Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-18 / 46. szám
1909 november 18 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Haugh Béla a tiszta, erkölcsös katholikus sajtót s mint ennek kiváló ápolóját Szabó Géza ügy vezető-elnököt éltette. Szabó Géza Haller Istvánra, mint civil apostolra, a műkedvelőkre és Hiller Gyula újvárosi káutortanitóra ürítette poharát, kiben a zene tudása oly szépen összpontosult. Ekkor Éber Géza fekedi plébános a bankett után még szórakozó nagy közönség kihívására két művészi darabot játszott viharos tetszés között. Ugyan ő toasztjában Pater Sechi doktor csillagász és Pasteur orvos vallásos érzületéből következtetett a harmóniára, mely az egyház és a tudomány között fennáll. Üríti poharát dr. Hangéi Ignác tiszti főorvosra s a jelenlevő lateiner, diplomás emberekre. Dőrg Pálné, békésmegyei főispán neje, zászlóanya pedig a következő sürgönyt küldötte Szabó Géza ügyvezető elnöknek: „Személyes megjelenésünkben sajnálatunkra akadályozva lóvén, a Főtisztelendőséged lelkes vezetése alatt, zászlója jelvényének hűséges követésével a kicsiny mustármagból terebélyes fává fejlődött kath. kört mai örömünnepe alkalmával őszinte szeretettel üdvözöljük és további fejlődésére, virágzására Isten áldását kéri a zászlóanya és férje.“ * * * Ilyen keretben folytak le a főpásztor ittléte- kori ünnepélyek. Igazi örömünkre szolgált, hogy szinről- szinre láthattuk azt a nagylelkű főpásztort, ki jószívűségével, kegyességével annyi intézetet, egyletet elhalmozott már. Hatványozottan növeli pedig bennünk a lelkesedést az a tudat, hogy a mi Körünk s annak ügyei azok, melyek kiválóan szivén csüngenek. Ilyen főpásztorok kellenek a mai modern kornak, kik hivatásuk teljes tudatában sem az anyagiakat, sem a testi fáradságot nem kiméivé jelennek meg nyájaik között. Igen, adjon az Isten számos ily modern apostolt s akkor nemcsak volt, de virágos is lesz — mint az ének mondja — a hires Pannónia! * » * Vasárnap este pont 8 órakor tánccal egybekötve a „Szent Dorothea“ színművet és „Rákóczi zászlója melodrámát közkívánatra újra előadják. A 100 ik felolvasáson a Kör egész bevétele 650 korona volt. V. I. A borértékesítés szervezése. Irta: Liptai Albert. Bejárván az idén az ország összes borvidékeit, a következőket állapíthattam meg: 1. Nincs az országnak olyan borvidéke, ahol teljesen kifogástalanul szüretelnék és kezelnék a bort. 2. A csekély borfogyasztásról mindenütt panaszkodnak. 3: A borértékesítésnek termelői alapon való szemezésére kevesen gondolnak és még kevesebben értenek hozzá. Annak, hogy a bort a gazdák nem szüretelik és kezelik a modern pincegazdaság követelményeinek megfelelően, hanem úgy, mint 100 évvel ezelőtt, az a természetes következménye, hogy megközelítőleg sem termesztenek, illetőleg kapnak oly jó és tiszta piacképes bort, mint aminot előállíthatnának. Ez persze az árban érezhetően kifejezésre jut. A csekély borfogyasztásnak oka az előbb mondottakon kivül az is, hogy sűrűn hamisították egyes lelkiismeretlen emberek a bort. