Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Ekkora az ellentét a hivatalos és a nem hivatalos vármegye között — Úgy tudom, hogy soha olyan nem volt, mint éppen most Képze- leml mennyire tetszhetik ez a negyvennyolca­sokban még mindig vörös posztót látó köröknek. És szinte hallom: Nagyon jól kezdődik; igy járja le magát.a koalíció a koalíciós főispán alatt. Ettől ugyan messze vagyunk, mert a vásár kettőn áll: egy, aki akarja, a másik, aki hagyja. De nem hagyja, nem • hagyhatja" zászló elha­gyás, árulás volna. Marad tehát a harc, az el­keserített emberek méltán elkeseredett küzdelme. Kérdem, helyes kormányzati politika ez ? Nem kclycscbb es üdvösebb volna arra törekedni, hogy az uralmon levők akarata minél több pon­ton találkozzék a nagyközönség óhajával, tö­rekvéseivel ? A vármegye közönsége legnagyobb részé­nek Simontsits nem kellett. Éppen ezért, ha a vezető körök mégis őt akarták minden áron, a koalíció vezetőivel paktumot kellett volna kötniök, úgy a bizottsági és választmányi tag­ságokra nézve, mint főleg, hogy legalább a főjegyzői szék báró Jeszenszky Györgygye! töl­tessék be. Ez nagy megnyugvást keltett volna. Báró Jeszenszky következetes és szilárd politikai magatartása, közismert kemény gerince, meg­alkuvást nem ismerő természete és anyagilag is független volta biztosítékul szolgált volna, — hogy ha majd védőbástyának kell lennie ismét a vármegyének, van aki őrködik, vigyáz a me­gyeházán arra: hogy az a bástya védő legyen valójában, ne csak mint legutóbb, a papiroson I hogy egy újabb Fehérváry-aera alatt ne me­gint az a kenyér, legyen a mindenek előtt s a mindenek fölött való, hanem az alkotmány, a haza. — Igaz, báró Jessenszky nem a szó, a dikció, a külső, a csillogó szereplés embere, de annál inkább a hivatalé, a munkáé. És Erre van szükség, nem pedig a sujtásos körmonda-; tokra. Beszélni fekve is lehet. — így elejét lehe­tett volna venni a nagy elégedetlenségnek, amely, hogy egész megyeszerte megvan, tagadhatatlan. Mányoky Gyula dr. Vármegyei rendkívüli köz- gyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 7-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház gyüléstermében rendkívüli közgyűlést tartott gróf Apponyi Géza főispán elnöklésével, melyen a bizottsági tagok tekintélyes számmal jelentek meg. A közgyűlési terem karzatát most is előkelő hölgyek foglalták el éppen úgy, mint a tisztújító közgyűléskor. A közgyűlés napirendje előtt Döry Pál volt alispán, Békésvármegye hazafias főispánja búcsúzott el Tolnavármegye törvényhatósági bizottságától. Döry Pál nehéz szívvel válik meg Tolnavármegye közönségétől. Erős kapocs fűzi őt Tolnavármegyéhez, melynek 30 évig volt munkása, bölcs és közszeretetben álló tiszt­viselője. Szép és magas szárnyalásu beszédben mondott búcsút Tolnavármegyének. Beszédjében kifejtette, hogy ő mindent Tolnavármegyének köszönhet s ezért szive mélyéből mond most hálás köszönetét. Sokan szerethetik Tolnavár­megyét, de nálánál senki sem szeretheti jobban. Boldogulását és becsvágyát a vármegyén kívül • nem kereste. Hálás lesz a bizottság és szülő- megyéjéhez. A tanítvány nem gondolhat többet iskolájára, mint ő gondol Tolnavármegyére. — Nem maradhatott a megváltozott politikai áram­latoktól ment, de mindig tisztelte azokat a ha­gyományokat, melyek Tolnavármegyét áthatot­ták. Nem zavarta meg soha a békés harmóniát. Ezen tudattal távozik. Nagy benne a válási ér­zet fájdalma; olyan ez a fájdalom, miint a har- uinc évvel ezelőtt a földbe ültetett fáé, melynek vökerei erősen kötik az anyaföldhöz. Nehéz t a fájdalmat elviselnie, ámbár Békés vármegye es közönsége bizalommal és szeretettel