Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-01 / 40. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

bői az ügyvédi kamarákat véleményadásra hívja fel. A pécsi ügyvédi kamara a szekszárdi ügyvédeket is felhívja hozzászólásra, mielőtt felterjesztését az igazságügyminiszterhez megtenné.

— Eljegyzések. Párthos Ferenc paksi tanító eljegyezte jReiss Annuskát.

Schmidt Ferenc paksi járási dijnok jegyet váltott Petánizky Rózsikával.

— Főúri temetés. Szeptember 28-án helyezték örök nyugalomra Lits Gyula főispán nejét, szül. Geisz Terézt a tolnai családi sírboltba.

— Népszövetségi gyűlés. A szekszárdi Kath. Népszövetség folyó hó 18-án délután 4 órakor a kath. olvasókör nagytermében gyűlést tárt, melyen beszédeket tartanak: Szabó Géza hittanár. Varga Ferenc gimnáziumi tanár és Horváth Ignác tanító, lapunk főmunkatársa.

— Októberi litániák. Ma lesz az első októberi litánia a szekszárd-belvárosi rk. templomban d. u. fél 6 órakor.

— Helyettes tanár. Pécs sz. kir. városi kereskedelmi iskolához helyettes tanárul megválasztatott Bozmanics Timót piarista tanár, ki' több évig Bátán kápláni minőségben tevékenykedett.

— A szekszárdi szőlősgazdák szövetkezete. Hermann Frigyes szekszárdi szőlősgazda meghívására a Szekszárd-Szálló nagytermében múlt vasárnap a szőlősgazdák fontos gyűlést tartottak. Boda Vilmos elnöklete álatt. Beható és komoly tanácskozás után egy bizottságot választottak, melynek tagjai lettek: Boda Vilmos,_ Simontsits Elemér, Őrffy Lajos, Leopold Kornél dr. és Hermann Frigyes. Ez a bizottság múlt kedden délután 6 órakor már ülést is tartott.

— A Segítség Album, melyet dr. Lévai Dezső dunaföldvári, orvos szerkeszt a madocsai tüzkárosultak javára, váratlanul fellépett technikai nehézségek folytán csak október hó 15-ike körül fog megjelenni. A segélybizottság addig is az előfizetők szives elnézését kéri.

— A téli tanítás kezdete. Több városban már intézkedtek, hogy az elemi iskola első és második osztályában október 15-től március 15-ig a tanítást reggeli, kilenc órakor kezdjék meg. Emberséges, okos rendelkezés, amit Szek- szárdon is érdemes volna megszívlelni.

— Tiszti vizsga. A pécsi 69. gyalogezred önkéntesei múlt hó 26-án fejezték be a tiszti vizsgát. Az eredmény kihirdetésénél Udvarnoky Győző brigadéros nagy megelégedését fejezte

1908 október 1

mindenki Németországba ruccan át »tapasztalni.« És ilyenformán úgy megtapasztaltuk már ezt az országot, hogy nagyon sok intézményünkről az világlik ki, hogy német kaptafára húzott. Azután meg — mi tagadás benne autokratikus ország. Mi pedig ne' azt keressük. Menj más felé ott találod azt, amire nekünk szükségünk van, amivel szolgálatot teszel hazánknak és a társadalmunknak. Ott találsz s gyüjthetsz olyan fegyvereket, amikre nagy szükségünk vagyon s lészen a vívandó harcban. Itt tanulhatsz igazi demokráciát. Tudod-e mi ez ? Dehogy is tudod, dehogy is sejted. Jöjj ide csak pár hónapra is s tudni fogod nagy értékét. Tanulhatsz itt igazi liberalizmust s azt hogy a tudomány előbbre vitelénél a legszélesebb körű szellemi szabadságon ejtett minimális csorba is nagy horderejű követelményekkel jár. Nézd meg itt az egyetemet: a reakcionárius, konservativ, klerikális profeszorokkal egysor- ban küzd a szocialista, a radikális, a revolu- cionista tanár. Egysorban, szabadon hirdetve mindegyik a maga tanait egy magas és nagy cél: a tudomány előrehaladása érdekében ... .

Aztán még valamit: ne csak gyüjts, de vess is. Mert ugyhiszem gazdag tárházzal mégy ki. Eddig otthon gyüjtöttél. Ismered történelmünket, nyelvünk s irodalmunk történetét is. Ezt vidd magaddal. S cserébe azért, amit künn gyüjtesz, adj nekik a miénkből. Mondd meg, mutass rá, hogy ki a magyar, mi a magyar. Mert nem tudják. Jó formán sehol.

ki az eredmény felett, A szép eredmény, mint azt Udvarnoky tábornok is kiemelte, főleg Bigéi Róbert főhadnagynak az önkéntes iskola prancs- nokának köszönhető. A sikerrel vizsgázottak között vannak: Tóth Pál és Vendl István szekszárdi fiuk is.

