Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-12 / 32. szám

1909 augusztus 12 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Kántorválasztás az Újvárosban. Mait kedden kántort, újvárosi kántort vá­lasztottunk. Méltán kérdezheti bárki is, hogy miért választottunk V — Meghalt a régi mester, vagy élmozditották, vagy nyugdíjba ment, vagy miért? ! Hát kérem, furcsa dolog történt ebben a csöndes, nyugodt, higgadt, békéstermészetii Új­városban. Ezelőtt kilenc évvel történt meg az, hogy a hivatottak nem tudtak megegyezni a megvá­lasztandó kántor személyében s igy abban álla­podtak meg, hogy legyen hát kettő; osszák meg a járandóságot és természetesen a munkát is egymás közt. — Úgy is lett. Kilenc esztendeig rendben is volt a dolog, nem volt semmi baj, ment minden, mint a karika- csapásban a karika. Egyszerre beütött a veszedelem. Az egyik kántortanitó elkövetett valamit, amiről e tekin­télyes lap tiszteletreméltó olvasóira való tekintet­tel, nem mondok semmit mást, csak éppen any- nyit, hogy inkompatibilis cselekedet volt; — ugyannyira nem fért össze a tanítói tisztességgel, hogy az illető állását vesztette. — Már most megmaradt az egyik. Az ember egészen természetesnek találná, hogy ezek után más nem történhetne, minthogy egy uj tanító lesz megválasztva, aki a régivel Ugyancsak úgy osztozik a kántori járulékon, mint az elődje; — vagy pedig a régi megmarad egyedül kántornak és egyedül kapja a kántori illetéket. — Ez az emberi számítás. De mit tesz Isten V ! Egyszerre valami ideges rezgés fut végig az embereken — az újvárosi embereken — és azt mondják: legyen csak egy kántor, egy nj kántor, aki egyúttal osztálytanító is, meg kántor is lenne. A régi, az már nem kell, mert — gyenge a hangja ! Erre mit tehetett egyebet az egyházi ható­ság, — kiíratta a pályázatot. — A régi kántor természetesen folyamodott előzőleg az állásért, de megtudván, hogy gyengélik a hangját, vissza­vonta- kérvényét, sőt még a pályázaton sem vett részt.-----Hajói tudom, tizenhárom pályázó akadt, ak ik közül a múlt kedden lett megválasztva az uj kántor. ^ A régi pedig ezután már nem kántor, csak tanító, csak az újvárosi iskola első osztályának tanítója: Tarlós János! Ugy-e bár elég egyszerű, elég unalmas do­log. — Kit is érdekel manapság, hogy az új­városi kántort Tarlósnak hívják e vagy nem Tarlósnak ? — De azért nem egészen úgy van ez, mert ha több ember nem is volna, — pedig van — akit érdekel a dolog, de egy bizonyosan van és ez, a nevezett — Tarlós János. Szinte bele tudom magamat gondolni ennek az embernek a lelki állapotába. — Hogy tévedés ne essék, nem a financiális oldalát tekintem a dolognak, mert mint azt majdném mindenki tudja, Ő rendezett viszonyok közt élő ember, sőt egész nyugodtan ráfoghatjuk, noha szerénysége tiltako zik is ellene, hogy az ugyneveaett jómódú osz­tályhoz tartozik, őneki nem az ezután hiányzó néhány száz korona fáj, hanem fáj az az érthe­tetlen és meg nem érdemelt bánásmód, amelyben az újvárosiak őt részesítették 1 De hát, hogy is ne fájna, amikor mindenki elismeri róla, hogy minden tekintetben feltétlenül becsületes, tisztességes, előzékeny, szerény és pontos ember volt, amikor még a legutolsó ember is elismeri róla, hogy kitűnő tanító, amikor ki­lenc évig jó volt kántornak és most egyszerre