Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-19 / 33. szám
XXXVII. évfolyam _______33. szám Sz ekszárd, 1909 augusztus 19. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS " HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V, évre 6 K, 1jt évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Tűzoltók ünnepe. / A szakcsi önkéntes tüzoltó-egyesülei Szent István napján tartja zászlószentelésá ünnepélyét s ez alkalomból kifolyólag meghívta a tolnavármégyei tűzoltó-testületek szövetséget, hogy rendes közgyűlését ott tartsa meg. A szövetség a múlt évbefn Bátaszéken tartott közgyűlésén a meghívást elfogadta s így Szakos augusztus 20-án n,ágy tüzoltógyülekezés színhelyévé vá^k. Nevezetes ez a közgyűlés különösen azért, mert hivatva lesz beható tanácskozást folytatni azon módok és eszközökre nézve, melyek esetleg alkalmasak lehelnek a tűzoltói intézmény iránt szemmel láthatólag «növekvő' közönyt, hogy ne mondjam ellenszenvet, ellensúlyozni. Az önkéntes tűzoltói intézmény, ipég néhány évtizeddel ezeló'tt, egyike volt a legnépszerűbb s a közönség által leginkább felkarolt intézményeknek, ma már azt lehet . mondani, minden oldalról, csaknem ellenséges indulattal találkozik s ez a nágy áldozatok -árán életre hivott egyesülést gyökerében támadja meg. Mennyi része van ebben magának- a működd tűzoltóságnak, azt bajos megállapítani. Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs. I)e annyi bizonyos, hogy az emberszeretet magasztos eszményén felépült ilynemű egyleteknek, egész társadalmi osztályok Egyszerűen hátat fordítottak s mindinkább szükebb körre szorul azon lelkes tábor, mely még a jó ügynek szolgálatára kész. Nézzük csak, kikből áll ma a számban megfogyott tűzoltóság? Az értelmiség túlnyomó része nem lelkesül már azoh kitűzött nemes célért, hogy életében, vagyonában és létében megtámadott embertársának szorongatott helyzetében testi épségének, sőt gyakran életének veszélyeztetésével, önzetlenül, minden anyagi haszon nélkül, segítségére siessen. A polgárosztáíy közönynyel nézi igen sok helyen a kártékony elemmel küzködő tűzoltóság működését ; sőt megtörténik az, mint nem jrégen Decsen, hogy a községi, lakosság jigen jelentékeny része, gúnyolva, csufcn- jdároskodva, tétlenül szemléli a tűzoltóság ^erőfeszítését s még arra sem hajlandó, hogy jyiz szállításával közreműködjék a veszedelem megfékezésénél. A városokban már hagyon kevés polgárember vállalkozik árra, hogy idejét, munkásságát embertársai érdekében áldozza. Csupán az iparososztály az, mely még, különösen a népesebb helyeken, a nemes célt szolgálni hajlandó, ide ezek száma is oly rohamosan fogy, talán éppen azért, mert látja és tapasztalja, hogy önfeláldozó működése méltánylásra ritkán talál, sőtxgyakran a gúny alkal-' Imazását kénytelen elszenvedni. Pedig úgy a társadalmi osztályok, ímint az egész közönség nagy anyagi kárát fogja annak vallani, ha utoljárá is az önkéntes tűzoltóságok, belefáradva a kétoldalú küzddÉBtee, beadják a kulcsot s j maguknak á^ájsosoknak és községeknek kell majd tűzoltók alkalmazásáról gondoskodni. Nincs a vármegyében olyan kis község, melynek, ha arra kerül a sor, hogy fizetett tűzoltókat kell alkalmazni, több ezer koronájába ne kerülne, azon, a legtöbb esetben indokolatlan szenvedelme, melyet az önkéntes tűzoltóságokkal szemben táplálni helyesnek talált. A nagyobb községekben, legalább tiz fizetéses tűzoltót kell alkalmazni s ezek díjazására, egyenként 600 koronát számítva* 6000 koronát kell áldoznia, mert arra már gondolni sem lehet, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek megszűnése esetére, a tűzoltóságok keletkezése előtti,, régi tűzoltási módot alkalmazzuk, mikor tüzeseteknél fejetlen rendetlenség uralkodott s az irtózatos lármában, hol mindenki kiabált és parancsolt, a kezdetleges szerekkel eredményt eiérni alig lehetett. Ám a tüzoltószövetség kisértsen meg mindent, alkalmazzon minden rendelkezésére álló eszközt, azon célból, hogy a tűzoltói intézmény iránti érdeklődést és rokon- szenvet ismét felkeltse s iparkodjék tagjai készültségének fokozásával az elismerést a maga részére biztosítani. Ha ennek dacára a közönség viselkedése, ott, ahol most világosan ellenszenves, rövid idő alatt meg nem változik s ezen a sajnálatos körülményen a tűzoltó egyletek minden törekvése, mintaszerű viselkedése és önfeláldozó működése dacára, hajótörést szenved, akkor jöjjenek az önkéntesek helyett a fizetett tűzoltók. A, nagyközönség csakhamar be fogja látni, hogy hibáztak mindazok, kik a meglevőt meg nem becsülték, midőn később ugyanazt drága pénzen kell majd megvásárolniok. Az önkéntes