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a nagy- közönség elfordul a bortól, amely pedig hajdan nemzeti itala volt a magyarnak és a sörhöz pártol. De más oka is van a csekély borfogyasztásnak. A horribilis boritaladó, ez az ok, amely nemcsak tulmagas, nemcsak igazságtalan, de azonkívül behajtási módja is egyszerűen középkorba való. A csekély fogyasztásnak még egy további oka, hogy mi termelők borunk ismertetése és terjesztése érdekében nem teszünk semmit sem. Hányán vagyunk, akik borárjegyzéket küldünk szét ? Hányán hirdetjük az újságokban szőlőnket és borunkat? Hányán vagyunk arra kaphatók, hogy mintákat is küldjünk termésünkből ? Olyan kevesen, hogy szinte ujjunkon tudnók ezeket összeszámlálni. Azért hát elsősorban önmagunkra vessünk. Borunk csekély kelendőségének főként mi magunk vagyunk az okai. Végül a borértékesítés szervezéséről kell szólanunk. Ezen a téren nálunk eddig szintén nem történt semmi. A német, osztrák, tiroli stb. termelők már rég érzik a szövetkezetbe való tömörülés áldását. Minden évben biztosan és megfelelő áron képesek termesüket értékesíteni; nem kénytelenek kényszerelada okba belemenni, mert a szövetkezet szüretkor többnyire teljes értékben megváltja a tagoktól a termést; a szövetkezet későre- tolhatja ki a szüret idejét, minekfolytán a minőség javulását segíti elő; a szövetkezet szakavatott pincemestert alkalmazhat, tehát a modern kor követelményeinek megfelelő bort állít elő; végül a szövetkezet uj fogyasztási piacokat hódíthat szőlőnk és borunk számára, mint amilyenekül a bort nem termelő vidékek lakossága, a fogyasztási szövetkezetek, a tiszti étkezdék, kaszinók, kórházak, vasúti vendéglők stb. kínálkoznak. A szövetkezeteknek ezen előnyéről, azt hiszem, alig van tudomásuk a szőlősgazdáknak. Csak egy példát emelek ki. A mayschoszi (németországi) pinceszövetkezet 800 ezer márka évi forgalmat csinál. Tessék elképzelni, hogy az mit tehet a termelők érdekében. És Ausztriában és Tirolban is vannak gyönyörűen prosperáló pinceszövetkezetek. Csakhogy a németek, osztrákok és tiroliak a pinceszövetkezetek megalakításánál a következőket tartják szem előtt: 1. Csak teljesen megbízható embert fogadjanak fel tagul. 2. A németek javarészt korlátlan - felelősséget állapítanak meg, az osztrákok és tiroliak 10 vagy 20-szorosat. 3. A régié költséget a minimumra redukálják; többnyire úgy van, hogy egyes ügybuzgó szőlősgazdák ingyen végzik a könyvelői és pénztárosi teendőket, vagy legfeljebb egy pár aranyat kapnak jutalmul. 4. Szigorúan ügyelnek arra, hogy a tagok csak ép és egészséges szőlőt szállítsanak be a szövetkezetbe. A minőséget megfelelően honorálják. 5. Megkövetelik, hogy mindenki pontosan szállítsa be azt a szőlőmennyiséget, amelynek átadására kötelezte magát az illető tag. 6. A szövetkezet jó hírnevére municiózus gonddal és lelkiismeretséggel ügyelnek. Megbízhatóságához a kétségnek még az árnyékát sem hagyják férni. Ezen szempontok szigorú betartásában rejlik a nyitja annak, hogy a külföldön miért prosperálnak oly szépen a pinceszövetkezetek. Ezek után azt a kérdést tesszük fel: mit csinálhatnánk mi ezen a téren ? Remélhetjük-e, hogy ha mi alakítanánk ilyen borértékesitő szervezeteket, hogy azok épp oly jól prosperálnának, mint a külföldiek ? — Határozottan azt merem rá felelni, hogy igen. Ennek azonban legfőbb feltétele, hogy a pinceszövetkezet helyes alapon alakittassék meg. Ennek pedig az a legcélravezetőbb módja, ha a földmivelésügyi miniszter által kiadott »Alapszabály-mintát« vesszük alapul, amelyet bárki ingyen szerezhet be a szőlészeti felügyelőktől, vágjt gazdasági .egyesületektől. Az a szövetkezet, amely ezen az alapon alakul meg, nemcsak reális alapon fog nyugodni, hanem a következő, nagy kedvezményben is részesül a földmivelésügyi miniszter részéről: 1. A miniszter ingyen tervezteti meg, ha szükséges, a présház és pinceterveit. 