Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-14 / 2. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megujitsák s ismerőseik körében mentői több hivet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pe­dig nyomatékosan felkérjük, bogy hát­ralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap kül­dését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ ^szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK — Gyászmise főispánunk elhunyt édes­anyjáért. Lapunk múlt számában már hirt ad­tunk arról a mélységes gyászról, mely várme­gyénk főispánját és családját érte- édes anyjának, özv. Apponyi Károlyné, született Klebersberg Leopoldina grófné halálával. Az elhunyt nemes grófné lelki üdvéért folyó hó 11 én, délelőtt 10 órakor a högyészi róm. kath. templomban nagy gyászmise volt, melyet Streicher Péter högyészi prépost-plébános mutatott be az Urnák a völgy- ségi összes plébánosok segédlete mellett. A megható gyászmisén gróf Apponyi Géza főispán is részt vett az uradalmi gazdatisztekkel. Az isteni kegyelem folytán 92 evet élt grófnő ha­láláról a gyászoló család a következő jelentést adta ki: »Nagyapponyi gróf Apponyi Géza cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös tagja, Tol­navármegye főispánja, saját és neje gróf Apponyi Gézáné, született Széchenyi Paula grófnő, csil­lagkeresztes palotahölgy, valamint gyermekei, Lichtenstein Irma hercegnő, gróf Apponyi Ká­roly, gróf Forni Alice, gróf Apponyi Rezső, gróf Apponyi Gizella, továbbá vejei, herceg Lichtenstein Frigyes, gróf Forni Pál, valamint menye, ifj. gróf Apponyi Károlyné, született Windisch-Graetz Aglea hercegnő nevében, mé­lyen elszomorodott szívvel jelenti özv. nagy­apponyi gróf Apponyi Károlynénak, szül. Rlebels- berg Leopoldina grófnőnek, Bécsben, hosszabb szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvé­tele után, élete kilencvenkettedik évében történt gyászos elhunytát. A boldogulnak hült tetemei január hó 4-én, d. u. 3 órakor lakásán (Wien, Kolmarkt 11) fognak beszenteltetni és az Eber- hardi családi sírboltba (Pozsonym.) 5-én nyu­galomra letétetni. Az engesztelő szentmisék Bécsben, a Szent-Mihályhoz. címzett templom­ban január hó 7-én, reggeli 11 órakor és annak idején az összes kegyurasági templomokban fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Bécs, 1909. január hó 2-án. — Elnevezés A király Jeszenszky Károly bárónak a földmivelési miniszteri titkári címet és jelleget adományozta. — Miniszteri megbízás A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a gyönki ref. algimnázium, a csurgói ref. főgimnázium és a bonyhádi evan­gélikus főgimnázium meglátogatásával Váradi Károly székesfehérvári tankerületi főigazgatót bízta mee. — Küldőttséga miniszternél. Gr. Benyovszky Rezső orsz. képviselő, dr. Csapó Dániel föld- birtokos, Zsigmond Elemér jegyző és Hoffmann Ádám ig. tanító személyekből álló küldöttség járt a napokban a belügyminiszternél és a kuL tuszminiszternél, akiktől Gindlicsalád részére csendőrséget, orvosi állás szervezését és az iskolák államosítását kérték. A miniszterek a küldöttséget igen szívesen fogadták és meg­ígérték a kérelem teljesítését. — Miniszteri köszönet Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspöknek, aki -a kakasdi róm. kath felekezeti iskola harmadik tantermé­nek fölépítésére 3000 koronát adományozott, köszönetét nyilvánította.. — Eljegyzés. Lehoezky Andor okL jegyző, tartalékos tiszthelyettes eljegyezte Marxreiter Gizellát Pincehelyen. — Plébánosi kinevezés. