetértelmüséggel megmutatta, teljes bizalommal viseltetik vezérei iránt s azok tanácsa után indulva, kész a munkára, de egyúttal kész a harcra is, ha az elkerülhetlen lesz. Boda Vilmos. A fiók-megyeház kérdéséhez. Irta: Dr. Mányoky Gyula. Ne keressük, volt-e szükség arra, hogy Gyönk 80—90 ezer koronás ajándékigéretet tegyen a vármegyének, azt se kérdezzük, hogy a vármegye egyidőben sokat hangoztatott hagyományos szellemével összeférő volt-e ennek a félelem és szolgálatkészség szülte, indokaiban a beavatottak előtt teljesen ismert fölkinálkozás- nak az elfogadása: Gyönk és közönsége érdekében csak azt nézzük, hogy a simontornyai járás székhelye miként lábolhatna ki részben legalább a kátyúból, amelybe a vészharang- kongatás és mentőszereplés juttatta volt. Igen, mert a gyönki fiók-megyeház ügye úgy lett először föltalálva, hogy a vármegye tiz éven át évenként ezer koronával hozzájárul. Azután meg egyesek, az anyagilag leginkább érdekeltek, circa 30 eze- koronát aláirtak, a községnek fölajánlottak. Fedezve lett volna tehát majd fele a költségnek. így jött meg evés közben az étvágy. Amikor azonban a fekete levesre került a sor, a. községi képviselők, ■— majd mind aláírók — a vármegye 10 ezer koronás hozzájárulása fölött beszédes hallgatással napirendre tértek, a 30 ezer korona aláírásra pedig azt mondották, hogy nem gilt. Fizessen mindent a község. Ez a gilt. A visszaszivó, a megreti- ráló gavalléria ellen egyetlen képviselő foglalt csupán állást: ár Keck László. A leghangosabb, a leghonmentőbb gyönki takarékpénztár: a fiók községház sem követte ügyésze példáját, — úgy tett, mint dinnye a fűben. Gyönk piaca, középpontja, egyetlen tere é's leginkább fejleszthető, szépíthető része a Kossuth-tér. Egy szabályos négyszög és akkora, hogy a közepén okvetetlenkedő két darab disz- i télén bódé eltávolítása esetén még egy kis sétányra, vagy ha modernebbül tetszik : sétálóra is marad hely.,. Ami Dunántúl mindegyik járási székhelyen van. Csak Gyönkön nincs, meg- Sásdon és Németujváron. Ezekkel pedig csak nem akar egy szinten maradni. És ezen-a téren és ennek közvetlen környékén vannak a leg- takarosabb és legcsinosabb lakóházak. Ami e községrészen kívül van, mindaz az egyenes vonalat még nem ismerő merő falu, aminek városias jellegéről egyedül a körorvosi lakbérszabályzatról szóló hivatalos jelentés előterjesztés tud; mi gyönkiek — nem. Gyönk fejlődésének, városiasodásának minden barátja igazat ád, hogy a Kossuth-tér föl nem karolása vétek, kultiválása kötelesség. A Kossuth tér egyik oldala legnagyobb részét a községház udvartere foglalja el. Most, hogy br. Jeszenszky a községi apaállatokat I onnét kiakolbólitotta, — .udvarkert. Ezen beépítetlen területen, sőt annak csak egy részén is, főszolgabírói lakásnak teljesén megfelelő épület volna emelhető. Nincsen hát arra szükség, hogy a főbírói lakásmizéria megszüntetése végett a község a faluvégen ölenkint három koronával kétezer ölet szerezzen. Idegen drága telket venni, amikor van ingyen saját telek, — vagyonfecsérlés. Főszolgabírói magánlakás építésre, az evangélikus presbyterium által kezdett, a gymnasium által folytatott hibának helyrehozására — igenis van szükség. És pedig gyorsan. Mert ha igy halad, egész botránynyá dagad. Hivatalhelyisége azonban olyan van a gyönki szolgabiró- ságnak, hogy különb Dombóváron sincs. Pedig az a protekció jegyében született. Nincsen értelme és oka tehát a hivatalépités forsirozásá- nak. Annál kevésbbé pedig, mert a gymnasium néhány éven belül uj épületet kap és kimegy Oda, ahova egyesek most a főbírói lakást és hivatalt erőltetik. Vegye meg akkor a község a mostani gymnasiumi épületet. És ha azután időközben be nem látja a vármegye, hogy egy szegény községtől ekkora áldozat határos a Lipótmezővel, és GyÖnknek be kell váltania el- hirtelenkedett ajánlkozását a szolgabirói hivatal- épületre nézve, — építtesse azt a gymnasium- nak a Kossuth-térre néző udvarterére, a mostani gymnasiumi épületet pedig alakíttassa át az adóhivatal és a saját részére hivatalh’elyiségül. Megjegyzem, hogy a község hivatalhelyiségei kritikán aluliak. Az adóhivatal lakásbérét pedig Gyönk az ítéletnapig fizetni tartozik az állam helyett. így kötelezte magát. Ez is patent egy dolog.
