Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-24 / 39. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 szeptember 24 fiairól feltételezni, hogy akkor, midőn állami létének alapját hosszú időre lerakni készül, oly eszményi álláspontot foglaljon el, hogy nem törődik vele, ha a kifelé huzó és vonzódó nemzetiségek darabokra tépik is Szent István birodalmát, csak a szabadelvüség hangzatos jelszava maradjon sértetlenül. Nem leszünk ebben az egy esetben sem idealisták, sem szabadelvűek, hanem a leg- nagyobb mérvben soviniszták. Ezt az országot töméntelen hősi magyar vér kiontásá- val szerezték meg őseink s óriási áldozatokkal tartották fent utódaik egy évezreden keresztül. Uralkodó faj voltunk ezen a hosszú időn keresztül, azok akarunk maradni a jövőben is, mig egyáltalán létezünk. El lehetünk reá készülve, hogy amint a választási törvény ezen törekvése köztudomásúvá válik, hogy a magyar fajnak uralmát biztosítani óhajtja, az összes nemzetiségek, élükön az osztrák németséggel, a legádázabb harcot fogják ellenünk folytatni ; mert hisz az általános választói jognak felszínre vetése nem azért történt, mintha az osztrákok a szabadelvű alkotásokért valami kiváló módon lelkesülni tudnának, hanem egyedül azon oknál fogva, mert ezt eszköznek tekintették arra nézve, hogy a fejlődésben immár velők versenyző magyar fajt leszorítsák a vezető szerepről s ily módon alásü’yesszék abba a gyarmati helyzetbe, melyben több éven keresztül elgyöngülve fetrengni volt kénytelen. Most álljanak elő azok a nagy hazafiak, kik annak idején a házszabálymódosi- tás ügyében olyan nagy ellentállást fejtet• 1A C7A és egy maroknyi eíl-ns£ges csapat ne legyen képes a legüdvösebb alkotásokat agyonbeszéléssel megakadályozni. Ka a ház- szabáíymódositás annak idején keresztül nem vitetett volna, ma a helyzet következő volna; Bécsben a szövetkezett pártoknak csak abban az esetben voltak hajlandók az ország kormányzását átengedni, ha azok kötelességet vállalnak, hogy az általános választási jog alapján uj választási törvényt alkotnak. A szövetkezett pártok, hogy az országban az alkotmányos rend helyreálljon, kénytelenek voltak ezen feltételt elfogadni, mert ellenkező esetben a hazafiatlan elemek által csináltatták volna meg azt. Már most a jelenlegi kormány múltjából és meggyőződéséből következtetve, más módon a választási törvényt meg nem alkothatja, mint úgy, hogy abban a magyarság felsőbb- sége és uralma teljes mérvben biztosittatik. Ha a házszabály jó eleve meg nem változ- tattatik, egy ilyen javaslat keresztülvitele a nemzetiségek ellentállása folytán lehetet- . lenné vált volna Ennek pedig kormányválság és belát- hatlan zavarok lettek volna következményei. Jött volna ismét Kristóffy, az ő hazaáruló táborával. Ezektől pedig mentse meg hazánkat a jóindulatú Gondviselés. Bada Vilmos. Hit. Bármily kiverő ellentétben álljanak is egymássá? szemben'a művelt emberiség vallásfelekezeteinek hitbéli alapelvei, egy ponton mégis mindegyik találkozik, hiszen mindegyik hiszi és hirdeti, hogy »Egy az Isten«, aki jó, aki Örök, aki irgalmas és megbocsátó | . . Isten azért adta a vallást és minden vallás örök kútfejét: önmagát az emberiségnek, hogy ha kétség, fájdalom, bu, keserv bántja a gyarló földi féreg lelkét, legyen hova futnia, legyen kihez menekülnie, legyen menny, hova segélyért kiálthat, melyet szorongattatásában imával ostromolhat . . . Nem a gyülölség, nem az ádáz tusakodás indító okául, nem a harag, a féktelen, vad szenvedély táplálékául oltotta az örök Uralkodó szivünkbe a hit legelső csiráit: a huszadik század művelt embere mégis harci riadót fuj s kezében a hit és szeretet fáklyájával, ajkán a r*aranri<iolÓ ely riít, .; há----—r«m.iMimi - — * elfen, nem a kard a kard ellen-, de amelyben lelkek pusztulnak él: az is, amely támad, az is, amely védekezik. A huszadik század művelt embere vallásháborút viv! I . . Egymás1 ellen fegyverkeznek a hil felekezetek: fegyverük a gyalázkodás, a gúny, a lenézés. Kifigurázzák egymás vallási szertartásait, megrágalmazzák egymás papjait, népámitónak mondják, ki a hit igéit hirdeti, ostobának, aki elhiszi ... Boldog az, ki az ellentáborból egyet a maga feleihez csábíthat; átkozódik az, ki az ádáz küzdelemben egy-egy érzékeny csapást kap. Meggyülöli testvér a testvért, atyafi a rokont, magyar a magyart . . . »Hol az Isten ?« — kereste az őskor pogánya az örök Teremtőt. Hol az Isten, ki mindent oly szépnek teremtett, ki ragyogást adott a harmatnak, illatot a virágnak, kristályos Vizet a csörgő pataknak ? Hol az Isten, ki a bércet alkotta, ki tüzet gyújt a mennydörgő felhőből s eloltja azt az ég hulló záporával ? Hol az Isten, ki rügyet fakaszt a fák lombtalan gallyain s elhervasztja a virágot az ősz hidegével? Hol az Isten ? . . | »Egy az Isten!