Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-13 / 33. szám
XXXVI. évfolyam ________________33. szám ____________ Szekszárd, 1908 augusztus 13 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap ■■ ■ Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap résiére mindennemű hirdetések es pénzki ldeménvek imézendók Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatars HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, l/<i ®vre 3 K Számonként 2\ .filler e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 IC 74 f, 200—300 szóig 7 K. 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Glosszák. Legjobb meghajlásommal fordulok Schwetz Antal törvényhatósági bizottsági tag leié. A júliusi közgyűlésen szóvá tette, kifogásolta a vármegye alispánjának eljárását, hogy a pécsi Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyen nem vett részt és a vármegye képviseletéről nem gondoskodott; másodsorban pedig: hogy a magyarositó dijak ünnepélyes kiosztásánál a megbízottak fölkérésében a személyi tekintetek és nem az ügy érdeke vezették. Amivel különben újságot nem is mondott. Csak köztudatba átment régi dalt, a közismert régi szerelemről. Tolnavármegye alispánja azzal védte magát, hogy tiz felé is kapott meghívást; hogy a reprezentalásra, nem mint egyszer irtani :t két, hanem három képviselőt is fölkért ; hogy ő személyesen nem mehetett, nem -eresztették a hivatalos akták; hogy benne a magyarositó dijak kiosztására a fölkeréseknél nem a személyi, hanem a közelségi tekintetek domináltak; és kijelentette végül, hogy hive a Kossuth-kultusznak Úgy tudom, hogy a tiz invitálás közül csak egy volt a közvetlenül szomszédos Baranyából való s hogy csak egy volt, ami Kossuth Lajos emlékére vonatkozott. Úgy tudom, hogy küldöttségeket alakítani nem az utolsó órákban és nem táviratokkal szokás. Úgy tudom, hogy a képviselők fölkérése — Szabó Károly kivételével — megkésett. Úgy tudom, hogy a franciák síremlékének leleplezésénél, amelyre Kossuth Ferenc már nem jelent meg, Tolnavármegyéből mát volt küldöttség. Úgy tudom, hogy Magyarországon nincsen olyan alispáni hivatalos terhes szekér, amelyre egy, akár tizenkét vellával még ne férne föl. Úgy tudom, hogy Szekszárdr,ól Pécsre az alispánok is vasúton utaznak s huszonnégy óra alatt hazatérhetnek/ És úgy tudom, hogy azok a díjkiosztó megbízottak sorról sorra a régi hatvanhetes gárdából, a gyönkvidékiek az alispán egykori korteseiből, szavazóiból valók. — Nem tudom azonban, hol, mikor és miben nyilvánult eddig Simontsits Elemérben a Kossuth-kultusz. — Abban talál, hogy a Szekszárdi Kaszinó, amelynek hosszú évek ófa vezére, — március tizenötödikét megünnepelni nem szokta ?! Miként a Bonyhádi Kaszinó sem, amelynek az elnöke meg — Perczel Dezső. Igaz, hogy a Kossuth-kultusz nem március tizenötödikének megünnepléséből áll. Azonban ebből is áll. E nap a lehető legalkalmasabb Kossuth Lajos a legmagyarabb magyar — magyarizmusának és az uj Magyarországot megteremtő demokratizmusának hirdetésére, terjesztésére, dicsőítésére. Március tizenötödikén Nagykárolyban az ünnepi banketten a szatmármegyei főispán is, az alispán is megjelentek és a főispánnak a királyra mondott felköszöntője után, Ilosvay alispán — szóról szóra idézem : — Kossuth szellemének áldozott. Tolnavármegye alispánja azonban, aki pedig lelkes bankettező és még lelkesebb tósztírozó, aki a gimnáziumi banketten éppen hét tósztot, mondott,...— p napon a székvárosban rendezett egyetlen banketten sem volt látható, hallható. — Nem Kossuth szellemének, —.még a saját hiúságának sem áldozott. Kossuth Ferenc nincsen egy Ízlésen Szabó Károlylyal. A szekszárdi kerület jelenlegi képviselőjének a többsége nem a negyvennyolcasok, hanem a Simontsits-pártiak soraiból csinálódott. Nem politikai tehetségnél és kiválóságnál fogva jutott a mandátumhoz, hanem, mert a református pap alkalmasnak mutatkozott ütőkártyául a nem gazsulirozó Boda Vilmossal szemben. Velem ezt nem a felekezeti elfogultság mondatja: én is kálvinista vágyók. — Innét datálódik Szabó Károly tragikomikus helyzete. Negyvennyolcas képviselő és örthodox hatvanhetes bankett-dálnok. —. Hogart ecsetjére való látvány lehetett, amikor a gimnáziumi banketten — ezt is szóról szóra idézem : — «Szabó Károly magasztalta Simontsits Elemért, — Simontsits Elemér pedig Szabó Károlyt». Egymást nagyitó üvegen nézték. És a Kossuth-párti képviselő a fanatikus Tisza-párti alispánban az ország ügyeinek leendő vitelére hivatott tényezőt látott. A vasúti küldöttség fogadásakor Kossuth Ferenc nem Szabó Károly üvegén nézte a küldöttség