Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-11-26 / 48. szám

1908 november 26 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 magán orvost kell megbizni, aki a helyettesítés ideje alatt a községben, a körben lakók, ha ilyen sem volna található, vagy a helyettesítés­nek ez az utóbbi módja nem mutatkozik szük­ségesnek, akkor az alispán a helyettesítéssel valamely szomszédos községben lakó községi (kör) orvost, vagy magán orvost, esetleg az orvosi kör községeinek célszerű felosztásával két vagy több szomszédom község (kör) orvo­sát bízza meg. A községi (kör) orvosok köte­lesek a megbízást elfogadni és a helyettesítést külön fizetés nélkül teljesíteni. Ha a magán or­vos a helyettesítésre díjazás nélkül nem vállal- kozik, tiszteletdiját az alispán állapítja meg, ezt a tiszteletdijat az orvosi alap viseli. Ha az or­vosi alap e költséget fedezni nem képes, akkor a betegség esetén történő helyettesítés költségei a községet, (községeket), az orvos szabadsá­golása esetén pedig magát az orvost terhelik. A rendelési, beteglátogatási és a műtétek­éért járó dijak, a fuvardijak, esetleg a fuvar­átalány aránylagos része; valamint a távolsági dijak a helyettesítés tartamára a helyettest ille­tik meg. Arra az esetre, ha a véglegesen megüre­sedett községi vagy körorvosi, állás három Íz­ben kiirt pályázat után sem lenne betölthető, íeljogosittatik az alispán, hogy egy évi idő­tartamra állandó helyettest nevezzen ki. Az ilyen helyettes az állással összekötött minden illetménynek élvezetébe lép s helyettesi minő­ségben teljesített szolgálata rendes szolgálat­ként számit. A végrehajtási utasítás a törvény ezen rendelkezéseit a következőkép kívánja alkal­maztatni. Minthogy a helyettesítésre nagyobb részt a helyben levő illetőleg a szomszédos községi (kör) orvosok lesznek hivatva, a sza­badság idő engedélyezésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy több egymással szomszédos község (kör) orvosai szabadságukat ne ugyán abban az időben vegyék igénybe. Egy napnál nem hosszabb időre a köz­ségi (kör) orvos engedély nélkül távozhatik. 2 naptól 4 napig terjedő szabadság időt a járási orvos meghallgatásával a járási főszolgabíró engedélyezhet a községi (kör) orvosnak, de csak akkor, ha az orvos helyettesről gondos­kodott. Az ilyen szabadságolásokról a főszol­gabíró esetről-esetre jelentést tesz az alispán­nak. Az utiáltalánynak azt az aránylagos ré­szét, amely a helyettest a helyettesítés tarta­mára megilleti,, a helyettesítés alkalmával az összeg határozott kitétele mellett mindig meg kell állapítani. 9. ' Nyugdíjigényük Is nemsokára külön törvény által szabályozva lesz a községi és körorvosoknak is. Világosan kimondja a tör­vény 26. §. : a belügyminiszter utasittatik, hogy e törvény életbe lépte után egy év alatt a községi (kör) orvosok számára országos nyug­díjintézetről gondoskodjék és erről az ország­gyűlésnek jelentést tegyen. Ezek azon rendelkezések, melyek az uj törvényben az orvosok ügyeit szabályozzák, melyeknek jól vagy rosszul elintézésénél a fe­lelőséget az uj törvény a községektől elvéve a törvényhatósági bizottságokra ruházta át. Mik lesznek feladatai a törvényhatósági bizottságnak a községi közegészségügyi szol­gálat többi részének újból való szervezése kö­rül, azokat egy követKező cikkben mondom el. Dr. Hevesi Gyula. A községi és körorvosok tisztelgése az alispánnál. Folyó hó 23-án a tolnavármegyei községi és körorvosok: Boskovitz Mór (Bátaszék), Lang Frigyes (Zomba), Varga Pál (Tolna), Freund Ignác (Tolna), Zavaros Gyula (Kölesd), Stern Adolf (Bölcske), Brányi Kálmán (Fadd), Schützenberger Endre (Dunaföldvár), Stollár János (Nagydorogh), Kiss István (Simontor- nya), Sterk József (Tamási), Berde Mózes (Bonyhád),. Vencel József (Nagy-Mányok), Holndonner Adolf (Hőgyész), Spitzer