Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 40. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 október 7 Október 6-án. Minden nemzetnek élete tele van szenvedéssel, könnyel, fájdalommal. Az emelkedésnek, a nemzeti dicsőségnek útja vérrózsákkal van telehintve. Minden nemzet megjárja a maga Kálváriáját, amig jogait, szabadságát, állami függetlenségét kivívja magának. Vizsgálva a nemzetek élet- történetét, aggódó lélekkel kell konstatálnunk azt a megdöbbentő igazságot, hogy a nemzetek között éppeD a mienknek volt legtöbb része a véráldozatokból, szenvedésből, lemondásból. Ezt a szomorú igazságot harsogja fülünkbe a mai nap, október 6-ika, mert ez úgyszólván betetőzője a nemzetet ért megpróbáltatásoknak. Ezek I gondolatok hánykolódnak lelkűnkben, amikor az aradi tizenhárom alakja, mint egy nagy kérdőjel meredezik fel előttünk. S képzeletben magunk előtt látjuk annak a dicsőségben gazdag kornak utolsó eseményeit, melyek a halálmegvető bátorság és hősiesség szempontjából szinte példátlanul állanak, de a nemzeti élet fejlődése szempontjából vizsgálva azokat, nem az emelkedés, de a visszafelé hanyatlás szomorú jelenségeit tükröztetik vissza. A nemzeteknek nagysága a mártírok vérében gyökerezik. így van ez a magyar nemzetével is. De az a nagyság, amelyről az ősök álmodoztak a legtisztább idealizmussal eltelve, még nem az igazi, még nagyon távol áll a megvalósulástól. A nemzet ma is éppen úgy szenved, éppen oly kevéssé élvezi a maga jogait, mint az aradi gyásznap előtt. A tizenhárom mártyrnak legendás alakja egy gyönyörű lappal gazdagította történetkönyvünket, megtermékenyítette a szomjas anyaföldet, de még nem termette meg a maga gyümölcseit. S .ennek — a- felettünk Damokles kardként lebegő idegen hatalom jogosulatlan beavat kozásain kívül — jó részben magunk vagyunk az okai. Politikai nemzet vagyunk, mely az események élére állitásában találja minden örömét, de a cselekvés politikájának nagy értékeit nem ismerjük eléggé. Mert ehhez éppen az hiányzik, ami az aradi tizenháromban emberfeletti nagyság jellegével birt, a megalkuvástól önként visszalépő, s más nemzet erejének legjavát az építés, az alkotás munkájában érvényesíteni tudó önzetlen hazafiság. Ez az, amire a nemzet minden egyes rétegének, a cél elérése szempontjából, múlhatatlanul szüksége van, amely uj erőforrásokkal gazdagítván a nemzeti élet organizmusát, nem lefelé, hanem folytonos fejlődés és emelkedés Igaz, nem volt csúnya. Egy lakodalom alkalmával találkoztak a menyasszonyommal. S mikor úgy éjfél felé már kissé ittas volt, ő volt a legnagyobb legény. Sokat táncolt a Julissal, talán mással nem is járta. Én nem haragudtam ezért, mert erősen hittem, hogy az a leány csakis engem szeret. . . Igen, tek. törvényszék : ma is bízom benne ! De későbben már kiállhatatlan lett. Feltámadt bennem a legényvirtus, a katona büszkeség. Társaim figyelmeztettek, de én nem adtam nékik igazat. Mégis elhagytam a menyasszonyommal a lakodalmas házat. Az utón sem tettem neki szemrehányást; s ő nem kérdezte : miért engedtem mindig Pistával táncolni. . . “Ám később elmesélte, mit súgott az a legény a fülébe : „hogy hagyjon el engem, legyen az ő felesége : csaljon meg s ha mindenáron az enyém lesz, legyen a szeretője legalább !u Ekkor azután fellobbant a vérem. De a leány könyörgött, ne haragudjak, ő azért mégis csak engem szeret örökké! S én elhittem. De azután hallottam, hogy a faluba suttogják, hogy elszeretik tőlem a menyasszonyomat, ez a legény meg azt mesélte: féltem