Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-25 / 8. szám

1909 február 25

A cigány és cigányügy rendezése *)

(Folytatás és vége.)

Irta és felolvasta a »Központi Járási Jegyzői Egylet« 1908. évi Julius hó 9-én, Mözsőn tartott vándorért^kezletén Pápay Géza mözsi segédjegyző.

Mindezek után visszatérek a kóborcigányokra, kiknek életét az irodalom kötethalmazai feltárják, a rémes dánosi bűnpörben gyönyörűen jellemezte őket vádbeszédében dr. Gáli Endre ügyész, mindazonáltal azok felélénkitését, reprodukálását nem találom e helyt feleslegesnek.

A kóborcigány a tudományos kutatások szerint már vagy öt század óta él közöttünk, mely hosszú idő nem vetkőztette ki régi, hagyományos szokásából, még mindig a nomád életet folytatja, törzsfőnökök alatt él, nem járulva sem anyagilag, sem személyes szolgálatokkal a társadalomhoz, az államhoz, de élvezi jótéteményeit, visszaél az általa nyújtott jogokkal. Mindazon feltételek, alapvető tények, melyekkel egy modern állam kötelékébe beléphetne, hiányzanak nála. Nincs személyisége, neve, kora, vallása, származása, szülei, ismerősei; sajátságos faji tulajdonai pedig olyanok, hogy a bűnre hajlandóvá teszik. így a becsületes megélhetés egyedüli biztos eszközét, a munkát kerül, az azzal járó fáradalmakat el nem viseli, de igenis gyönyörökre vágyó, cifrálkodó, részeges, korcsmázó, s hogy mindezen vágyait mégis kielégit- hessé, felhasznál minden eszközt, még a legirtózatosabb bűntől sem riad vissza. Külső megjelenésében a férfiak legtöbbje marcona, szőrös arcú, minőkkel az ember éjnek idején nem szívesen találkozik; a nőnem gyakran bár csinos arcú, hanem tisztátalan és szintén alázatos, meghunyászkodó, hízelgő, de ravasz, bosszúálló, kegyetlen, vérszomjas. A gyermekekről pedig kézzelfoeható tény, hogy környezetükben erkölcsi romlásnak ki vannak téve, vagy már éppen züllésnek is indultak. Ezen sok rossz tulajdonával szemben nagyon is figyelemreméltó jó tulajdonai is vannak, igy a közmondás élénk szelleme, nagy leleményessége, kézügyessége, művészi hajlama, a nagy összetartozandóság érzete, a legtöbb esetben tökéletes, megedzett fizikuma, melynek folytán bár rövid időre, de olyan fáradalmakat, testi szenvedéseket is kepes elviselni, minőkre más nem volna képes. Mindezen jó tulajdonságai azonban nem egyebek, mint az évszázadokon keresztül tartó állandó üldözések szülte tulajdonságok, mert bizony ki van ő közösítve a társadalomból, magára van utalva, a gazdasági, és művelődési életnek még alacsony fokán áll. A társadalom pedig az éles ösztönöket szeliditi, az akaratot helyes irányba tereli, a műveltségnek a belátást biztosítja. A műveltség, erkölcs és gazdagsági helyzet között szoros kapcsolat van. Ezen kapcsolat volna megteremtendő a cigánynál, kire nagy részben alkalmazható Rousseau-nak ama mondása, hogy minden jó, ami a természet kezéből kerül ki és minden megromlik az ember kezében.

Két fő szempontból kiindulva szükségeltetnék a cigányügyet rendezni. Az egyik a cigányban lakozó rossz tulajdonokat kiölni, félre téve minden humanitást, minden rendelkezésre szolgáló eszközzel megakadályozni a jelenlegi rossz tulajdonaikkal való további szaporodha- tásukat, de semmi esetre sem kipusztitani az országból e fajzatot, hanem az előbb idézett jó tulajdonaikat kihasználandó, megfelelő módon azokat helyes irányban nevelni, úgy biztosítva leszünk, hogy egy félszázad múlva szívós természetű, derék, becsületes honpolgárok fogják részben pótolni a kivándorlás általi veszteséget, mely új honpolgárok elsősorban bátor katonákat, majd pedig ügyes, kitűnő, különböző iparosokat biztosítanak a hazának.

