Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-30 / 39. szám
s hogy lépéseit kivágja, hogy beleremegjen a parlag. Tehát a háromesztendei szolgálatot két esztendőre redukálhatják. A polgári vélemény tehát diadalmaskodott. Igfen ám, de itt megint a katonai érvek győzedelmeskednék. Ha a három esztendei szolgálatot két esztendőre szállítjuk le, akkor, hogy a jelenlegi létszám fenntartassék, szükséges, hogy az évenkint sorozandók száma emeltessék. Úgy, hogy végeredményben, ha egyesek rövidebb ideig szolgálnak, a nemzeti erő éppen olyan arányban pocsékolódnék, mert akkor többnek kellene szolgálnia, mint mostanában. Az egyének szempontjából tehát a kétéves szolgálat határozottan kedvezőbb lenne, mert egy esztendőt életéből vagyonának parlagon hevertetéséből, erejéből megtakaríthatna, de az egész nemzet szempontjából, a munkaerők parlagon hagyásából, teljesen mindegy lenne. Mégis mi a két esztendei szolgálat mellett állunk. Ha már okvetlenül szolgálni kell, rövidítsék meg azt az időt, a melyben, ha fegyelmet, rendet s egészséget el is sajátítanak s nyernek, mégis végeredményben teljesen ingyen töltenek el fiaink. A két esztendős szolgálat már sok államban vezetődött be s egyetlen ország harcképességén sem ejtett csorbát. Az uj reformok legelsője úgy is e téren fog mozogni s rövid idő múlva még a katonai népdalokat is meg kell változtatni s a három esztendő helyébe a két esztendő teendő. Isten adja, hogy e hathatós reform mielőbb, mindnyájunk élénk örömére a megvalósulás stádiumába lépjen! A cselédmizéria. Gazdáinktól és gazdasszonyáinktól gyakran halljuk a panaszt, hogy cselédeink nem dolgosak, tisztességtelenek. Kétségtelenül sok igazság rejlik ebben. A társadalom egyik, számszerint jelentékeny osztálya :— a cselédeké — nem felel meg teljesen a hivatásának. Cselédeink nagy része TOLNAMEGYEl KÖZLÖNY megbizhatatlan, erkölcstelen és lusta ! Valamiképpen segíteni kell a bajon s ezt úgy vélik megoldani, hogy felszólítják majd a tisztességes, szegény sorsra jutott családokat, hogy leánygyermekeiket adják oda cselédeknek. Ezek a tisztességes szegény polgárcsaládok ma sem hagyják otthon tétlenül ülni leányaikat, hanem elküldik őket gyárakba, {nyomdákba dolgozni, vagy újságot árulni, mintsem cselédeknek. Mindennek inkább, mint cselédnek, mert annak nincs becsülete. Az a baj, hogy nem becsülik meg a cselédeket s azért nincsenek tisztességes cselédek. Először prédái a cselédleáuyok, különösen a vidékiek, a helyszerzőknek, kik furfangos módon fosztják meg őket mindenüktől. Ha fölkerül Budapestre egy leány a vidékről, nem közvetítik addig, mig csak el nem* adósodik, jóformán le nem rongyosodik s azután odavetik őket a titkos prostitúció karjaiba, mert a nyomor elől a leányok számára csak ez az egyedüli ut. Azután, ha közvetítették, pár nap múlva, mint az köztudomású is, a cseléd elhagyja a helyét, amaz egyszerű oknál fogva, mert a közvetítők ilyen formán jóval több közvetítési díjhoz jutnak. Azok a cselédek pedig, kik nem mennek át ezen a proeessuson, az ifjú uraknak és a nagyságos uraknak lesznek áldozataikká. Ennek pedig egy tisztességes polgárcsalád sem akarja kitenni leányát. Ezért nem adják oda cselédeknek leányaikat. Nincsenek tisztességes cselédek, mert megrontják őket. Nincsenek szorgalmas cselédek, mert a nagyságos asszonyoktól és kisasszonyoktól eltanulják a lustaságot. Melyik elszegényedett tisztességes polgárcsalád adná oda leányát cselédnek, még akkor is, ha nem lenne kitéve a megbecstelenitésnek, mikor a cseléd a családok részéről csak megvetés tárgya.