tőle. Egyik hírnek sem adtam igazat. A falu száját semmibe vettem, annak a hetyke legénynek meg az üres hencegését kinevettem . . . Egyszer azután különös történt ... Most volt, ezelőtt pár nappal, azon a sötét éjszakán. utján a nemzeti függetlenség magasabb szférájába vezet. Adja a mindenható, hogy az aradi gyásznap 60. évfordulójának megünneplése pillanatában, a külsőségek helyett — a cifra szóvirágok mellett, ezek a gondolatok is helyet találjanak az ünneplők lelkében. Kövy Árpád. Kérdések és feleletek. Irta: Mányoky Gyula dr. Nyéki: (Dagadó kebellel): Ott volt a képviselőnk beszámolóján ? Szekszárdi: (Megbánólag): Ott voltam. Nyéki: Nos, mit szól hozzá ? Szekszárdi: Azt, hogy ami legjellemzőbb a politikai moráljára, arról mélyen hallgatott. Nyéki: Hogy- hogy ? ! Szekszárdi: Nem számolt be arról, hogy ő, a negyvennyolcas képviselő, hány toasztot mondott már a vármegyében a negyvennyolcas párt legnagyobb ellenségére: az alispánra. * Szekszárdi: Tudja-e, hogy mi a különbség a vasúti automata, meg a mi képviselőnk között ? Nyéki: ? ? Szekszárdi: A vasúti automatába ha bedob egy tizfillérest, kiugrik belőle egy darab édes csokoládé, a mi képviselőnkből pedig, ha bekebleztet vele egy adag banketti pörköltet, meg csuszát — holt bizonyos, hogy egy émelyítő „oh, du lieber Elemér /“ jön ki. n Görböi: Ugyan kérem mi készül ezen a széles, szagos árkon túl, abban a vizjárta völgyben ? Gyönki: Ajándékházat építtetnek a néppel — a tekintetes, a nagyságos és a méltóságos uraknak. Görböi: Aztán mi lesz ott elül, abból az alacsony épületből? Gyönki: Középület: Szolgabirósági hivatal. Görböi: Hát a másik oldalon az a kastély- szerű nagyobb ház ? Gyönki: Az meg a főszolgabíró privát lakása lesz. Görböi: Leghátul pedig? Gyönki: Kert. Konyha- és sirkert. Egykori hívei nagy sajnálkozására abban alussza örök álmait egy főszolgabíró alispánsága. * Gyönki: Tudja mi a kollegialitás ? Szekszárdi: No, hallja! . . . Az egy bransA táncban megint találkoztak. Az a legény meg mind vadabban, mind szilajabban rakta a csárdást. Már mindenki kidőlt mellőle, a menyasszonyom is alig birta már, ő annál vigabban, őrülten aprózta a bokázót. S mikor a leány, két ölelő karjainak szorításától, a táncban kimerültén roskadt össze: s hogy hozzájuk siettem, hogy felsegéljem, az a legény ellökött magától s nekem látni kellett, hogy ott, nyílt helyen, mindenki szem eláttára: csókolja az én menyasszonyomat... Hogy mit tettem akkor: tudja a tek. törvényszék ! Mint egy vad, aki vért érez, aki tudja, hogy halálosan van sebesitve, rohantam rá s vasam egyetlen döféssel kioltotta annak nyomorult életét . . . S most itt vagyok. Elmondtam mindent tek. törvényszék: ítéljenek ! ? S ha bitófa lenne számomra az Ítélet, mosolyogva mennék alája, mert ahhoz a lányhoz nékem, csakis nékem volt jogom ; hiszen életem fele, reményem, boldogságom, üdvösségem volt. S hogy rabló támadt rá, megkellett védenem. Én teljesítettem kötelességemet: ma is megtenném. ítéljenek : nem vagyok bűnös !