Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-12 / 32. szám
1909 augusztus 12 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Kántorválasztás az Újvárosban. Mait kedden kántort, újvárosi kántort választottunk. Méltán kérdezheti bárki is, hogy miért választottunk V — Meghalt a régi mester, vagy élmozditották, vagy nyugdíjba ment, vagy miért? ! Hát kérem, furcsa dolog történt ebben a csöndes, nyugodt, higgadt, békéstermészetii Újvárosban. Ezelőtt kilenc évvel történt meg az, hogy a hivatottak nem tudtak megegyezni a megválasztandó kántor személyében s igy abban állapodtak meg, hogy legyen hát kettő; osszák meg a járandóságot és természetesen a munkát is egymás közt. — Úgy is lett. Kilenc esztendeig rendben is volt a dolog, nem volt semmi baj, ment minden, mint a karika- csapásban a karika. Egyszerre beütött a veszedelem. Az egyik kántortanitó elkövetett valamit, amiről e tekintélyes lap tiszteletreméltó olvasóira való tekintettel, nem mondok semmit mást, csak éppen any- nyit, hogy inkompatibilis cselekedet volt; — ugyannyira nem fért össze a tanítói tisztességgel, hogy az illető állását vesztette. — Már most megmaradt az egyik. Az ember egészen természetesnek találná, hogy ezek után más nem történhetne, minthogy egy uj tanító lesz megválasztva, aki a régivel Ugyancsak úgy osztozik a kántori járulékon, mint az elődje; — vagy pedig a régi megmarad egyedül kántornak és egyedül kapja a kántori illetéket. — Ez az emberi számítás. De mit tesz Isten V ! Egyszerre valami ideges rezgés fut végig az embereken — az újvárosi embereken — és azt mondják: legyen csak egy kántor, egy nj kántor, aki egyúttal osztálytanító is, meg kántor is lenne. A régi, az már nem kell, mert — gyenge a hangja ! Erre mit tehetett egyebet az egyházi hatóság, — kiíratta a pályázatot. — A régi kántor természetesen folyamodott előzőleg az állásért, de megtudván, hogy gyengélik a hangját, visszavonta- kérvényét, sőt még a pályázaton sem vett részt.-----Hajói tudom, tizenhárom pályázó akadt, ak ik közül a múlt kedden lett megválasztva az uj kántor. ^ A régi pedig ezután már nem kántor, csak tanító, csak az újvárosi iskola első osztályának tanítója: Tarlós János! Ugy-e bár elég egyszerű, elég unalmas dolog. — Kit is érdekel manapság, hogy az újvárosi kántort Tarlósnak hívják e vagy nem Tarlósnak ? — De azért nem egészen úgy van ez, mert ha több ember nem is volna, — pedig van — akit érdekel a dolog, de egy bizonyosan van és ez, a nevezett — Tarlós János. Szinte bele tudom magamat gondolni ennek az embernek a lelki állapotába. — Hogy tévedés ne essék, nem a financiális oldalát tekintem a dolognak, mert mint azt majdném mindenki tudja, Ő rendezett viszonyok közt élő ember, sőt egész nyugodtan ráfoghatjuk, noha szerénysége tiltako zik is ellene, hogy az ugyneveaett jómódú osztályhoz tartozik, őneki nem az ezután hiányzó néhány száz korona fáj, hanem fáj az az érthetetlen és meg nem érdemelt bánásmód, amelyben az újvárosiak őt részesítették 1 De hát, hogy is ne fájna, amikor mindenki elismeri róla, hogy minden tekintetben feltétlenül becsületes, tisztességes, előzékeny, szerény és pontos ember volt, amikor még a legutolsó ember is elismeri róla, hogy kitűnő tanító, amikor kilenc évig jó volt kántornak