Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-10 / 50. szám

XXXVI. évfolyam ___________50. szám Szekszárd. 1908 december 10. Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők A borértékesítés kérdése. A borüzlet, hogy szokásos kifejezéssel éljek, pang. Csak nagy ritkán vetődik Szekszárdra egy borkereskedő, vendéglős, vagy korcsmáros s nyomott árakat Ígérve, ismét tovább megy abban a hitben, hogy akad még más helyre is az országban, hol a termelők még jobban meg vannak szo­rulva s igy még olcsóbban hajlandók bora­ikon túladni. Történt ugyan nagyobb eladás is néhány, de azért a legutóbbi év termé­sének kilenc-tized része a pincékben hever. Ily viszonyok között mindinkább előtérbe nyomul a borértékesités kérdése, melyben már történt annyi, hogy a szőllősgazdák közgyűlése egy bizottságot alakított s azt teljhatalommal látta el mindarra nézve, ami az ügy kedvező elintézéséhez szükséges. A bizottság el is járt a megbízatásában s most már annyira éretté vált a dolog,' hogy legközelebb döntenie kell azon fontos ügy­ben, hogy a borértékesités kedvező alaku­lására a rendelkezésére álló eszközök közül melyiket választja s melyiket hiszi, hogy a helyi jdszonyokat tekintetbe véve.r a cél bizn íosrtásá? leginkább szolgálja. Eddig hazánk­ban huszonhárom olyan egyesület létezik, melyek mind az a íeladatot tűzték maguk elé, hogy a kedvezőtlen bortermelési viszo­nyokon egyesített erővel segítsenek: Ezek közül hat, nevezetesen a Gyöngyös-Visontai, a kőszegi, a Tokaj-Hegyaljai, a budapesti és soproni részvénytársaságokat alakítottak s a részvények alapján egybegyült tőkével kísér­leteznek. Van azután ismét hat, nevezete­sen a kismartoni és felsőkismartonhegyi, a rohonci, a bazini, a mattersdorfi, a fekete- vároái és modosi egyesület, melyek egyedül Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ arra a célra szövetkeztek, hogy a m. kir. pénzügyi minisztériumnál a bortermelők ré­szére italmérési engedélyeket eszközöljenek ki s ily módon a bor kiterjedtebb használatát biztosítsák. Ismét kettő, névszerint a Bereg- szász-hegyvidéki és bajai szövetkezet gyű-, mölcsészet és a csemegeszőlő szállítása céljá­ból alakult. Van továbbá kettő: a kecske­méti és érmihályfalvai és vidéki homokszőlő tulajdonosainak egyesülete, kik célul tűzték ki általában a bortermelők anyagi és erkölcsi támogatását, de az egyesület kötelékébe csak azokat veszik be, kiknek szőlőterülete a tenger színe fölött 120 méter magasság­ban fekszik. Négy egyesület: a pozsonyi, a budapesti, az újvidéki és kiskunhalasi; a gaz­dasági szakértelem fejlesztését tekinti felada­tának ; végre a grimádi ^bortermelők egye­sülete, mely szüretelő eszközök olcsó áron való beszerzését tűzte ki célul. Pinceszövetkezet­ről csak egyről van tudomásom s ez az aszári, mely arra törekszik, hogy tagjai bortermésének értékesítését, annak nagyban és kismértékben való elárusitása által, köz- . ve$it§e s. nzók . jsészére borgazdasági és szőlőn)ivei és» vsszkö?ök&feéés,-gépeket besze­rezzen. Van tehát többféle irányzat az or­szágban ugyanazon cél szolgálatában s min­denütt a helyi viszonyok azok, melyek a szorongatott bortermelők elhatározására döntő befolyást gyakorolnak. Megválasztani a kínálkozó módok közül a leghelyesebbet, a legcélravezetőbbet, ez lesz a szekszárdi bortermelők által kiküldött bizottságnak nem éppen könnyű feladata. Intéző kormánykörökben legszívesebben látják a bor értékesítése céljából alakult szövetkezeteket s ilyeneknek jelentékeny anyagi támogatására is hajlandók, csakhogy az ily Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Eg-ész évre 12 K, */, évre 6 K, ‘/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig: 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé szövetkezeteknek az a nagy hátrányuk van, hogy kénytelenek minden szövetkezeti tag borát, tekintet nélkül annak minőségére, bizományba átvenni, arra előleget adni s eladásáról gondoskodni, tehát azon nem közönséges célt, hogy a szekszárdi bor­nak nagyban megrontott jó hírnevét helyre­állítsa, nem szolgálja az ilyen alakulat. Mig ellenben, ha a részvénytársaság formájában állapodik meg a bizottság, akkor ezen cél nagyon is könnyen biztosítható, mert hisz részvénytársaságnak teljes és kizárólagos joga olyan minőségű borokat vásárolni össze és hozni forgalomba, melyek céljai megvaló­sításának teljesen megfelelnek. Nem osztom azt a sokszor hangoztatott nézetet, hogy részvénytársasági alakulatnál a részvények idővel más egyének kezeibe kerülhetnek, kik más irányzatot