- A szolgák, a cselédek nálunk nem mennek emberszámba. Nem úgy tekintik nálunk a cselédeket, mintha azok a családhoz tartoznának, mintha azok kiegészítői volnának a családanyáknak, hanem olyan megalázott szemeteknek, kihez mindenki lábát törülheti. Hivják-e másképpen a cselédeket mint: „hallja maga, cseléd ?“ Nem bosszantja-e őket sokszor vérig a legkisebb gyerek is ? Mikor a cselédügy rendezéséről akar valaki beszélni, először is arra a színvonalra kell emelkednie, melyről nem lát ember és ember közt különbséget. Aki cselédet tart, ne mosogatórongyot, ne olcsó húst lásson abban a leányban, hanem családtagot, kit egyformán kell becsülnie a családfőtől a legkisebb gyerekig mindenkinek, így meg fog javulni a cselédek ei’kölcse. ték egymásnak leveleiket . . . csak szunnyado- zott a szerelem és látott fájó, csendesen ölő álomképeket. * Az asszony csak a férfit nézte . ! . Az alakja, modora a régi. Komoly, még mindig üde tekintete. Pedig már öreg embernek tartják. Lassan közelebb és közelebb húzódott a férfihez; megfogta a kezét. . . De hamar eleresztette . . . Egy fényes kis vörösköves aranygyűrűt látott meg az ujjác . . . Azt a gyűrűt, melyet ő adott régen, álmok idején, annak a szerelmes fiúnak. A férfi felrezzent az érintésre . . . — Mi az ? a gyűrűt nézte ? Ugy-e még mindig megvan . . . Harminc év óta . , . Hosszú idő . . . De mintha tegnap történt volna . . . Maga húzta fel ujjamra akkor este és én nem vettem le egyszer sem. Olyan fanatikusan hittem, hogy ez a kicsinyke gyűrű még összehoz bennünket... — Igen — rebegte az asszony — összehozott . . . Megfogták egymás kezét, mint szerelmük első percében és hallgatták a halotti csendben szivdobbanásukat, mely most is, mint valaha, egyet jelentett: — Szeretlek! — Megyek; késő van — szólt a férfi és felkelt helyéről . . . Lassan előre ballagott. Az asszony utána, némán, hallgatag . . . Mikor a kis kerti kút kávájánál megálltak, a nap első sugara már felszökött az égre. Ébredő kicsiny madárkák énekszóval üdvözölték a reggelt. Az asszony mind közelebb és közelebb húzódott a térfihez, ráhajtotta fejét szerelmesen mellére és a régi, leányos szenvedélylyel süttogta: — Béla! Csókoljon úgy, mint akkor . . . mint egyszer régen. A férfi átfogta az asszony formás testét és remegő ajakkal csókolta a tiszta, szép arcot. Az asszony viszonozni akarta a csókot ... de a férfi elfordította fejét és bánatos keserű hangon szólt: — Ne . . . nem szabad . . . Ha „0“ meglátná, ha szelleme megjelenne . . . Megcsókolta az asszony kezét, azután gyors léptekkel indult a pályaházhoz . . . * Az asszony leült a kút szélére és sirt. . . zokogott fájó szerelmében a mosolygó, madárdalos üde hajnalon .'