Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-08 / 27. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 julius 8 sokkal több nehézségekbe ütközik, mint a mostani napokban. Szeptemberben össze kell ülni az országos bizottságoknak, hogy olyan fontos és életbe vágó kérdésekben megállapodásra jussanak, mint amino' az elfoglalt tartományok bekebelezése, ennek több száz millió koronába kerülő' költségei s a tengeri haderő' fejlesztése tekintetében támasztott nagy igények. Az országgyűlés többsége bizonyára nem fogja elmulasztani a közös kormány szorongatott helyzetét kihasználni, azon célból, hogy jogos és törvényes kívánságaiból minél több teljesedésbe menjen. Akkor azután ismét csak vissza kell térni Wekerle, Andrássy vagy Kossuth kibontakozási tervéhez, mert minden elkövetkez- hetik, csak az nem, hogy a mostani válság nevezetes engedmény nélkül végleg meg- » oldható legyen. Mennyivel nyugodtabban tölthetné az uralkodó nyári pihenőjét, ha nem Lukács László tanácsára hallgat, hanem fentneve- zett három államférfiu bármelyikének kibontakozási tervéhez hozzájárul s azt felhatalmazza annak keresztülvitelére. Bármelyik terv nyerte volna meg tetszését, bizonyára az ország higgadt, békét szerető lakosságának túlnyomó nagy többsége belenyugodott volna a változ- hatatlanba s egyéb törvényes követeléseinek teljesedését egy jobb, kedvezőbb jövő idejére halasztotta volna. De már, ha igy történt is, meg kell benne nyugodnunk, mert továbbra is a legnagyobb valószínűség szerint, legalább őszig, azon férfiak fogják az ország kormányzását intézni, kik iránt a nemzet, hazafias multjokat figyelembe véve, bizalommal viseltetik s kik bizonyára sokkal alkalmasabbak arra a szerepre, melyet nemrégen Lukács Lászlónak szántak. Csak az az egy akadálya van még a válság megoldása ily módon való elhalasztásának, hogy a kormány tagjai nem akarnak továbbra is ügyvivő miniszterek lenni, hanem ha 0 Felsége az ő szolgálatukat, habár néhány hónapra is, igénybe akarja venni, akkor tessék őket minisztereknek újra kinevezni, hogy felelősségük érzetében, a politikai ügyekbe is befolyhassanak. — Egy asszonyt hoztak a mentők. Mellbe lőtte magát .. . A doktor besietett a terembe: az ápolónő odavezette az asszony ágyához. Arca kékes volt már, ajka szederjes ... a doktor megvizsgálva sebét, majd jeges borogatást rendelt. — Itt már nem segít semmi, — szólt az ápolónőhöz — ha szükség lesz rám, csengessen . . . Vissza akart menni, de mintha valami von- zaná, odalépett az asszonyhoz. Lehajolt a beteghez és mélyen arcába nézett ... Ez az arc olyan ismerős volt . . . Agyában rettentő gondolat fogamzott . . . — Ah ez az arc! . . . A beteg, kinyitotta üveges szemét . . . rámeredt a doktor sápadt arcára . . . ajka vonaglott, felemelkedett ágyában, majd rémülten felkiáltott: — Sándor! . . . A doktor elvesztette lélekjelenetét, szivéhez kapott és odaborult az ágyra. — Irén! — kiáltotta magánkivül. Az ápolónő rémülten ugrott a doktorhoz ; — Orvos ur, orvos ur! . . . Az orvos felállt ; reszketve, tántorogva ment az asztalhoz .. . — Cognacot — szólt az ápolónőhöz. — Az hamar töltött neki. A doktor kihajtotta a poharat, azután ismét a beteg ágyához lépett. Megfogta a beteg asszony sovány kezét és belenézett annak üvegesedő szemeibe . . . Már most attól függ minden, váljon hajlandó-e a király ezen a pártok értekezlete által és elfogadott, jogos kívánságnak eleget tenni. Ha igen, akkor már most megállapítható, hogy a kormány marad s a bankügyben az osztrák kormánynyal tárgyalások újra meg fognak indulni, ami más szóval azt jelenti, hogy a kartelbank terve is újra feltámad. Tán már most osztrák részről is több előzékenységgel fog találkozni a magyar kormány, mert ha nem, akkor előreláthatólag nem lesz se pénz, se