Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-26 / 34. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

szeretet érzése. — Egy nagy ember lelke költözik e pillanatban, az örökkévalóság vilagaba.

A sokat küzdött és nemes lelket magaba zárt testet egyszerűen, de méltóságteljes tisztelettel kisérték örök nyugalomra. A kísérő utón felhangzott a szabadságharc dicső napjainak és hősi eseményeinek emléke. A Zrínyi csapat alakítása, Róth tábornok elfogása, a fridaui ütközet alkalmával tanúsított vitézsége, a moóri szerencsétlen ütközet, a szerbek leverése, Szt.- Tamás bevétele; elmondták, hogy mikor a férfias tusát felváltotta a vértörvényszék, a hőst a bakó, a szomorú meteorhullást követőleg a világosi nap után menekült ő is — kit utolsó útjára kisértek — mert hitt abban az eszményben, hogy hazájának élve többet használhat, mint a vér után szomjazó bakó kezében.

Felevenedett a magyar történelem e nagy napjainak emléke, mert a nagy ember, kinek tetemét kisérték Percei Mór honvédtábornok volt.

Tíz év mulloti el azóta. Jóllehet a testet megőrölte már az idő vasfoga, a hősi tettek és nagy cselekedetek emléke még ma is él és büszkeséggel tölti el valónkat a gondolat, hogy csapástól sújtott nemzetünknek voltak és lesznek nagyjai, kik testi fáradságot, lelki kimerülést nem ismerve, mindig csak egy ideál elérésére törekednek, a haza érdekének önzetlen gyá- molitására és buzgó oltalmazására.

Ne engedjük feledésbe menni e nagy emberek kimagasló erényét. Örökítsük meg emléküket, hogy az utókor is — alakjukat ércbe öntve — büszkén emlékezzék meg nagyjairól.

Hozzátok fordulunk nemesen érző honfitársaink, kiknek lelke még képes a szép és jó befogadására, támogassatok minket filléreitekkel, hogy Percei Mór vitéz honvédtábornoknak, szabadsághősnek, születése helyén, Bonyhádon, egy — kimagasló egyéniséghez méltó, — emlékművet állíthassunk.

Bonyhád, 1909. május hó.

Hazafias üdvözlettel

Ifj. Weber János molnár Kálmán

orsz.-gy. képv., szoborbizottsági elnök társelnök.

Dr- Eibacb Kornél

biz. jegyző.

Dr. Schweiz Antal Dr. Hagymássy Zoltán Barabás Imre

biz. tagok.

A női helyzet kérdéséhez.

Mióta az emancipáció eszméje Skandináviától kezdve beszáguldottá az egész müveit világot, a női helyzet kérdése, az egész emberiséget érintő probléma lett. A nő önállósága nemcsak Ibsen, Suderman fantáziájának szüleménye, nemcsak a rokon gondolkozásnak álmaiban él: nincs a müveit világnak talpalatnyi földje, ahol a szabadgondolkodás lobogója alatt a nők, műveltségűk arányában, többen-kevesebben, ne törnének előre. Nemes és bámulatra méltó a küzdelem, melyet a férfiakkal kezdtek, folytatnak és amelyet a felvilágosodás fegyverével diadalra is fognak juttatni.

Hogy jogos e, hogy komoly-e ez a harc, jelen elmefuttatásunk célja ennek kifejtése.

Vessünk egy pillantást a nők társadalmi helyzetére történelmi szempontból s látni fogjuk, hogy a nők helyzete, állása, az emberiség kultúrájával párhuzamot tart, hogy a nők helyzete, állása, a korok és népek műveltségének hőmérője. A vad népek asszonyainak rosszabb dolga van, mint a baromnak.