2. Egy vándorpincemestert küld ki a szövetkezeti pince és présház felszerelésére. Szintén díjtalanul. 3. A pince és présház összes felszerelési tárgyait (hordókat, kádakat, préseket, szivatyu- kat stb.) vagy kölcsönbe, vagy ajándékba adja a szövetkezetnek. 4. Ha a tagok ezek fölött a tárgyak fölött rendelkeznek, 15.000 K-tól 30.000 K-ig terjedő kamatmentes kölcsönt, esetleg államsegélyt utal ki a szövetkezetnek. 5. Bármikor szaktanáccsal látja el a gazdákat. 6. Az ezen alapszabály alapján megalakuló pinceszövetkezetnek az országos központi hitelszövetkezet megfelelő hitelt folyósít. A pinceszövetkezetek megalakítása tehát ezzel lényegesen meg van könnyítve. Most tehát valóban csak a termelőkön múlik, hogy megalakitják-e ezeket, vagy sem. Az értelmes szőlősgazdák meg fogják alakítani. A maradiak továbbra is csak sopánkodni fognak és nem tesznek semmit sem. Végül még valamire figyelmeztetjük a gazdákat. Hazánk első szőlőmivelési szaklapjának, a »Borászati Lapok« szerkesztősége (Budapest, IX. kér., Üllői-ut 25.) arra vállalkozik, hogy egyik tagja bárhol kiszáll és a helyszínén praktikus Útmutatást ád a gazdáknak a pince- szövetkezetek helyes megalakítása tekintetében és közrejár a kedvezmények kieszközlésében. Tessék ezt az előnyös helyzetet kihasználni. De nem holnap, hanem — ma. Amikor még nem késő. Amikor a baj, az értékesítési mizériák nem oly nagyok még, hogy azokon már semmivel sem lehet segíteni. __________________________ — Az „Első magyar általános biztosító társaság“ Szekszárdon még ez évben egy főügynökséget nyit, melynek vezetésével s szervezésével a pécsi főügynökség eddigi titkár-helyettes főkönyvelőjét, Kayser Lajost bízta meg. KÜLÖNFÉLÉK. — Apáti kinevezés- Dr. Fent Ferenc szek- szárd—belvárosi plébánost, szentszéki ülnököt, méltó királyi elismerés érte. A közszeretetben és becsülésben levő plébános ugyanis apáti címet nyert. A kinevezéséről szóló kézirat, mely a tegnapi hivatalos lapban jelent meg, a következő : „Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, dr. Fent Ferenc szekszárd—belvárosi plébánosnak a Boldog- ságos Szűz Máriáról nevezett jászti címzetes apátságot adományozom. Kelt Bécsben, 1909. évi november 1-én. Ferenc József s. k. Gróf A pponyi A Ibert s. k.“ A kinevezett uj apát jelenleg 48 éves, aki Pécsett tbeológiai tanár volt. A boldogemlékü Hetgey Sámuel pécsi megyéspüspök 1897-ben nevezte ki szekszárd—újvárosi plébánossá. 1906- ban szentszéki ülnökké lett, 1907-ben junius 17-én pedig elnyerte a szekszárd—belvárosi plébániát. — A püspök elutazása. