Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-21 / 21. szám
1908 május 21 hogy még nem fáradtak el. Az iparosegylet termei mint máskor is, úgy most is szükeknek bizonyultak, a melyen pedig okvetlenül.változtattok kell, ha e két egylet kölcsönös'támogatása valóban közérdeket képez. A hallgatóság nagy része kint marad, nem lát semmit, pedig fizet és felülfizet, a jegyek annyira keresettek, hogy a jövőben az esti. pénztár majdnem feleslegessé válik. Egy kis átalakítás nem fogja az iparegylet alapját megrenditeni, de hogy igy nem maradhat az bizonyos. A szereplőkről csak jót és dicséreteset mondhatunk, bár mindnyájuk játékát egy nem várt eset nagyon megnehezítette. Ugyanis a hallgatóságnak egy 50 krajcáros tagja három órán át tartó közbeszólásaival és valóságos peleskei-nótáriuskodásával mindenáron gáncsot akart vetni a nagy faradsággal betanult darab előadása elé és hogy mégse sikerült neki az a. szereplők és a súgó ügyességének köszönhető. A hallgatóság példás türelemmel viselkedett e zajongással szemben, bár magatartása semmivel sem indokolható. Úgy hallatszott, hogy az illető ur korcsmából jött volna ide. Az előadásért az elismerés koszorúját Schellenberger Pepusnak (Vereshaju) nyújtsuk'át, mert ő volt a darab középpontja és legjobb előadója. A koszorúból azonbán egy-egy levél méltán megilleti Kutnyánszky Veronka, Schellenbergej Böske, Stirszki Teréz és Gyeney Bözsike sze- replőnő <et, kiknek játéka és színpadi megjelenése a darab sikerét nagyban előmozdította. A többi női szereplők mint Belásics Annus, Piánk Terez, Lencz Adél és Szabó Annus igen ügyesen fogták fel szerepüket és szépen beilleszkedtek abba a keretbe, melyet a szerző a darab megírásakor maga elé rajzolt. Külön dicséretet érdemel még Burkovics Mariska, kinek nyelve ugyancsak pergett a Vereshaju elleni gyűlölettől, pedig a próbákon kevesen voltunk akik clhittük volna neki, hogy ebből a szende kis leányzóból olyan élesnyelvű vénasszony váljék az előadáson, mint a hogyan ott bemutatta magát. Kiváncsiak vagyunk, ki mutatta meg neki, hogy milyen legyen az igazi fúria. A férfiszereplők közül a darab főbb alakításait Petries Ferenc, Csontos György, Petries Kálmán és Gyeney Sándor töltötték be különös dicséretet érdemlő módon, de mellettük nagyon jól játszottak még Szerafin Simon, Belásics János, Kappeter Alajos, Jaksics Mihály és Schmekáí Béla. Az előadás általán véve kitünően sikerült ami Hetényi Alajos egyleti alelnök buzgalmának, mint a darab rendezőjének tudható be. A bruttó bevétel 250 korona volt. Felülfizettek a következő urak: Fekete Ágoston prépost-plébános, N. N. 2 kor., Virányi Károly 1 50 kor., Veszprémi Győző NO kor., Kliegl Béla, Kosztolányi Józef 1 kor., Tenclingen Gyula, Szászy Lajos, Kaizer János, Bücher István, Preller József, Hága Mihály,. Manoács József, N N. őrmester 50 f. Csontos György, Schne- ringer József, Hideg János 30 fill., N. N., Fleisch- hakker Dezső, Isgum Ferenc, Kovács József, Marsai Pál 20 f„ és Gyeney Sándor 10 fillért. 1 Az itt felsoroltak az összes megjelentekkel együtt fogadják az egyleti elnökség hálás köszönetét. A darabot reggelig tartó tánc követte, melyből — sziinóra nem lévén — mindenkinek bőségesen kijutott. TANÜGY. Mennyi igaz belőle? Tréfaként mondják, hogy Dánia hatalmát a tanítóság tartja kezében, az ő akarata érvényesül minden téren. Nem nevetni való tréfa, komoly valóság ! Nem is oly régen ők buktattak egy kormányt s az ő választottjai ragadták meg a kormány rudját. S ez úgy volt lehetséges, hogy a nép megértette és átérezte, hogy műveltségét, jólétet a tanitdságnak köszönheti, hogy a tanítóság lelkiismeretes munkája képes csak a hazát, a nemzetet megerősíteni; hogy csak : a falusi iskolamesterek nyerhetik meg a csatát! Milyen mesebeli ország! Nem az érdekpártok pénze, hanem az érdem jut diadalhoz ! Tanulhatunk kedves