Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-23 / 38. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY azt a keserű kenyeret nyújtó foglalkozást nem becsüli sokra s a benne működőket lenézi, megveti. Pedig az ujságirót, a jó újságírót, sohasem illeti gáncs, ő küzd a közért, tollával harcol a rossz, bűn ellen, föltárja és ostorozza a visszaéléseket, de hogy amikor azokról a leplet lerángatja, jól esik az valakinek, vagy valakiknek, azzal már ő éppen olyan keveset törődik, mint azzal, hogy hány embernek törte ki ilymódon a nyakát. Mert ha a „panama“ feltárás pusztán a köz érdekeiért történt, akkor azt az ujságirót semmiféle gáncs nem érheti, mert ő lelkiismeretesen cselekedett, amikor a bűnt kiirtotta. Az erkölcsi posványba belelökött egyének pedig mégis az újságírót okolják mindenért. Néha épen azt, aki mindazt a közérdekért tette, nem lehet rossz szóval illetni. A kuvaszok hada rémségesen felordit, amikor egy-egy társukat gallérjánál fogva kiragad az ujságiró a tisztességes emberek társadalmából, ahol nincsen többé már helye s undorral adja át a közmegvetésnek . . . Ilyenkor, ismétlem, nagy a fölbuzdulás az újságírókra. Pedig, mint mondtam, nincsen semmiképen sem igazuk. Sőt az újságírónak van igaza. És ebben a meggyőződésében és hitében aztán tántoríthatatlan, amit az is jellemez, hogy a piszkos panamák kiszimatolását nem hagyja abba, sőt erélyesebben folytatja, mint valaha. És neki van igaza. Mert mivé lenne akkor az emberi társadalom, ha senki sem merne vállalkozni arra, hogy a bűnös manipulációkról lerántsa a féltve tartogatott leplet ?! Bizony időnap előtt szétzüllenék! Aki pedig azt megakadályozni igyekszik, az dicséretreméltó cselekedetet művelt, amelyet éppen azért nem érhet lekicsinyelés, vagy támadás. A közérdek a fő! De akkor, amikor olyan álhirlapirók akarják lerántani valamely igazán tiszta dologról a nem létező leplet, szintén okos és dicséretreméltó az ujságiró cselekedete, ha az ilyen „ruhacserélő“ „kollégát“ agyonzuz a tollával, összetöri, lehetetlenné teszi, mert az olyan parazita először is minden tekintetben megrontja, tönkreteszi a többi — és mondhatni: igazi — hirlapiró jóhirnevét, másrészt pedig sokkal többet ártana a köznek, ha tényleg sikerülne is valami panamát lelepleznie, mei;t vádjaiknak fele rendszerint olyan egyénektől' hallott rágalom, akik azt úgy hazudták neki, a másik felét pedig ők maguk gondolták ki . . . KÜLÖNFÉLÉK. Feminista hóbort. Többek között, az is programmpont a nőknek jogot adni akaróknál, hogy az asszony épen úgy járjon dolgozni, kenyeret keresni, mint a férfi, sőt esetleg férje. Kérem, ne tessék nevetni! Ezt ők a lehető legkomolyabban mondják. Mondják pedig azért, mert a mai helyes és egyedül egészséges állapoton változtatni akaró néhány férfitől szarvat kaptak. Micsoda abszurd gondolat ez ! Teljes egyenlőség ! Hiszen ez, mióta a világ csak fönnáll, mindég az ősemberiség álma, vágyakozása volt és — mint a jelen, a mi korunk is mutatja — nem lehetett más: vágynál. A házasságot, a házaséletet semmiféle feminizmusnak eltörölni nem célja — mondják a feministák. Ámde, ha az asszony is dolgozni jár, a férje is, hát ki az ördög fog gyerekeket nevelni ?! Talán valami — gép ? Ez lehetséges, mert hiszen a mai világban semmin sem szabad meglepődnünk. Ami ma még csak álom volt, az holnap már testet öltött alakjában jelenhetik meg előttünk^ Tehát állapodjunk meg a gépnél. Szerkesztenek erre hivatott (!) egyének holmi automatát, amelybe a megszületett gyermeket egy napos korában beleteszik, csak azért, mert a mamájának el kell menni egy kicsit — agitálni a vidékre, a jövő választások érdekében. Már most a gép úgy lesz beállítva, hogy egész az elemi iskoláig — tehát teljes hat esztendeig — neveli a gyermeket, mialatt az anya tetszés szerint járhat