Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-14 / 41. szám

1909 október 14

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

— A Szekszárd Szálló nagyterme. Az alispán, amint annak idejében megírtuk, a Szekszárd Szálló nagytermét bezáratta, mivel az tűzveszélyes. A város képviselőtestülete múlt szerdán tartott ülésében elhatározta, hogy a tüzveszé- lyesség megszüntetése végett több rendbeli intézkedést tesz és megkérik az alispánt, hogy a nagyterem használhatását engedje meg. Minthogy a nagyterem nem alkalmas szini előadások megtartására, elhatározták azt is, hogy színházépítésre államsegélyt kér

— Áthelyezések. Opris Péter pécsi postafőigazgató Probszt Ferenc postatisztet Dombóvárról, Király Pál postafogalmazó gyakornokot pedig Mohácsról a Pécs pályaudvari posta- hivatalhoz helyezte át.

— Népies előadások a gazdaság köréből.

A földmivelésügyi miniszter rendeletére Tolnavármegye több községében a tél folyamán gazdasági előadásokat tartanak, hogy különösen megmagyarázzák a szőlőtermelő községekben az uj bortörvényt és odahassanak, hogy a munkásnép beiratkozzék a gazdasági munkássegitő pénztárba.

— Svärdström Valborg, a világhírű »svéd csalogány< folyó hó 18-án, hétfőn este fél 9 órakor a vármegyeháza dísztermében egyetlen dalestélyt tart. Helyárak: 1—VI. sor, oldalszék A—M-ig, I—X-ig 5 korona, VII—XII. sor, oldalszék N—Z-ig, XI—XVI-ig 3 korona. Karzati ülőhely I—III. sor 2 korona. Földszinti és karzati állóhely 1 kor. Jegyek kaphatók Krammer Vilmos könyvkereskedésében.

— Adomány. A mözsi uj orgona céljára legújabban Müller Vince helybeli gazda, négy - ven koronát ajánlott fel. — Ezzel együtt az j önkéntes adakozások végösszege: 1244 korona.

— Bezárt iskola- Az alispán bezáratta a mözsi népiskolát és az ovodát, mivel a gyermekek között a kanyaró nagymértékben fellépett.

— Kivándorlás Tolnavármegyéből. A folyó év harmadik negyedében külföldre szóló útlevelet mindössze 377 megyebeli lakos részére adtak ki. Ezek közül 209 Amerikába 146 Németországba és 23 a Balkán államokba szólt. Az előző év ugyanezen időszakában kiállított külföldi útlevelek száma 1196 volt, melyek úgy oszlottak meg, hogy azok közül 333 Amerikába, 337 Németországba és 26 a Balkán államokba szólt. A múlt évhez képest tehát igen jelentékeny csökkenés mutatkozik. A legnagyobb csökkenést mutatja a folyó évi szeptember hónap, mert mig a folyó év havában 188, augusztusban pedig 127, addig szeptember hónapban csak 62 útlevél állíttatott ki.

— Lágler Sándor könyve. Lágler Sándor, kölesdi evang. lelkész, a «Protestáns Pap»-nak évtizedeken át volt társszerkesztője, 40 éves papsága emlékére egy kötetre valót ad ki beszédeiből. Gondolatokban gazdag kép, magas irodalmi színvonalon álló beszédek ezek, amelyek nemcsak az egyházi körök, hanem a világi olvasó közönség érdeklődésére is számot tarthatnak. Nem kell ezt bőven fejtegetni azok előtt, akik Lágler Sándor irodalmi munkálkodását ismerik. Már pedig széles körben ismerős e név. A 10 iv terjedelmű munkának cime, amely már sajtó alatt van: Kalászok egy negyven éves papi pálya utszéléről (nemzet, egyház, család örömében s gyászában tartott beszédek) lesz. Előfizethetni rá Koritsánszky Ottó lapszerkesztőnél (Budapest, VIII. József-körut 60. II. em. 13. a.)

3 korona árban. A mű bolti ára 4 korona lesz. Csinos, tetszetős kiállításáról a készítő műintézet, a Molnár-fé\e részvénytársasági nyomda kezeskedik.

Az állami szölőtelepen (Jobbremete hegyen) a múlt hó folyamán már közzé tett mintaszüret megtartása október hó 14-16-iki napokon fog megtartatni. Az érdeklődők figyelmét ezúton is felhívjuk.

— A madocsai tüzkárosultaknak. Madocsa község legnagyobb részét a tűz elpusztította s a lakóság egy része koldusbotra jutott. A szerencsétlenek, a kárvallottak fel segélyezésére Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága gyűjtést indított meg, melynek igen szép eredménye lett. Befolyt összesen 14.792 K. 11 fillér, mely ösz- szegből 192 egyén részesedett. A gyűjtés körül különösen nagy buzgalmat fejtett ki Ras- sovszky Julián paksi főszolgabíró és dr. Lévai Dezső dunaföldvári orvos, aki a Segitség-album bevételét: 2578 korona és 36 fillért juttatta a segítségre szorultaknak.

