Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-12 / 11. szám

negyed századdal megelőzve Ribáryt, — minden előforduló alkalommal fel szokta hozni, hogy nincsen nemzet, amelynek népe annyi természetes inteligenciával birna, mint a magyar s az angol. És hol áll a mi népünk, az angolhoz képest! . . . Mint a szekszárdi bumli, a fiumei gyorshoz. — Ha olyan civilizált volna a magyar, mint az angol és annyit dolgoznék egész éven át, mint az aratás hat hetében, — a magyar nép volna a világon az első, nem az angolszász. — Ez meg Eötvös Károlynak a mondása. — Bizon, bizon, nagy vétek, nagy bűn — a magyar népelem elhanyagolása.

Mert el van hanyagolva, a középosztály, az értelmiség által elhagyatva. De nem mindig. Amikor beköszönt a képviselőválasztás, a b. parasztból menten t. polgártárs lesz, a hallja kendből testvéreim, véreim. Ekkor nincsen szaga a kék dolmánynak, nincs bűze az olcsó pálinkának, nincs penetráns illata a földes szobának. Leszáll a kastélyról, a kúriáról a nagyságos jelölt és vizitbe a paraszti portára is eljár. És foly a szó, a lé. Mint az áradat, a tenger. A németnél sör, a tótnál pálinka, a magyarnál bor, az uraknál mind a három. És még vannak naiv lelkek, akik csudálkoznak és megbotrán- koznak, hogy a t. polgártárs ingyen be nem fog, reggeli és ebéd, áldomás és zászló nélkül szavazni el nem megy.

Három-négy éve lehet, hogy Vekerle Sándor az Országos Kaszinó évi lakomáján elnöki felköszöntőjében hirdette volt, hogy Magyar- országon a politikai és a társadalmi élet vivője, vezetője a középosztály. Vezetni azt, akivel nem törődünk, nem foglalkozunk — lehet, de csak ideig-óráig; csak addig, amig ki nem nyílnak a szemek, csak addig, amig a magukra hagyott lelkekhez nem férkőzik más. A gazdátlan szivek elfoglalása pedig a legkönynyebb. — így van ez az asszonyoknál, igy van a néposztályoknál is.

Csak a napokban figyelmeztetett gróf Andrássy a függetlenségi körben a szociálista párt szervezettségére és aggodalmát fejezte ki, hogy ez a nemzetietlen párt a jövő országgyűlésen várakozáson felül nagy számmal lesz képviselve, ha komolyan nem szervezkednek a többi pártok. Ugrón Gábor fel is hívta mindjárt a képviselőket pártjuknak kerületenkint és köz- ségenkint való szervezésére. Meg fog indulni valószínűleg megint a régi nesze semmi, fogd meg jól. Lesznek elnökök, jegyzők, bizottsági tagok — és választás után alvások, ölhetett kezek, malmozások. — Az aktivitást a képviselők ráhagyják a publikumra, ez meg visszautalja a képviselőjére. A te dolgod; téged tettünk közügyeink vezérévé; tedd te. — És a közönségnek nagyrészben igaza van.

Akié az olvasókör, azé a közönség. — Ez volt szavajárása Fenyvessy Ferencnek, az egykori ugodi képviselőnek, a Magyar Újság szerkesztőjének. — Amikor Szilágyi Dezsővel a mérsékelt ellenzékből kilépett, s Apponyit elhagyták és Tisza Kálmánnal ők is fuzionáltak, — magára vette neheztelését Esterházy Móric grófnak és a kerületbeli kath. papságnak. 'A választók 40 °/.-a protestáns volt ugyan, de ezek meg függetlenségiek voltak. És még sem vesztette el kerületét: még Lukacsek Jánost, az ugodi plébánost, ezt az antóniusi délceg embert, a szónak s a tolinak ezt a hatalmas, népszerű atlétáját is legyűrte. Csak egy évben 23 olvasókört alapított; felszerelte, bebutoroztatta őket és ellátta minden szükségessel. És nem volt hét, hogy egyik vagy másik körbe meg ne jelent s ott a néppel ne érintkezett volna. Ünnepségeket rendezett, felolvasásokat, szabad előadásokat tartott. A szó teljes értelmében osztozott örömükben, bánatukban. Nem zászlót küldött, hanem minden választójának újságot. Nem az agyukat kábította el alkohollal, hanem a szivüket nyerte meg jó szóval, meleg érdeklődéssel a velük való gyakori foglalkozással.