kartársaim a dánoktól, tanulhatsz te is magyar társadalom ! Nem mondom, hogy politizáljunk, hogy erőlködjünk politikai poziciot elnyerni; veszélyes is volna, hisz szabadabb gondolkodású tanítóra mindjárt kisütik : szocialista. Mégis szükséges, hogy némelykor a mi gyenge hangunkat is vegyék észre az intéző körök. Ilyen pillanat érkezett most el, midőn hazánkban a választói jog kiterjesztésére folynak az előkészületek. Tán nem is igen érdekel bennünket a dolog, mert hisz választók vagyunk már most is és távol áll tőlünk a népet, ki között működűnk,. alkotmányos jogának gyakorlásától bármikép is elvonni! Bennünket csak a napilapokTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ból kiszivárgott választói joggal bírók kaszt szerinti felosztása érdekel, mel, lyel a tanügyi lapok is foglalkoznak mostanában. Milyen ellentét: általános választói jog és kaszt szerinti felosztás és jogi De menjünk még tovább: művelt, félművelt és műveltség elemeivel bírók kasztja ! Vájjon melyikbe tartozik a tanítóság ? Hát Uram Istenem a másodikba, a félműveltek csoportjába, oda, hová négy polgárit vagy reált végzett ifjú ur is tartozik és nem ám a nyolc osztályt végzettek kasztjába — az elsőbe! Hát annyira jutottunk napjainkban, midőn azt kürtöljük : uj korszak vette kezdetét hazánkban, szebb jövőre virradt a tanítóság 1 Ez a felelet a tanítóság azon kérésére, hogy a tanítóképzőket akadémiai rangra emeljék? Ez egyike azon lépéseknek, melylyel a nemzeti kormány a tanügyet a.kor színvonalára akarja emelni ? Ez a megszégyenítés a tanügy harcosainak jutalma ? Igyekeztek ugyan a kormánypárti lapok e hirt megcáfolni és légből kapottnak minősíteni, de ott van egy miniszteri rendelet, mely pl. a hétosztályu kereskedelmit a tanítóképző fölé helyezi és csak a polgári tanítóképzőt ismeri el vele egyenrangúnak. Mennyire maradtunk el a külföldtől, mely a tanítóképzőt mint szakiskolát már régen magasabb rangúnak tekint! Hát mégis kell, hogy minden le és agyon- cáfolás dacára kissé érdeklődjünk az uj választói jog iránt; ki tudja, mily meglepetést hoz majd számunkra! Kell, hogy ilyen megalázas lehetőségét is már a legerélyesebben visszautasítsuk. Vagy tán nem teszik meg ezt a csúfságot ? És ha mégis ? Dán kartársaink példája legyen előttünk; 30,000 tanító szava nem lesz majd pusztába kiáltott! Nem veszik tán rossz néven megyénk képviselői, ha kérem őket, szenteljenek nekünk, tanítóknak, néhány percet és adjak nyilvánosságra véleményüket: mennyi igaz ez ügyből! Knábel Vilmos. ev. tanitó. IX— — ül I — ' I " I * Közönség kóréból. Főtisztelendő Vajay István plébános urnák Bölcskén. A «Tolnamegyei Közlöny» folyó hó 14-iki számában Ön által Dr. Stern Adolf bölcskei körorvosnak adott válasz azon engem is sértő kitételét : «Ha Dr. Drágíts Imre igazságos ember, szóról szóra megerősítheti állításomat, dacára annak, hogy még ő is örökölni akar, ha elfogult és félénk — gyenge lélek — hallgatni fog» határozottan visszautasítom és kijelentem, hogy igazságos érzésű embernek tartom magam és sem elfogult és félénk gyenge lélek nem vagyok és jogcímem nem lévén, örökölni sem akarok. Ezen provokációjára pedig, habár f. hó 11-én kelt becses levelére válaszolva kijelentettem, hogy az Ön által megkezdett hírlapi polémiát folytatni nem fogom, mégis kénytelen vagyok az igazságnak megfelelő következő nyilatkozatot tenni: Boldogult Nagy István és László rokonaim az 1903. évben súlyos betegek voltak ; előbbi többszörös operáció dacára, betegsége következtében azon évi junius 15-én meg is halt. — Öcscsének, Lászlónak köztudomású elmebajából kifolyólag üldözteiési téveszméi voltak, minek következtében mindenkit azzal gyanúsított, hogy őket gyámság alá akarják vétetni és vagyonukat tőlük elvenni. Ugyanezzel gyanúsította a főtisztelendő urat és Stern Adolf körorvos urat is, hogy Önök a barátság, illetve