Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-18 / 7. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

.3

A 909 február. A 8

újabb terhek alatt s mindezek közepette sok helyen állandóan igénybe veszik az ott tartózkodó cigányok bűncselekményei okozta nyomozások. kihallgatások. Legtöbb esetben pedig tétlenül kell néznie, szemet hunyni az állandó kihágásaiknak, mert, bár fegyver van kezében, de rossz töltéssel, mely ha véletlenül mégis elsül, nem talál. Szóval ezen fajzattal szemben nem tud érvényt szeiez'ni a legnagyobb lelkiismeretesség, buzgólkodás s legszilárdabb akarat mellett sem a törvényben s utasításokban, a különböző szabályrendeletekben előírtaknak.

Már ezen oknál fogva is kell, hogy a jegyzői kar is megpengesse a cigányügy rendezés lantját, mert elsősorban saját érdekében tesz, "ha tesz, de tegyen községe, a legfontosabb azonban, a társadalom s hazája érdekében.

Az eddigiekből kitűnik már, hogy mely fajta cigányról lepnd szó; az úgynevezett oláhsátoros kóborcigányról. A teknővájó és muzsikus-cigány, utóbbinak az alacsonyabb ér- telmüségi fo’ on álló, különösen a falvakban élő része is. mely többek k zt a vályogvetést is gyakorolja s talán inkább is nevezhető vályogvető-, mint muzsikus cigánynak, kívánna bizonyos iránybani rendszabályozást, hogy némileg meg legyen nehezítve, különösen az asszonyok által űzött varázso'hatása, mely által sok esetben egy-egy hiszékeny családot tesznek tönkre teljesen. Ez csakis az egyéni szabadság megszorításával volna elérhető, de kitűnő gyógyszert szolgáltat erre a közoktatás, melvnek utján, tiamajd megszűnik az oly nagy arányban! analfabétaság, kipusztul a jelen hi- székenv-, helyébe lép a felvilágosodóttabb újabb nemzedék, talán megszűnik a varázsolás. is.

E fajta cigány csaknem mind vadházasság- ban s a legnagyobb erkölcstelenségben él, a becsületes, munkával való megélhetést nem ismeri, azt gyűlöli, hanem a legerősebb, legegészségesebb is koldulással, no még a lopással találja legegyszerűbbnek terjedelmes családját fentartanr: Egves községekben már oly rettenetes tekintélyre tettek szert, hogy mikor a gazdaember szértiskertjében vagy kukoricásában leh‘ őket, visszafordul, nehogy az általuk szükségeltetett dolog árát készpénzben, de különféle módon meg ne kapja. Effélék közepette nőnek fel gyermekeik. Szükséges tehát ezek megrendszabályozása is, addig azonban a nyomozásokká , az ezzel járó kihallgatásokkal mindig lesz dolga az elöljáróságnák, az illetők pedig, de Csak minden feljelentett s bebizonyult eset után, a büfttétő bíróság részéről, elnyerik jutalmukat.

Hogy ezen cigányok gyermekeik ne ha sonlókká neveltessenek, erélvességgel, a fennálló szabályok respektálásával, azoknak való érvényszerzéssel sokat el lehet érni. Természetesen, az anyagi áldozatoktól sem kell visz- sza riadni, mert nagyon helyesen mondja, figyelmezteti a községi elöljáróságokat Tolnavármegye árvaszéke, a m. krr. belügyminiszt.

60.000.1X b. 1907. sz. a. kibocsátott, az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett, avagy züllésnek indult gyermekeknek az állami gyermekvédelem körébeni oltalmát szabályozó körrendelet tárgyában hozott 15.112/1907. sz. határozatában: »hogy azon gyermek, aki igazán züllött, vagy züllésnek valóban ki van téve, sok kárt okozhat azon községber, ahol tartózkodik és közveszedelme lehet nemcsak ill tő- ségi községének, hanem az egész társadalomnak, sőt az államnak is, ha nincsen gondviselet alatt, éppen ezen oknál fogva a gondozási költségek az olyan gyermekek megmentési akciójánál az elöljáróságot ne befolyásolják, hanem csupán a magasztos célt tartsa szem előtt.«

Ugyan hány község van az országban, melyben, vagy melynek környékén, a környezetében erkölcsi romlásnak kitett, vagy züllésnek indult gyermek, különösen az előbb felhozott cigányok közt ne volna ? Nagyon kevés. Épp ezért hasson át minden jegyzőt a gyermek- védelem magasztos eszméje, tehetsége egészével szerezzen, illetőleg szereztessen érvényt az l/v c/1903. B. M. sz. körrendeletnek, vagyis az elhagyott gyermekek védelméről alkotott szabályzatnak, mi, ha sok, elismerés nélküli, sőt I kellemetlenséggel járó fáradságot okoz is községében eleinte, de áldani fogja érette az utókor, felsőbbségei előtt pedig, lehetetlen, hogy az ez iránybani nehéz munkálkodását babér ne koszoruzza.

