Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-18 / 11. szám
XXXVII évfolyam 11. szám Szekszárd, 1909 március 18. TtLiUM mm Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Uj pártalakulás. Mióta Kossuth Ferenc a függetlenségi párthoz intézett levelében erőse.i hangoztatta uj pártalakulás szükségességét, azóta napirenden van a sajtó azon részénél, mely a közjogi kiegyezésnek volt minden időben hűséges támogatója, a kárhoztató Ítélet hangoztatása azok ellen, kik nem szűnnek meg éberen őrködni afelett, hogy az a támadó hadjárat, mely Ausztria részéről most is Magyarország közjogi helyzete ellen folyamatba van, sikerre ne vezessen, hanem hazánk sok vérrel szerzett és megpecsételt állami függetlensége a küzdelemből mindenha sértetlenül kerüljön ki. Hátha az említettem sajtónak véleménye az, hogy a közjogi gravamenes politikának az ország érdekében véget kell I vetni, akkor eziránybani felhívásukat ne a függetlenségi párthoz címezzék, hanem áhhoz a megcsökönyösödött osztrák" táborhoz, mely minden időben azon munkálkodik, hogy Magyarország állami önállóságát aláássa s szabad fejlődését megakadályozza. Ha Bécsből nem támadják a magyar állami függetlenséget, akkor Magyarországon önként megszűnik a közjogi harc; de inig ennek az ellenkezője van napirenden, addig mi sem szűnünk meg folyton ébren- tartani a nemzet érzékenységét minden olyan kérdésben, mely közjogunkat érinti s mely kedvezőtlen megoldás . esetében, nagyon könnyen külön államiságunk feladását eredményezhetné. Hogy hova vezetne egy olyan politika, mely az adott helyzetben is, minden közjogi harc kiküszöbölését Írná zászlajára, legjobban tanúsítja az 1867-diki kiegyezési törvény, melynek minden Magyarország közjogi helyzetét érintő rendelkezése, az idők folyamán, alaposan ki lett forgatva eredeti mivoltából. Deák Ferenc 1867-ik évi kiegyezési műve a kettős államszövetség és állami egyenjogúság alapján épült fel s dacára, hogy a nemzet féltékenyen őrködött; jogai felett, tudná-e valaki állítani, hogy ez a törvény a maga egészében végre van hajtva. Megvan-e a külképviseletben az egyenjogúság ? Ott van-e a nagykövetségi és konzuli palotákon Magyarország címere és a nemzeti szinü zászló ? Hol van a törvényben határozottan felemlített magyar hadsereg, mely az egész hadseregnek kiegészítő része? Van-e a magyar államnyelvnek egyenjogúsága a közös hivatalokban s a közösnek nevezett, valóban azonban császárivá fejlesztett véderőben ? Hát ezeket az égbekiáltó törvénysértésekét, nehogy valamikép gravamenes politika hibájába essünk, mind agyon kellene hallgatnunk, mert ez a nemzet.kiváló érdekeit sérti ? Közömbösen kellene viselkednünk abban az irányban is, hogy a törvényben világosan fenntartott azon jogunkat, hogy Ausztriával való kiegyezés hiányában az önálló vámterületet felállíthatjuk s a külön magyar bankot megalkothatjuk, érvényesítjük, mert ha Ausztria ellentállása folytán igy nem Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési Ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé teszünk, a gravamenes politika veszedelmét zúdítjuk hazánkra. Mig Bécs és Ausztria mindig azon munkálkodik, hogy mi módon lehetne Magyarországnak nemzeti állammá fejlődését megakadályozni s külön államiságának fel- I tételeit megsemmisíteni, addig hazánknak sem lehet, világos öngyilkossági szándék nélkül, lemondani arról, bogy jogai védelmében harcot folytasson és azok megnyirbálása ellen hangosan tiltakozzék. Ezek előrebocsájtása után most már áttérhetek azon fontos kérdés megvilágítására, melyet Kossuth Ferencnek pántjához intézett levele egyszerre napirendre tűzött. Értem az uj pártalakulásnak hangoztatott szükségességét. Hát ki ne örülne annak, ha lehetséges volna, a hazafias pártokat egy kalap alatt egyesíteni. Csakhogy ez nem valami könnyű dolog, lévén minden pártnak saját megállapított programija, melyhez mindenik szívósan ragaszkodik. Eredmény tehát csak úgy volna elérhető, ha mindegyik elveinek legalább egy bizonyos részét, hogy általában elfogadott szólásmondást használjak, a szegre akasztaná, így a hatvanhetes pártnak szükséges volna, még gravamenes politika árán is, a legnagyobb határozottsággal követelni a 67-ki kiegyezés minden részletének szigorú végrehajtását s intézkedéseinek Hamisítatlan élet- beléptetését. Tehát külön vámterületet, önálló bankot, Külképviseletben az egyenjogúságot s a magyar hadsereget kellene