tűzoltóságokon is, sokan úgy hiszik, keresztülgázol a természeti törvény, mely megváltozhatlanul úgy intézkedik, hogy minden megszületik, azután folyton fejlődve, eléri annak tetőpontját, mig utána hanyatlásnak indul és megsemmisül. Nem hiszem, hogy az önkéntes tűzoltóságok már elérkeztek volna fejlődésük harmadik fokozatához. Lehet, hogy csak időközi bajokkal küzködnek s teljesedésbe megy náluk is a kilőtt ágyúgolyó szerepe, mely, ha már érinti is a földet, ha véletlenül valami akadályba ütközik, teljes erővel ismét a magasságba szökik. A vármegyénkbeli önkéntes tűzoltóságok szakcsi összejövetelük alkalmával foglalkozzanak tüzetesen az általuk annyi ügyszeretettel létrehozott nemes intézmény újra fellendítésével s hozzanak mindent mozgásba, hogy az nekik sikerüljön is. Abban a hitben, abban a meggyőződésben, hogy a gyűlés ebben az irániban eredményeket tud létrehozni, üdvözlöm tüzoltótársaimat legújabb összejövetelük alkalmából. Boda VilmOS— Hátralékos előfizetőinket felkérjük előfizetési dijaik mielőbbi szives beküldésére. A kiadóhivatal. Az ausztriai alldeutsch-mozgalmaktól/ Ausztria, egy nyelvcsaládok konglomeratja, melyben a hegemóniát, az állami szerepet, a német törzs viszi. 1871-ben kezd a ezlávság először talpra állni, midőn keresztül viszi, hogy a feudal- klerikális Hohenwarth-miniszteriumba két cseh tagot juttat. Ez ellen a németség Georg von Schönererrel az élén tiltakozott, majd a szláv térhódítás megakadályozására megalakítják a „Deutschnationaler Verein“-t, melyből a 80-as években az „Alldeutsch“ politika alakult. Szükségesnek tartom ezeket előrebocsátani, nehogy olvasóközönségünk, ki hamar kész itélet- véleményt valamiről mondani, ezen mozgalomban tán hozzánk is átterjedő pángermán izgatást lásson. Az „alldeutsch“-ok főcélja tehát a szlá- vosodást megakadályozni és a németséget a szlávokkal való majdani mérkőzésre harcképessé tenni. Természetesen igyekeznek germanizálni is, ahol csak lehet, de a magyarországi németséggel nagyon keveset törődnek. Hogy a főcélt elérhessék, t. i. a németeket az elszlávosodástól megmenteni, minden tekintetben szoros viszonyba szeretnének Németországgal lépni. így aztán ellentétbe kerülnek lépten-nyomon az osztrák állameszmével,* miből kifolyólag sok zaklatásnak és üldözésnek vannak kitéve. 1901-ben kiadott programmjuk szószerinti fordításban ez: „1. Az osztrák német tartományok (volt német szövetségi tartományok) oly szövetségi viszonyát óhajtjuk a Német állammal, mely népünk jövőbeni létét biztosítja. 2. Ebből kifolyólag küzdünk minden kormány ellen, mely célunknak útját állja és nem is vehetünk részt loyalitási nyilvánításokon mindaddig, mig ily kormányzási politikát folytatnak. 3. Népünket minden idegen, tehát a zsidó befolyástól is távoltartani, Rómától fölszabadítani — kötelességünk.“ Szoros viszonyba szeretnének tehát Németországgal lépni; nem is beszélnek Ausztriáról, hanem a német szövetség „Ostmark“-járól. Schönerer 1906 ban egy parlamenti beszédjében e szavakra ragadtatja magát: „Éljen jövőnk őre, éljen a német Hohenzollern birodalom!“ Bismark sírjához évente zarándokolnak ; éljenzésükbe beleviszik azt is : „Heil Bismark“. Jelvényük a német császár kedvenc virága: a kék búzavirág. Énekük nem a „Gotterhalte“, hanem a „Wacht am Rhein“. Minthogy a kormány mindinkább kénytelen a szlávságnak engedményeket adni (szláv al- és főiskolák, törvénykezési nyelv, szláv miniszterek stb.), az alldeutschok a kormánynyal való minden érintkezést kerülnek, kitüntetéseket el nem fogadnak, trónbeszéden meg nem jelennek — loyalitást nem ismernek. Ádáz harcot folytatnak a szerintük „elzsidó- sodott sajtó“ ellen. Antiszemiták a szó legszorosabb értelmében; lapjaik még hirdetést sem fogadnak el zsidótól. Megtörtént egy ízben, hogy Csillag Annának sikerüli egyik lapjukba hirdetést* csúsztatni; a lap bojkotja lett az eredménye. A Nordbahn, osztrák pénzarisztokraták, köztük: Rothschildék, kezében volt. Az alldeutsch zsidó- gyűlölet kivitte, hogy a szerződést nem hosszabr bitották meg, hanem átvették állami kezelésbe. És mindez azért, mert szerintük a zsidó nem német és nem is lehet soha azzá kozmopolita léténél fogva. „Los von Rom“ — „El Rómától“, hogy egy hiten legyünk az egész németséggel, („alldeutsch ein G aubeu“) és hogy vége legyen a „papi garázdálkodásának („Pfaffenwirtschaft“). A kath. Sohönerer hangoztatja először ezen most már szállóigéket és nem eredmény nélkül, 1907-ig 60.000 alldeutsch követte. Ott áll ezen mozgalom élén a fiatal osztrák irói gárda, az alldeutsch * Idézetek «Georg Schönerer und die Entwicklung des Alldeutschtums in der Ostmark» cimü röpiratbdl.