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök, ki két napon át Szekszárdon lelkes és őszinte ünneplésben részesült, folyó hó 15-én reggeli 7 órakor a belvárosi templomban csendes misét végzett és V410 órakor harangzúgás közben Szekszárdról a város négyes fogatán Bonyhádra utazott. A főpásztort Bonyhádig elkísérték dr. Szentkirályi Mihály polgármester és dr. Fent Ferenc apát, szentszéki ülnök. — Főispáni ebéd. Apponyi Géza gróf főispán folyó hó 14-én d. u. 1 órakor a vármegyeház éttermében fényes ebédet adott Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök tiszteletére. Az ünnepelt főpásztor mellett a fehérasztalnál Apponyi Géza gróf főispán, vendégszerető házigazda és Simontsits Elemér alispán foglaltak helyet. A pezsgőnél felállott Apponyi Géza gróf főispán és nagy melegséggé', szép beszédben éltette a püspököt, aki a főispán elismerő szavaira reflektálva, megköszönte azon felemelő és megtisztelő fogadtatást, amely — úgymond — nem az ő személyét, hanem elfoglalt állását illeti. Magasszárnyalásu beszédjét a főispán éltetésével fejezte be. Tomcsányi Lajos, a közalapítványi uradalom felügyelője, Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert éltette, aki a mostani nehéz politikai helyzetben oly rendületlenül megállta helyét. Simontsits Elemér alispán a lánglelkü püspököt, mint a humanizmusnak lelkes és bőkezű apostolát emelte ki ékesszóló felköszöntőjében, célozva a püspök azon emberbaráti tényére, hogy nádasdi kastélyát és parkját átengedte a »Juleánum« gyermekvédő intézetnek. Az ebéden részt vettek: Zichy Gyula gróf püspök, Apponyi Géza gróf főispán, Simontsits Elemér alispán, dr. Fent Ferenc apát, szentszéki ülnök, Hazslinszky Géza törvényszéki elnök, dr. Szentkirályi Mihály polgármester, dr. Mosonyi Dénes püspöki titkár, pápai káplán, Forster Zoltán vármegyei főjegyző, Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, dr. Hangéi Ignác vármegyei tiszti főorvos, Tomcsányi Lajos közalapítványi felügyelő, Mosgai Sándor újvárosi plébános, dr. Tanárky Árpád kórházi igazgató-főorvos, Alacs Zoltán műszaki tanácsos, Ács Vendel posta- és tavirdafelügyelő, Fischer Imre kir. ügyész, Méhrwerth Ferenc kér. tanácsos, Brei Imre h. pénzügyigazgató, Máthis Kálmán számtanácsos, Beke Ferenc kir. ügyész, Szabó Géza hittanár, Wigand János főgimn. igazgató, Éber Géza fekedi plébános, Janosüs Károly városi főjegyző, Holub János polgári iskolai igazgató, Hoch István vasúti állomásfőnök, Németh Gyula ev. lelkész, dr. Kdldy Gyula kir. közjegyző, dr. Komáromy Gyuia városi orvos, Molnár Lajos városi rendőrkapitány, Varga Ferenc főgimnáziumi tanár, Nits István szőlészeti és borászati kér. felügyelő, Koch Gyula káplán, Kapossy Iván káplán, dr. Hermann Béla főispáni titkár, Rill József várkapitány, Szabó János magánzó, Stockinger János a kath. olvasókör háznagya, Debulay Imre iparos, Frei János Takler olvasóköri világi elnök, Fent László hitközségi pénztárnok, Nagy Janos Prantner templomatya, HiUer Gyula újvárosi kántortanitó, Neiner József köri pénztárnok, Doroghi István újvárosi kath. köri világi elnök és Horváth Ignác rk. tanító. — Kinevezések- A király személye körüli minisztériumba Apponyi Rezső gróf segédtitkári címmel és jelleggel felruházott fizetésnélküíi fogalmazót, főispánunk fiát, valóságos miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. A kereskedelmi miniszter Blazsék Ferenc volt szekszárdi mav. oszlálymernökségi hiiva- talnokot, tógálmazóvá 'HEWSSte* ki'. ..................... AZ igazságügyi miniszter Kaszás Gyula kúriai dijnokot, a tamási kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki.