nem jó, mert — gyenge a hangja! Meddő dolognak tartom azt, ha valaki el­múlt, megváltozhatatlan dolgok felett kesereg, — de elkerülhetetlen kötelességnek tartom azonban azt, hogy az érdemet, ha nem is akarták kellő­képpen honorálni, de el kell ismernünk és ennek az elismerésnek nincs más módja, mint az, hogy ha az egész újvárosi nép nevében a következőket kérem, hogy Tarlós ur szívesen fogadja: Fogadja első sorban is legőszintébb köszö- netünket azért, hogy kántori teendőit mindenkor a legpontosabban, a leglelkiismeretesebben vé­gezte amellett, hogy gyermekeinket úgy tanította, ahogy minden tanítónak tanítani kellene. Fogadja továbbá szívesen azon kérésünket, hogy ne tartson ezért a hálátlanságért haragot sem az újvárosi népre, sem egyes egyénekre, hanem tudja be ezt a sors kiszámíthatatlan sze­szélyének. Végül pedig kérem, nemcsak a magam, hanem az egész újvárosi nép nevében, hogy ne hagyja el mostani tanszékét, hanem tegye magát túl ezen a dolgon és tanítsa gyermekeinket to­vábbra is úgy, mint eddig. Egyelőre több szavam nincs az igen tisz­telt Tarlós tani tó úrhoz, hanem igenis van a megválasztott uj kántortanitóhoz. Mint ismeretlen ember jő közibénk, hogy tanítson, hogy szent missiót teljesítsen. A tanító azonban csak akkor tanító, ha tanító; a kántor pedig csak akkor kántor, ha kántor! — Műkö­désének tere a templom és az iskola ! Ez pedig két olyan hely, amely szent és amelynek szent­nek kell maradnia. — Es aki ezen a két helyen működni, eredményesen működni akar, annak tudatában kell lennie annak, hogy ő a tanító, hogy ő a kántor. Semmiképen se higyje azt, hogy ezt a cik­ket ellene írtam. — Nem. — Csak figyelmezte­tés, sőt kérelem akar ez lenni, hogy teljesítse kötelességeit minden tekintetben úgy, — amint azt Tarlós ur cselekedte — és akkor bizonyos lehet abban, hogy ugyanaz a szeretet és tisztelet fogja körülvenni, mint a milyen szeretet, tisztelet és becsülés Tarlós ur irányában megnyilvánult. Bennünket újvárosiakat lelkiismeretességé­vel, pontosságával, becsületességével elkényezte­tett a mi Tarlós tanítónk, a mi volt kántor- tanítónk, méltóztassék tehát ezen a nyomdokon haladni, mert — az Újvárosban lakunk ! íródott pedig ez a cikk több, sőt -igen szá­mos újvárosi polgár megbízásából és a magam meggyőződéséből kifolyólag. Hazafias üdvözlettel Hermann Frigyes. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf fő­ispán folyó hó 11-én Szekszárdra érkezett és elnökölt ezen a napon tartott közigazgatási ülésen. Kinevezések. A király Szommer Béla oros­házi kir. járásbirósági albirót, Szommer Gyula grábóci róm. kath. plébános öccsét, kir. járás- biróvá nevezte ki. Fejős János okleveles gazdatiszt a fericanci (Szerém vm.) uradalom intézőjévé neveztetett ki. — Internátus Szekszárdon. A vidéki közép­iskolák fenmaradását és fejlődését leginkább az biztosítja, ha azok internátusókkal vannak össze­kötve, melyekben a vidéki szülők gyermekei jó elhelyezést nyernek. Amint az állam a város tá­mogatásával és nagy áldozatkészségével Szekszár­don felállította a főgimnáziumot, nyomban Wigand János igazgató azon eszmével állott elő, hogy fő­gimnáziumunk felvirágzását csak úgy biztosíthat­juk, ha internátust létesítünk. Az eszme kezd lassan megvalósulni, mert annak oly hatalmas és lelkes támogatója