fo­a. Távozik ugyan Tolnavármegyéből, de el szakad tőle. Végül kéri a törvényhatósá­ogy tartsák meg őt a távolban is szere­_2 ________________________________ te tükben és jó emlékükben. Az elhangzott be­széd után taps és éljenzésben törtek ki a bi­zottsági tagok. Jeszenszky Andor ezután a törvényható­sági bizottság nevében búcsúztatta el Döry Pált. Hogy most ő reflektál a távozó főispán sza­vaira, arra — úgymond — az ad neki jögcimet, mert 30 évvel ezelőtt együtt kezdte szolgálni vele, mint bizottsági tag a vármegyét. Nehéz feladatra vállalkozott. Szeretné, ha ékes szavak­kal tolmácsolhatná a vármegye érzelmeit. Ez­után szép szavakkal kiemeli Döry Pál érdemeit s végül a vármegye nevében mondja, hogy le­gyen meggyőződve arról, hogy az egész vár- mégye közönségének szeretete és becsülése ki­séri uj és nagyfontosságu méltóságába. Lelkes éljenzés. Gróf Apponyi Géza főispán ekkor röviden üdvözölte a megjelenteket és a rendkívüli köz­gyűlést megnyitottnak nyilvánitotta. A közgyűlés ezután rátért a napirendre és először is titkos szavazással megválasztották a központi választmány tagjait és betöltötték a közigazgatási bizottságból az 1907. év végével kilépett tagok helyeit. A szavazás két bizottság előtt történt. — Gróf Széchenyi Sándor elnök, Szabó Károly és Bernrieder János tagokból és Szévald Oszkár jegyzőből álló bizottság előtt a virilisták; — Jeszenszky Andor elnök, Wéber János és Örffy Lajos tagokból és Jasek Sándor jegyzőből álló bizottság előtt pedig a választott bizottsági ta­gok szavaztak. A szavazás nem kevesebb, mint 2 órai időt vett igénybe. A szavazatok összeszámlálása után gróf Széchenyi Sándor elnök jelentette, hogy leszavazott 126 bizottsági tag s megválasztat- j tak. a központi választmányba ezek: Frühwirth Jenő (107), Dr. Kramolin Gyula ,(104), László Lajos (102), ifj. Leopold Lajos (96), Hanzély János (109), Grünwald Lajos (86), Dr. Rolf Aladár (103), Fördős Dezső (111), Tóth Károlv (110), Perczel József (105), Dr. Fent Ferenc (108), Kurz Vilmos (105), Dr. Schwetz Antal (85), ,Dr^ Leopold Kornél (105), Bernrieder János (60), Örffy Lajos (112), Szeniczey Géza (106), Döry Hugó (103), Dr. Szentkirályi Mihály. (104), Jeszenszky Andor (110), Szévald Oszkár (109) , ifj. Bernrieder József (105), Sass*László (101), Kovács S. Endre (105). Sztankovánszky János (112), Totth Ödön (107), Török Béla (110) , Vizsoly Ákos (111), Forster Zoltán (103), Szabó Károly (53). A közigazgatási bizottságba beválasztat­tak: Bernrieder József (121), Kovács S. Endre (123), Jeszenszky Andor (114), Török Béla (110) és Perczel Dezsó 100 szavazattal. A többi szavazások felkiáltással történtek. Az állandó választmány tagjai: Gróf Apponyi Sándor, Bartal Béla, Gróf Benyovszky Rezső, Bernrieder József, Bernrieder János, Boda Vil­mos, Csapó Vilmos, dr. Fent Ferenc, Fördős Dezső, dr. Frühwirth Jenő, Hanzély János, Hainrikffy Pál, Jeszenszky Andor, dr. Kämme­rer Ernő, Kovács S. Endre, dr. Leopold Kor­nél, Leopold Sándor, Őrffy Lajos, Paál József, Perczel Dezső, Rátkáy László, Sass László, dr. Schwetz Antal, dr. Steiner Lajos, Streicher József, Szabó Károly, gróf Széchenyi. Sándor, Sztankovánszky János, Török Béla, Wéber János és Vizsoly Gusztáv. . Az állandó birálóválasztir.