. . Ha nem akarnak lusta cselédet tartani, úgy járjon elő a háziasszony jó példával. Legyen ő szorgos, tanitsá leánygyermekeit szintén munkára s majd akkor a cseléd követni fogja őket ebben is, mint követi őket a lustaságban, a henyélésben, a regényolvasásban. A cselédközvetitést pedig vegye kezébe az állam vagy a város. Állítson fel az állam vagy a város cselédotthont, hogyha elhagyják a leányok helyüket, ne szobaasszonyhoz menjenek ágyra, haneip legyen nekik egy olyan helyük, hol nem fosztogathatják őket; egy olyan helyük, mely nem ad alkalmat a demoralizálódásra. Ha igy fognak gondolkozni azok, kik őszintén akarják a cselédmizériákat orvosolni, akkor munkájukat siker fogja koronázni s lesznek tisztességes cselédek elegen ! KÜLÖNFÉLÉK. — A király névnapja. Jövő hétfőn, október hó 4-én lesz a király névnapja, mely alkalommal a belvárosi róm. kath. templomban ünnepélyes istentisztelet lesz, melyen a hatóságok és testületek is megjelennek. — Októberi litánia. Egész október hónapban, mindennap d. u. fél 6 órakor litánia tar- tatik a szekszárd-belvárosi rém. kath. templomban. Az első litánia holnap, pénteken lesz. — Hymen. Török Ottó dr., Székszárd r. t. város ügyésze, október hó 7-én d. e. 11 órakor a szekszárdi ref. templomban tartja esküvőjét Czigler Iréukével. — Gyász isteni tisztelet. Hatvanadik évfordulója lesz jövő szerdán azon szomorú és vérlázi tó eseménynek, melynek gyászos tragédiája Aradon ment végbe. 1849 október 6-án halt mártír halált a 13 magyar tábornok, kiknek emlékét az idén még fokozottabb honfiúi kegyelettel ülik meg az országban. A magyar szabadság nemes vértanúinak lelki üdvükért Szekszárdon is október 6-án gyász isteni tiszteletet tartanak. — Megbízottak. Az országos birói és ügyészi egyesület október hó|10-én tartja meg közgyűlését, melyre az egyesület szekszárdi osztálya képviselőkül Sonneweiid Frigyes dr. törvényszéki bírót és Csizmadia Géza dr. törvényszéki jegyzőt bízta meg. — Az újoncok bevonulása. Szabó Géza hittanár kezdeményezésére a kath. vallásu újoncok bevonulás előtt szent gyónást és áldozást végeztek. A derék hadfiak ennek a szép szokásnak múlt vasárnap hódoltak, akikhez Szabó hittanár vallásos és hazafias beszédet intézett, mely mély hatást tett reájuk. — Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy a hadügyminiszter rendelete szerint az újoncok az idén nem október 1-én, hanem 7-én vonulnak be csapataikhoz. A póttartalékosoknak 5-én kell jelentkezni. Az egyéves önkénteseknek azonban már október 1-én be kell vonulni ezredükhöz. — Esküvők. Loesch Károly Keresztély, poroszországi nagybirtokos, a budapesti fasori evangélikus templomban szeptember hó 22-én vezette oltárhoz Kornis Vilmát, Dr. Leopold Kornél ügyvéd és lapszerkesztő sógornőjét, Kálmán János, szekszárdi könyvkötő, múlt szombaton esküdött örök hűséget N é m e d i Teréziának. Gamsz Lipót, kereskedő, szeptember 21-én esküdött a bonyhádi izr. templomban örök hűséget Klein Ilkának, Klein József segélyegyleti titkár-főkönyvelő leányának. — Adomány. Szászi János, mözsi illetőségű fehérmegyei bérlő, a szülőhelyének temploma iránt érzett kegyeletből, a mözsi uj orgona céljaira 20 koronát ajánlott fel. — Ezzel együtt az önkéntes adományok végösszege: 1203 korona. HA* NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a mütrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított Hizósertéstr ágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRQYRSZRRITÓGYRR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányl, Scbietrumpf és Társa céBtöL Budapest, IX., ŰHfii-út .21. szám. Kizárólagos képviselője Tolnavármegye részére: Schloss Lajos Szekszárdi.
