Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-10 / 23. szám
/ érdeklődés nem kiséri. Tudósainkat még csak névről sem ismerjük. Nem is szeretünk olyanokkal érintkezni, félünk azoktól, akiknek szellemi köre a mienket túlhaladja. Egész szellemi tevé- kenységünk a közéleti, politikai és vármegyei dolgoknak megvitatásában, a cimeknek, rangoknak, befolyásnak, protekciónak hajszolásában merül ki. De hát itt is érünk-e el valamelyes eredményt? Nemde a közdolgokban is az lenne eredményes eljárás, ha megállapitanók az elsőrangú s erőnkhöz mérten megvalósítható köz- szükségleteket s azokhoz föltétlenül ragaszkodva, első sorban azok kielégítésére vagy ezen kielégítés eszközeinek kivivására törekednénk ? De csak kipkedés-kapkodás itt is, ott is; alig hogy felmerül valamely életre való terv, ismét a feledés homályába merül, mindegyiknek egyforma sorsa van, egyik sem leszen megvalósítva. Minden dologban nagyot és alaposat művelni csak akkor lehet, ha azt nem egy ember, hanem az egész közönség műveli, mert nagy dologhoz csak a nagy közönségnek van ereje. — A nagy emberek hatása is éppen abban rejlik, hogy nagy tömegeknek szellemét, vágyait, törekvéseit képviselik, tehát nagy tömeg megy utánuk. — Amit művelnek, nem ők művelik, hanem a tömeg, amelynek kinyomatai, akaratának megtestesítői. Az eredmény bármennyire az ő nevükhöz fűződjék is, azt sohasem ők hozzák létre. Azt akarjuk ezzel mondani és megmagyarázni, hogy az igazi és belterjes haladáshoz a tömeg intelligenciájának emelése nélkülözhetetlen. E cél elérésére pedig az iskola nagyon kevés, ahhoz a társadalomnak erélyes közreműködése szükséges. Rég tudják ezeket az igazságokat a nálunk sokkal előrehaladtabb nemzetek. A szabad Amerikában egy város sem nélkülözi sem a közkönyvtárt, sem az esti iskolákat, ahol a felnőttek nyernek oktatást. És ezekben a könyvtárakban és iskolákban minden ingyenes. Ha tanulni akarsz, rendes foglalkozásod mellett kiképezheted magadat bármire. Oktatást, sőt még könyveket is tel jesen ingyen kapsz. Ha otthon akarsz olvasni, rendelkezésedre áll a könyvtár, hazaviheted a könyveket s tanulhatsz vagy gyönyörködhetsz a könyvekben otthon. — És ezeket a költségeket, melyek a szabad tanulással és szabad művelődéssel járnak, mind a társadalom fedezi. Igen, a gazdagoknak, a miliárdosoknak és miliomosoknak társadalma! Ott a gazdagok tudják, hogy a gazdagsággal kötelezettségek is és pedig nagy kötelezettségek járnak! Nálunk a gazdagoknak támogatására alig lehet számítani. Itt a nagy vagyonok keletkezésének sajátszerü története van. Itt a nagy vagyonok keletkezésének forrása ritkán a munka, hanem — miként azt a mi szomorú történetünkből tudjuk —- gyakran a hazaárulás, a nemzet- ellenes érdekeknek szolgálata. A koncul kapott vagyonoknak egy foszlánya is ritkán szokott a közügy szolgálatába szegődni, azok tulajdonosai a mi társadalmunkon, a dolgozó társadalmon kínyel vü Máli néni nem szólta-szapulta volna őket annyit. No, majd a fia elprédálja a nagy vagyont, amit az apja fáradságos munkával szerzett. Az ut széléről felszedett koldusok fognak dúskálni Peterdy István jószágában, ha a fia feleségül veszi azt a földhöz ragadt szegény Rostás leányt. Nem is a legény kell neki, hanem a nagy vagyon, hogy annál többet költhessen selyemre, bársonyra. Peterdy eleinte nem hederitett erre a beszédre. Ismerte ő Rostás Gergelyt, tisztelte, becsülte. De az emberek beszélnek, gúnyolódnak s végül megtelt szive keserűséggel, de nem szólt semmit, nagyon szerette egyetlen fiát, azt az erős, dolgos legényt. Várunk még, gondolta, hátha elfeledi Pannit. A gőzcséplő zúg-búg, zakatol. Rostás Gergely eteti az éhes gépet, mely egymás után nyeli el a szép, aranyos kévéket. Veszélyes és nehéz munka ez, nem is való oda más, mint Rostás uram, kinek keze alatt csak úgy ég a munka. A Panni leány a szalmát válogatja külön az ocsutól. Feje piros keszkenővel van bekötve, hogy a por s az ocsu ne szálljon szép, szőke hajába. Kicsi, de erős keze serényen forgatja a villát, csattanáéig telt s mégis hajlékony idomai nem ernyednek a fárasztó munka alatt. Bezzeg, ha Sárinak kellene a helyén állni, még a villát sem birná megemelni. Gyuri a kazalt rakja. Ha a kazal szélére