Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-23 / 4. szám
4 szám XXX VI évfolyam Szekszárd, 1908 január 23 Függetlenségi és_ 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildeménvek intézendők Házszabály-módosítás. Nagy az öröm a szövetkezett pártok politikai ellenfeleinek táborában. íme, mondják, a függetlenségi párt, mely jelenleg többségben van az országgyűlésen, kormányt buktatott azért, hogy a házszabály módosításnak kt ' Elvitelét megakadályozza és most maga nyúl hozzá az alkotmány legfőbb biztosítékához: a képviselőház tanácskozási szabályaihoz. Természetesen azt elfelejtik felemlíteni, hogy a Tisza István által ugrai levelében legelőször napfényre hozott házszabálymódositás Bécs szája ize szerint készült é„s arra irányult, hogy a katonai létszámemelést s a külföldi államokkal megkötött 'kereskedelmi szerződések törvényellenes elfogadását biztosítsa, mig a mostani azért szükséges, hogy a magyar állam rendszeres kormányzását idegen elemek gálád támadása ellenében megvédje. Azután Tisza István tervezetében bentfoglaltatott a szájkosár, vagyis a szólásszabadság minden téren való általános korlátozása, mig a nemzeti kormány által most bemutatottban, csak a sürgősségi elmélet nyer alkalmazást, vagyis .—ha-áUataérdek -köv^telV -a^ többség- bizalmi*- > féríiának: a ház elnökének beleegyezésével, meghatározott időre, 150 képviselő kívánságára, de csak fontos, egyes esetekben elrendelhető a sürgősségi eljárás, az ülések jelentékeny meghosszabbításával. Most, midőn e sorokat irom, még a pártközi értekezlet nem döntött- a benyújtott tervezet fölött; a legnagyobb valószínűség szerint el is fogja, természetesen a haza ellenségei, a horvát és nemzetiségi képviselők kivételével fogadni, sőt az sincs kizárva, hogy még szigorítani is fogja. De azért már most, midőn az ügy még az előkészítés stádiumában van, nyílt titok, hogy a házszabálymódositást azért volt szükséges napirendre tűzni, hogy elsősorban a költség- vetés rendes időben való letárgyalása, a horvátok agyonbeszélési terve ellen biztosíttassák s az ország ne legyen kénytelen a törvényen kívüli állapot súlyos következményekkel járó b íjait, mikor ezt nagy nemzeti érdek egyáltalán nem követeli, elszenvedni, másodsorban pedig azért, hogy a márciusban vagy áprilisban tárgyalás alá kerülő uj választási törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése elé egész bizonyossággal gördülő akadályok elhárithatók legyenek. Hát kétségenkivül az is baj lenne, ha a költségvetés annak rendje és módja szerint letárgyalható nem volna s a horvátok ismét országnak-világnak megmutathatnák, hogy velők szemben a magyar állam teljesen tehetetlen; de ez csak a kisebbik baj lenne. A sokkar nagyobb veszedelem abban rejtenék, ha a horvátoknak, a nemzetiségi képviselőknek s talán más elégedetlen hazai elemeknek sikerülne a választási törvény megalkotása elé elhárithatlan akadályokat gördíteni. Lássuk csak, mi lenne ennek az esélynek következménye. A mostani kormány ígéretet tett, hogy az általános választói jog alapján az uj váFelelős szerkesztő % Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ lasztási törvényt megalkotja. El sem képzelhető, hogy ígéretét oly törvényjavaslat benyújtásával váltsa be, mely a magyar nemzet feltétlen uralmi felsőségét kérdésessé tegye. Már most az egészen bizonyos, hogy egy ilyen a magyar faj létezését s további uralkodását biztositó javaslat a fentebb megnevezettek táborában a leghevesebb ellent- állással fogna találkozni. Akkor nem az elszigetelt horvát, hanem az egyesült horvát— szerb—tót—román—száz—szocialista—disz- szidens obstrukcióval szemben találnánk magunkat. Hogy egy ilyen együttes támadás ellenében, a mostani házszabályok mellett, ismét teljes tehetetlenségben vergődnék a képviselőház, az bizonyítást sem igényel. Ennek pedig vagy a kormány bukása, vagy a képviselőház feloszlatása lenne a súlyos következménye. De első esetben a kormánynyal együtt buknék a választási javaslat, második esetben pedig annak megalkotása beláthatlan időre lenne elodázva. Már most, ha a kormány buknék, az a nagy kérdés tolul előtérbe, hogy kik lennének az örvendő örökösök. A függetlenségi pártot kivéve, egyik párt sem rendelkezik a képviselőháziban ..oly--számú szavasai'xfckaL, hngy nali bukás veszélye nélkül, kormányalakitasfá"’! vállalkozhatnék. Jönne tehát a függetlenségi párt uj, bizonyára kevésbé alkalmas egyénekkel, kik ismét nem tehetnének egyebet, minthogy iparkodnának a választási törvényt nemzetvédő alakban létrehozni. Ezek is szemben találnák magukat