követvén, azt a célt, melynek érdekében a társulás létre­jött, teljesen figyelmen kívül hagyhatják. Igaz, hogy ez az eshetőség nagyon könnyen bekövetkezhetik, de ezen könnyű segíteni. Bele kell venni az alapszabályokba a társa­ság elővételi jogát, vagyis azt, hogy minden részvényes, ki részvényén túl.akar adni, tar- tozik elsősorban azt részvényes társainak vételre felajánlani, a részvénytársulat pedig köteles azokat forgalmi áron megszerezni. Ily kikötéssel ellehetne kerülni a társulatnak oly átalakulását, mely az eredetileg kitűzött célt figyelmen kivül hagyni hajlandó volna. Nem tagadható, hogy a mostani idő ily társulat alakulására a lehető legkedve­zőtlenebb. Bortermelőink legnagyobb része nincs azon helyzetben, hogy nagyobb számú részvényeket jegyezhessen és pedig azon oknál fogva, mert a legutóbbi termés még ekkoráig értékesíthető nem volt s kevés A vihar. Elbeszéli : Hock János. Harmadféléve Dél Franciaországba utaztam az Adria fiúmé—szicilia—marseillei vonalán. Fiúméban hajóraszállás előtt összevásároltam a piazza Adamichon a könyvárusnál egy csomó folyóiratot és füzetet, hogy legyen mit olvas­nom útközben. Első esté az ágyban elővettem az egyik Olasz folyóiratot, ha jól emlékszem, a 'milánói Treves-cég kiadványa volt, hogy le­gyen .min elaludnom. Lapozgattam benne. Egy-, szerre megakad a szemem egy kis nautikái cik­ken. Mit is olvasna az ember, mikor odakint a tenger mormol, ha- nem nautikái cikket! Hát igen ügyes, igen eleven volt az a cikkecske. Sőt azt mondom, olyan pompás nép­szerűsítése a hajós ismereteknek, amilyenre még alig akadtam. Tüstént megértettem belőle: mi a chronometer, a mi a sextans, mi a log. Hát legalább nem leszek itt a hajón egész fa­lusi ember. Másnap ebéd alatt a kapitány urakkal már az idő és a sebesség mérésén vitatkoztam ; s mikor csodálkoztak rajta, honnan tudom én ezt a sok műszót és mindent, megvallottam, hogy abból az olasz folyóiratból. Mert az a cikk igazi remekmű; névtelen írója nemcsak tengerész, hanem művész is. Vajon ki lehet ? A harmadik kapitány (kis barna fiatal em­ber) csöndesen elmosolyodott magában. Aztán kiitta a borát és fölment a hidra. Mi a manó ? Délután megcsíptem őt odafönt: — Miért mosolygott ön, mikor ama cikk szerzőjéről beszéltem. — Azért'mert ezt a semmiséget én írtam. De én erősen gratuláltam a derék ifjúnak Bizony kár, hogy log-könyvbe irogat az olyan ember, akinek igy fog a pennája. Beszélni fo­gok a miniszterrel, hogy a tengerészeti ható- ságr ál, vágy a révkapitányságnál gondoskodjék számára valami szép kis nyugalmas állásról. A fiatal kapitány szerényen mosolygott: — A kollegáimnak ne szóljon tisztelendő ur. Röstelleném, ha tudnák, hogy firkálok is néha. Molfettánál vihar kapott elő bennünket. Barit meg sem közelíthettük. Reméltük, hogy Catania felé jobb idő lesz. De az orkán nőt- tön-nő.t. Engemet a tengeri betegség nem bánt. A parancs-hidról néztem a zöld vizek zordon hegyes vidékét: a roppant hullámokat. Fe­csegni is szerettem volna a kapitány úrral. De a kapitány urak nem igen voltak jókedvüek. Harapófogóval kellett belőlük kihúzni a szót. Éjszaka jól aludtam volna, ha nem kell minduntalan az ágy szélébe kapaszkodnom, hogy ki ne vessen a hajó ingadozása. És hall­gattam, mint mérsékli a gépész a csavar for­gását, mikor a hajófara kiemelkedik a vízből. S ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a gép lassan jár. Vajon miért nem haladunk mi con tutta forza ? Reggel aztán megtudtam. Elég jó kedvvel kapaszkodtam föl a hidra, de megdöbbentett, milyen hosszú képe van oda­fönt mindenkinek. Légkivált az én generális kapitányomnak. Hát azért nem haladunk teljes erővel, mert a szén fogytán van. Takarékoskodni kell vele. Egy kis mulasztás történt: nem vettek be ele­get. Jó időben elég lett volna sőt untig elég. De most . . . Ejnye, ennek fele se tréfa! S ezt aztán még erősebb meggyőződéssel mondtam másnap. Most már úgy volt, hogy egyenest Matta felé törekszünk. De Otrantonál úgy oldalba ka­pott a vihar, hogy azt mondtuk, amit az egy­szeri török kapitány: »Malta jók !« (Malta szi- getje nincs !) S immár a comandante is erősen ráncolta a homlokát. A kis kapitány meg sá­padt volt, mint a rongy. Baj van, igazán baj van ! Mert a szén füstté változva csak egyre gomolygott kifelé a kürtön ; s vájjon meddig tart még benne?,Hátha csak estig s akkor mi lesz velünk ? A vihar tombolt. A hídon lenni nem lehe­tett többé veszedelem nélkül, mert az átcsapó hullámok majd elragadták az embert. A coman-

Next

/
Thumbnails
Contents