Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-01 / 40. szám

40. szám

XXXVI. évfolyam

Szék szár(1.1908 október i

Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű ^^===°igtetósek_és pénzkűldemények intézendők

Gflosszák.

Pártkülönbség nélkül minden elfogulatlan magyar kell, hogy elismeréssel adózzék a vármegye alispánjának szeptember tizen- ötödiki tolnai szerepléséért. A vármegye annalesei följegyezni fogják, hogy Simontsits Elemér volt a vármegyében az első alispán, aki a nagy traditióju alispáni székből leszállóit egy egyszerű elemi iskola szürke falai közé. A végből, hogy személyesen adja át a magyarosítás — saját szavait idézve — egyik apostolának a vármegye jutalmát és személyesen hirdesse a magyarosodás hasznos és üdvös voltát.

Részemről elismeréssel adózom azért is, hogy nem frissen vasalt nadrágu, meg harang-kabátu, negyed vagy tizenhatod mágnást vitt magával arra a lélekemelő ünnepségre, — hanem két valóságos lovagot. A közeljövőbeli legnagyobb hatalom, a polgári jnunka két kiváló lovagját, két derék salfe made man-t: Bajó Pált és dr. Éri Mártont.

Az ünnepély mérete, rendezése azonban, minket a sovén magyarokat, akik lehetünk exponált ellenfelek a politika mezején, de egyek vagyunk a magyarizmus terén, — teljesen nem elégíthet ki. A rendezők abból csak iskolai és nem társadalmi ünnepséget csináltak. A Közérdek tudósításából alkotom magamnak e véleményt. Jelen voltak a szerint azon a tolnai kath. iskolaszéki elnök s az állami, a kath. és az izraelita néptanítók. De hol volt azokon kívül Tolnának népes értelmisége?. Hol voltak a vármegye e legrégibb polgárosult mezővárosának hivatalos képviselői, ügyvédei, orvosai, pénzintézeteinek vezetői, vagyonos és értelmes kereskedői és iparosai? Lehetetlennek

TÁRCA.

Nőthling Sári sírjánál.

Itt van hát menyasszony-ruhába szomurún.

S hófehér arcára halfátyol ráborul,

Mirtus-koszoruja, boldogság virága Szelíden, hervadtan simul homlokára.

És behunyt szemekkel álmodja az álmot,

Mit neki az élet délibábja játszott ... . •

Oh az Isten talán nem oly fukar máshol:

Oda át jut néki tán a boldogságból. .

És az arca olyan .csendes, olyan néma:

Akárcsak az égbolt, hogyha derűs néha,

Ajkán a mosolygás sejtelem csak éppen:

Akárcsak egy sugár odafönn az égen.

»Beszélj hátU Oh az a gyászlevél úgy hallgat,

S Istenem, hány ezer jajt, könnyet takargat.

»Beszélj hátU A lelked itt van tudom, érzem ; Meghallgat a lelkem, óh csak beszélj nékem.

Hisz a lelked álmát megálmodtam én is,

Tud róla az Isten, tud róla az Ég is;

Hittem-a mit hittél, sírtam a min sírtál.

Örültem, kacagtam, ha vidámöt írtál.

Hogy eltervezgettünk szépen a jövőről, I Mit az idő s élet .egylormán leőröl;

Tudtuk, hogy tövis is téved az utunkba,

»Elviseljük« •— mondtad — »könnyű szívvel sorba.«

. Te már nem viseled, te már azt nem érzed,

Téged már nem érint hidege a télinek,

Te tavaszba vágytál, messze menyországba Angyalnak az Isten angyaltáborába.

Felelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

tartom, hogy ha ők is meghiva vannak, ne jelentek volna meg. Ez is mutatja a helytelen felfogást, hogy nálunk a magyarosítás csak kizárólagos iskolai és nem általános társadalmi feladat.

Más tekintetben is lehet beszélni arról, ami még lehetetlen volna. Ha Tolnán a holt Dunában eleven nagy harcsát fognak, körülbelül bizonyosra vehető, hogy arra ott, vagy Szekszárdon bankett következik. Mert Szek- szárd főleg a bankettek városa. Kinevezés, választás — ismerkedési bankett; távozás — bncsubankettelőléptetés — eskübankett ; ujbor — mustbankett és igy tovább. Kérdem: ezen alkalommal nem lett volna százszor inkább helyén való? Nem azért, hogy a jelenlevők rohamot intézve a jó ízlés ellen — egymást agyba-főbe dicsérjék, egymásnak kurizáljanak (mert jó ízlésű — .no meg önérzetes — ember nem a férfiaknak, hanem a hölgyeknek • teszi a szépet), hanem azért, hogy ott is fölhangozzanak, mások, a helybeli társadalom vivői, tényezői ajakáról is a magyarul tudás és a nemzeti egység szükségességének lelkesítő akkordjai. Az önvédelem tüzelő hangjai az elnyelni akaró szláv tenger ár ellen Es ami az alispán beszédjébőI laFnaradt: hogy még olyan nemzetközi jellegű állam is, mint Észak- Amerika, az államnyelvnek szóval és Írásban való tudását, bírását, állampolgári tisztességnek, annyira elengedhetetlen kötelességnek tartja, hogy annélkül nem honosít, cselekvő és szenvedő választójogot nem ad.