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter Hofmeiszter Ferenc olaszi plébánost, szentszéki ülnököt lakocsai plébá­nossá nevezte ki. — Áthelyezés. Mózes Endre, ki Tolnán 31/* évig mint káplán működött, hasonló minőségben Baranya-Bánba helyeztetett. Helyébe a megyés­püspök ' Qartner K. volt cikói administrátort nevezte ki. — Művészestély A szekszárdi róm. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület gróf Apponyi Sándorné, Bezerédj Pálné, Csapó Vilmosné, Döry Jenőné, Kovács S. Endréné, Percei Dezsőné, Percei Lajosné, Sztankovánszky Jánosné és Vizsoly Ákosné úrnők védnöksége alatt 1909. évi február hó 1-én, Szekszárdon, a »Szekszárd-szálló« nagytermében Medgyaszay [ Vilma urhölgy, énekművésznő, Molnár Ferenc iró (az »Ördög« szerzője) és Jakobi Viktor zeneszerző urak közreműködése mellett, hang­versennyel egybekötött táncestélyt rendez. A — Alig öt perce, hogy a villamos majd­nem elgázolt. — Ma reggel pisztolypárbajom volt. Majd­nem ottmaradtam. Ha faggattuk, szívesen elmondta a párbaj előzményeit. Színesen, vonzóan, novellisztikus ötletességgel. Hamar belemelegedett. Többnyire neves primadonnáért verekedett, akiket valami léha kaszinói tag megrágalmazott. Ezt ő nem tudta eltűrni. — Majdnem pofonütöttem azt a grófocs- kát. Becsületemre 1 Nem tűrök szemtelenségeket. És roppant csodálkozott magán, hogy nem [tette meg. Mert imádta a színésznőket, noha évekig nem járt szinházba. Az általános képviselő választásoknál, vagy ha időközben megürült, Cziber Gereben mindig majdnem föllépett. — Tudjátok, hogy tegnap majdnem leutaz­tam a kerületbe. Az osztálysorsjáték húzásánál is majdnem mindig 5 ütötte meg a főnyereményt. Azokat a sikkasztókat, akiknek elfogatására nagy dija­kat tűztek ki, majdnem mind ő fogta el. Beszélt vacsorázott, brúdert ivott velük, de a végzetes »majdnem* kirántotta őket a kezéből. — Sajnálom. Majdnem a zsebembe eresz­tettem a pénzt ... A nősüléssel évek óta komolyan foglalko- ott s néhány milliomos hajadont majdnem el | is vett feleségül. Egyszer a borneoi kormányzó özvegyének udvarolt életre-halálra s majdnem oltárhoz vezette. De akkor olvasta a lapok­ban, hogy Borneoban politikai zavarok ütöt­tek ki. — Már majdnem Borneoba utaztam, de meggondoltam a dolgot. Tudjátok, nem szere­tek idegen országok belügyeibe avatkozni. Hisz ismertek . . . A legutóbbi időben szokatlan izgalommal beszélt a legújabb kalandjáról. — Egy leánynyal ismerkedtem meg Bu­dán. A Gellért-hegyen innen . . . Csodás alak, mesés fogak . . . Tudjátok, majdnem kreol szépség . . . — Majdnem ? — Igen, tudniillik szőke. Majdnem meg­szöktettem. Az apja hires zenész volt. Majd­nem operaigazgató. A nyáron halt meg majd­nem . . . azaz egészen. Félkezü volt szegény, Macsovánszkynak hitták. Hires lengyel család, Majdnem királyi vér . . . — Ismertem, — szólt közbe a vendéglős. — Ah, ön ismerte ? — Igen, sokszor verklizett az udvarban. Gereben nem jött zavarba. — Az a másik ág, a verklis-ág . . . Teg­nap megkértem a leány kezét ... Az anyja igent mondott. — És a leány ? hangverseny kezdete este pont 