Mindez azonban csakis a törvényhozás által volna elérhető, biztosítható, oly tötvény- nyel, mely kizárólag a cigány egyéniségéhez van viszonyítva, melynek segélyével rövid idő alatt, küzdelmesen, de cél éretnék. Ehhez első kelléknek tartanám, hogy az erre illetékes szakminisztérium által felhivatnának az egyes törvényhatóságok, illetve a járási főszolgabirák utján a községek jegyzői, mint akik az ezirány- bani állapotoknak közvetlen szemlélői, hogy a

*) Alkalomsztrüségénél fogva is fenti cikket közöljük, miután a m. kir. Belügyminiszter folyó hó 1 én 14.461/VI. sz. 19j9. sz. a. »A cigányügy országos rendezésével megbízott Joanovich Sándor c. miniszteri tanácsos, kormán} biztosnak e teendőiben való hatósági támogatásra való felhivás«-t intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez, a varmegyei alispánokhoz és a th városi polgármesterekhez, melyben közli, hogy a cigányügyet országszerte véglegesen rendezni óhajtja , a kormánybiztos cime: »a cigányügy országos rendezésével megbízott kormánybiztos«, ideiglenes irodája a m. kir. belügyminisztériumban van. < ,

A kormánybizto*- működését mar megkezdte, mindenekelőtt, hogy a cigányokra nézve a megfelelő adatok alljanak rendelkezésére, a m. kir. központi statisztikai hivatal az ösz- szes községi elöljáróságokhoz s városokhoz^ kérdőíveket fog szétküldeni, melyek a legnagyobb körültekintéssel és lelki- ismeretes pontossággal kitöltve, 8 napon belül az illetékes főszoígabirákhoz beküldendők. , ,, ,

így tehát a cigányügy országos rendezese megvalósul.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

cigányok körüli tapasztalataiknak s ezen tapasztalatuk alapján a cigányügy részükrőli rendez- hetési módozatokat jelentsék be. A járások első tisztviselői ezen jelentéseket saját véleményűkkel a törvényhatóság első tisztviselőjéhez terjesszék fel, kik pedig az illetékes minisztériumba, hol a beszolgáltatott adatok, a már meglevő sok igen üdvös szabályzat felhasználásával, előkészíthető volna a cigányügy rendezés reformtervezete. Természetes ezen eljárásba bevonandók volnának a városi rendőrkapitányok. is.

Magam részéről, több évi közvetlen tapasztalatom után csak úgy gondolom megoldhatni a dolgot, ha a cigány állandó helyhez köttetnék, megfosztatnék egyéni szabadságától s el tiltatnék a ló tarthatásától, mint a vándor életmódja gyakorlásának egyik elengedhetetlen fő- kellékétől. A gyermekek a mostani nemzedéktől 2 éves korban elhagyatottá volnának nyilváni- tandók, addig maradhatnának a szülőknél, legalább edzett gyermekek kerülnének az állam gondozásába. A 15 éven aluliak, mint környezetükben erkölcsi romlásnak kitettek, vagy már züllésnek indultak ugyancsak állami védelembe veendők, ha alkalmasak, előbb besorozandók, úgyis kevés cigány katonát lehet találni, mert arról gondoskodnak ők, hogy alkalmatlanokká váljanak. Itt nem szabad könyörületességet gyakorolni, mert az megboszulja magát s talán éppen ez azon eszköz, mely a mostani nemzedéket megtöri. Ehhez szükségszerüleg az ország összes cigányainak illetősége meg volna állapítandó, hol ez nem lehetséges, ott az kimondandó lenne, s igy az illetőségi községekben volnának letele^itendők. Másként a telepítés célra nem vezetne, hisz megtette már a kísérletet boldog emlékű József főherceg is. A községekben állandóan nyilvántartandók, s mihelyt abból eltávoznak, bármily rövid időre is, jelentkezni tartoznak, s ellenőrzés végett azon községben is, hova távozását jelentették. E'jeli órák alatt a községből távozniok nem szabad Mindez természetesen, különösen, egyes községekre óriási teher lenne, mig egyesek ez alól teljesen mentesek volnának, miért is lehetne ezt is szabályozni, pld. a járás községeiben, avagy egyes alkotott nagyobb kerületekben a fenti módoni telepítést megosztani, az elhagyatottá nyilvánítással, illetőleg az állami gondozással járó költségek pedig az^, illető községeknek elsősorban is anyagi helyzetéhez, mondjuk pótadójához viszonyítva volnának megállapitandók. Ezen községek azonban csak egy bizonyos arányban lennének a községekre róva, mig a többit a vármegyei segélyalap vagy az állam viselné. Vagy miután állami érdekről lévén szó, létesitetnék e célra egy külön alap, mint pl. az orsz. betegápolási alap is, s ebből fedeztetnének a költségek s volnának segélyezendők a községek a telepítés következtében a rendőrhatósági teendők fokozódásával igénylendő anyagi terhek viselhetése tekintetében. Ez utóbbi volna talán a legigazságosabb és legmegnyugtatóbb.

