Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-08 / 14. szám
0 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 április 8 Kossuth Ferenc, Ígéretéhez képest, az önálló magyar bank felállitása iránt tesz előterjesztést, nem hiszem, hogy az uralkodó akár a kartelbank felállításához hozzájárulna, akár beleegyeznék abba, hogy az önálló bank a jövő év végén felállittassék. E helyett azonban, ha nem akarok is indokolatlan jóslásokba bocsájtkozni, mégis, régi tapasztalataim alapján, merem állítani, hogy Ő Felsége nem fogja , sem a magyar, sem az osztrák kormány lemondását elfogadni, hanem utasítja őket, hogy az osztrák és magyar bank formái fenntartása mellett törekedjenek oly megállapodásokat létesíteni, melyekbe 1917-ig, midőn a vámszerződés megszűnik, mindkét fél megnyugvást találhat. Ami más szóval annyit jelent, hogy a magyarság, a bankkérdés tárgyában nevezetes nemzeti engedményeket kapna, de úgy az önálló, mint a kartelbank létesitéséről ez idő szerint le kellene mondania. Amennyiben én Kossuth Ferenc és Ap- ponyi Albert gróf gondolkozását és lelki- tulajdonságait ismerem, merem állítani, hogy mindkettő, még eddigi nagy népszerűségük részbeni feláldozásával is, inkább a békés megoldás, mint a kitörendő harc mellett fognak állást foglalni s javasolni fogják a függetlenségi pártnak a változhatlan helyzetbe való belenyugvást. Ennek azután természetes következménye az lesz, hogy a függetlenségi párt kettészakad s a Justk Gyula és Holló Lajos által vezetett rész ellenzékbe megy. Ezeket a dolgokat a budapesti lapok is gyakran megírták már, az én felfogásom csak abban különbözik a többjétől, hogy én előre megmondom, hogy sem 1 kartel-, sem az önálló bankból ezúttal nem lesz semmi; hanem lesz a közös bank fentartása mellett I bizonyos engedmény. Még azt is meg merem jósolni, hogy kormányválság sem fog bekövetkezni, mert 0 Felsége ragaszkodni fog a paktumhoz s követelni fogja a választási törvény megalkotását. Válság és pedig beláthatlan végű válság csak akkor következnék be, ha azon, meglehetős jó forrásból merített hírem, valóvá válnék, hogy kétszázan vannak a függetlenségi pártban, kik, bármi következzék i-; utána, minden viszonyok között, még Kossuth Ferenc cserben hagyásával is, ragaszkodni fognak az önálló magyar banknak a jövő évben való felállításához. Teringette, ezt biz nem tudtam. Sok latingörög tücsköt-bogarat bár, de ilyen magyar gombát nem tanultam a kollégiumban, sem az universitáson. . . . Huszonötesztendős, de ma is közkeletű kép — az úgynevezett egységes magyar társadalomból. * Igazi úri korcsma volt Veszprémben 1869- ben a Róthfischeréké. — Beszélgetésre, kvaterkázásra odajártak a fiatal megyei urak, ott étkezett az akkor szervezett honvédhuszár tisztikar. Br. Splényi Ödön, br. Majthényi, br. Gordon, br. Bailou, Kálmán Frigyes, Barca Gábor, később Budapesten táblabiró. Ezekre emlékezem. Mint fungum diákgyerek izenetet, vacsorára meghívót vittem a szintén legénysorban levő Eötvös Ká- rolynak, akkor vármegyei fiatal fiskusnak. És miről folyt a fehér abrosz mellett a szó ? A magyar faj hivatásáról, dicsőséges múltjáról, tőle függő nagy jövendőjéről. Kiskorcsmaszobába indultam, a hazafiság templomába értem. 1902-ben, Szeksz.