és most egyszerre nem jó, mert — gyenge a hangja! Meddő dolognak tartom azt, ha valaki elmúlt, megváltozhatatlan dolgok felett kesereg, — de elkerülhetetlen kötelességnek tartom azonban azt, hogy az érdemet, ha nem is akarták kellőképpen honorálni, de el kell ismernünk és ennek az elismerésnek nincs más módja, mint az, hogy ha az egész újvárosi nép nevében a következőket kérem, hogy Tarlós ur szívesen fogadja: Fogadja első sorban is legőszintébb köszö- netünket azért, hogy kántori teendőit mindenkor a legpontosabban, a leglelkiismeretesebben végezte amellett, hogy gyermekeinket úgy tanította, ahogy minden tanítónak tanítani kellene. Fogadja továbbá szívesen azon kérésünket, hogy ne tartson ezért a hálátlanságért haragot sem az újvárosi népre, sem egyes egyénekre, hanem tudja be ezt a sors kiszámíthatatlan szeszélyének. Végül pedig kérem, nemcsak a magam, hanem az egész újvárosi nép nevében, hogy ne hagyja el mostani tanszékét, hanem tegye magát túl ezen a dolgon és tanítsa gyermekeinket továbbra is úgy, mint eddig. Egyelőre több szavam nincs az igen tisztelt Tarlós tani tó úrhoz, hanem igenis van a megválasztott uj kántortanitóhoz. Mint ismeretlen ember jő közibénk, hogy tanítson, hogy szent missiót teljesítsen. A tanító azonban csak akkor tanító, ha tanító; a kántor pedig csak akkor kántor, ha kántor! — Működésének tere a templom és az iskola ! Ez pedig két olyan hely, amely szent és amelynek szentnek kell maradnia. — Es aki ezen a két helyen működni, eredményesen működni akar, annak tudatában kell lennie annak, hogy ő a tanító, hogy ő a kántor. Semmiképen se higyje azt, hogy ezt a cikket ellene írtam. — Nem. — Csak figyelmeztetés, sőt kérelem akar ez lenni, hogy teljesítse kötelességeit minden tekintetben úgy, — amint azt Tarlós ur cselekedte — és akkor bizonyos lehet abban, hogy ugyanaz a szeretet és tisztelet fogja körülvenni, mint a milyen szeretet, tisztelet és becsülés Tarlós ur irányában megnyilvánult. Bennünket újvárosiakat lelkiismeretességével, pontosságával, becsületességével elkényeztetett a mi Tarlós tanítónk, a mi volt kántor- tanítónk, méltóztassék tehát ezen a nyomdokon haladni, mert — az Újvárosban lakunk ! íródott pedig ez a cikk több, sőt -igen számos újvárosi polgár megbízásából és a magam meggyőződéséből kifolyólag. Hazafias üdvözlettel Hermann Frigyes. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf főispán folyó hó 11-én Szekszárdra érkezett és elnökölt ezen a napon tartott közigazgatási ülésen. Kinevezések. A király Szommer Béla orosházi kir. járásbirósági albirót, Szommer Gyula grábóci róm. kath. plébános öccsét, kir. járás- biróvá nevezte ki. Fejős János okleveles gazdatiszt a fericanci (Szerém vm.) uradalom intézőjévé neveztetett ki. — Internátus Szekszárdon. A vidéki középiskolák fenmaradását és fejlődését leginkább az biztosítja, ha azok internátusókkal vannak összekötve, melyekben a vidéki szülők gyermekei jó elhelyezést nyernek. Amint az állam a város támogatásával és nagy áldozatkészségével Szekszárdon felállította a főgimnáziumot, nyomban Wigand János igazgató azon eszmével állott elő, hogy főgimnáziumunk felvirágzását csak úgy biztosíthatjuk, ha internátust létesítünk. Az eszme kezd lassan megvalósulni, mert annak oly hatalmas és