— Református temetés Stóagárdon. Ember- emlékezet óta nem volt református temetés vagy más, vallásos szertartás a tisztán róm. kath. Agárdon. De most ilyen is esett. Szeptember hó 26-án este (á’litólag részeg állapotában) agyonverték ott Zólyomi János füzesgyarmati ref. koldust, kinek eltemetésére igen meleghangú szép levélben felkérte Borzsák Endre ref. lelkészt Huszár Pál agárdi jegyző és Szüts József biró. E levél vétele után nyomban kiment a helyszinére (szept. 28. d. u. 4 órakor) Gödé Lajos szekszárdi ref. s.-lelkész s főiskolai hittanár, ki a rögtön megkezdett temetési szertartáson a senki halottja felett oly elragadó ékesszólással beszélt, hogy az egész nagyszámú gyülekezetei (még sok férfit is!) a könnyekig meghatotta a szegény szerencsétlen koldusnak királyi temetést rögtönzött külsőleg fényes s belsőleg tartalmas szép beszédjével s buzgó imájával. Azon kezdte, hogy: »Kitették a holttestet az udvarra, De nincs aki végig-végig sirassa« stb. és a közismert szép régi magyar dal felidézése az első pillanatban odalopta a teljesen idegen emberek szempilláira az önzetlen felebaráti szeretet fájdalmának Krisztusi gyászkönnyeit. S a halotti beszéd mindvégig egy jóleső őszi bánat borongó ködében ringatta el a nemesebb sziveket, Gyaszének persze nem volt; de pótolta azt a főtiszt. Antal György plébános ur által meghuzatott r. kath. templomi harangok bús zenéje. Igazán egyszerűen szép és mégis pompás temetés volt. S hogy ilyen volt: abban az oroszlánrész nem pusztán Gödé Lajosé, a perfekt szónoklatért, hanem erre a körülmények is közrejátszottak, vagyis az értelmes és jó nép, a felvilágosult lelkű jegyző és biró, a Krisztusi szivü, nemes gondolkozásu, türelmes plébános eljárása . . . mind, mind osztozkodik abban az oroszlánrészében ennek a halotti gyászpompának, mit a kegyeletes szivek önként, ingyen rendeztek a Krisztus iránti nagy szeretetből ! . . .

— AZ njoncnk búcsúja. Szép és követésre méltó szokást hozott be Szekszárdon Szabó Géza hittanár. Nevezetesen az ő buzdítására a kath. vallásu újoncok bevonulás előtt meggyónnak és áldoznak, hogy igy lelkileg megtisztulva és

De itt Genéveben, itt tudják. Itt nagyon jól tudják. Sok ellenségünk, meg nem ismerőnk van nekünk magyaroknak, majd látni fogod mindenütt, de oly sok jó barátunk, jól megértőnk mint itt, sehol sincs. És ez a mi érdemünk, Máday dr. az egyetem szociológia professzoráé, meg a miénk. Övé az oroszlán rész s mellette a miénk sem kicsinylendő. Ő már évek óta dolgozik azon, hogy a magyarságot megismertesse itt. Mi az idén dolgoztunk vele. Minden alkalmat megragadunk s azt keretnek használtuk arra, hpgy megvilágíthassuk történelmünk egy-egy fényes fejezetét s rámutathassunk arra, hogy kik és mik vagyunk mi magyarok ÉS ennek ap idegen országnak legelőkelőbbjei jönnek közénk idegenek közé.

Rólunk beszél a legszebb hangon ennek az idegen: népnek a közvéleménye, hosszú cikkekben a sajtója. Mindez miért? Mert egy nagy eszmét ünnepiünk: hazafias ünnepet tartunk ! Hazafiasság ! Elég ezt mondanunk s megértenek és tisztelnek minket, idegeneket és ölelkeznek véljünk, mintha mi is közéjük, hozzájuk tartoznánk.