tulajdonképpeni vezetőjét. A vármegye alispánjában alispánt és nem álTam- férfiut látott tehát. Azután meg az érdek és a pajtásság a társadalmilag kedves embernek megbocsájthatja, elfeledheti a politikai botlást, — de szigorúan veszi és mérlegeli azt a hivatásos politikus. Itt a feledéshez, a bocsánathoz nem leendő, hanem létező újabb érdemek szükségesek. A miniszter nem sietett hát az alispáni karok közé. Ezután történt, hogy Kossuth Ferenc elfogadó termében megéljenezte a küldöttség egy része a tolnamegyei Kossuth-párt vezéreit proskri- báló alispánt. Már az is tapintatlanság volt, hogy Boda, Rátkay és Benyovszky gróf helyett Szabó és Simontsits állíttattak vagy állottak előtérbe: a kedveltek helyett a nem ok nélkül nem kedveltek, — ez a tüntető vivátozás azonban már érintette azt a határt, amelyen túl a parlagiasság kezdődik. Ez a háttere a pécsi passzív tüntetésnek. A hatvanhetes orthodoxok sértett hiúsága, hogy őket a negyvennyolcas miniszter nem azzal fogadta, hogy minden meg van bocsátva és minden meg lesz teve,- — de mindjárt. Az elmaradás alapoka ez, > a többi bodónéskodás. Pedig, azért van az embernek a szeme, hogy lásson. Előre. — És nem azért, hogy elhomályosítsa az érzékenység, a hiúság. Tolnavármegye alispánjának március huszonhatodiki hivatalos jelentésében ez foglaltatik; rrn ‘ «Pécs város élelmes közönsége kitudta eszközölni, hogy a vasútnak Pécs felé vezetése kilátásba helyeztetett. Nekünk azonban egy óriási előnyünk van Pécscsel szemben; s ez az, ,hogy> ugyanezen vasútnak Bátaszék—Barányaváron keresztülvezető útiránya 53 kilométerrel rövidebb a pécsinél. Mérhetetlen előny, értékemelkedés és gazdasági fölvirágozás fakadna abból, ha vármegyénknek Bikácstól Bátáig terjedő keleti része a világforgalomba bekapcsolódhatnék. $ lehet, hogy ez előnyök biztosítása csjk attól függ, vájjon Szavunkat kellő időben és nyomatokkal fel tudjuk-e emelni saját érdekünkben». A budapesti vasúti küldöttség föl is emelte szavát: kellő időben és nyomatékkai megéljenezte Kossuth Ferenccel szemben Simontsitsot, — a pécsi Kossuth-kultusz küldöttség pedig a sértett hiúságban meghalt, mielőtt a jól megfontoltságban megszülethetett volna. így cselekesznek nálunk a hatalmon Jevők, ilyen élelmesen a saját érdekünkben. Igen is, legjobb meghajlásommal fordulok Schwetz Antal törvényhatósági bizottsági tag felé. Egy a folyton ritkuló régi gárdából, Aki nem adja meg magát. Aki nem zeng dicshimnuszokat politikai ellenfeleinknek. Aki alárendeli a személyi tekinteteket a közérdeknek. Éljen máskor is fölülbirálati jogával, teljesítse ezentúl is ellenőriző kötelességét. — És ne törődjön a bonyhádi Bitter-féle kezdetleges glossza- utánzatokkal. Az igazi negyvennyolcasok vele éreznek, iránta nagy elismeréssel, hálával és köszönettel vannak. A Kossuth-kultuszt pedig ne féltse Schwetz Antaltól a «Közérdek» megyeházi tudósítója. Az a mécses az ő kezében csak pislog, Schwetz Antaléban azonban lobog-. Manyoky Gyula dr. Rokkantak. Irta: Péter Károly. Ha a fővárosban, úgy a kora reggeli órákban, — midőn a gyárak magas kéményei okádni kezdik a sürü fekete füstöt és kezdetét veszi az az iszonyú tülkölés, amely a munka kezdetét jelenti, de amely valójában azt a benyomást kelti az emberben, mintha száz és száz mesebeli szörnyeteg nyitná fel rettenetes száját, hogy áldozait kiéhezett gyomrában eltüntesse — álljunk meg egy percre valamely utca sarkán és figyeljük meg azt a siető embertömeget, amely egymást nem ismerve; lázasan törtet egyazon cél felé: a gyárakba, hogy ott mindennapi robotját, testet s lelket ölő munkáját elkezdje. Látunk köztük ifjakat megvénült vonásokkal betegesen sárga, beesett arcukon ; őszhaju, csontig száradt pergamentbőrü férfiakat, kik még nem haladták el a negyvenet, fonnyadt testű, álmos tekintetű, csenevész leányokat, kiknek arcáról a gyárak fojtó levegője rég lefújta az ifjúság himporát. Tarka változatai az elnyomorodott emberi testeknek, amint vakon érzéketlenül rohannak, egymást taszigálva, előre, a hová a mindennapi kenyérért való küzdelem rettenetes, ádáz harca kérnyszeriti őket. Kifejezéstelen arcukról az elfásult lélek, életuntság tükröződik vissza. Szomorú látvány. A munka kérges tenyerű hősei,, harcoló közkatonák,, akik mindennapi fárasztó munkájukkal a mindeneket uraló tőke dicsőségének, szekerét tolják maguk előtt, mig ők maguk egy szép napon megrogygyant inakkal, megbénult karokkal, észrevétlenül,' roncsolt testtel, min-; dénkítői -elhagyatva — kidőlnek a harcolók soraiból:'. , ... Egy szép napon, midőn már ifjúságuké,1 testük és lelkűk erejét ott hagyták a munka