újonc, ha mindjárt olyan harcos minisztérium kerül is az ügyek élére, mint aminőt az osztrák lapok találtak ki s nagy kedvteléssel világgá kürtőinek. Nincs itt más megoldás, mint a 67-ki kiegyezési törvény mindazon rendelkezéseinek lelkiismeretes végrehajtása, melyek a nemzet részére jogokat biztosítanak. Hiszen, bár programmjaként vallja a függetlenségi pártapersonál uniót Ausztriával, azért legújabban úgy alakult a helyzet, hogy a 67-ki törvényben biztosított nemzeti jogok hamisítatlan végrehajtása is hosszú időre nyugodt közállapotokat teremtene. A király pedig úgy szerepelne a házai történelemben, mint egy uralkodó, ki bölcs volt és előrelátó, mert a monarchia egyik leghatalmasabb oszlopának: Magyarországnak biztosította azon jogokat, melyek azt jog és törvény szerint megilletik. Négyszáz éves keserves küzdelem nyerne ily módon befejezést s annak épp oly mértékben venné hasznát a Habsburg- dinasztia, mint az a szegény ország, mely j eddig mostoha gyermekként szerepelt — mindenha. Boda Vilmos. Tanítói közgyűlés. A „Pécs egyházmegyei r. k. Tanitó-egyesület“ III. évi közgyűlését Pécsett, 1909. junius 30-án tartotta nagy érdeklődés mellett. A közgyü ést „Veni Sancte“ előzte meg, utána az egyesület, hogy vallásos meggyőződésének nyilvánosan is tanujelét adhassa, a székesegyház előtti téren jótékonyságáról és fejedelmi alapítványáról hírneves Szepessy báró néhai pécsi megyés püspök szobrára az egyesület nevében Bodonyi Nándor egyesületi jegyző gyönyörű szép ódájának elsza- valása után babérkoszorút helyezett, annak szobA beteg, mintha hipnotizálva lenne, fel- emelkedett. Pihegve, szaggatottan vonta magához a doktort: — Sándor, maga miatt vagyok itt. . . magához jöttem . .. maradjon itt . . . Meghalok S. . . A doktor lehajolt hozzá, nyugalmat erőltetett magára és szelíden, szerelmesen megcsókolta ezt a csúnya szederjes arcot, azután igy szólt: — Nem, Irén, nem fog meghalni. Itt vagyok, szeretem és megmentem.... Két forró könycsepp gördült a haldokló kezére. — Szeretsz . .. nyögte az fájdalmasan — azután becsukta szemét. Arca nyugodt volt, de szemében ott ragyogott két könycsepp. —s- Vége! — szólt a doktor és mintha fojtogatná valami a torkát, rohant ki a kórteremből. * Két halottas kocsi gördült ki egyszerre a kórház udvaráról. . a Az egyiken a fiatal asszony hulláját vitték, a másikon a doktorét. * Átlőtt szívvel feküdt a pamlagon az orvos, amint a portás a lövés zajára az inspekciós szobába sietett. * * Szép volt a temetésük, sokan sírtak. A nap fényesen ragyogott fenn az azúrkék égen, a menet lassan haladt a halottak hazája felé, hol két szerető szív egyesült az anyaföld méhében. rára, kinek Pécs vámosa legtöbb kultúrintézményének létét köszönheti, ki fejedelmi vagyonának feláldozásával, példát mutatott papnak, világinak, urnák és szegénynek egyaránt, hogy minden körülmények között hogyan kell szeretni a hitet és a hazát, a pápai hymnusz és a magyar nép legszebb .imadalának „Isten áldd meg a ma- gyart“-nak elhangzása után az óriási tábor üQDe- pies hangulattal a kath. körbe vonult, várván szeretett főpásztorukat: Zichy Gyula gr püspököt. A „Pécsi egyházmegye r. k. Tanítóegyesület“ ezen III. közgyűlése minden mozzanatában méltóságteljes volt és fényét nagyban emelte az a tény, hogy az egyesület védnöke mélt. főtisztelendő Zichy Gyula gróf megyéspüspökünk kegyes leereszkedéssel, az egybegyült tanítók határtalan örömére, a gyűlést személyesen nyitotta meg és megnyitó beszédében annyi szeretetet, annyi odaadást mutatott a tanítóság iránt, hogy a jelenlevőket valóságosan elbűvölte a keresetlen szavakban kifejezett szép gondolatok és a mély értelmű örök igazságok, melyek annál is inkább áthatották a sziveket, minthogy azok a szeretet- hirdető apostolnak