Bizonyos, hogy örvendetes lett volna a vármegye első tisztviselője oldala mellett látni az asztalfőn a magyarosítás megér- •demletten ünnepelt, kitüntetett polgár-katonáját. Egyet azok közül a derék férfiak közül, a kik valójában dolgoznak, hogy a

Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/i évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé

német ajkú magyar, nyelvében is tudjon és akarjon lenni magyar. Mert az ő feladatuk ez a nehéz teher. Azoké, akiknek a nem magyar egyházak adnak szűkös kenyeret; akiknek fizetéséhez a magyar állam csak járul, s igy is csak szerényen; s akiknek választóik, állástadóik: a nem magyar nyelve nép, nem sok kivétellel maradi, bizalmatla és a korlátoltság akárhány helyen a magyan rositásban a hitéletet is érinthető irányza tot lát. Es mégis őreájuk hárul a magyarnyelv terjesztésének sokat tövises, keveset rózsás munkája. És ebben alig, hogy vannak osztályosaik, ók, csakis ők, akik tulajdonképen cselekszenek, tesznek. Mert a vármegye eddig csak fizetett s igy is csak írásbeli könyörgésre, de különben mit sem tett; a nagy közönség pedig az erkölcsi és társadalmi elismeréssel is adós maradt.

Maiglan is adós. A vidéki magyar társadalomban az értelmiség kellőleg ma sem becsüli meg a néptanítót. Még úgy sincs vele, mint az istenhátamögötti falukon a benszülött szemében a becsúszott. Az uri- parasztéria szokásos nyelvén szólva: gyütt- ment. Csak tűrt, de nem bevett. Azonban csak addig, amig háza, szőleje, ökre, szamara nincsen. Mert ha már van, akkor minden meg van bocsátva: jer-keblünkre testvér. A néptanító aj nemcsak, külsőleg kulturált nyugaton ismeretlen magyar specialitásban: az úri társadalomban azonban inkább csak tűrt, mint bevett és nem édes, csak mostoha testvér. Folyton. — Szomorú dolog, de úgy van, hogy nálunk a diplomás osztály is pöffög és egyik réteg lenézi a másikat. így terem nálunk az egységes nemzeti társadalom.

Simontsits Elemér akaratlanul bár, de e téren megtörte az ósdi jeget. OnkénteleLegyen odaát a pihenésed édes,

Valósuljanak meg álmok és remények,

Ne fájjon szivednek a mi sök-sok könnyünk,

Amivel siratunk, amivel kesergünk.

Se a kitörés, mit kiáltunk az Égre,

»Istenünk, szent Atyánk‘perbe szállunk érte;

Minek oltottál egy csillagot az égen,

És miért az övét — óh nagy Isten — éppen?

Mért nem hagytad élni-idelenn sokáig,

S végig álmodni a szép iíjukor álmit,

Menyasszonyi fátyla mért lett szemfödöje

•S mért a menyországba lett az esküvője?«

•

.. . . Őszi hervadáskor, őszi szelek szárnyán • te sirhalmodra ráborulok némán,

Elsiratlak*hösszan, gqászbaborult szívvel —

I • • •

. Elhozva a lelkem, elhozva a könnyem.

1 • ■Huszár Loli.

Levél.

— A »Tolnamegyei Közlöny« számára. —

Irta: Kor itsanszky Ottó.

Génévé, 1908. szeptember 10.

Talán csodálkozol, hogy végre levelet írok. Pedig ne csodálkozz : megtudtam, hogy külföldre készülsz s igy irok neked. Biztos vagyok benne, hogy azt gondolod: ahá, kérni I akar valamire. Mert úgy hiszem, meg tanítottak már rá élettapasztalataid, hogy ha. soha sem is jut eszünkbe valaki, mindjárt előszedjük, a tintát, tollat, mihelyst rászorulunk 1 kérni akarunk tőle valamit. De ez nem baj, igy van ez jól.

Hiszen ez a helyes, ha igy tekintjük mi a barátságot : sok józanság, kevés érzelgősség. Egymásnak segítése, támogatása, hogy egyikünk hasznára legyen a másiknak, bármely tekintetben. Matérialisztikus alap; talán sivár, rideg, de csak első pillanatra; mindjárt utána kivilág- j lik, hogy ez az igazi. Mert, mit is mond az a I nagy tudós magyar profeszor, akit itt a külföldön jobban ismernek, jobban tisztelnek, mint az otthoniak, a körülötte levők ? Az érzel- gés az érzelmek kifolyása. Az erzelem a szeretet, barátság pedig nem más, mint elvonttá ! ideálizálása azon fogalomnak, mely az ember- i ben egyes gyakran ismétlődő cselekvésről, ak- | cióról képződött. így a szeretet: segítése, támogatása, pártolása azon egyéneknek, kiknek - létele nekünk hasznunkra' válik. A gyűlölet pedig : küzdelem, minden eszköz felhasználásával azok ellen, akiknek, létele nekünk kárunkra van. Ezt mondja, igy tanitja Cikler. S mi, talán ’ nem hisszük, talán nem értjük, vagy nem akarjuk érteni, mig otthon vagyunk. De te is megtanulod, hogy ez az igaz, amikor majd kint leszel a külföldön, ahol ezer uj dolog, ezér uj impresszió ragadja meg lelkedet. Nietzsche mondja Zarathoustrá-jábari,. hogy - a magában á'ló magas fát nem vehetjük jól szemügyre a közelből. Távozzunk el tőle s bámulatba' ejtenek méretei, óriási volta . . .

Tehát igazad van : kérni akarlak valamire Kérni, de nem tudom, hogyan mondjam el ne-