(Folyt: köv.)

KÜLÖNFÉLÉK______

— Királyi kitüntetés Ő felsége a király ! Klimes Antal hőgyészi főjegyzőnek, a tolname- j gyei jegyzőegyesület elnökének, buzgó szolgá- j latai elismeréséül az arany érdemkeresztet ado- I mányozta. A kitüntetett községi főjegyző méltán I megérdemelte a király elismerését, ínért hosszú

éveken át kiváló szaktudásával nagy szolgála- I tot tett ,a közügynek.

— Kinevezések- A hadügyminiszter Elbert Izidor, szekszárdi máv. osztálymérnökségi mérnököt, hadapród-őrmesterré nevezte ki.

Komjáthy Sándor szekszárdi kir. állam- épitészeti mérnök, tartalékos hadnaggyá neveztetett ki.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. László Ed.ő budapesti, tanárt, a József műegyetemhez a Vll. fizetési osztásba nevezte, ki.

A vallás- és-’közoktatásügyi miniszter Antal Pál szekszárdi közalapítványi uradalmi ispánt segéd felügyelővé nevezte ki.

— Kaszinó-estély. A szekszárdi kaszinó folyó hó 23-an összes termeiben táncestélyt rendez.

— Eljegyzések. László Lajos m. kir. honvédhadnagy, László Lajos szekszárdi ügyvéd fia, Lúgosról eljegyezte Turcsányi Margitkát.

Horváth János pápai s. jegyző, eljegyezte Molnár Juli-kát Szilasbalhásról.

Héra Sándor váraljai földbirtokos, eljegyezte RáciöttösrŐf Héra Frigyes földbirtokos leányát, Ilonkát.

(rrünwald Mátyás bikácsi kereskedő, eljegyezte Héra Jár.os váraljai földbirtokos leányát, Lujzát.

Farkas Ferenc budapesti nagykereskedő, eljegyezte Pirnitzer Editet, Pimitzer Manó szekszárdi nagykereskedő leányát.

Weisz Miksa nagykanizsai kereskedő, eljegyezte Spitzer Lipót dunaföldvári gyáros leányát, Rózát.

— Első szentmise. Szép és lélekemelő ünnepség keretében tartotta meg folyó hó 10-én Nagymányokon első ' szentmiséjét Forst Péter pécsi áldozópap. Az uj lelkésznek manuduktora. Weisz János püspöknádasdi esperes-plébános volt, az ünnepi egyházi beszédet Bauer József bonyhádi segédlelkész tartotta. Az első szentmisére a kerületi papság és a község lakosai szép számmal jöttek össze.

— Jogakadémiai Igazgató jubileuma

j Mutsenbaelier Viktor dr., a pécsi jogakadémia igazgatója, most töltötte be 40 éves tanári mű- ! ködését, mely alkalomból szép ünnepeltetésben | részesítették. Pécs szab. kir. város polgármes- | tere is a közgyűlés elé terjesztett jelentésében | nagy elismeréssel szól a juoiláris igazgató ér- j.. demeiről és indítványozza, hogy ő az ünnepelt- I hez a törvényhatóság, melynek az ünnepelt fáradhatatlan buzgó tagja, üdvözlő iratot in- I tézzen.

—' Gyermeknap. Szekszárdor, úgy az egész vármegyében is folyó évi április hó 2-án lesz a gyermeknap. Az Országos gyermekvédő liga elnöksége felkérte az idén is gróf Ápponyi Géza főispánt és Simontsits Elemér alispánt a gyermeknap rendezésére.

— Felolvasás a sárközi népművészetről. Acs Lipót szekszárdi áll. főgimnáziumi tanár, az Orsz. Magy. Háziipar Szövetség fölkérésére folyó hó 20rán Budapesten az iparművészeti múzeumban felolvasást tart a sárközi népművészetről.

— Házasság. Gásptír János jasohukovrscai .(Verőczemegve) gőzmalomtulajdonos és birtokos f. hó lö-án tartotta esküvőjét Szekszárdon özv. Nitsner Pálné sz Kopeczli Friderikával.

— Bírósági kinevezések A pécsi kir. tábla elnöke Vas József pécsi kir járásbirósági és Vaday Győző dr. pécsi kir. törvényszéki dijtalan joggyakornokokat a pécsi kir. ítélőtábla kerületebe tartozó dijas gyakornokokká nevezte ki.