ány tagjai: Boda Vilmos, Jeszenszky Andor, Sztankovánszky Já­nos, Török Béla és dr. Leopold Kornél. A törvényhatósági igazolóválasztmány tag­jai : Kurz Vilmos, Návay Emil, Wéber János, Örffy Lajos, Szondy István, Tóth Károly, dr. Fent Ferenc, Leopold Sándor és dr. Mayer Gyula. A közegészségügyi bizottság tagjai: Török Béla, Szeghy Sándor, ifj. Leopold Lajos, Boda Vilmos, Tóth Károly, Tenczlinger Lajos, Vil- czek Sándor, Nagy György Hangonyi, dr. Káldi Gyula, Kelecsényi Ambró, dr. Pirnitzer Béla, Hauk Antal, dr. Szászy Endre, Grünwald Lajos, Mekwarth Ernő, Veszelei Zsigmond és dr. Kiss Ernő. Az adókivető, borellenőrző és a járási mezőgazdasági bizottságok megvalasztása után a főispán helyettes tiszti úgyészszé Török Bé­lát jelölte ki. Végül tb. ügyészszé dr. Schwetz Antalt, tb. árvi.széki ülnökké Végess lános árvaszéki jegyzőt, közigazgatási gyakornokká pedig Dőry Jenőt nevezte ki. Jegyzőkönyvi hitelesítők: Bodnár István és dr.' Leopold Kornél. A közgyűlés d. u. fél 1 órakor végződött. 1908 január 9 Felebbezés. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy dri Schwetz Anral ügyvéd és megyebizottsági tag megfelebbézi a vármegyei tisztviselők, szá- vazati jogosultságát. A felebbezést itt közöljük: Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes• Törvényhatósági Bizottság! Múlt évi december hó 30-án, a vármegyei tisztujitás alkalmával, én, tisztelettel alulírott^ én az egyesült ellenzék megbízásából, annak nevében ama közjogilag fontos jogi kérdést vetettem fel, hogy a lemondott tisztviselők — birnak-e szavazati joggal a tisztujitás azon idő­pontjában, mikor még újra megválasztva nin­csenek és sem a legtöbb adófizetők, sem a vá­lasztottak jövő évi névjegyzékébe nincsenek felvéve ? Méltóságos Főispán Ur enunciatiója szerint a szavazás joga a tisztviselőknek megadatik és a törvényhatóság többsége ezen kijelentést ma­gáévá téve, a tisztviselők szavazati jogukkal éltek.'.:- V'' A választás ellen kifogást nem teszek, de a tisztviselők szavazási jogának megadása ellen jogorvoslattal élek és felebb.ezésem indokait a következőkben terjesztem elő : Szerény jóm nézetem szerint, akkor, midőn az összes, választás alá eső tisztviselők állásukról lemondottak, megszűntek tényleges tisztviselők lenni. Ha ez áll — akkor az 1886. XXI. t. ez. 83 §-a értelmében nekik szavazati joguk nin­csen s nem is lehet. Mert a hivatkozott törvény­cikk 83 §-a világosan mondja, hogy »Tisztuji- táskor szavazattal bírnak vármegyénkben azon bizottsági tagok, kik a következő évre, városi törvényhatóságokban pedig azok kik a tisztujitás évére vétettek fel a legtöbb adót fizető és vá­lasztott bizottsági tagok névjegyzékébe és az 51 §-éan felsorolt, még tényleg működő tiszt­viselők.« Kérdés tehát, hogy lemondott-e, a külön­ben más körülmények között szavazattal biró és az 51 §-ban elősorolt tisztviselő és ha le­mondott, tényleg működhete még tisztviselői joghatáskörében ? A lemondott tisztviselő akkor, midőn le­mondását kinyilatkoztatta s ezáltal állása meg­üresedett, nézetem szerint már nem tisztviselő. Mert addig még ő ténylegesen működő tiszt­viselő, szó sem lehet üresedésről, sem uj vá­lasztásról — tehát tényleges működése már többé kérdés tárgyát nem képezheti. Miután pedig a lemondással megszűntek személyes jogai ép, úgy megszűntek a hivatalos hatás­körével járó jogok is. Ez az én nézetem! Az ellenkező véleményenüevők azt vitatják, hogy a tisztviselő az év végéig vagyis decem­ber hó 31-ig nyert tisztviselői megbízatást. Ez azonban az analógia juris élő szempontjából azért nem állhat 'meg, mert a törvényhatósági bizottsági tagok akkor ugyanazt a jogot vin­dikálhatják ; holott tisztujitáskor a következő évre választott törvényhatósági tagok válasz­tanak, nem pedig a régiek. A törvényhatóság egyetemesen gyakorolja a vármegye közigazgatását, a tisztviselők csak amannak a megbízottai, s ami all a szervezet' egyik reszere, az all a másikra is. — Azért s megbízás, amely megszűnt a megbízókra nézve

Next

/
Thumbnails
Contents