így kellene tenni nálunk is. Elárasztani a vármegyét függetlenségi körökkel. Teremteni bennük helyet, ahol lehetne foglalkozni a néppel, mint polgárral, mint politikai jogosulttal, így lehetne megvetni szilárd alapját a párt igazi

szervezettségének; annak, aminek ma csak a j szatirája van. Weber János pedig haladjon tovább a megkezdett jó utón • sőt súgja meg képviselőtársainak, hogy — urak, ti is tegyetek igy, kihúzza különben alólatok a gyékényt az uj választási törvény.

Mányoky Gyula dr.

Selyemtenyésztésünk.

Midőn a selyemtenyésztésnek hosszú évszázadokon keresztül féltve őrzött titkát két bátor görög szerzetes China határán keresztül csempészvén, alattvalói hódolattal Justinianus császárnak ajándékozá, — mint az irás mondja — a császár nagyon ooldog volt, mert megtudta érteni azt a végtelen horderejű fontosságot s mérlegelni tudta azokat a kiszámithat- lan anyagi előnyöket, melyek e titok birtokában neki és nemzetének fényt, gazdagságot biztosítanak. S valóban Bizánc selyemtenyésztésének kezdete volt Justinianus császár uralkodásának fénykora. Kr. u. 533-at írtak akkor, mikor ezek történtek. Sok száz esztendő múlt már el azóta, mialatt a selyemtenyésztés titka lassankint Európa valamennyi kulturállamába átszivárgóit s többkevesebb eredménynyel mindenütt megkísértették annak művelését.

Magyarország lakossága csak nagyon későn, ébredt annak tudatára, hogy mily fontos kereseti forrást képez a selyemtenyésztés, hiszen még 1879-ben is mindössze 2507 kg. selyemgubó volt hazánk összes évi termése. De már a következő években úgyszólván rohamlépésekben haladt előre selyemtenyésztésünk fejlődése, úgy hogy

1907-ben már 14 ezer métermázsára rúgott a termelt gubómennyiség, ami körülbelül 3 millió koronát jövedelmezett a tenyésztéssel foglalkozóknak. Nagy szó ! De különösen nagy szó ma, midőn százezrek panaszkodnak, hogy nem képes nekik a haza földje kellő munkát és megélhetést nyújtani s á szüntelenül fokozódó keresethiány miatt messze idegenbe kénytelenek vándorolni, hogy maguknak és családjuknak tűrhető megélhetést biztosítsanak.

Hazánk selyemtenyésztésének fejlődése biztató reményt nyújt a jövendőre nézve, hogy a nagy Széchenyi jóslata be fog teljesülni, midőn a selyemről irt művében eképpen ir: «Kimerit- hetlen mennyiségű szederfák ültetése hazai kötelesség», majd: «kötelesség mindenekelőtt oly tárgyat mozdítani elő, melynek haszna n^m egyes kiváltságokra háramlik egyedül, hanem jótékonysága, mint a napsugár, mindenkit egyenlően érint. Legyen csak elég szederfalevél s a többi bizonyosan el nem marad «

A Szekszárdon székelő országos selyemtenyésztési felügyelőség 1907. évi évkönyve e tekintetben igen sok érdekes és néhol bizony nagyon is szomorúan érdekes adatot tartalmaz. Eltekintve ugyanis attól, hogy még mindig igen nagy azoknak a száma, akik idegenkednek a selyemtermeléssel való foglalkozástól, a legnagyobb baj mégis az, hogy a legtöbb községben még ma sem áll elegendő mennyiségű szederfa a tenyésztők rendelkezésére. Panaszlólag említi föl az évi jelentés, hogy pl. vármegyénkben Tolna községben eddig 161,503 koronát, Zomba községben 34,344 és Felsőnyék községben 29,461 koronát keresett a lakosság a selyemtermelés által és éppen ezek a községek vagy nem adnak munkásokat, vagy munkaképtelen fiú- és leánygyermekeket rendelnek ki a szederfák tisztogatására, noha ez törvényben előirt kötelességük volna.

Hiszen az ilyen lelkiismeretlenségek, az ilyen nemtörődömségek a legnagyobb veszedelmei, a legnagyobb ellenségei ami zsenge iparunknak és kereskedelmünknek egyaránt. Mert ha egy ilyen nemzetgazdasági szempontból végtelenül fontos intézményt még azok sem istá- polnak, akiknek az már hivatalból is kötelességük volna, akiknek minden tudásuk, összes testi és szellemi erőik felhasználásával arra kellene törekednie, hogy a szegény, a vagyonnél- küli munkásnépnek minél több és minél jövedelmezőbb keresetforrást teremtsen, akkor valóTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY.

ban nem lehet csodálkozni azon sen |

a gyufagyártás terén sem voltunk k nyira vinni, hogy ne kellene á keres i

egy skatulya magyar' gyártmányt könyörögni. Szomorú valóság!