Manó (Szekszárd), Pécsvárady József (Dees), Grün­wald Elek (Dunaszentgyörgy), Szakács Péter (Tevel), Schvarc Viktor (Lengyel), Grünfeld Adolf (Paks), testületileg tisztelegtek dr. Hangéi Ignác megyei tiszti főorvos vezetése mellett Si- montsits Elemér alispánnál. Dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos előadván a tisztelgés célját, kérte a fontos és köz­érdekű ügy iránt az alispán urnák mindenkor tanúsított és közismert önzetlen támogatását. A községi és körorvosok jogos kívánságait és méltányos óhajait dr. Schützenberger Endre a következőkben adta elő : 1. A szolgálati idő és korpótlék-igények összeírásánál azon községi és körorvosokra nézve, akiknél a törvénye végrehajtási utasí­tása vagy egyáltalában nem,' vagy nem eléggé határozottan intézkedik, kérte a törvény alkal­mazásánál a jogos és méltányos igényeket is tekintetbe venni, különösen, hogy egyeseknél a hosszú ideig egyfolytában megszakítás nél­kül helyettesi minőségben, a rendes illetmények mellett, községi vagy körorvosi szolgálatban el­töltött idő is beszámíttassák. 2. A lakás- és lakáspénz-kérdésének elin­tézésénél közös óhajtásként arra kérte az al­ispán urat, hogy minden befolyásával hasson oda, hogy a községek és körök mindenütt ál­landó községi. (kör) orvosi lakházzal láttassa­nak el, addig pedig, mig ezen állandó, a köz­egészség követelményeinek és rendeltetésének mindenben megfelelő orvosi lakóházak felépül­nek, a járandó lakáspénz akként, állapíttassák meg, hogy abból az illető községi (kör) orvos a neki járó- és megfelelő lakást vagy há­zat ráfizetés nélkül bérelhesse vagy fenntart­hassa. 3. A fuvar, fuvardíj megállapításánál azon közös óhajtást tolmácsolta, hogy á községi (kör) orvosokat mindenütt kivétel nélkül ne természetben adott előfogattal, hanem ehelyett a mai tényleges fuvar viszonyoknak megfe­lelő összegben — fuvar átalányban — lássák el a községek, (körök). 4. A rendelési, beteglátogatási és műté­tekért járó dijak nemkülönben a távolsági di­jak megállapításánál elvi álláspontképen kérte kimondatni azt, hogy azon népesebb közsé­gekre nézve, melyekben a községi (kör) orvos mellett más orvosok is folytatnak orvosgya­korlatot, díjazás tekintetében a községi (kör) orvos, ezen orvosoknál szokásos díjazásban részesül. Általában pedig ezen dijak kiszabásánál kérte, hogy figyelembe vétessenek : a díjazás legkisebb mértékére nézve a Belügyminiszter által kiadott 1900. évi 95038/VI. sz. rendelet idevágó dijtételei. A távolsági dijak kiszabásánál kimondan­dónak kérte, hogy a vármeg tisztviselők ré­szére szabály rendeletileg megállapított díj­tételek a községi és körorvosokra nézve is al­kalmaztassanak. 5. Kéri továbbá a halottkémi dijak akként való szabályozását, hogy a halottkémlés dija — a beteglátogatási díjjal legyen egyenlő ; ahol pedig a község (kör) a halottkémlés díjazását már eddig is évi átalányösszegben váltotta meg vagy ezután igy kívánná megállapítani, ezen átalány akkora összegben állapíttassák meg, hogy ezen esetekben is egy halottkémlési ténykedésért átlag egy beteglátogatási dij essék. Végül dr. Schützenberger Endre, aki a fenti elősorolt kívánalmakat bővebb indokolás­sal is kisérte, azon reménységének adott kife­jezést, hogy a községi (kör) orvosok, akik terhes munkájok és annak odaadó, önmegta­gadó teljesítésére alapított igényeik sorsát bi­zalommal teszik le a törvényhatóság első tiszt­viselőjének kezébe, ott azon kegyes jó indulat­tal is fognak találkozni, amelyet közhasznú tevékenységükkel szemben méltányosnak hisz­nek. Erre Simontsits alispán következőkben válaszolt: »Igen t. Uraim ! Rendkívül örvendek, hogy Tolnavárme­gye községi- és körorvosait majdnem teljes számban üdvözölhetem nálam és köszönöm, hogy megjelenésűkkel módot és alkalmat nyújtottak nekem arra, hogy a közigazgatási