programijába felvenni. Ezt pedig szükséges volna leginkább azért megtenni, mert a függetlenségi párt elvének ilyen jelentékeny érvényesülése esetében, talán megnyerhető volna az eszmének, hogy többi követeléseiről hosszú időre lemondjon. Programm különben sem állítható fel évszázadok tartamára, hanem csak évtizedekre kihatólag. A néppártuak el kellene hagyni a felekezeti alapot s az alkotmánypárttal egyesülni a 67-ik kiegyezés hamisítatlan végrehajtása, ügy ében.r Ha ez lehetséges, akkor az uj pártalakulás is lehetséges, mert azt hiszem, a függetlenségi párt egy ilyen programm alapján szívesen mondana .le hosszabb időre egyéb követeléseiről, ha biztosítva lenne, hogy Deák műve a maga eredeti koncepciójában teljesen és tökéletesen életbe lép. Az uj pártalakulásnak tehát, nézetem szerint, a függetlenségi párt nem fog útjában állni, ha a hatvanhetes párt is a kiegyezés minden részében való teljes végrehajtását tűzi zászlójára. Még azt is merem állítani, hogy ha a kiegyezés véderőre vonatkozó részének azonnal való tökéletes végrehajtása elhárithat- lan akadályokba ütközik a jog fenntartása mellett, engedmények bizonyos mértékben elfogadására is talán hajlandó lenne a függetlenségi párt, de természetesen azon kikötéssel, hogy a kiegyezési törvénynek a hadseregre vonatkozó intézkedései a közösen megállapított programmba felvétessenek s mind törekvéseink végcélja jelöltessék meg. Divatos jelszó mostanában, hogy a nemzetet azzal a lidércfénnyel akarják álMárciusi ünnepélyek. Az egész országban, úgy a mi vármegyénk minden községében is impozáns lelkesedéssel és hazafiul kegyelettel ülték meg március 15-ét. Az ünneplésben az idén azok is részt vettek, akik a múltban távol tartották magukat minden nemzeti ünnepély megülésétől, nehogy e miatt üldöztetésnek és mellőztetésnek legyenek kitéve. Örül a jó hazafiak lelke, hogy megszűnt a nemzetietlen irány, hogy elbukott a régi rendszer és igy e szép haza összes lakossága teljes szívvel és lelkesedéssel üdvözölhette a magyar szabadság, egyenlőség és testvériség feltámadt napjának évfordulóját. Az osztatlan öröm, az igazi ünnepelés meglátszott Tolnavármegye székvárosában, Szek- szárdon is, ahol most még a vármegye házára is kitűzette az alispán a nemzeti lobogót és a vármegyei tisztviselőkkel testületileg részt vett a belvárosi róm. kath. templomban tartott isteni tiszteleten. Az egész város lakossága ünnepi hangulatban volt a szabadság napján. Minden középületen, sőt még a belvárosi rk. templomon és számos magánházon is ott lengette a tavaszi szellő a nemzeti trikolort és már kora reggel nemzeti szalaggal, kokárdával és Kossuth Lajos arcképével ékesített iskolás fiuk és leányok lepték el az utcákat, sietve a Múzsák falai közé, ahol iskolai ünnepélyeket rendeztek. Március 14-én a szekszárdi kath. olvasókör és a szek- szárd-ujvárosi kath. társaskör tartott felolvasással, énekkel és szavalással egybekötött ünnepélyt, március 15-én pedig az összes iskolák növendékei áldoztak a szabadság emlékének. Este társasvacsorát tartottak a polgári olvasókörben, a ref. olvasókörben, Nagy Sándor és Dömötör Sándor vendéglőjében. Istentisztelet. Március Idusán délelőtt 9 órakor a belvárosi róm. kath. templomban dr. Fent Ferenc plébános, szentszéki ülnök, Koch Gyula és Kapossy Iván káplánok segédkezése mellett ünnepi nagymisét celebrált, melyen a vármegyei, kir. törvényszéki, a városi, pénzügyigazgatósági és a többi tisztviselők testületileg jelentek meg. A megyei tisztviselőket Swnontsits Elemér alispán, a törvényszékieket dr. Sonneivend Frigyes törvényszéki biró, a pénzügyieket TeJcus Vilmos titkár, a városiakat dr. Szentkirályi Mihály polgármester vezette. Impozáns nagy számban jelentek meg a kath. olvasókör tagjai zászló alatt Szabó Géza hittanár, ügyvezető elnökkel. Ott láttuk a megfogyott öreg 48-as honvédeket is zászlóval. A tanuló ifjúság szintén zászló alatt vonult’ a templomban s mise alatt énekekkel emelték az áhítatot. Mise végén egy szívlami függetlenségének feladására rábírni, hogy a gazdasági jólétet csillogtatják szemei előtt. Hát ha ez még komoly dolog volna is, akkor sem léphetnénk reá a lejtőre, melytől annak idején Deák Ferenc is óvott bennünket. Mert az a meggyőződésem, hogy a magyar ember ősei nagy örökét áruba nem bocsájthatja s inkább akar lenni egy független állam szegény polgára, mint vagyonban duskálkodó, idegen állam szolgája. Boda Vilmos.