Aki igaz magyar s aki valób viseli nemzetének anyagi boldogulás minden alkalmát meg kell ragadnia 1 ezt erejétől telhetőleg előre is vigye : akkor, ha honfiúi szivén kívül hivatali köte-. lessége is úgy paranesolja. Csakhogy, fájdalom, sokan vannak széles e hazában, kiknek szivében a honfiúi buzgalom helyett Kristóffy vére lüktet, hivatalos lelkiismeretessége pedig a fizetésemelés érdekében folytatott ankétozás', bah- ketozás, kormányszidás és dologsokalás hangos, üres, nagyképüsködő frázisain túl nem terjed.

Ha mindnyájan annyira szeretnénk hazánkat, mint Bezerédj Pál, ha mindnyájan annyi önzetlenséggel, annyi fáradhatjan kitartással, annyi önfeláldozással igyekeznénk a szellem és vagyon proletárainak anyagi jobblétét előmozdítani, mint Bezerédj Pál, akkor majd elnémulnának a panaszkodók, az elégedetlenkedők, a jogért és kenyérért kiáltok napról-napra hangosabban követelő szavai s az örök egyenetlenkedés, az osztály- és pártharcok helyett a megelégedés és béke lakna e hazában.

De igy, hogy mi fog következni: ti lássátok, kiknek önérdeke, vagy hivatali tunyasága elébb való a haza és nép érdekeinél.

Ketskés Győző.

KÜLÖNFÉLÉK

— Személyi hir. Apponyi Géza gróf főispán múlt kedden Szekszárdra érkezett és elnökölt tegnap a közigazgatasi ülésen.

— Újságszerkesztő kitüntetésé. A király Lenkei Lajost, a «Pécsi Napló» felelős szerkesztőjét a pécsi országos kiállítás körül szerzett érdemeinek elismeréséül a Ferencz József- rend lovagkcresztjével tüntette ki.

— A pécs-bátaszéki vasút. A beavatott körök, különösen a pécsiek nagyon bíznak a pécs- bátaszéki vasút megépítésében. Azt hiszik, hogy rövid hetek kérdése lehet csupán, hogy az engedményes cég mérnökei ellepjék a pécs-bátaszéki vasút kijelölt vonalát és még ezen év őszén megindul a vasút építése, hogy a baja- bátaszéki dunai híd fölavatásával 1909-ben megnyíljon vasutforgalma is.

— Uj Orvos. Dr. Szinger Jakab orvos Pakson letelepedett s oklevelét kihirdetés végett benyújtotta Tolnavarmegye törvényhatóságához.

— Múzeumi felolvasás. Folyó hó 17-én, kedden este negyed 9 órakor Wigand János fögimn. igazgató vetített képek kíséretében felolvasást tart Shakespeare-ről. Beléptidij 50 fillér.

— Jegyzőválasztás. Múlt hó 27-én volt Mórágyon a jegyzőválasztás. A képviselőtestület Szentiványi Miklós főszolgabíró elnöklete alatt a megüresedett jegyzői állásra egyhangúlag Gáspár Endre eddigi mórágyi helyettes jegyzőt választotta meg.

— Eljegyzések- Rüll Ferenc bonyhádi jó- nevü kereskedő eljegyezte özvegy Rézmanné leányát Mariskát Szekszárdról. — Gullner Elemér bátaszéki uradauni gazdatiszt eljegyezte Návay Katát, NávajrEmil alapítványi uradalmi főfelügyelő és neje, Karossy Zsófia úrnő bájos leányát. — Tóth Pál szekszárdi gépmester eljegyezte Kaszás Rózsikát Szekszárdon.

— Kossuth Lajos halálának évfordulója. A függetlenségi és 48-as párt az idén is hagyományos kegyelettel üli meg Magyarország elhunyt nagy fiának, Kossuth Lajos halálának évfordulóját. 1894. évi március 20-an hunyta le Magyarország egykori kormányzója Turinban szemeit az örök álomra. Ezen nap évfordulóján a függetlenségi és 48-as párt, a rákövetkező vasárnapon. ' március 22-én pedig a fővárosi polgárság és az egyetemi ifjúság testületileg vonul ki a kerepesi-uti temetőbe, ahol emlékbeszédek kíséretében megkoszorúzzák Kossuth Lajos sírját. Az évforduló alkalmával Kossuth Lajos Tódor is hazaérkezik Olaszországból, hogy koszorút helyezzen édesatyja sírjára.

____ 1908 mi