A telepítés tekintetében pedig legcélszerűbb volna a helyi körülményeket ismerve, ha kerületek alakíttatnának s ezek községeibe, mert csak igy volnának ellenőrizhetők, s úgy telepíttetnének be az egyes vidékek cigányai, hogy a legellenkezőbb s a legtávolabbi vidékbeliek kerüljenek oda.

Terhek ! Bármekkorák lennének is azonban azok, mégsem volnának akkorák és olyan csúnya terhek, mint aminők most a cigányok az egész országra.

Az utolsó 2—4 bekezdésben, nagyon is általánosan és hézagosán elmondottak csakis a főbb irányt kívánják megmutatni az elérendő sél felé, mert hisz a cél nem is egy kidolgozott s már alaposabb tanulmányozást és gondot igénylő tervezet bemutatása, hanem mintegy felkeltése az érdeklődésnek, aposztrofálása an nak, hogy egy reformtervezet mielőbbi megszületése mennyire kívánatos és lehetséges lenne, mely, ha tényleg megvalósul, nem kell többé feljajdulnunk; ments meg Uram minket, magyarokat, a veszedelmes cigányoktól!

KÜLÖNFÉLÉK

— Uj magyar nemes A király Örffy Lajosnak, a «Szegzárdi Takarékpénztár» elnökigazgatójának és törvényes utódainak, a 'közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, görbíti elő- névvel a magyar nemességet adományozta. A királyi kitüntetés valóban ritka becsületes és puritán jellemű, köztiszteletben álló férfiút ért.

— Kinevezések. A pénzügyminiszter Kiss János szekszárdi és Sorgó Miksa tolnai pénz- ügyőri biztosokat főbiztosokká nevezte ki.

A földmivelésügyi miniszter Dicenty Dezső szőlészeti és borászati felügyelőt és Hayt Ferenc fizetésnélküli szekszárdi szőlészeti és borászati felügyelőt a XL. fizetési osztályba segédfelügyelőkké nevezte ki. — A vallás- és közoktatás3

ügyi miniszter GyörJeösné Péterffy Reginát at dunaföldvári gazd. ismétlőiskolához szaktanító- nővé nevezte ki. — Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott Malicsek Árpád selyemgyári tisztviselőt Szegedre felügyelő-helyettessé nevezte ki.

— Főudvarmester kinevezése. A király gróf Forni Pál cs. és kir. kamarást, gróf Apponyi Géza főispánnak vejét, Adélgunda főhercegnő főudvarmesterévé nevezte ki és neki egyidejűleg a titkos tanácsosi méltóságot adományozta.

— Jelmezbál József főhercegéknél- József

főherceg és felesége Auguszta főhercegasszony farsang utolsó vasárnapján fényes jelmezestélyt rendeztek a fényárban úszott budavári királyi palotában. József főherceg a második négyest gróf Apponyi Sándornéval táncolta, aki Thomas Gainsborugh egyik leghíresebb portraitja után készült festői szép szabással és színekkel a a legcsekélyebb részleteiben is korrekt stilszerü- séggel kiállított gyönyörű jelmezt viselt, amely méltó keretét képezte megjelenésének és fejedelmi alakjának.