“ * i ... Az ítélet meg lett hozva. S egy délceg, barna legény bátran lépte át a börtön küszöbét . . . De, mikor a cella ajtaja becsapódott: tompa zokogás lágy hangja tört elő a fegyenc melléből . . . beliek egymás iránt való méltányos viselkedése, összetartása, közös érdekeiknek közös és önzetlen kultiválása. Gyönki: (nevetve) Maga kis idealista! . . . Szekszárdi: Valami csodabogara van talán ? Gyönki: Díszpéldány. Hallja csak. Van a vármegyénkben egy járásbirósági székhelyen öt ügyvéd. Az egyik koHéga panaszt emel zugirás- kodás miatt egy szövetkezeti könyvelő, üres óráiban lutheránus néptanító ellen. Es mit tesz Isten . . . akarom mondani: a kollégialitás ! . . . Az egyik kolléga, mint ügyészségi megbízott, elejti a vádat; a másik kolléga tanúja lesz a zugirásznak ; a harmadik kolléga a zugirász érdekében megtagadja a vallomást; a negyedik kolléga pedig fölcsap a zugirász védőjéül. Szekszárdi: És egészségesek azok az urak ? Gyönki: Igen. Szekszárdi: Viharedzett gyomruk lehet, hogy nem kaptak tengeri betegséget. * Tamási-i: Olvasta a Közérdek-ben a Tica bugyellárisát ? Szekszárdi: Persze. — Nagyon ügyes és ötletes apróság. Tamási-i: A szerkesztőnek is nagyon tetszett. Azt üzente a beküldőjének, hogy olyan közleményekkel az egész vármegyét megtudná hódítani. Szekszárdi: Azt hiszi talán, hogy a vármegye nem áll másból, mint alispánból, megyeházból és a szekszárdi kaszinóból ? ? * Maradi: Olvasta a T. K.-ben az Asszonyok harcát ? Haladó: Olvastam. Maradi: Mit szól hozzá? Haladó: írni mindenről lehet, ami a közéletbe és a közérdekbe vág. Az újságírói tolira a tilalomfa csupán a családi élet szentélye, s az igazságtalanság s az ízléstelenség. Azután meg a finomság törvényeinek megtartása hölgyekkel szemben hatványozottan kötelesség. Az egyéni érvényesülés nagy századában a nőknek a férj- fogás helyett tisztességes kenyérkeresetre, egyéni érvényesülésre való törekvését hóbortnak, beteg- fejüségnek, bolondos vágynak nevezni, róluk, mint tüdővészben hullott verebekről beszélni — se nem ízléses, se nem finom dolog. Az az állítás pedig, hogy a modern viszonyok között a tisztesség csak fogalom — határozott durvaság. Tanácslom az írónak — ilyeneket szalonban, zsuron, magának meg ne engedjen, megtörténhet különben, hogy a ház úrnője csönget a szobalánynak és azt mondja: „Már távozik barátom? Isten önnel! Liza, kisérje ki a nagyságos urat.“ Pintér Károly.’ Szeretnék fotográfus lenni. . . Csak egyetlen egy kép elkészithetésére a legjobb és leghübb fotográfus ! . . . Pintér Károly arcképét örökíteném meg, s adnám kézről-kézre tovább, hadd diszlenék Dunaföldvár minden házában, hadd láthatnák a késő utódok is azt a férfiút, azt az iparost, — akit — a mostaniak elévülhetetlen számos érdemeiért annyira tisztelni, becsülni és szeretni tudnak! . . . S az ő arcképe lenne a legszebb leírás róla, mert hisz’ barátságos, őszinte tekintetű, igazi magyaros vidám jókedve, egészséggel párosult hivatásában, s a közügybeni tettereje, érdemekben gazdag őszbe borult alakja egy nagy könyv, melyből tudást, szorgalmat, lelkesedést, áldozatot tanulhatunk mindannyian ! . . . Ha napvilágot lát „Dunaföldvár története“, nem maradhat el abból Pintér Károly neve sem. Hiszen Pintér Károly egyike legérdemesebb fér- fiainak, kit ép’ ezért az egész társadalom, osztálykülönbség nélkül, a legjobban megbecsül! 1829. szeptember 28-án Dunaföldváron született. Szülei iparosok voltak, Pintér Károly is iparos lett. Mint asztalos-iparos 1856. évben lett önálló s közel félszázadon át Dunaföldvár vezető iparosa. 0 volt a dunaföldvári ipartestületnek megteremtője, s a társadalomban mindig a legHA* NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a műtrágyák sohasem pótolfáK. A szárított hizósi éstrágyával kitűnő eredmériynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Kizárólagos képviselője Tolnavármegye részére: Se UDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRITÓGYRR isányl, ScMetrumpf és Társa eégtél, Budapest, IX., Űlléi-út 21. salai Lajos Szekszárdi.