a fentebbiek ellent- •állásával s igy ennek sem lenne gyakorlati eredményje. Szóval ez sem lenne megoldás. Vagy a képviselőházat oszlatják fel s akkor a most érvényben levő választási törvény alapján ejtik meg a választásokat. Ki volna elég bátor egy ilyen választás eredményét előre megjósolni? S mikor kerülne ebben az esetben ismét napirendre az uj választási törvény? Ki annak a megmondhatója? Gondolják meg azért mindazok, kik a házszabályok módosítása elé akadályokat gördítenek, hogy hova vezet eljárásuk. Ára, ha azt akarják, hogy minden remény, ennek a sanyargatott országnak boldogulása iránt végkép elenyésszék, obstruáljanak s buktassák meg a kormányt. Óriási zavart előidézni képesek ugyan idegen segítség hozzájárulásával, de hogy a hatalom kézrekeritése tekintetében célt érnek-e? — azt mondhatom, egyáltalán nem bizonyos. Boda Vilmos. Glosszák. A magyar társadalmi illem megengedi, de nem követeli, hogy harmadik személyről szólva — azt urazzuk. A fővárosi újságok egyáltalán nem teszik, őket követem, hogy akiket név- szerint megemlítek, nem uraztam s urazom meg. Nem tiszteletlenségből, illemérzék hiányából tehát. A Közérdek, kijelenti, hogy ő az előkelő idegen alatt nem Rátkayt vagy Benyovszky grófot, hanem Somogyi Aladárt értette. Erre nem gondoltam, mert a nevét igy közölte: Somogyi (Krausz) Lajos. Úgy véltem, jelezni Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1jt évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 lillé # akarja azzal, hogy nem született Somogyy hanem szerzett Somogyi, ami az előkelő körökben Shocking. — így terjesztődik Magyar- országon a névmagyarosítás. Megint sajtóhibák! Duodec pl. igy lett közölve: decduo s igy most csak az avatot- tabbak tudják, hogy kik-mik, előtt is divatos még az udvaronckodás. Az pedig, hogy az oligarchia szülte Simontsitsot; Simontsits Szabót.; -v Szabó pedig szült egy megállóhelyet és két kulacsot, — igy lett hozva: két-két kulacs Erre szükség nem volt. Mert, aminthogy igaz, hogy én az egy megállóhelyet keveselni nem akartam s nem akarom, — épp úgy holt bizonyos, hogy a másik újszülött pár duplázás nélkül is serit az opportunitásból. December 30-án megmondtam Szabó Károlynál?, hogy eljárásáért megénekelem. Hogy Ígéretemet beváltottam, kihumorizáltam, — Szekszárdiból a nyilvánosság előtt a vicc nevében és leple alatt, durva förmedvényt kaptam. — Választ, majd a bíróság ad. — írója magát előkelő bennszülöttnek tarthatja, mert tőlem, aki nem e vármegyében láttam meg először a napvilágot, — azt kérdi, hogy ki szült ? ? — Rendesi Bárány Boldizsár, volt somogymegyei földbirtokos lánya, ' Bárány Ágost, volt/prs,zágos.Ji^yiselő, később Somogymegye tiszti főügyészének testvére. Vajai István hibáztat, hogy Apponyi Géza. gróf főispáni magatartásához pár sor széljegyzetet írtam. — Kötelességem volt. — Tizenhárom éve a tapolcai kerületben elnöke voltam annak a pártnak, amely Kossuth Ferencet hazajövetele után először képviselővé megválasztotta. — Vörös László államtitkárral, a megyei és minden hivatalos hatalommal, az összes dzsentrivel és — hatvanezer repülő bankóval szemben. Módját ejtem még, hogy a 67-es. orthodoxia e szégyenteljes kudarcát elbeszéljem.. — Kossuth Ferencet három héten át tisztelhettem vendégemül; az érintkezés tehát gyakori és közeli volt. Bizalmára és barátságára méltatott és bucsuzásakor a vele volt képviselők s a jelenvolt nagyközönség előtt ennek meleg kifejezést adott. — «Hűséges pártelnököd voltam, hűséges közkatonád leszek» — ezt válaszoltam, fogadtam. — Megtartom. Akié a politikai hatalom, azé a közigazgatás, — ezt a merev párturalmi elvet valósította meg Tisza Kálmán. A mellőzéssel s ahol másként nem ment, hatalmi nyomással elidegenített független polgárság az öreg generális hosszú ideje alatt hozzá szokott, hogy a bizottsági választások a hivatalosak játékszerei legyenek. Még nem értem olyan falusi, kisvárosi megyebizottsági választást, amelybe a jegyző, a biró, a kisbiró, a bakter, az utkaparó bele ne avatkozott volna. — A fő- és alispánoknak ínyükre volt, hogy nem a nem-kezelhető független elem, hanem a nem független hivatalosak lettek bizottsági tagok. «Ezek nem teketóriázhatnak^ — szokta mondani Véghelyi Dezső, az egykori veszprémi alispán. Tis_zapárti volt. — Ez a megyei politika helyénvaló a nemzetiségi vármegyékben, ámde Tolnában is például,. ahol a független középosztály nem haza- és nemzet- ellenes, — jó magyarán mondva: a kölcsönös érdekbiztositásnál nem egyéb. Kossuth Ferenc ismeretes körlevelével, bizonyára a túlnyomóan az ő táborában leuő-