— Plébánosi kinevezés. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök a patronus prezentációja folytán Heckenberger Konrád bizováczi plébánost Olasz községbe nevezte ki plébánossá.

erős, mégis karcsú, a nőies-ég varázslatos bájával egész lényén. Arca pirossága tejfehér alapszínben fürdött; hagy barna szemei villámlását enyhítették, selymespuhaságuvá tették sűrű, hosszú szempillái, a hogy beárnyékolták szemei ragyogó egét.

Istenes Arnbrusné a hogy meglátta, annyi büszkesége ebben a dicséretben tört ki:

— De szép apáca lesz belőled édes leányom !

Ágnes pedig meghajtotta a fejét és kezetcsókolt az édesanyjának.

De alig várta, hogy az apjával egyedül, háborittatlánul beszélhessen s a legelső alkalommal ezzel á kérdéssel lepte meg azt:

— Mit fog csinálni édesapám, ha édesanyám meghal ?

Istenes Ambrus meglepetten nézett a leányára.

— Mi jut eszeduc, Ágnes?

— Igen apám. Hiszen szegény mama teljesen lefogyott. Isten őrizze, de ha ágynak esik, aligha segíthet rajta az orvosi tudomány.

— De leányom, hát miért gondolsz erre, amitől az Úr mentsen meg mindnyájunkat.

— Azért gondolok édes apám, mert meg- tanultám az iskolában, a könyvekken, hogy mi az ember és milyen gyengék vagyunk mindnyájan. És mindig készen' állhatunk a legrosszabbra. Ha édes apámat ez a csapás elfogja érni, mit fog tenni egyedül magában?

Istenes Ambrus csendesen felelte:

T- Majd csak megleszek leányom.

Ágnes emelt hangon, szinte figyelmeztetve tett fel egy újabb kérdést.

— Én az Úr szolgálatába lépek. Nem fog hiányozni egyetlen leánya, édes apám, akit a fogadalom és a klastrom íalai nem engednek vissza többé magához ?

Istenes Ambrus határozottan adta meg a választ:

— Életem célja az volt Ágnes, hogy téged | az *Ur szolgálatára neveljelek. Nem fogsz hiányozni.

Ágnes az apja előtt is meghajtotta ekkor a fejét és megcsókolta a kezét.

Engdelmesen, gyermeki szeretettel s azután egész vakációban nem beszélt többet erről a kérdésről

A nyár elmúltával pedig elbúcsúzott szüleitől s felült a két pej csikó által a városba röpítendő kocsira, melynek hátulján két nagyobb ládában volt a stafirungja. Egyelőre csak a legszükségesebb. A többit majd a szülei viszik be hozzá a zárdába advent elején, mikor Mária- ünnepén belép az apácák közé. Emellett azonban pénzel is jól ellátta Istenes Ambrus a leányát, hogy addig se szenvedjen hiányt, ha valamire szüksége van.

A két pejkó ki is röpítette az ősi házból Istenes Ágnest, végig a falun, olyan büszke

táncoló ügetéssel, mintha menyasszonyt vinnének az esküvőre.

A parádés kocsis, ki ott ette meg kenyere javát Ambrus gazdánál, ugyancsak cifrázta a két pej ügetését a falun keresztül, hadd lássa a nép. hogy most viszi Ágnes kisasszonyt be a városba a zárdába az apácák közé.

Visszafelé azonban a városból szilaj vág- tatással jöttek a pejkók. Szélvészként ragadták a kocsit a falun keresztül, föl a templom mellé, ahol Istenes Ambrusék háza volt s mikor befor dűltek az udvarra, az öreg kocsis lihegve ugrott le a bakról, lekapta fejéről a süvegét és rekedt, ijedt hangon mondta az elébe siető Amb .s gazdának:

— Gazd uram, itt ez a vén fejem, üttes?e

le egy csapásra, de én nem tehetek róla . . >

Istenes Ambrus nem értette meg az ti só pillanatban.-— Miről nem tehet kend, János?

— Arról gazd’uram, hogy Ágnes kisasszony nem ment be a zárdába.

— Nem ment ? Hát hová ment ? Ember, beszélj, mert megfojtalak! — kiáltotta Ambrus gazda és vállon ragadta az öreg koc-i-t.

— Hová ment? Ha én azt tudnám! Mikor a városba értünk, ő ült a bakra. És úgy hajtott, hogy én se különben.-Nem a zárdához, hanem ki a vasútra. Tőlem kezet se engedte meg csókolni, csak. úgy búcsúzott el s azt mondta,