lelkes támogatója is van, mint amilyen Apponyi Géza gróf főispán, aki magas befolyásával kétségtelenül megkönnyítheti és elősegítheti, hogy Szekszárd város az állam támogatásával mielőbb felépittethesse a középiskolai internátust. Diczenty László szekszárdi építész már el is készítette az épület tervrajzát, mely 40 tanuló befogadására van szánva. — A szekszárdi posta- és távirdapalota. Most már befejezett tény, hogy rövid idő múlva felépül Szekszárdon a postapalota, mely célra a kincstár a Széchenyi-utcában megvette a Hradek- féle házat és ennek tőszomszédságában levő Müller Julia divatárusné házát. Előbbit 30.000, utóbbit pedig 18.000 koronáért. — Áthelyezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Jankovics Zoltán és Jankovics Zoltánná szül. Polonyi Erzsébet szatmárzsadányi állami elemi iskolai tanítót, illetve tanítónőt, a dombóvári állami elemi iskolához eddigi minőségükben áthelyezte. — A megfelebbezett hivatalos órák- Szekszárd r. t. város képviselőtestülete elhatározta, hogy a városházán a hivatalos órák egyhuzamban tartassanak meg reggeli 7 órától délután 1 óráig. A képviselőtestület ezen határozatát Nagy János Prantner városatya és társai megfelebbezték Tolnavármegye törvényhatósági bizottságához, mely a felebbezésnek helyt adott és a képviselőtestület határozatát megsemmisítette. — Lelkész áthelyezés. A „Tolnavármegye“ legutóbbi számában közölte, hogy dr. Baksay Sándor dunamelléki püspök Jávor János szekszárdi ref. segédlelkészt Kiskunlacházára helyezte át. Mint értesülünk, ez áthelyezés a lacháziak ismételt kérelmére megtörtént ugyan, de már másnap hatályon kívül helyeztetett s igy Jávor János továbbra is a szekszárdi egyház szolgála; tában marad. — Mérnök választás. A „Szekszárd—bátai Dunavédgát Társulat“ a megüresedett segédmérnöki állásra Bodorik József mezőtúri mérnököt választotta meg. — Eljegyzés. Kemény Béla, budapesti dohányjövedéki tisztviselő, eljegyezte Mikosevics József szekszárdi nyugalm. főraktárnok leányát, Ilonkát. — A szekszárd—újvárosi kántorválasztás. Rendkívül nagy érdeklődés között folyt le múlt kedden délután fél 5 órakor a szekszárd—újvárosi róm kath. kántortanitó választása. Az újonnan szervezett, jól javadalmazott állásért folyamodtak : Mihály fi (Hiller) Gyula, Horváth Géza, Rácz Károly, Kreskay János, Koffán Béla, Berky István, Pápay István, Rieger Nándor, Sturtz József,, Szigethy Gyula, Gruber József, Jávor István és Bató Géza. Választás előtt visszaléptek : Bató Géza, Jávor István és Berky István. A választást dr. Fent Ferenc plébános, szentszéki elnök vezette. A választógyülés megnyitása után az elnök bemutatta a kerületi esperes levelét, melyben őt bízza meg az elnökléssel, majd referált a pályázat eredményéről és indítványára az iskolaszék és hitközségi tanács elhatározta, hogy minden pályázó egy közös és egy szabadon választott éneket tartozik a próbán énekelni. „Te vagy földi éltünk“ cimü éneket jelölték ki közös énekül. Ezután az iskolaszéki és hitközségi tanácstagok az újvárosi templomba vonultak, melyet legnagyobb részt belvárosi előkelő közönség töltött meg. Itt az előre megállapított sorrend szerint ültek a jelöltek az orgonához, kik közül különösen kiemelkedett kitűnő játékával és kellemes bariton hangjával