ér, letekint Pannihoz. Megfeledkezik a dologról s nézi-nézi a dolgos, piros leányt. Társai ekkor hangos kacagás közt a fejére hányják a szalmát, ami aztán észretériti a szerelmes legényt s rakja tovább a kazalt, mig újból meg nem látja Pannit. A gőzcséplő zúg-búg, zakatol. A nap perzselő, égető sugarakat lövel a dolgozó emberekre. Peterdy uram gyönyörködik a szorgos munkában, 1 vül állanak s annál nagyobb uraknak érzik magukat, minél koldusabbnak és tehetetlenebbnek tudják a rajtuk kívül eső társadalmat. De a mi társadalmunk maga is segíthet magán és ha felismeri a közkönyvtárak felállításának produktiv voltát, módjában van azt meg is valósítani. Szerényen kell kezdeni, a kicsiny kezdetből később életerős s a közművelődésre és ezzel a közvagyonosodásra is áldásos intézmény fog kifejlődni. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a műveltség terjedése, intenzivitása a vagyono- sodást előmozdítja. A nagyobb műveltségű nemzet többet és jobbat produkál s érdekeit helyesei! tudja felismerni és megvédeni. A községnek, városoknak joguk van magukat közművelődési célokra is megadóztatni. Éppen e pillanatban olvasom, hogy a kis Pálfa község már megtette ugyanezt s egy ingyenes népkönyvtárt fel is állított. Dicsőség és elismerés azoknak, kik azt létesítették ! S ha a községek évenkint csak a legcsekélyebb összeget illesztenék is be ily célra költségvetésükbe, éreznék idővel az évenkénti csekély költséggel megvalósított hasznos intézmény áldásait és nélkülözhetlenségét. Megkedveltetnék a nagy közönséggel az olvasást és pedig nemcsak az egy napi életet élő napisajtó termékeinek, hanem a hasznos, ismeretterjesztő könyveknek olvasását. Felköltenék a nép kiek’githetlen tudásvágyát. Aki pedig vágyik a tudásra, ismereteinek bővitésére, az már maga is megveszi a könyvet. Megszaporodna a most gyér könyvvásárlók tömege. Mily beláthatatlan föllendülését vonná ez maga után az irodalomnak, tudománynak, aminek viszont egyéb produktiv foglalkozások föllendülése volna a következménye ! Mi a hírlapíró tisztéhez híven csak felvetettük és ismertettük az eszmét. Az érdekeit helyesen felismerő társadalomnak dolga lesz azt megvitatni és megvalósítani. —Z —ó. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Gróf Apponyi Géza főispán folyó hó 8-án Szekszárdra érkezett és elnökölt tegnap a közigazgatási bizottság ülésén. — Kinevezések, gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szekszárdon általános tiszteletnek és közbecsülésnek örvendő Hoffmann Sándor kir. közalapítványi erdőmestert kir. közalapítványi erdőtanácsossá, Genersich Sándor kir. közalapítványi főerdészt kir. közalapítványi erdőmesterre és Janotyik Károly kir. közalapítványi erdészt kir. közalapitványi főerdésszé nevezte ki. A pénzügyminiszter Keszthelyi Károly szekszárdi p. ü. kataszteri nyilvántartót Győrbe kataszteri biztossá nevezte ki. mint a hadvezér jár-kel fel-alá s segít ott, hol éppen leginkább van szükség dolgos kezekre. Öröm nézni az egyetértésben vigan s jó kedvvel dolgozó embereket. Panni karját felperzselte a nap heve, észre sem veszi, dolgozik serényen tovább. Peterdy uram is gyönyörködik e szép, erős, piros leány buzgó munkájában. Szinte haragszik, hogy nem Kovács Sárinak, hanem Rostás Panninak hívják. A gép zúg-búg, zakatol. Az egyhangú zúgást, berregést hirtelen hangos kiáltás és vészfütty szakítja meg. A gép megáll, az emberek megrémülve futnak a cséplőhöz. Mi történt ? Mi baj ? Rostás beleesett a dobba s tán vége is van már! Lába megcsúszott a síkos szalmán s a derék ember belebukott a gépbe. Istenem, istenem, be kár érte! A szegény piros Panni fehér Panni lett. Kiesett kezéből a villa, mikor atyja kiáltását hallotta s látta, hogy az ő jóságos szüléje a gépbe zuhant. Egy darabig táncoltak körülötte az asztagok és kazlak, aztán elsötétült a világ s hányát esett. A piros Panni fehér Panni lett, olyan volt, mint egy letört friss ülöm. Gyuri is hámarosan lenn termett a kazalról s egyenesen Pannihoz, a szegény fehér Pannihoz futott. Felkapta s egy asztag árnyékába vitte. Leöntötte vizzel, rázogatta, szólitgatta, hiába! Panni csendes maradt és fehér, fehér és hideg. Közben kiemelték Rostás Gergelyt is a gépből. Jobb