dolgozni — a gyárba, avagy a bankba, zsákot hordani, hajót kormányozni, tengeri manővert vezetni; . ,/ ^-fp^ De — pardon — tévedek. A feministák azt akarják, hogy a nők, gyengeségüknél fogva — no lám belátják ott is, hogy mennyire egyenrangúak a férfiakkal ! — csak a könnyebb s mégis jól fizetett hivatalokban dolgozzanak, mig a nehezebbet a férfiak végeznék. (Mert ez is egyenrangúság!) A nőben szunnyadó munkaerő kihasználása és érvényesítése is egyik kívánságuk. Helyes; tehát a nagyúri kisasszonyok már ezentúl nem fognak tiz-tizenegy órákig aludni, de már reggel hat órakor a maguk selymes, csipkés öltözékükben fognak végig száguldani az utcán, hogy idejébe érkezzenek a gyárba. Ott fognak dolgozni napestig, heti 2—3 korona bérért, — mert természetes következménye a munkaerő megszaporodásának a munkabér esése. Szóval — mivel a feministák szerint szükséges, hogy a nő, akár asszony, akár leány, munkásságát a megélhetés versenyébe beállítsa — ezután nem lesz szükség anyára, mert ezt az unalmas, lealázó foglalatosságot a gép végzi el; nem lesznek úri leányok, mert munkaerejüket a feminista hóbort szerint föl kell használniok; nem lesz „igazságtalanság“, mely szerint az asszony férjétől váija eltartását. . . Ők nem akarják a házasságot eltörölni, csak — javítani . . . Hát igy akarják ?! I ____ (hr.J — Miniszteri biztos- A földmivelésügyi miniszter Fiáth Pál bárót a Sió-berki társulathoz újból 2 évre miniszteri biztossá nevezte ki. — Kinevezések. Kovács Jenő, bonyhádi főgimnáziumi tanár, 1909 szeptember 1-től kezdődő hatállyal rendes tápárrá neveztetett ki. Csányi Frigyes, udvari tanácsos, a Duna- gőzhajózási Társaság uj vezetőjévé neveztetett ki. — Esküvők. Sági Tibor, a Magy. Ált. Tak. Részvénytársaság budapesti hivatalnoka, folyó hó 12-én esküdött örök hűséget Fülöp Valériának, Fülöp Lajos szekszárdi lisztkereskedő leányának. Bajnóczy Gábor főpallér, folyó hó 20-án d. u. 4 órakor vezette a szekszárd-belvárosi rk. templomban oltár elé Simon Szilviát, özv. Simon Miklósné leányát. Dittrich Gyula, szekszárdi gépész-kovács, folyó hó 19-én esküdött örök hűséget Strényer Paulának. — Őszi papi korona. A szekszárdi 1’óm. kath. esperesi kerület papsága őszi koronáját f. hó 30-án Szekszárdon tartja meg Pártos Zsig- mond kér. esperes, mözsi plébános elnöklésével. — Gimnáziumi igazgató. Szentes János gyönki ref. gimnáziumi igazgató nyugdíjaztatása, folytán megüresedett állásra az igazgató-tanács Ádám József gyönki tanárt választotta meg. — Eljegyzés. Szabó Gyula, bátai kántor- tanitó, eljegyezte Fekete József majsamiklósvári községi jegyző leányát, Margitkát. — Kitüntetéssel vizsgáztak. A hivatalos lapból olvassuk, hogy a szekszárdi egyetemi hallgatók közül kitüntetéssel vizsgáztak : Parrag Ottó a jogi karon, Linhardt Melanie és Halász István pedig az orvosi karon. — Felvétel a hadapródiskolába. A budapesti cs. és kir. hadapródiskolába Kálmán László, a pécsi honvédhadapród iskolába pedig Schwartz László, Várady József, Fink és Dezső szekszárdi polg. iskolai tanulókat vették föl. — Uj kaszinói tagok. A szekszárdi kaszinó választmánya Wigand János elnöklésével múlt pénteken d. u. 5 órakor tartott ülést, melyen rendes tagokul felvétettek: Pirkner János jegyző, Bodorik József mérnök, Somogyi Gyula számtiszt és László Aladár mérnök. — Tanári kinevezés. A miniszter Kerber János szarvasi ág. h. ev. tanítóképző intézeti tanárt, vármegyénk szülöttét, a pozsonyi ev. lyceumhoz a matematikai tanszék tanárává nevezte ki. TÁRCA. A második probléma. — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Setényi Miklós. Merengve bámultam ki a csillagos éjszakába. A zajos kávéházak és mulatóhelyek nem képesek elég szórakozást nyújtani lelkemnek; inkább vágyom ki a csendes természetbe és több gyönyört találok a csillagos ég