— Kitüntetett tanító. Az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület 200 koronával tüntette ki Kircz István teveli róm. kath. kántortanitót, lapunk régi érdemes munkatársát a magyarosítás és a közügyek körül szerzett érdemeinek elismeréséül. Kircz István sokoldalú tevékenységet fejt ki már évek óta az iskolán kivül is, amiért csak örülünk, hogy a sok érdemes tanító közül őt érte a kitüntetés.

— A püspök adománya. Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök 100 koronát adományozott a bátaszéki keresztény munkásegyletnek.

— Múzeumi felolvasás. Dr. Kramolin Gyula szekszárdi kir. törvényszéki orvos, folyó hó 27-én és 28-án, múzeumban felolvasást tart az „Alkohol“-ró\. 27-én rendes belépti-dijjal, 28-án pedig belépti-dij nélkül vehetnek részt az érdeklődők.

— Esküvő. Kaminszky János szekszárdi p. ü. titkár múlt hétfőn esküdött örök hűséget a szekszárd-belvárosi rk. templomban Ocskay János szekszárdi polg. iskolai tanár leányának, Ilonkának.

— Március 15. Szekszárd hazafias egyesületei az idén is méltó módon ünnepük meg a magyar szabadság hajnalhasadásának évfordulóját. A Szekszárdi Róm. Kath. Olvasókör március 14-én tartja meg ünnepélyét, melynek pro- grammja a következő : 1. Hymnusz. Énekli a kath. kör dalárdája. 2. Megnyitó. Tartja: Szabó Géza főgimnáziumi hittanár, a katholikus kör ügyvezető elnöke. 3. Riadó. Czuczor Gergelytől. Szavalja: Tóth Pál. 4. Fohász. Énekli a kath. kör dalárdája. 5. „A világosi fegyverletétel. A magyar Golgotha“. Előadja: Varga Ferenc főgimnáziumi tanár, a katholikus kör alelnöke.

6. Március 15. Ábrányi Emiltől. Szavalja : Kovács Mariska. 7. Kossuth-nóta. Énekli az ünneplő közönség. Kérelem! A hazafias felolvasó-estely végeztével kis gyűjtést fog rendezni a kör az aradi vértanuk vesztőhelyének megvétele céljából, ezért ezen estélyre minden megjelenő vendég pár fillért szíveskedjék magával hozni és a gyüjtőasztalnál a hazafias célra letenni. Az elnökség. — A szekszárdi róm. kath. újvárosi társaskör március 14-én tartandó ünnepségének tárgysorozata ez : I. „Talpra magyar.“ Szavalja : Nyéki István. 2. „Magyar leányokhoz“. Szavalja : Durgonics Erzse. 3. Emlékezés nagyjainkröl. Előadja: Tarlós János tanító. 4. „Március 15“. Előadja : Udvardi Antal tanítójelölt. 5. „A rab“. Szavalja: Kocsi János. 6. „Kossuth katonája.“ Szavalja: Pacskód István. 7. „Honfi ének“. Szavalja: Lájpold József. — Ä Szekszárdi Polgári Olvasókörben március 15-én áldoznak a nagy idők emlékének, ahol este társasvacsora is lesz. Az ünnepi beszédet Boda Vilmos elnök fogja megtartani.

— Lemondás. Várkonyi Sándor, szekszárdi belvárosi róm. kath. tanító, aki 15 évig volt a „Szekszárdi Kerületi Munkásbiztositó Pénztár“ titkára, ez utóbbi állásáról lemondott. A pénztár igazgatósága a lemondást elfogadta és hosszú, ügybuzgó munkásságának elismeréséül egy évi fizetését, 800 koronát szavazott meg neki végkielégítés cimén.

— Gyászhir. Súlyos' csapás érte Vattay Miklós szekszárdi fogházfelügyelő nejét, akinek édes anyja, özv. Kadnár Károlyné, szül. Altdorfer Amália, vallásos életének 71-ik évében, folyó hó 22-én esteli 6 órakor, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, csendesén elhunyt. Temetése általános részvét mellett folyó hó 24-én délután 4 órakor ment végbe.

— Nyugdíjazás A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Nemes Győző szekszár.d-ujvárosi róm. kath. tanítót munkaképtelenség Cimén évi 1.326 koronával nyugdíjazta.