egyházmegyénk kegyes főpásztorának ajkairól hangzottak el. Öröm tölti el úgymond szivét, hogy a rokonlelkeknek egész seregét látja maga előtt, kik mind egy szent célért lelkesülnek, kik mind egy zászló köré sereglenek, mely zászlót ő volt szerencsés ezen egyházmegyében először kibontani és jóleső érzéssel tapasztalta, hogy kedves tanítói e zászlót a lelkesedés legszentebb tüzével készek követni és a célért:.a vallás erkölcsös neveléséért, az iskolánk kath. jellegéért mind egyaránt készek küzdeni és harcolni. Kéri a tanítóságot, hogy teljes odaadással, egész tudásukkal a kath. iskolák fejlesztése körül buzgólkodjanak, legyenek tántoríthatatlan bajnokai az egyháznak és hazának. Elveik mellett legyenek sziklaszilárdak, bízzanak az isteni gondviselésben és törekedjenek a tökéletesség utján haladni, hogy amidőn jobb jövőért imádkozunk, iparkodjunk, hogy a jobb jövőben még jobb tanítók buzgólkodhassanak az egyház és haza javára. A gyönyörű megnyitó beszéd után, a választmány megbízásából Horváth Ignác, az egyesület világi elnöke az ő kedves, elegánciájával keresetlen, de igazán szivbez szóló szavakkal megköszönte megyés püspökünknek a létesítendő „Pius“-féle in- ternátusra tett 100,000 kor. fejedelmi alapítványát és afon kedves, a tanítóknak nagy előnyt biztositó nemes intézkedését, hogy ezen internátusbán, a felvétel alkalmával, első sorban az egyházmegyei tanítók gyermekei lesznek figyelembe véve. Remek beszédében kiemelte, hogy ezen fenkölt gondoskodásával magához bilincselte a kegyes főpásztor az egész egyházmegyei tanítóságot, kik hivatásuktól áthatva készek az isteni Mester szellemében munkálkodni és készek valláserkölcsös neveléssel az egyház és a haza javára szolgálni. Egyebekben pedig Ígéretet tesz, az egyesület nevében, hogy az egyházmegyei tanítóság teljes erővel rajta lesz, hogy az egyesület virágozzék és azt a zászlót, melyet kegyes püspök atyánk, a kath. népnevelés felvirágoztatására, a vallás és erkölcsös nevelés és oktatásnak minden vonalon való érvényesülésére kibontott, soha semmi körülmények között el nem hagyja, hanem úgymond: „Vele a dicső zászlóval együtt élünk vagy együtt halunk.“ A lelkes éljenzések után Wajdits Gyula, az egyesület egyházi elnöke tartotta meg ünnepi beszédét, melyben szép gondolatokkal, ellenmondást nem tűrő igazságokkal mutatta ki, hogy a tanító minden munkálkodása kárba vész vallás- erkölcsös nevelés nélkül. A tanitást és a nevelést a művészet egyik ágával, a szobrászattal hasonlítja össze. Mig a szobrász közönséges gyurmából a legszebb szobrot varázsolja elő, úgy a tanítónak is a gondjára bizott tudatlan, magával egészen tehetetlen kis gyermekből, embert kell nevelni, még pedig egész embert, ki az élettel megtud küzdeni és lelkének megtudja szerezni itt a földön a nyugalmat és megelégedést, a földi élet után pedig az örök üdvösséget. — A világ legnagyobb emberei majdnem mind kitűnő nevelésben, még pediglen vallás-erkölcsös nevelésben részesültek. Utal itt Deák, Eötvös és nagynevű kultuszminiszterünk Apponyi Albert grófra. — A lóndoni közoktatásügyi világkongresszuson is a tanítás mellett a vallás-erkölcsös nevelést hangoztatták leginkább az emberiség boldogulására. — Az egyház már a legrégibb idő óta nevel és tanít. Maga Jézus Krisztus, az anyaszentegyház alapítója, bízta meg tanítványait a nép tanításával és e szép missió átszállott az apostolok egyenes utódaira és a tanítókra. A vallás-erkölcsös nevelés nélkül nem haladhat az igazi tudomány, nem virágozhatik az igazi jólét, hanem annál inkább terjed a tudatlanság, evvel pedig párosul a bűnözés, az elégedetlenség és a nyomor. Utal Franciaországra, hol a vallás-erkölcsös nevelést a szabadkőmivcsekből álló kormány betiltotta és ennek az lett az eredménye, hogy most 5 ezer-