A biblia az emberiséget a nők kíváncsisága áldozatának tünteti fel; Manu, az ind törvényhozó, rendetlen, tisztátalan lénynek minősíti s mindkettővel egybehangzóan, a Korán : tökéletlennek, minden rossz forrásának tekinti a nőt. Ily meggyőződések után nem is lehet csodálni, hogy a nők lealacsonyított állapota évezredek során át nem változott. Mind a mai napig a sinai nő rabszolga, a perzsa asszony teherhordó állat; a XII. században elhangzott Mohamed elve pedig a török, arab, mohamedán nő : családi, erkölcsi életére oly döntő befolyással volt, hogy a XX. században a fanatikus igazhitüek szörnyű maradiságukban a szó szoros értelmében széjjel téptek egy fiatal török lányt, mert az modern európai ruhában, s hozzá még bátyja társaságában jelent meg az utcán. A magyar paraszt asszonya is urát fensőbb- sége elismeréséül „emberinek szólítja.

A klasszikus ókor a nőt jogilag rabszolgaságban tartá, de erkölcsileg tiszteié. Mily megkapó a ragyogó fantáziájú görög nép 'mithosza a világ teremtéséről! Mily nagyon is optimisztikus nézetet tükröz vissza a bölcs Solon mondása: az istenek két félét teremtettek csak tökéleteset: a rózsát és a nőt. A római tisztes matrónák említésénél pedig teljes erkölcsi nagyságában önkény- telenül is Coriolanus anyjának nemes alakja tűnik fel képzeletünkben.

A kereszténység a világot erkölcseiben újjáalakítva, a nőiesség ideáljává Máriát tette. Krisztus egyenlőséget hirdető tanai felszabadították a női nemet a ránehezült átkos előítéletek alól: az Isten előtt férfi és nő egyenlővé vált. A kijelölt útról elkalandozott rajongó középkor nőhódolata egész a bálványozásig emelkedett. A tullovagias- ság eredményezte nőkultusz-akcióra azonban természetszerűleg be kellett következnie az újkorban a reakciónak. A XVII. és XVIII. században valóságos hajtóvadászat indult a nők ellen a francia, a német klasszicistákkal az élükön. A röpiratok korában kérdés tárgyává tétetik még a nő emberi volta is. Valóban, Lessing nagyon is találóan jegyezte meg, hogy nincs a világon olyan bolondság, amit német bölcsész nem állított volna.

A XIX. század még rosszabb volt. A pessi- misták oroszlánja, Schoppenhauer, a „természet urai“ előtt a nőnemet értelmileg, fizikailag, erkölcsileg eláztatván, az ázsiai állapotok: a többnejü- ség magasztalására sülyed le. Hiányos lenne vázlatunk, ha az ellentétes törekvéseket is nem említenék. Rousseau, Feneion, Schiller s a nagynevű férfiak egész sora a „nőiesség“, a „családiasság“ apostolai. M. Aimé, Scheridan és sok más jeles tudós a nők szellemi kiképeztetésének zászlóvivői. A nők hivatását a család keretén belül jelölik ki, kiművelődésükre utat nyitnak, de óva intik őket eszükben elbizakodni.

Korunkban is Rousseau és társai felfogását követők feledik, hogy a mai civilizáció messze eltérés, nagy eltávolodás a természetes élettől. A nők statisztikailag megállapított tulszaporodása s a férfiak egyre terjedő coelibátusa a nőknek mind- nagyobb számát az önálló életre, tisztes kenyér- keresetre utalja s mindinkább kivezeti őket a családi élet kikötőjéből az élet viharos, nyilt tengerére Hiába érvelnek, hogy a nőt a női agyacs legyezőszerü alakulása gyönge fizikumával együtt képtelenné teszi a magasabb szellemi és a nehezebb testi munkára és így maga a természet tagadta meg tőlük a képességet a férfiakkal a versenyre, az egyenjogúságra: — ma már a női kérdés igazságos megoldása nagy lépésekkel halad előre.

