Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-04 / 5. szám
XXXVII. évfolyam 5. szám * ‘ Szekszárd. 1909 február 4 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézehdők felelős szerkesztő Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 BODA VILMOS Molnár-féle nyomele r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön •C fó'munkatárs I Előfizetési ár: Egész évre 12 K, || évre 6 K, *4 évre 3 K Számonként 24 tillér e lap nyomdájában HORVÁTH IGNÁCZ , Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 öllé Justh Gyula házelnök. Mindenki elismeri, hogy a magyar képviselőház ez idő szerinti elnöke, ámbár nem valami nagy szónok és nem egetverő tehetség, — mégis igaz magyar érzése s a függetlenségi elvekhez való tántorithatlan ragaszkodása révén tekintélyes helyet foglal el a magyar politikai életben. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint az az eljárás, melyet politikai barátai vele szemben mindenkor tanúsítottak. Mint egész fiatal ember s újdonsült képviselő, a függetlenségi párt élére került, de heves vérmérséklete és ellentmondást nem tűrő természete miatt az elnöki széket elhagyni volt kénytelen, természetesen megmaradván a párt tekintélyes, oszlopos tagjának. Midőn a darabont-kormány vérlázitó szereplése miatt felzudult magyar közvélemény a függetlenségi pártot az országgyűlésen többségre juttatta, a legnagyobb kitüntetés érte s egyhangúlag a képviselőház elnökévé választatott, mit paritán jelleme, a parlamenti életben való gyakorlottsága és elismert pártatlan magatartása' folytán meg is érdemelt. De van-e ember hiba nélkül? S minthogy ő is gyarló embernek született* gyengeségei, hibái az előkelő állásban csakhamar napfényre kerültek. Az első nagy hibát akkor követte el, nem hiszem, hogy népszerüséghajhászatból, hanem inkább ál-eszményiségből s a veleszületett vasakarat kifolyásakép, a törvény bötüihez ragaszkodva, megengedte, hogy a horvátországi képviselők hónapokon át felszólalásaikban az idegen nyelvet használják, melyet a nagy többség meg nem ért s melynek eszerint semmi gyakorlati haszna nincs s a horvátok is csak azért idézték elő a megszégyenítő helyzetet, hogy a magyar állam-eszme ellen tüntessenek. Justh- nak módjában állott volna az 1868-iki törvény szellemét véve tekintetbe s hazafias érzéséből kiindulva, a helytelen állapotnak mihamarabb véget vetni, de nem tette makacsságból s igy a magyar képviselőház hónapokon keresztül nem volt. egyébb, mint felháborító botrányok színhelye. A másik nagy tévelygése, mely immár inkább a rögeszme ismert tüneteivel jelentkezik nála, hogy unos-untig azt hirdeti, miszerint a magyarságnak életérdeke a nemzetiségi elemekkel békét kötni, természetesen akként, hogy szertelen kívánságaik teljesedésbe menjenek. Mekkora elfogultság s a helyzet nem ismerése, vagy helytelen felfogása szükséges ahhoz, hogy valaki azt higyje, miszerint e nemzetiségek kielégítése lehetséges akként, hogy a magyar nemzeti állameszményje halálos tőrdöíést ne kapjon. A nemzetiségek csupán- azért követelik a nemzetiségi törvény végrehajtását, mert ezúton .erőre kaphatnak s a magyar államot nemzetiségi kerületekre osztva és feldarabolva, kiforgathatják sarkaiból. Aki eziránt nincs tájékozva, vagy azt fel nem ismeri, az nincs hivatva arra, hogy Magyarország jövő sorsának intézésében cselekvő részt vegyen. Az lehet jó hazafi, hü pártember, de felfogása oly vészes következményeket zúdíthat a nemzetre, melyet azután jóvátenni a lehetetlenséggel határos. Nem kevésbbé veszedelmes hazánkra nézve azon többször nyilvánított meggyőződése, hogy Magyarországon a magyarság hatalmi túlsúlyának kockáztatása nélkül lehetséges az egyenlő, általános, titkos és községenkénti választási rendszert minden korlátozás nélkül életbe léptetni. Ha az uj választási törvény ezen az alapon vitetnék keresztül, akkor a magyar országgyűlés megszűnnék magyar lenni, mert a nemzetközi szociálisták és nemzetiségek oly számban jönnének be a parlamentbe, hogy a helyzetet, habár nem lennének is többségben, uralnák s a velük való. megalkuvás utján lehetne csak az alkotmányos kormányzást biztosítani. Hogy ezt sem justh Gyula, sem egyetlen egy magyar ember sem akarja, aziránt semmi kétség sem merülhet fel. Éppen azért csodálatos, hogy egy olyan igazán hazafias érzésű magyar ember, mint aminő kétségtelenül Justh Gyula, ily végzetes tévelygésnek lehet