szervezetnek e fontos tényezőit személyes érintkezés utján is megismerhessem, örven­dek ennek, főleg á most tárgyalás alá kerü­lendő ügyek nagy jelentősége és kimagasló társada.mi fontossága miatt, mert az orvosi karnak, mint közigazgatási tisztviselők nagy intelligenciájú, sőt legmagasabb tudományos képzettségű rétegének helyzetén javítani — már igen régi tartozása a társadalomnak, kü­lönösen, ha azt a mostoha elbánást tekintjük, amelyben terhes és fontos közszolgálatukkal szemben eddigelé részesültek 1 Ki kell persze jelentenem, hogy kíván­ságaik teljes megvalósítása — bármily jogos és méltányosnak ismerjem is el azokat — nem tőlem függ, arra én csak részben gyako­rolhatok befolyást, az más fórumok elé is tar­tozik, e kérdésekben magam nem dönthetek ; miután azonban a munka azon részét, ami engem illet, az Önek rendjéhez tartozó tiszti főorvos úrral együtt s az ő meghallgatásá­val végezem, igy remélem, hogy az eredmény és méltányos óhajaik lehetőleg fedni fogják egymást. És éppen e siker érdekében kérem, hogy elém terjesztett kívánságaikat, melyeket ügyök előadója szóval részletezett, Írásban is bocsássák rendelkezésemre, hogy azokat tanulmányozhassam. Biztosítom az urakat, hogy az ügyet nemcsak szeretettél karolom fel, hanem egye­nesen ambíciómat képezi, hogy Tolnamegye ezen a téren mintául szolgáljon a többi vár­megyéknek, mint amely megye tudja, hogy az orvosi testületnek és saját reputatiójának mivel tartozik ?.! S végül nekem is volna egy kérésem, Csodálkozásomnak kell ugyanis kifejezést adnom a felett, hogy ezen, a műveltség ma­gas fokán álló s a nép vezetésére s a felvi- lágosultság terjesztésére magasabb ismeretei­nél fogva mintegy praedestinált kar tagjai közül alig látok valakit a törvényhatósági bizottságban, legfeljebb, aki virilis jogon ke­rül oda, holott az őket megillető helyet el­foglalva, a vármegye jólétének és haladásá­nak előmozdításában közrémunkálkodhatná- nak. Ezt — ismétlem — sajnálattal látom. És éppen ezért kérésem odairányul, hogy vegyék ki részöket e téren is az Önöket megillétő szerepből, hogy azzal a magasabb fajsúlyú kultur elemmel, amit kétségkívül kép­viselnek, a törvényhatósági bizottság intellek­tuális erejét emeljék! Remélem, hogy a jövőben igy islessz!« Az ipartörvénj revíziója. Azzal a levéllel, a melyet Szterényi József államtitkár, az ipartestületek országos kongresz- szusához intézett, íz ipartörvény reviziója uj stádiumba lépett. Eddig az államtitkár által ter­vezett nagy ipari kódex tárgyalása és vitatása körül folytak a csatározások, melyek sorompóba szólították a kis és nagy ipar, a szervezett és nem szervezett munkások ezreit, a szociológu­sokat, a jogászokat és az érdekeltség még szé­lesebb és távolabbi rétegeit. Nem szenved két­séget, hogy valamennyi oldalról erősen ostro­molták az uj erőditési terveket és az építő nem tehetett egyebet, mint hogy engedjen az ostrom­lóknak. Visszavonta tehát az egész bástyát és csak a felvonó hidat hagyta meg, mely a régi állapotból az újba átvezetni lesz hivatva. Más szóval az előttünk fekvő tervezet gyökeres át­alakuláson fog keresztülmenni, alaposan leso­ványodik, mielőtt uj formájában ismét megjele­nik a magyar glóbuszon. Szterényi József mindenesetre nagyot és szépet akart. Nemcsak régi panaszokat akart javítani, hanem újat is akart teremteni, hogy a szociális törvényhozás terén megelőzze az egész művelt külföldet. És ha javaslatainak úgyneve­zett szociális részei például valamely nagy ipar­államban jelennek meg, bizonyára több mél­tánylással és elismeréssel fogadják vala ezeket, mint nálunk, ahol a gyáripari és munkásviszo- nyok még nem eléggé konszolidáltak és nem eléggé kiforottak. Marad tehát a régi keret, újabb javítások­kal, kiegészítéssel, toldással, foltozással. A ké-

Next

/
Thumbnails
Contents