szemlélésében, mint a pislákoló gázlámpáktól gyéren megvilágított utcákon. Találok valami vonzót az esti csendben, kiragadja gondolatom e sárgolyó iszapos világából. . . El, tisztultabb légkörbe, ahol még ideális életet vélek feltalálni .... Itt-ott uj csillag bukkant fel a mennybolton, másutt meg hosszú fénysávban bukott le egy másik a sötét végtelenbe . . . Hova ment ? ki tudja . .. Ilyenkor tud csak igazán működni az ember fantáziája. Lelke benépesül ismert, vagy csak képzelt alakokkal, kiket a valóságban is szeretne maga mellett tudni, kik után vágyik a szive .. . a lelke . . . Gondolatom felröppent a zajos fővárosba egy rég nem látott, kedves, jó barátomhoz . .. ^Agyon szerettem jó szivéért és ideálisan gondolkodó leikéért; lehet, hogy most ő is rám gondol . .. Lehet, hogy könyvei fölé görnyedten küzd . . . küzd az életért, a jövőért. A tanári diplomát akarja megszerezni. De im! Eszembe jut, hogy most este kaptam csak tőle levelet és még el sem olvastam. Sietős dolgom volt a szerkesztőségben, nem értem rá olvasni írását. Lámpát gyújtok és részvéttel, örömtől reszkető kézzel bontom fel a vastag levelet . . . Vájjon mit írhat az a jó fiú, a lelkemnek, szivemnek mása?! * Kedves jó Barátom! Tudom, hogy szavaim mindig visszhangra találtak lelkedben . . . Tudom, hogy sorsom érdekel és nekem oly jól esik tudnom, hogy van még valaki, aki előtt létezem, van még valaki, ki igazán és őszintén osztozik örömömben és bánatomban . . . Úgy érzem, adósod vagyok életem egy szakával, melyet még nem ismersz, melyet meg kell ismerned, hogy további életem megértsed. Hallgass meg! * írtam neked gyakran, illetve beszéltem egy szőke, kékszemű kis leányról, kit finom leikéért megszerettem. Tudod, hogy legelőször a lelket keresem ideálomban. Nem a feltűnő szépség és gazdagság éke a nőnek, hanem a mélyen és és őszintén érző szív és a müveit, ideális gondolkodású lélek. Ezt találtam meg abb; yban ... Novellái után te is ismerhetec hogy milyen nemes gondolkodású, érzi ;án — nő. Ezért szerettem meg. ;yon soká szerettem reménytelenül, m lód, hogy mily ünnepelt írónő, semho gy tanítót, ki távol is voltam tőle, és ghallgatott volna. De találkoztunk . ] gyötrelmes év után tud! szeret. Mikor ezt a szót ha zani, mikor első, szerelme azt hittem álmodom ess átszenvedett gyötrő beteg két hosszú, neg, hogy .ról elhang- tt ajkamon, s álma egy Pedig igaz volt; nem álom! Ismered örökké a következményekre gondoló lélkemet, nem csodálkozhatok hogy mindjárt arra gondoltam: — Igazán szeret-e és ha igen, mi lesz ezután ? Szerelme őszinteségéről nővére is meggyőzött, ki ismerte kis húga lelkivilágát, ki ismerte az én érzelmemet . . . Most a második probléma megoldása ve’ vissza — Mi lesz ezután ? Tudtam, mily ünnepelt a leányka, tudta hogy szép, fényes jövőről álmodik . . . Vájj képes lennék-e én mindezt biztosítani neki jö „ életére, melyet hivatva lesz velem átélni? Barátom, mikor erre gondoltam, azt hittem meg kell őrülnöm a fájdalomtól.. . Bárhogy is szeret a lány, álmai megvalósulásáról csak nagy nehezen, nagy áldozat árán tud csak lemondani... és én . . . tudtam, hogy szerény családi tűzhelyen és néven kívül csak boldog, odaadó szerelmet nyújthatok neki. * Mikor utolsó este elváltam tőle, mikor utoljára csókoltam le ábrándos, könnyező szép szemét . .. mikor pihenni tértem, .olyan érzés vett erőt rajtam, melyet egy pszichológiai kifejezéssel sem tudok kifejezni .... Ágyam felett töltött fegyver függött és én szeretettel vágyóan vettem le és simogattam a gyilkoló fegyvert . .. Barátom! a halálra gondoltam . . . Én, igen, én gondoltam a halálra, ki az öngyilkos szerelmeseket őrülteknek neveztem egyszer ... És azt mondtam magamról: — Ismerem az emberi emberi lelket minden megnyilvánulásában . .. Azt mondják, a szerelmesek szeretnek meghalni ...