is van, mint amilyen Apponyi Géza gróf főispán, aki magas befolyásával két­ségtelenül megkönnyítheti és elősegítheti, hogy Szekszárd város az állam támogatásával mielőbb felépittethesse a középiskolai internátust. Diczenty László szekszárdi építész már el is készítette az épület tervrajzát, mely 40 tanuló befogadására van szánva. — A szekszárdi posta- és távirdapalota. Most már befejezett tény, hogy rövid idő múlva felépül Szekszárdon a postapalota, mely célra a kincstár a Széchenyi-utcában megvette a Hradek- féle házat és ennek tőszomszédságában levő Müller Julia divatárusné házát. Előbbit 30.000, utóbbit pedig 18.000 koronáért. — Áthelyezések. A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter Jankovics Zoltán és Jankovics Zoltánná szül. Polonyi Erzsébet szatmárzsadányi állami elemi iskolai tanítót, illetve tanítónőt, a dombóvári állami elemi iskolához eddigi minő­ségükben áthelyezte. — A megfelebbezett hivatalos órák- Szek­szárd r. t. város képviselőtestülete elhatározta, hogy a városházán a hivatalos órák egyhuzamban tartassanak meg reggeli 7 órától délután 1 óráig. A képviselőtestület ezen határozatát Nagy János Prantner városatya és társai megfelebbezték Tolna­vármegye törvényhatósági bizottságához, mely a felebbezésnek helyt adott és a képviselőtestület határozatát megsemmisítette. — Lelkész áthelyezés. A „Tolnavármegye“ legutóbbi számában közölte, hogy dr. Baksay Sándor dunamelléki püspök Jávor János szek­szárdi ref. segédlelkészt Kiskunlacházára helyezte át. Mint értesülünk, ez áthelyezés a lacháziak ismételt kérelmére megtörtént ugyan, de már másnap hatályon kívül helyeztetett s igy Jávor János továbbra is a szekszárdi egyház szolgála; tában marad. — Mérnök választás. A „Szekszárd—bátai Dunavédgát Társulat“ a megüresedett segéd­mérnöki állásra Bodorik József mezőtúri mérnö­köt választotta meg. — Eljegyzés. Kemény Béla, budapesti do­hányjövedéki tisztviselő, eljegyezte Mikosevics József szekszárdi nyugalm. főraktárnok leányát, Ilonkát. — A szekszárd—újvárosi kántorválasztás. Rendkívül nagy érdeklődés között folyt le múlt kedden délután fél 5 órakor a szekszárd—újvárosi róm kath. kántortanitó választása. Az újonnan szervezett, jól javadalmazott állásért folyamodtak : Mihály fi (Hiller) Gyula, Horváth Géza, Rácz Károly, Kreskay János, Koffán Béla, Berky István, Pápay István, Rieger Nándor, Sturtz József,, Szigethy Gyula, Gruber József, Jávor István és Bató Géza. Választás előtt visszaléptek : Bató Géza, Jávor István és Berky István. A választást dr. Fent Ferenc plébános, szentszéki elnök vezette. A választógyülés megnyitása után az elnök bemutatta a kerületi esperes levelét, melyben őt bízza meg az elnökléssel, majd refe­rált a pályázat eredményéről és indítványára az iskolaszék és hitközségi tanács elhatározta, hogy minden pályázó egy közös és egy szabadon vá­lasztott éneket tartozik a próbán énekelni. „Te vagy földi éltünk“ cimü éneket jelölték ki közös énekül. Ezután az iskolaszéki és hitközségi tanács­tagok az újvárosi templomba vonultak, melyet legnagyobb részt belvárosi előkelő közönség töl­tött meg. Itt az előre megállapított sorrend sze­rint ültek a jelöltek az orgonához, kik közül különösen kiemelkedett kitűnő játékával és kelle­mes bariton hangjával Mihály fi (Hiller) Gyula