« Felel rá a későbbi kor művelt embere. Egy, aki jó, aki irgalmas, aki megbocsátó. Egy az Isten, kiből minden élet fakad, kinek keze áldó kéz, kinek szava taló szó. Egy az Isten, aki megsegít, aki kiséri lépteidet, támogat, ha ingadozol, ha elbuktál . . . A huszadik szazad embere már pem - Istent keresi és nem az ő szeleteiében, nem az ő jóságában, nem az isteni békességben, hanem a vallás külsőségeiben véli föltalálni zaklatott lelkének vigasztalását . . . És ez az ádáz tülekedés vájjon giegerősiti-e itt. a földön Isten országát, vájjon megerősiti-e az emberek szivében az Isten létezésébe vetett hit magasztos érzését?! .. . . ' Nem 1 . . . Ez év egyik tavaszi havában az Isten létezéséről tartott a pap egyházi szónoklatot egyik vvieni templomban ; a tömegből közbekiáltott valaki: »És még sincs Isten!« A templomban kiáltotta ezt a papnak! . . . Hányán vannak, akik még a templomba sem mennek el, akiknek az a bitük, hogy nem hisznek semmit ?! . . . Ti vallásháborút vívó hadakozó felek, a ti lelketeken száradjon e hitetlenek szentségtagadásának kárhoztató bűne. Szeretet az Isten. Ám ti gyűlölködéssel ébredtek minden reggel s azzal pihentek le, mikor nyugszik a nap. A,.ÍV' harcotokból csak istentagadást tanul az élét ezer gondjától görnyedő, küzködő emberiség. Az ő vétkük ti rajtatok és a ti lelketeken! Ti lássátok 1 Cets-ces. Felhívás / Vármegyénk községi jegyzőihez. Garay János hírneves költőnk nevét viselő képes naptár 1909. évfolyamát rendezzük sajtó alá. A naptár változatos, érdekes bő tartalmát óhajtjuk előmozdítani az által is, hogy az aktuális illustrációkra, úgyszintén vármegyénk különböző községéinek helyi érdekességü felvételeire is különös gondot fordítunk. Tisztelettel felkérjük a községi jegyző urakat, hogy a község újabb, avagy érdekesebb Gyi Csillag! Azután igy kezdte újból: Megálljon csak a tekintetes ur, ma olyan jó, magyaros vacsorát kap, hogy még a száját is megnyalja utána. Meg aztán szép asszony főztje is lesz, meg az ur is elég fiatal még! A bevezetés egy kissé meglepett. Az öreg egész beleélte magát, hogy ha már ő visz haza, már estére csak nem engedik máshová az utast. — Látva érdeklődésemet, folytatta: Nincs olyan jó asszony ezen a vidéken, mint az én jó Úrnőm, de még hozzá szépséges is a lelkem! És dicsérte őt végtelenül. Én csak hallgattam s minél tovább hallgattam, annál jobban mosolyogtam magamban. De örültem is neki, mert az én Istvánom igen őszintén látszott beszélni. Szegény öreg! ha tudta volna, hogy én ki vagyok s hogy az ő olyan nagyon jó úrnője kicsodám énnekem, talán nem is beszélt volna annyit s oly szívesen, de nem zavartam, hadd teljék a kedve s ő beszélt tovább: Csak az a baj, hogy annyira egyedül van ebben a nagy lakásban. Se az édes anyja, se húga, se bátyja nincs vele, meg ha azok nem i s jönnek, akkor is milyen jó volna ... de jó szolgája volnék annak is . . . egy jó ember ebbe a nagy házba, teszem azt, a mérnök ur . . . Itt az öreg zavarba jött egy kicsit, mintha azt gondolta volna, hogy talán nem jól beszélt, vagy mi. Aztán egész hazáig a Csillaggal volt elfoglalva, én meg még jobban mosolyogtam a jó öreget. * Szép, tiszta udvarra fordult be a pejkó s nekem dobbant egyet a szivem, midőn itt szép rendet és jólétet találtam. — Isten hozott! Isten hozott! — s repült felém István jó ujnője s az öregnek elállóit a szeme-szája, de még szivarját is leejtette. — No ezt nem értem, sehogyse értem — förgölődött öregünk. De még csak akkor akart igazán holttá válni, mikor látta, hogy az ölelés s a csókok nem akarnak véget érni közöttünk. De itt már nem tudtam nevetésem visszafojtani, teljes erővel tört ki belőlem. Végre szép rokonkám hozta életre a jó öreg Istvánt: — Hát öregem, örüljön maga is velünk... nézze, megjött az én jó bátyám, tudja a tiszte- letes ur, onnan nagyon messziről. Igaz, hogy csak a jövő hónapra vártuk, de azért minek változik majdnem sóbálványnyá! Az öreg restelkedve nézett rám, aztán ment kifogni. Vacsora közben leadtam az öreg István beszélgetését és indítványát. Rokonkám majd eldült a nevetéstől, szerencse, hogy a karos szék nem engedte. Sípos Kálmán. MIT IGYUNK? hogy egészséginket megóvjuk, mert csakis természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Minden küflöldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek királya a mohai AGITES-Forrás. Millenium! nagy éremme kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Bút Főraktár: SALAM ON TESTY ÉREK cégnél, SZEKSZÁRDON.