hirdetője. Azt, hogy a királynál kihallgatásra jelentkezett s az önálló magyar bank létesítése érdekében felemelte szavát, mindenki csak helyesléssel fogadhatja, de ha netán az általam fent vázolt tévelygésre vonatkozólag is előterjesztést tett ő felségének s azok keresztülvitelére felajánlkozott volna, az már oly óriási hiba lenne, mely rajta kegyetlenül megbosszulná magát. Nem lesz az egész országban egyetlen egy hazafias érzésű magyar ember, ki őt ezen végzetes utón követni hajlandó volna. Maga maradna egyedül s oly. elemekjAmogátásárá szorulna, melyet az ő hazaftasefzese -Megvetéssel utasítana el magától. Különben is nekünk új pártvezérre egyáltalán nincsen szükségünk. Teljesen megbízunk Kossuth . Ferencien, Apponyt Albert grófban. Az ő higgadtságuk, kétség- bevonhatlan hazafias érzésük szüli bennünk a megingathatatlan meggyőződést, hogy TÁRCA. Azok a régi jó idők. Azokat, kik a jelenkor nyomorúságát minden lépten-nyomon oly kirívó színekben szeretik festeni, kik sóvárogva emlegetik a „régi jó időket", melyek örökre elrepültek; kik keserves hangon siratják az elveszett paradicsomot, — semmisem képes inkább kijózanítani, mint a múlt idők komoly tanulmányozása. A történelem, ha helyesen van irva, az életbölcsességnek valóságos tanítója. Hogy még ma is annyi tudatlanság tapasztalható a közélet megítélésében, hogy az előítélet még annyiféle alakban uralkodik a lelkek felett: -az legtötbnyire onnét van, hogy az illetők a múltat vagy. nem ismerik, vagy rosz- szul ismerik; hogy az ő korukat megelőző társadalmi viszonyokról, azok lassú kifejlődéséről, fokozatos tökélesedéseről forgalommal sem bírnak. A jelen század ócsárlói csak úgy fognak kibékülni önmagukkal, ha kezükbe vesznek egy jó történelmi könyvet, mely híven és őszintén beszéli el az eseményeket, mely nem nagyit és nem kicsinyít, nem túloz és nem kedvez, hanem igaz képét adja valamely korszaknak, vagy valamely nemzet tejlődésének. Nem is kell az egész világ történelmét áttanulmányozni ; elég egy pár század előtti kort ismerni arra nézve, hogy a haladás iránti hit megerősödjék leikeinkben és hogy lehetővé váljék korunk igazságos méltatása, helyes megítélése. Tekintsünk be az ó- és középkori nép anyagi jólétének állapotába. Milyen kép az, amely ott szemeink elé tárul! A nép tömegei jóformán állati fokon tengődtek; az urak és fejedelmek alig éltek oly kényelemben, mint ma a földmivelő paraszt ember. Nem kell lemenni az ázsiai vad állapot időszakainak festésére; A középkor magá is elég példát mutat fel erre. Valóban tény, hogy ma egy fnunkás ember kényelmesebben lakik, rendesebben öltözködik és jobban táplálkozik, mint ezelőtt három vagy négy századdal a nagy urak. S ha ily..: volt akkor a gazdágok kényelme, milyennek kellett lennie^a szegénység nyomorának. Nem szükéWes az úgynevezett gyászkorszakokhoz menni.1 mikor a nép nyomora általános volt. A magyar nemzet legfényesebb korát vegyük, mikor H9UÓS Mátyás és dicsősége a félvilágot bámulatba tartotta; mikor a mi főuraink a nagy királyt követve, kitűntek a harcban, az állami tudományban és a művészetek pártolásában. | Milyen volt akkor a nép anyagi helyzete a mostanihoz képest! Milyen volt az életmódja, lakása, öltözködése, épitkezése és mulatsága a mostanihoz képest. Komoly történetbuvárok beszélik, hogy Mátyás korában hazánkban középosztály nem létezett. Csak két osztályt lehetett megkülönböztetni : a gazdagokét és szegényekét. A gazdagok csak igen csekély részét képezték az ország lakosságának, melynek zöme anyagilag szegény, szellemileg műveletlen, erkölcsileg nyomorult volt. A földnek beláthatatlan területei miveletlenül hevertek, — a most oly gazdag Alföld nádasokkal és mocsárokkal volt borítva. Éhez képest a nép vadászattal és pásztorkodással foglalkozott és sejtelemmel sem birt a kényelemről, az iparról vagy kereskedésről. A falvak házai kunyhókhoz hasonló viskók voltak s még a tehetősek lakásain is csak ritkán lehetett ablakot látni. Bizonyára nehéz magunkat abba a korba képzelni, mikor : Mátyás . király még ujjaval szedte ki. a paprikás husdarabokat a közös tálból, és .midőn neje Beatrix. királyné Olaszországból hozatta az első villát, melyet Magyar- országon használtak. A világtörténet vérlázitó jeleneteket beszél azon nyomorról- melyet a ragadós nyavalyák és éhség csapásai okoztak a majdan folyton tartó háborúk pusztításain kiviil. Németország-