Amerika Angolországgal a női emancipáció zászlóvivője. A „lady“ működése, a diákkisasszonyok élete, a megoldás terén való haladás, messze menő bizonyítéka Franciaország Németországgal; Svájc sem sok tekintetben* marad mögöttük. — Egyedül a jogi s a politikai pálya az, ami Európában még mostoha a nőkre nézve. Magyarország a reformok hazáinak e téren is nehézkes követője ugyan, — a Feministák Egyesületének kis serege azonban szép tevékenységet fejt ki. Bizonyái’a még többet produkálhatna, ha megszívlelendő például lebegne a magyar nők szeme előtt a finn nők sikeres ellenállása az elnyomatás ellen. A nőknek csak akarniuk kell, — minden sikerül. Nagyon is bebizonyították már, hogy megtudják szerezni a kellő fizikai erőt s a kellő szellemi kvalifikációt — nemcsak a jelenben, hanem a múltban is. Sapho, a „tizedik muzsá“-nak elnevezett lesbosi csalogány és a férfiruhába öltözött athéni Agnodicet, hírneves orvosnő, széjjeltépték békáikat, hogy egyéniségüket érvényesíthessék. Ámde az egyenlő munkatér teljes egyenjogúságot kíván. Stuart Mill, a lelkes apostol, „A nők rabszolgasága“ cimü munkájában egyenesen kimondja, hogy nem a fizikai és állítólagos szellemi különbségén, hanem a férfiak önzésén alapul a női nem* egyenjogosulatlansága, elnyomatása.

A küzdelem az egyenjogosságért jogos és igazságos. Legyen ebben az ügy mellett Jézus mondása a végső akkord: „Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami a császáré.“ Adják meg a férfiak is a nőknek emberi méltóságukhoz való jogaikat, ne vessenek az elé gátat intézményeikkel, magukviseletével: hogy mindenki, akár férfi, akár nő, természetadta tehetségét, egyéniségét ambíciója szerinti terén kifejthesse, értékesíthesse, érvényesíthesse. A csak „főzőkanál és varrótű“ kora letűnt. IQ. Dumas Sándor tisztességes nőinek két osztályához: a templomi és a házi nőkhöz egy harmadik osztály van kialaku- land'óban : a diplomás nőké. Ez fogja kiküzdeni a nők felszabadulását, egyenjogúságát, vállvetve a férfinem felvilágosult részével — s ha másként nem, — akkor önerejével. Es a diplomás, a kenyérkereső intelligens nők győzelme annál dicsőbb, annál lélekemelőbb lesz, minél nehezebb akadályokat távolítanak el, robbantanak szét. Az évezredek sorain át elfojtott női akarat s a női szívósság előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak.

Mányoky Vilma

VII. gimn. tan.

—- Hátralékos előfizetőinket felkérjük előfizetési dijaik mielőbbi szives beküldésére.

A kiadóhivatal.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Személyi hir. Apponyi Géza gróf főispánunk, f. hó 25 én Ó-Tátrafüredről, ahol üdült, Angliába utazott, ahonnan folyó évi szeptember

9-én fog visszatérni.

— Kinevezés. A belügyminiszter Koszits Ákos t. főügyészt, a pécsi közs. közigazgatási tanfolyan igazgatójává nevezte ki.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavár- megye közigazgatási bizottsága, folyó évi szept. hó 10-én d. e. 9 órakor tartja meg havi ülését Apponyi Géza gróf főispán elnöklésével.

— Kaszinói estély- a szekszárdi kaszinó szeptember hó 4-én estélyt tart.

— Katonai kinevezés. A honvédelmi miniszter Konstanczer Dezsőt, Konstanczer László városi pénztárnok fiát, a verseci 7-ik honvédgyalogezredhez zászlóssá nevezte ki.

— Bérmálás. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök, folyó évi szeptember hó 19-én Hőgyész, 20 án Diósberény, 21-én Szakadát,

22-én Tevel, 23-án Zomba, 24-én Kisdorog, 25-én Bonyhádvarasd, 26-án Nágyvejke, 27-én Lengyel, 28-án Závod és 29 én Mucsi községben fog bérmálni.