— Halálozás. Révész Ferenc műegyetemi hallgató, Rothschadl Ferenc alsónyéki vendéglős fia, hosszas szenvedés után életének 20-ik évében Alsónyéken elhunyt. Temetése nagy részvét mellett folyó hó 9-én ment végbe.

— A restancia. Dombóvárról írják, hogy az ottani főszolgabírói hivatalnál, dacára annak, hogy a legkisebb járása van, az utolsó év folyamán annyira összetorlódott a munka, különösen a katonaügy terén, hogy a főszolgabíró kénytelen volt kisegítő munkaerőt kérni a vármegyétől, amely az október 16-iki közgyűlésen fog határozni ez ügyben. A fináncoknál ily esetben meghosszabbitják a hivatalos órát és nem adnak szabadságot a tisztviselőknek, de a gavallér vármegye mindenesetre megadja a kisegitőt inkább, semhogy a felek szenvedjenek kárt a késedelmes elintézés folytán.

— Beleugrott a Ounába. Verli Gáspár, paksi lakos, pillanatnyi elmezavarában a Dunába ugrott. Holttestét folyó hó 7-én a halászok az uszodánál fogták ki.

—■ A szekszárdi főgimnáziumi internátus. Wigand János, a szekszárdi főgimnázium nagytekintélyű igazgatója, bölcsen belátta, hogy a vezetése alatt álló középiskola csak úgy lesz a vidéki tanulók által látogatottá, ha melléje in- ternátust emelnek, ahol a vidéki tanulók gondos felügyelet mellett megfelelő elhelyezést nyernek. Az eszmét felvetette, amely most már a megvalósulás stádiumába lépett. Apponyi Géza gróf főispán és dr. Szentkirályi Mihály polgármester magukévá tették a tervet és az ő közbelépésükre Apponyi Albert gróf vallás- közoktatásügyi miniszter a város kérvényére értesítette a város közönségét, hogyha a város elegendő nagyságú helyen egy, az igényeknek teljesen megfelelő s legalább 60 tanuló számára berendezett internátust felépittetné, úgy hajlandó az internátust állami kezelésbe átvenni, fenntartani s azonkívül megfontolás tárgyává teendi a

10,000 korona fenntartási járulék elengedését. Ezzel az üggyel folyó hó 6-án tartott ülésében foglalkozott a város képviselőtestülete és egyhangúlag hozott határozattal kimondotta, hogy a város megépítteti az internátust, ha miniszter a 10,000 korona évi fenntartási járulékot elengedi, mely esetben a város kölcsönt vesz fel és ezt a 10,000 koronás járulékkal 30 év alatt letörleszti. Az internátust a főgimnázium melletti kisvásárlérre, összefüggésben a főgimnázium mostani épületével tervezik. A kisvásártér tudvalevőleg a közalapítványi uradalom tulajdona, igy annak megvásárlásával a polgármestert bízták meg. Az internátus tervezetét a polgár- mester megbízásából Dicenty László szekszárdi építész már elkészítette, melynek összes költségei 168,944 koronára vannak előirányozva.

— A pécsi egyházmegye köréből. A pécsi püspök ségédlelkészi minőségben áthelyezte: Körmendy Izidort Kővágószőllősről Kurdra, Cséplő Istvánt Kurdról Kővágószőllősre, Lippay Ferencet Nagynyárádról Babarcra, Reif Józsefet Babarcról Gödrére, Horváth Dénest Gödréről Ozorára, Fövenyessy Pált Ozoráról Faddra és Koch Alajost Faddról Nagynyárádra.

— Kinevezés. Dittrich Jenő szekszárdi okleveles gazdatiszt a gróf Nákó-féle uradalomba gazdasági segédtisztté neveztetett ki.

— KántOrtanitó választás. A kalaznói ág. ev. gyülekezet Halász Armin györkönyi tanítót választotta meg kántortanitóvá.

— Fegyelmi vizsgálat. A vármegye alispánja Béllasits Viktort, a szekszárdi Ferenc-közkórház ellenőrét, nagymérvű hivatalos hanyagság miatt állásától felfüggesztette és ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte.

— Esküvők. Schlechta Károly pest-hidegkuti állami tanító, múlt csütörtökön esküdött örök hűséget Radios Elvirának, Radics Gyula zombai kántortanitó leányának.

Hirschfeld Dezső folyó hó 19-én az eperjesi izr. templomban tartja meg esküvőjét Weingarten Szidikével.

— Maradj nyugton.

Majd gyorsan tette hozzá:

— Beszéld el, hogy mi történt veled. De hazáig elkészülj vele, mert nem akarom, hogy anyád megtudjon valamit belőle 1

Hirtelen megfordultam, hogy egy köny- cseppet törüljek ki a szememből, amely oda tolakodott.

Megindultunk az ér partján visszafelé.

Géza, az izgatottságtól még mindig remegve, halkan kezdte :

— Sanyi bácsi nem akart hazaereszteni. Azt mondta, aludjak nála. De én nem akartam ott maradni, mert Lenke mindig gúnyolódott velem ...