Cselekedtünk és cselekszünk ! Erre büsz- keszéggel gondolhatunk s félre téve minden szerénységet, büszke önérzettel hangoztathatjuk ezt * Ez a büszkeség pedig azt jelenti, hogy mindenüvé azt hordozzuk magunkkal, mindenütt igy cselekedjünk s buzdítsunk mindenkit a mi követésünkre. Cselekedj ! És érezni fogod, hogy mi mindent jelent ez a büszke öntudat . . .

megerősödve kezdjék meg a katonai szolgálatot. Múlt vasárnap a diák mise alatt áldoztak meg a hadfiak, akiknek Szabó Géza hittanár ékesszóló beszédben kötötte lelkűkre, hogy katonáskodásuk alatt is ragaszkodjanak szent hitükhöz és hazájukhoz. Mise végén elénekelték a Himnuszt.

— Kinevezés. A honvédelmi miniszter dr. Hilbert Gyulát, dr. Hilbert István jogügyi tanácsosnak fiát, m. kir. csendőrhadapróddá nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Fiola Péter Tamási járásbirósági dijnokot a nagyatádi járásbírósághoz írnokká nevezte ki.

Kölcsönös áthelyezés. A pécsi megyéspüspök Wölfél Ferenc szekszárdi segédlelkészt Mohácsra, Moyzes Imre mohácsi segédlelkészt pedig Szekszárdra helyezte át.

— Ademány. A m. kir. földmivelésügyi

miniszter az ozorai függetlenségi és 48-as olvasókör részé-e 100 kötetből álló könyvtárt adományozott. .

Jegyzőgyakornok. Báró Jeszenszky György gyönki főszolgabíró Haffner János érettségit tett kölesdi lakost Kölesdre jegyzőgyakornokká nevezte ki.

— Kathollkns Népszövetség. Németkér községben is megalakították a kath. népszövetséget számos taggal, melynek igazgatója dr. Onczay Géza kér. esperes és tanfelügyelő.

— Elhunyt somogyi mágnás. Szerdán hunyt el Tarnócán 73 éves korában Széchenyi Ferenc gróf földbirtokos, Somogyvármegye törvényhatósági bizottságának volt tagja. Az elhunyt főur hosszú időn át élénk részt vett a vármegye közéletében, mig három év előtt betegsége elvonta a nyilvános szerepléstől. Temetése óriási részvét mellett pénteken folyt le Tarnócán, ahol a vármegye szine-java megjelent. Az elhunyt mágnás unokabátyja volt gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsosnak.

— Áttérés. Hajdók Katalin, férjezett Tartó Mihályné, folyó évi szeptember hó 27-én a református vallásról a római katholikus vallásra tért és az apostoli hitvallást nevezett napon a bölcskei róm. kath. szentegyházban Vajay István plébános kezeibe letette.

— Utóállitás. A tolnavármegyei hadkötelesek utóállitása folyó hó 5-én Kaposvárott tartatik meg. Ekkor tartoznak megjelenni felülvizsgálatra azon apák is, akik fiaik hadmente- sitését kérelmezték.

— Adós fizess! Az adósok népszámlálása most van folyamatban. A kir. járásbíróságokhoz özönével jelentik be az adósok tisztes névsorát a jegyzői irodák és a kézbesítők nem kis

Mosolyogsz-e még, vagy értesz már ?. . .

Lehet, hogy sokat mondtam, ami neked még idegenül hangzó, lehet, hogy mindig ilyennek is maradsz. De már meg Írtam e levelet. Ha megérted belőle kérésemet, jól van. Ezzel megelégszem. Ha nem akarod megérteni, enged meg, hogy még valamit citáljak Nietz- scheből:

— A törekvő ember uj dolgot igyekszik teremteni és uj erényt alkotni. A jó ember ellenben régi dolgokat kíván s hogy a régi dolgokat megtartsák: konzerválják.

És ezzél kapcsolatban kérdem: előnyősnek tartod-e, hogy jó embernek mondjon az öreg apád ? Jónak, mert, hogy nyáron is báránybőr sipkát viselsz, mivel az öreg apád is, aki nem ismerte még a higenikus követelményeket, igy szokta. Ha neked, nekem, nekünk az a véleményünk, ami az apánké volt s ebbe belenyugszunk, nem keresve jobbat, időszerűbbet, alkalmasabbat s a mi gyermekeink nem akarnak majd velünk szembe helyezkedni s igy ők sem keresnek más fixpontokat: akkor ide azzal a nevezetes csigával, hadd kössünk rá hurkot, aztán mozdítsuk ki az öreg földet a helyéből, de ne másért, csak azért, hogy kizökkentsük helyéből s meglóbálva belelökhessük a nagy semmiségbe. Mert ebben az .eset ben nem érdemel mást, minthogy ilyenformán izzé-porrá zuzzuk a sárgolyóbicsot is s mind azt ami rajta van és rajta lenne . . .