árdon először jártam, a «Szekszárd-Szálló» kávéházában uzsonáztam. Kénytelen voltam észlelni, hogy a mi székvárosunkban igazi városi élet nincsen. Vidéken ez csak ott van, ahol kifejlett kávéházi élet van. Példa: Pécs, Szombathely, Pápa, Győr. Ismeretlen fiatalemberek nagy hangon, tehát e részben sem városian, arról beszéltek, hogy hol van több nagyságos ur ? — Szekszárdon hat van, — vágta ki az egyik büszkén. Ámbár kételkedem benne, hogy ha Kossuth Ferenc valami közvetítő, kiegyenli tési mód mellett egész határozottsággal állást foglalna, akadna a függetlenségi pártban 200 képviselő, ki neki egyszerűen hátat fordítana, mégis a helyzet, ha a fentebb közölt szám csak megközelítőleg is fedi a valóságot, nagy zavart idézhetne elő, mert a függetlenségi párt kettészakadásával végződnék, mi az országra nézve végzetes csapás lenne. Azért bizzunk vezéreinkben s csak akkor határozzuk el magunkat állásfoglalásra, ha terveik előttünk ismeretesek lesznek. Mert az bizonyos, hogy ha Kossuthnak és Apponyinak nem sikerül akár a kartel-, akár az önálló bankhoz való hozzájárulást Bécsben kieszközölni, még kevésbé sikerül az Justhnak vagy Hollónak. Az országnak pedig első sorban békés fejlődésre van szüksége. Boda Vilmos. Pusztulunk, veszünk ... (Visszhang.) Szomorú számsorok, a kivándorlottak számai láttak e lap múlt heti számában napvilágot. Az embernek elszorul a szive, látván a magyarság pusztulását, különösen két rút és faj tirtó mozgalom : az egyke és a kivándorlás következteben. Hogy mennyire terjedt már mindkét mozgalom, mennyire fekélyezte már népünk lelkét, fölösleges bizonyítani; ott vannak a számsorok, ott a törvényszéki tárgyalások és ott a megindított ellenmozgalom. Nem tudom eléggé meghálálni és megköszönni szerkesztő ur cikkének azon részét, melyben mintegy felszólítja a nép között működőket, hogy gyűjtsenek adatokat: »Minő okok szülik helyenként a nagyarányú kiköltözködést«. Ha évekkel ezelőtt kutattuk volna már ezen okokat és társadalmilag igyekeztünk volna a bajon segíteni, bizonyára csökkentettük volna e számokat. Tanultunk a múltból; a szebb jövőre nézve vegye ki minden hivatott tényező : pap, jegyző, tanító stb. részét a nemzetet végpusz? tulással fenyegető mozgalom terjedésének meg- gátlásának munkájából. Tisztelt és szeretett barátom, Koritsánszky Ottó, jeles iró és lapszerkesztővel, sokat beszélgettünk ezen mozgalmak okairól, de bizony mi is csak arra a tapasztalatra jutottunk, hogy — Bagatelle, — kontrázott a másik — Veszprémben magában a várban is tizenkettő. (Ott laknak a kanonokok.) — Szombathelyen még több, ott a tanárok is nagyságok. (Premontreiek.) — Legtöbb van Győrött, csak táblabiróből tizennyolc, kir. tanácsosság pedig annyi, hogy belőle az egyik közjegyzőnek is jutott. — És Pécs ? ? . . . Ezt már nem tudom : csöngettem, fizettem, menekültem. Távozás közben hallottam azonban : «Mindez semmi a Felvidékhez képest; Balassagyarmaton még a telekkönyvvezető is méltóságos ur; valóságos gróf.» . . . Kép : A fiatalság egykor — és most. * A megyei fiskusból az ország első magyarán írója lett. Eötvös Károly élő büszkesége a magyar irodalomnak. Jókai, Mikszáth, Eötvös. A három legnagyobb magyar elbeszélő. Ünnepet ült legszűkebb hazája: felavatását tartotta állandó színházának. Veszprém szegény, több a köve mint a földje; és mégis díszes hajlékot emelt a »hazafiság és nemzetiségnek.