somogyszentlászlói kántortanitó. Próba után dr. Fent Ferenc elnök felolvasta a pályázók minő­sítési táblázatát, melynek megtörténte után elren­delte a titkos szavazást. Leszavazott 20 iskola­széki és hitközségi tanácstag. Tizenkét szavazat Mihály fi (Hiller) Gyulára, nyolc pedig Horváth Géza tatai tanítóra esett és igy általános szó­többséggel Mihály fi (Hiller) Gyula somogyszent­lászlói kántortanitó választatott meg. — Esküvő. Váczek Lajos, a newyorki osztrák magyar főkonzulátus titkára, 32. gyalogezredbeli tartalékos főhadnagy, Váczek László szekszárdi előkelő iparos öccse, folyó évi augusztus hó 3-án vezette oltárhoz, a newyorki St.-Patrick’s Cathed- ralban, Swoboda Janka kisasszonyt, néhai Swo- boda Károly vasúti főmérnök és neje szül. Róth Teréz leányát. — Gyémántmise. Csak kevés lelkész része­sül abban az isteni kegyelemben, hogy gyémánt­miséjét bemutathatja az Urnák. Ilyen isteni ke­gyelemben részesült Szántó Zsigmond nyugal­mazott kajdacsi plébános, a mindenki által szeretve tisztelt jó Zsiga bácsi, aki múlt vasárnap fél 12 órakor a szekszárd—belvárosi rk. templomban mondotta gyémántmiséjét. A 86 éves plébános dr. Fent Ferenc plébános, szentszéki ülnök kísé­retében hintón érkezett meg a templomba, mely­nek minden részét előkelő ájtatos közönség töl­tötte meg. Szentmise előtt dr. Fent Ferenc a szanktuáriumból beszédet intézett a hívekhez, melyben megmagyarázta a lélekemelő ünnepség jelentőségét, majd az ősz plébánoshoz fordulva, felszólította, hogy lépjen 60 év múlva ismét az oltárhoz, ahol első szentmiséjét bemutatta. Szántó Zsigmond erre dr. Fent Ferenc plébános és Ka- possy Iván káplán támogatása mellett a fényesen felékesitett oltárhoz ment és elmondotta jubiláns szentmiséjét, mely alatt több pályázó kántortanitó szép énekekkel emelte a hívek áhítatát. A gyé­mánt misés plébánost gróf Zichy Gyula megyés­püspökön kívül számos egyházi és világi férfiú üdvözölte. — Egyházmegyei közgyűlés. A tolnai ref. egyházmegye rendes évi közgyűlését szeptember 7-én tartja meg Szekszárdon. — Adományok a szekszárdi népkonyhára. A népkonyhára adakozott: Bezerédj Andor Puszta- Jegenyés 10 koronát. — Ezen kegyes adományt számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szekszárd, 1909. augusztus hó 5-én. Bezerédj Pál s. k. — Az öreg honvédek. Fogynak, hullanak a 48-as öreg honvéded. Akik még élnek, azoknak legnagyobb része a silány nyugdíjból tengeti éle­tét. Ezek a hősök most kérelmet adtak be a belügyminiszterhez, hogy tekintve a nagy drága­ságot, emelje fel a nyugdijukat. A belügyminiszter azonban az öreg honvédek kérelmét nem teljesí­tette azon indokból, hogy a rangjuknál fogva ez idő szerint a szabályzatok értelmében őket maga­sabb nyugdíjban nem részesítheti. — Helyreigazítás. „Szekszárdi Önk. Tűz­oltó Testület11 által f. hó 1-én rendezett nép­ünnepély alkalmából a tombola tárgyak gyűjtői közül tévedésből kimaradt Vig János gyűjtő neve, ki a tűzoltóság érdekében — fáradságot nem kiméivé — számos tárgyat gyűjtött, mely tárgyak az adakozók nevével múlt számunkban Termel Ferenc gyűjtéséhez lett csatolva. Kimaradt még Glanz Áron adománya: 1 pipa, szárral, mit kész­séggel igazítunk helyre. A tombola tárgyak gyűj­tőinek ez utón is szives köszönetét mond a Parancsnokság.

Next

/
Thumbnails
Contents