9 órakór. Hely­árak I Személyjegy és karzatjegy 4—4 korona, családjegy 10 kor., Felülfizetések a jótékony .cél érdekeben köszönettel fogadtatnak s hirla- pilag nyugtáztatnak. — Auguszta főhercegnő levele. Auguszta főhercegnő, mint a József főherceg szanatórium egyesület védnöke köszönő levelet intézett Simontsits Elemér vármegyei alispánhoz, amiért az emberbaráti ügy érdekében a járási főszolga- birákhoz és a községi elöljárókhoz rendeletet intézett. — Esküvők. Dr. Abay János szekszárdi ügyvéd, hites tolmács múlt szombaton kötött a szekszárdi anyakönyvi hivatalban házasságot ■Etl Crestenciával. — Müller Jakab, a Müller Testvérek szekszárdi műgépászek és varrógép- raktár cég beltagja, e ho 17-én esküszik örök hűséget Reich Ilonkának Bonyhádon. — Múzeumi felolvasás. A belépti díjjal egybekötött felolvasásokat ezentúl mindig szom­baton este fél' 6 órakgr tartják. E héten szom­baton dr. varga Sándor,.főgimn. tanár tart fel­olvasást »A földj tűzhányói éstgeiszirjai« címen. A felolvasást 80 színesen vetitéti^-kép kiséri. A kiosztott jegyek mellett^vásárnap este 5 órakor tartják ugyanezt. — Uj plébános. A megüresedett cifcéi plé­bániára jRáüss Alajos bellyei plébános nevez­tetett ki plébánossá. — A szekszárd—belvárosi toronyóra. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester intézkedésére a belvárosi toronyórát, mely botrányosan rosszul járt és minden lapján másképpen mutatta ai időt, a toronyból lehozták és Fülöp Lajos torony- - órás alapos- javitás alá vette. A városi tanács határozata folytán a postahivatalt villanyWZ(£? tékkel kötik össze, a honnan a toronyban el­helyezendő villamos csengő naponkint átveszi a vasúti állomástól kapott pontos vasúti idő­jelzést, igy aztán az egész város közönsége a toronyóra szerint igazodhatik. — A szekszárdi ártézl kút Már hetek óta több helyen az ártézi kút és az ártézi for­rás között a lerakott vizvezető csőből felbügyog a viz, mivel a rosszul, minden elszigetelés hői­kül lefektetett vascsövet a rozsda megrongáltaX Dr. Komáromy Gyula városi orvos a várósi tanács felszólítására megvizsgálta az artézi ku­tat és szerzett tapasztalatai alapján javasolta a kút ideiglenes elzárását, mivel az artézi forrás vize csőrepedés következtében nem alkalmas az ivásra. Ezen a bajon, mint halljuk, rövid idő alatt segiteni fognak uj, alkalmas csövek lerakása által. — Majdnem . . . És boldogan mosolygott. Utána három hónapig nem láttuk. A pincérrel megüzente, hogy minden üres idejét menyasszonyánál tölti. Sajnáltuk távollétét. Úgy megszoktuk hazudozásait az ebédnél, mint teszem a fog- piszkálót. Gyakran emlegettük : — Mit csinál az a fiú ? Erre a kérdésre ő maga adta meg a választ a múlt héten. Megjelent. Szokatlanul komoly, hogy ne mondjam, komor volt. — Mit csinál a menyasszonyod? — kér­deztük. — Elutazott! — hangzott a rövid válasz.-- Hová ? — Nászutra. — Mással ? Igent intett a fejével. Aztán hozzátette: — Majdnem a feleségem lett . . . — De hiszen jegygyűrű van az ujjadon! — Igen. Megnősültem. — Kit vettél el ? — Az anyját, máj ... Nem szólt többet. Valami a torkán akadt... A »majdnem« szó. Először életében . . . Meg- illetődve állottuk körül ... A jegygyűrű bá­gyadt fénye alattomosan pislogott felénk. Majd­nem könnyek gyűltek a szemébe . . .

Next

/
Thumbnails
Contents