« Szekszárd Veszprémhez képest gazdag, népesebb is — és mégis .... A fölavató irodalmi estélyre Veszprém városa részéről a rendezőség felkérte a vármegye legnagyobb élő fiát. Felolvasásra, szabadelőadás tartására. Eötvös Károly meg is ígérte, meg is jelent. A vasútnál senki. — Hol á szobám ? ezek nagyon különbözők és sokfélék. Hogy azonban mégis valamikép csoportosíthassuk ezen indítékokat, múlt. hó derekán Kölesden sorra látogattuk azon családokat, számszerint 30-at, melyekből volt, vagy van kivándorló. Az idő rövidsége miatt csak ezen indítékokat fogom enqettünk eredményeként csoportosítani; idő adtán majd másról is. Követem szerkesztő ur gondolatmenetét az okoirat tekintve: »Mennek szerencsét próbálni, kik könnyelműség folytán elvesztették nálunk létük alapjait«. Ilyenek vannak legkevesebben, csak kettőt találtunk: egy alkoholistát és egy garázda életűt. Bizony nem találták ott tengeren túl sem a szerencsét, mert: »Ott is csak a józan ember bo’dogul«, mondja egyik társuk. És most idehaza ván az első, sajnos nem okult; a másik még kint van és nem törődik családja nyomorával. »Mások mesés híreket hallva a munkabérek magasságáról s a megélhetés könnyű voltáról, mennek«. Többé-kevésbbé valamennyire hatottak tán ezek a mesés hírek, hisz majd minden faluból van már idegenben valaki s leveleiket felolvassák az egész atyafiságnak. És mily mesés dolgokat írnak ; egész aranybányának tetszik Amerika ! A népre nem nehéz hatni, ily aranyfény hamar csábítja. De ha aztán megkérdezzük a mi derék és józan gondolkodó barátunkat erre nézve, azt feleli : »Urak, a legtöbb hazudik, mert röstellik bevallani, milyen munkát végeznek ott kinnt«. Bizony akárhány kőtörő és utcsináló, amire itthon nem igen volt kapható. Az a komisz munkássör 25 fillér fél literenként. A koszt és lakás havonta 11 —14 dollár, vagyis 55—70 korona! »Vannak azután, kik a gyors vagyonoso- dás vágyától sarkalva mennek.« Ilyent találtunk 19-et. Arra a kérdésre, hogy mennyit takarítottak, igen-igen különböző adatokat kaptunk. Helyesen mondta egyikük: »Ki takarékos, az itthon is takaríthat«. Kettő keresett 3 év alatt, napi 10—11 órai munkaidő mellett, (vasárnap is dolgozott) 2000 forintot; dolgoztak országúton és gyárban. Egész nap csak félórai szünetük volt ebédre. Mit szólnak ehhez szociálistáink ? Van azonban olyan is köztük, ki két év alatt, ugyanolyan munka mellett, csak épp annyit keresett, hogy megint hazajöhetett. Egy másiknak meg nyomorog a családja, mert 4 év alatt csak 400 forintot küldött, amiből csak az utikölségre felvett adósságot fizethették. íme, ez a gyors vagyonosodás képe. A kivándorlókat, az előbbieken kívül, még — Nincsen rendelve. — Nyissatok ! Nyolc óra tájban megjelen egy szál ur frakosan, hite szerint hát ellenállhatlanul és invitálja: — Méltóztassék kezdődik az előadás. — Nem mondom öcsém, hogy az országnak vagyok valamije, de azt hittem, hogy a szülő hazámban legalább tartanak valaminek. Látom, tévedtem. A legközelebbi vonattal megyek is vissza. A rendezőség most már testületileg rohant, mentegetődzött, könyörgött, de a vajda elutazott. Úgy tett, mint Szent Pál az oláhokkal, mint a mindenütt ünnepelt Fráter Lóránt a dunaföld- váriakkal. . .. Kép : Figyelem, tapintat és udvariasság — a vidéken. * 1909-ben március 15-én Kalaznón vidáman csikorgóit a templom tornyán a kétfejű sas s ünnepélyesen hallgatott a Németországból hozatott orgona. (Megjegyzem, a község derék néptanítója az iskolában e napon is dicsérendő buzgalommal teljesítette hazafias kötelességét). .Szakadáton, ahol nem hallgatták meg gróf Benyovszky magyar beszédét, de ahol megeszik a magyar buzakenyeret, az Apponyi grófok egykori jobbágyai szintén nem vettek tudomást a magyar népszabadság ünnepéről. Diósberény- ben, ahol a községbiró a félhivatalos Közérdeket is német nyelven szeretné megjelentetni, s ahol az iskola és a népkör falán német felírás