Mihály fi (Hiller) Gyula somogyszentlászlói kántortanitó. Próba után dr. Fent Ferenc elnök felolvasta a pályázók minősítési táblázatát, melynek megtörténte után elrendelte a titkos szavazást. Leszavazott 20 iskolaszéki és hitközségi tanácstag. Tizenkét szavazat Mihály fi (Hiller) Gyulára, nyolc pedig Horváth Géza tatai tanítóra esett és igy általános szótöbbséggel Mihály fi (Hiller) Gyula somogyszentlászlói kántortanitó választatott meg. — Esküvő. Váczek Lajos, a newyorki osztrák magyar főkonzulátus titkára, 32. gyalogezredbeli tartalékos főhadnagy, Váczek László szekszárdi előkelő iparos öccse, folyó évi augusztus hó 3-án vezette oltárhoz, a newyorki St.-Patrick’s Cathed- ralban, Swoboda Janka kisasszonyt, néhai Swo- boda Károly vasúti főmérnök és neje szül. Róth Teréz leányát. — Gyémántmise. Csak kevés lelkész részesül abban az isteni kegyelemben, hogy gyémántmiséjét bemutathatja az Urnák. Ilyen isteni kegyelemben részesült Szántó Zsigmond nyugalmazott kajdacsi plébános, a mindenki által szeretve tisztelt jó Zsiga bácsi, aki múlt vasárnap fél 12 órakor a szekszárd—belvárosi rk. templomban mondotta gyémántmiséjét. A 86 éves plébános dr. Fent Ferenc plébános, szentszéki ülnök kíséretében hintón érkezett meg a templomba, melynek minden részét előkelő ájtatos közönség töltötte meg. Szentmise előtt dr. Fent Ferenc a szanktuáriumból beszédet intézett a hívekhez, melyben megmagyarázta a lélekemelő ünnepség jelentőségét, majd az ősz plébánoshoz fordulva, felszólította, hogy lépjen 60 év múlva ismét az oltárhoz, ahol első szentmiséjét bemutatta. Szántó Zsigmond erre dr. Fent Ferenc plébános és Ka- possy Iván káplán támogatása mellett a fényesen felékesitett oltárhoz ment és elmondotta jubiláns szentmiséjét, mely alatt több pályázó kántortanitó szép énekekkel emelte a hívek áhítatát. A gyémánt misés plébánost gróf Zichy Gyula megyéspüspökön kívül számos egyházi és világi férfiú üdvözölte. — Egyházmegyei közgyűlés. A tolnai ref. egyházmegye rendes évi közgyűlését szeptember 7-én tartja meg Szekszárdon. — Adományok a szekszárdi népkonyhára. A népkonyhára adakozott: Bezerédj Andor Puszta- Jegenyés 10 koronát. — Ezen kegyes adományt számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szekszárd, 1909. augusztus hó 5-én. Bezerédj Pál s. k. — Az öreg honvédek. Fogynak, hullanak a 48-as öreg honvéded. Akik még élnek, azoknak legnagyobb része a silány nyugdíjból tengeti életét. Ezek a hősök most kérelmet adtak be a belügyminiszterhez, hogy tekintve a nagy drágaságot, emelje fel a nyugdijukat. A belügyminiszter azonban az öreg honvédek kérelmét nem teljesítette azon indokból, hogy a rangjuknál fogva ez idő szerint a szabályzatok értelmében őket magasabb nyugdíjban nem részesítheti. — Helyreigazítás. „Szekszárdi Önk. Tűzoltó Testület11 által f. hó 1-én rendezett népünnepély alkalmából a tombola tárgyak gyűjtői közül tévedésből kimaradt Vig János gyűjtő neve, ki a tűzoltóság érdekében — fáradságot nem kiméivé — számos tárgyat gyűjtött, mely tárgyak az adakozók nevével múlt számunkban Termel Ferenc gyűjtéséhez lett csatolva. Kimaradt még Glanz Áron adománya: 1 pipa, szárral, mit készséggel igazítunk helyre. A tombola tárgyak gyűjtőinek ez utón is szives köszönetét mond a Parancsnokság.