— Adta kis szöszkéje, — szakította félbe apám nevetve, — meghúzom majd a füleit, cáak találkozzam vele I Nem akarja az én kis fiamat szeretni 1 No megállj csak!

Géza elpirult és folytatta:

— Elindultam hát, pedig már nyolc óra volt. Keresztül mentem a falun, hogy hamar idehaza lehessek, de a besötétedés mégis utolért. Ugyan rövidebb utón is jöhettem volna, de láttam reggel, hogy Glavica végén cigányok sátoroznak és igy féltem arra menni. Hanem erre jöttem-végig egy akácoson. Útközben a féísz egy kicsit elfogott. Délután ugyanis Sanyi bácsitól egy könyvet hoztam olvasni s ez olyan rémes történetet foglalt magában, hogy még most is megremegek, ha rágondolok. A »Család réme« a cime és egy nagy kutyáról van benne szó, amely éjjel jár ki egy nagy mocsárba és egy egész családot kipusztitott már, amikor végre elvágják a nyakát. Ez a sátán kutyája.

Elhallgatott a gyerek, amit apám arra használt föl, hogy mosolyogva intett felém a fél szemével.

Én elértettem.

— Nem árt az ilyen gyereknek, ha arra vetemedik, hogy egy »rémes« könyvet végig mer olvasni! — Ezt látszott jelenteni az a titkos kacsintás.

Amig az ér kis deszkaszál-hidján áttoltuk egymást, mindhárman mély hallgatásba voltunk merülve.

Épen a fejünk fölött fénylett a Göncöl- szekere s meg-megpislákoltak apró lámpásai. A hold teljes pompájában ragyogott le s utunkat elegendő fénnyel látta el. Az előbb támadt szél már majdnem elült s csak a gyepű magas akácfáit ingatta meg néha-néha.

Amint átvergődtünk az ér hidján, Géza folytatta félbenmaradt elbeszélését:

— Egészen a domb mögötti csordakutig jutottam el, — mondta, — amikor hirtelen eszembe jutott az, hogy mi lenne velem akkor, ha a sátán kutyája valamelyik fa mögül elém ugrana. Bizony én is meghalnék ijedtemben, gondoltam éppenugy, mint azok, akiket megijesztett. És máris megremegtem. Sietve haladtam hát a poros utón, de mégis lassan jutottajn előre, mert minden három-négy lépésnyire nagyokat botlottam. Ha egy síitétebb helyre értem, mindig a sátán kutyáját véltem látni, amint az akácfák közül elém kiszaladt. A hátam vizes kezdett lenni és sokszor hideg verejtékcseppek szaladtak alá homlokomról . . . Szóval: féltem. Nemsokára aztán a Börzsöny-féle szőlő alá értem. Itt már lépni is alig bírtam a nagy félelemtől. Nem ha- zudok, ha azt mondom, hogy közel voltam az elájuláshoz.'És egyszerre csak a gyepű bokrai között csörtetést hallottam, száraz levelek zörgését — s aztán hirtelen egy nagy fekete állat ugrott elémbe ... Irtózatosat mordult . . . Elsötétült előttem egyszerre minden, a gyepű

fái, a csillagos ég, a zöldelő rét és a gabona s az jutott nagy hirtelenében az eszembe, hogy no ez a sátán kutyája s most nekem végem van. És többet már nem is tudok. Egy nagyot sikol- tottam és az ut közepére estem . . .

A gyerek nagy lélekzetet vett és szinte belemelegedett az elbeszélésbe. Egészen — hogy úgy mondjam — újra átérezte az egész jelenetet s a félelem ismét erőt vett rajta. A szemei kidülledtek és erősen belekapaszkodott a karjainkba s remegve beszélt tovább:

— Előttem van most is az a nagy, rémes állat, amint a fogait csattogtatta, reám morgott és . . .

— Pszt, egy szót se többet 1 — súgta apám hirtelen s az ut fordulója felé mutatott, ahonnan egy asszony alakja tűnt elénk, aki gyorsan szaladt le a dombon és amikor meglátott bennünket, hirtelen felénk szaladt és egyenesen Gézát kapta karjaiba . . .

Anyám volt.

Elhalmozta a hosszú, vézna gyereket a szerető, legjobb szülő gyengéd csókjaival, úgy hogy a gyerek alig juthatott szóhoz s a lélek- zete is majdnem elfúlt . . . •

*

Apám másnap cseresznyeszedés közben | félrevont:

— Tudod-e, hogy mitől ijedt meg tegnap • Géza ? — kérdezte.

— Kutyától, nemde ?

— Igen. Még pedig Börzsöny ur vincellér- I jének, Kereső Györgynek kutyájától . . .

S aztán ökölbe szorult a keze és sötéten tette hozzá:

— De, istenemre, estére agyonlövöm a

; dögöt!. . . *

És aznap este agyonlőtte a vincellér kutyáját.