— Uj legényegyleti elnök. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök, dr. Fent Ferenc belvárosi plébánost, szentszéki ülnököt, a szekszárdi kath. legényegylet egyházi elnökévé nevezte ki.

— Hittanári kinevezés. Gróf Zichy Gyula megyéspüspök, a bonyhádi főgimnáziumhoz rk. hittanái’rá Fáith Jenő, pécsi theologiai tanárt nevezte ki.

— Ünnepi beszéd. A dunántúli evangélikus egyházkerület múlt csütörtökön Sopronban tartotta meg közgyűlését, melynek egyik főpontja volt Véssey Sándor uj kerületi felügyelőnek beiktatása. A közgyűlést megelőzőleg istentisztelet volt, melyen Tomka Gusztáv, györkönyi evangélikus lelkész, szép ünnepi beszédet tartott.

— A baja—bátaszéki vasút. Teljesen kész már a baja—bátaszéki vasút a megnyitásra, melynek műtanrendőri bejárását ma, /. hó 26-án ejtik meg. A megnyitás pár nap múlva fog megtörténni.

— Áthelyezés. A pénzügyminiszter Didovácz Ignáo, szekszárdi pénzügyi fogalmazót, hason- minőségben Nyíregyházára helyezte át.

— Tanitóválasztás. A dunaföldvári róm. kath. iskolaszék a belvárosi iskolához Jéhll Győző homokkülvárosi tanítót, ennek helyére pedig Varga Ferenc tanítót választotta meg.

— Tiszteletbeli szentszéki ülnök. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök, Szikora Ignác nyug. rácmecskei róm. hath, plébánost, az egyházmegye nesztorát, ki 64 évvel ezelőtt szenteltetett pappá, tiszteletbeli szentszéki ülnökké nevezte ki a viola- szinü öv viselési jogával.

— Kossuth-szcbor. A kaposváriak is szobrot emelnek Kossuth Lajosnak. A szobor 30.000 koronába fog kerülni. A gyűjtésből 15.789 korona 36 fillér jött be; a hiányzó 14.210 K 64 fillért a város kasszájából szavazta meg a képviselőtestület. A szoborra legközelebb már kiírják a pályázatot s a szoborbizottság azon van, hogy már 1910-ben felállíthassák a szobrot.

— Esküvő. Müller János, bátaszéki kereskedő, múlt hétfőn esküdött Bátaszéken örök hűséget Niederland Tildának, Niederland Ferenc tanító leányának.

— Uj állomás a budapest—pécsi vonalon. Pincehely és Simontornya között uj állomás létesül már az októberi menetrendben, még pedig Tolna- Némedi elnevezéssel, mivel több nagyobb község a mostani két állomástól távol esik és a nagy vidék már régebben szorgalmazta ezen uj állomást. Úgy látszik, Tolna-Némedi állomáson nagy forgalomra számítanak, mivel az állomási épület, melyen immár az utolsó munkálatokat végezik, a nagyobb állomási épületek sorába fog tartozni és megfelelő számú kitérő vágányokat is létesítettek.

— Eljegyzés. Darázsy István budapesti nyomdász, jegyet váltott Szekszárdon Gáli Annuskával.

— Zászlószentelés. A még csak 2 év óta fennálló teveli „Iparosok és kereskedők társasköre“ életrevalóságának és a benne uralkodó helyes szellemnek, szép tanujelét adta az által, bogy egy gyönyörű, zöld selyemszövetü templomzászlót vett, melyet múlt vasárnap szentelt fel szép beszéd kíséretében Prikler Károly plébános. Ily szellemben való vezetést és haladást kívánunk a körnek és t. tagjainak és Isten áldása ki nem maradhat.

— Bezárt templom. Az értényi róm. kath. templom, melynek kegyura Esterházy Miklós herceg, oly elhanyagolt állapotban van. ho-7'- a főszolgabíró kénytelen volt bezárni.