lába fejét szakította le a masina. Tehát mégsem követelt életet a zúgó búgó szörnyeteg ! Mikor letették egy szalmából rögtönözött fekhelyre, megnézte csonka lábait. Nem jajgatott, csak nézte-nézte a véres sebet s keserűen kifa3 A m. kir. pénzügyminiszter Grónay Imre szekszárdi lakos, végzett gazdászt a VI. kerületbe, Szombathelyre, kataszteri biztossá nevezte ki évi 5400 korona fizetéssel. — Esküvők. Pünkösd másnapján vezette oltárhoz Pleszky Jenő urad. gazdatiszt, néhai id. Pleszky Antal nagynevű tolnamegyei gazda egyetlen fia Kovács Mariskát, dr. Kovács József ügyvéd és földbirtokos bájos leányát, Kaposvárról. Csapó Dániel tengelici földbirtokos, Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás fia, folyó hó 26-án vezeti oltár elé Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás leányát, Máriát. A polgári esketést Simontsits Elemér alispán fogja végezni. Katona Lajos bányamérnök folyó évi július ( 3-án esküszik örök hűséget Mányoky Sárikának, Mányoky Kornél bírósági végrehajtó leányának. — Kossuth Lajos szobrára. Pécsvárad hazafias közönsége közadakozásból szobrot emel Kossuth Lajosnak. Ezen. nemes' és hazafias célra a püspöknádasdi intelligencia 13-án a nádasdi püspöki parkban zártkörű nyári mulatságot rendez. A rendezőbizottság diszelnöke: dr. Egry Béla országgyűlési képviselő, disztagjai: ifj. Weber János orsz. képviselő és Forray Valér főszolgabíró. Pongrácz Sándor elnök, Schmidt Ignác f alelnök, Frost Péter jegyző, Habich Ádám főrendező és cigányvajda, Weber Kálmán pénztárnok, dr. Gyikos Béla ellenőr. A zenét ifj. Jónás Laci bonyhádi cigányprímás bandája szolgáltatja. — Hymen. Jákob Konrád belecskai segédjegyző eljegyezte Patay Pál bátai ref. tanító leányát Ilonkát. — Államtudományi vizsga. Vendl István jogszigorló, dr. Pirnitzer Béla szekszárdi ügyvéd irodavezetője, a pécsi püspöki jogliceumban sikerrel letette az államtudományi vizsgát. — Papi korona. A szekszárdi róm. kath. espereskerülethez tartozó papság múlt csütörtökön Bátán tartotta meg koronáját Pártos Zsig- mond kerületi esperes, tanfelügyelő elnöklésével, melyen több fontos egyházi ügy intéztetett el. Gyűlés után Györkő Ferenc barátságós ebédet adott paptársainak. — Jegyzőválasztás. Tolna nagyközség képviselőtestülete f. hó 5-én Bajó Pál főszolgabiró elnöklésével tartott ülésében a megüresedett segédjegyzői állásra Reményi Béla jánosföldi segédjegyzőt választotta meg. — Eljegyzések. Weber Dénes gyógyszerész, ifj. Weber János országgyűlési képviselő fivére, eljegyezte Bubregh Nellykét, Bubregh Ignác sellyei gyógyszerész, a baranyasellyei takarékpénztár elnökének leányát. Dr. Levitzky Károly eljegyezte Simontor- nyáról Lipovniczky Sárikát, Lipovniczky István kárbecslő-felügyelő s orsz. áll. gazdasági tudósító leányát. Nyáry Dezső kataszteri mérnök eljegyezte Reicher Karolát Besztercén. kadt! No, Rostás Gergely, most már igazán koldus vagy ! Peterdy ott állt mellette. Megsajnálta nagyon volt katona bajtársát s mikor barátjának keserű szavait hallotta, lehajolt hozzá, megfogta kezét s könnyes szemmel igy szólt: — Vigasztalódj, Gergely s ne feledd, hogy Peterdy István nem hagyja el a jóbarátait! Felkelt aztán, hogy a szegény Fannival is szóljon pár szót. — Gyuri! szólt kemény hangon fiára, mikor meglátta Panni mellett térdelni, de több meg- illetődés, mint harag érzett ki szavaiból. — Parancsol valamit édesapám ? kérdi fia anélkül, hogy az ájult Pannit elbocsátaná. — Hát igazán annyira szereted ezt a kis Pannit ? — Hát lehet ezt a szegény gyermeket nem szeretni ?! — Jól van, fiam! Igazad van, megérdemli, hogy szeresd. Legyetek egymáséi. Gyuri magához ölelte a fehér Pannit s vad szenvedélylyel csókolgatta halvány ajkait. Panni lassan eszmélt, felnyitotta szemeit, élt és boldog volt. Mikor meghallotta, hogy atyja él s nem esett nagyon komoly baja, még mosolygott is szegény. De mikor a szétzúzott véres lábat meglátta, ismét elhagyta ereje. Gyuri karjára vette s a szőke Panni szorosan átfonta gömbölyű karjaival a legény erős nyakát, szerelmesen, fáradtan simult teste a legény domború melléhez, aki bánatos szívvel bár, de mégis boldogan vitte haza az ő szép fehér menyasszonyát, a szegény Rostás Pannit . . . Sulyok.