az orvosi kezelés leple alatt kijárnak hozzájuk őket megfigyelni, hogy azután a gondnokság alá helyezéshez szükséges adatokat beszerezve, arra közreműködjenek. László ezen téveszméit Istvánnak annyira sug- gerálta, hogy utóbb ő is ezen téveszmék uralma alatt állott, illetve azokat magáévá tette. Ezek következméhye volt a dr. Sternnel és később 1903 február 16-án a főtisztelendő úrral való szakítás’ is, mely után 1908 március 26-án keit becses levele szerint Önnek Nagyéknál időnkénti megjelenései physikai és erkölcsi lehetet- ffenség volt. Ezen incidens ugyan nem előttem folyt le, csak a megboldogultak előttem tett nyilatkozatából tudom, de dr. Stern ezt tőlem nem hallotta. Kijelentem továbbá, hogy ezen eljárásra egyikük sem szolgált rá és hogy ez mint két betegkedélyü egyén ténykedése, szerény nézetem szerint, dehonestáló morális jelentőséggel nem bir. Szekszárd, 1908 május 19-én. Dr. Drágíts Imre. * E rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felelősséf azonban a beküldőt terheli A zzerk 5 Nyilt-tér.* Válasz Vajay látván plébános nrnak. Nem akarva Vajay István ur burkolt gyanúsításainak és üres fenyegetődzéseinek ügyét a hírlapi polémiák árjába fullasztani, utolsó «Válasz»-ára csupán röviden s ez alka lommal utólszor csak azért reflektálunk, nehogy a Vajay ur által aposztrofált elmeorvos a nagy közönség előtt tévés világításban tüntettessék fel. Előrebocsáfva, hogy a társaskör ügye minket nem érint, — és hogy Vajay urnák ne- taláni újabb replikájára válaszolni nem fogunk, — megjegyezzük, hogy az általa a megvásárol- hatóként feltüntetett előkelő elmeorvos a Nagyféle hagyatéki ügyekbe soha semmiféle tekintetben be nem folyt, ezen ügyben és a perekben egyáltalán soha nem szerepelt. De tény az, hogy egy ellenérdekű peres fél egy egész más ügyben egy harmadik egyénnek az elmeállapotáról az illető elmeorvosnak téves információt adott, minek következtében az illető elmeorvos a vele közölt valótlan bemondások alapján helytelen dyagnosist állapított meg, amennyiben az illető elmebeteget csupán gyenge elméjűnek jelentette ki. Amidőn azonban felvilágosittatott arról, hogy ő megtévesztetek, akkor alapos és beható vizsgálat után előbbi véleményeitől némileg eltérően újabb megindokolt véleményében az illető egyént elmebetegnek mondta ki és amint ezt Vajay ur is nagyon jól tudja, mivel Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen, — nagyon természetes, hogy úgy az első, mint a második vélemény adásáért az illető hozzáfordult felek által saját felszámítása szerint honoráltatok. Ez ügyről tudomásunk lévén, a netalán érdeklődőknek ezen körülmények igazolására a szükséges adatokat készséggel rendelkezésükre bocsájtjuk. Az egyes szereplőket csupán azért nem óhajtjuk megnevezni, mert ezen dolog főszereplője időközben elhalt és de mortuis nil- nisi bene, a másik pedig a kérdéses elmeorvos, a megtévesztésnek csupán áldozata volt és elvégre tévedni emberi dolog. Végül pedig a megvizsgált egyénről végső fórumként az igazságügyi orvosi tanács is megállapította az elme- betegséget. Tehát V. J. ur célozgatásai ezen felhozott példája tekintetében sem fedik a valóságot. Dr. Szakácb Ernő Dr. Szakách Iván Vasúti menetrend Életbe lépett 1908 május hó 1-én Sárbogárd—Szekszárd—Bátaszék 1 ind. érk. 1 ÍÖÉ g20 4.10,11 Ú BUDAPEST 4 l50 812 61° ‘ íj 1 érkezik indul Ilii 1210 H 3 SÁRBOGÁRD H°6 4.U H indul érkezik fH 031 12í8 6121 Céce 1Q33 ggjj |p J07 §pjj Vajta H 317 fű ü 145 .1 738: Nagydorogh 947 048 p 736 J58 72 Kajdacs 92s 228 821 752 217 H Kölesd-Tengelic 914 213 8 tí 812 240 . 1 82» Hidja-Pta-Apáthi If 148 8Ü 841 3U 8-J Tolna-Mözs g32 131 ppfj 859 333 013: érkezik indul 80S 1250 Éíl 914 425 92S| I SZEKSZÁRD indul érkezik 751 1220 707I 925 437 9*0| Őcsény ] 741 1143 lg Q36 4.50 B Decs 730 U31 É& 10°3 520 Qfl ©» 1 O Bá taszék í? yOŐ HOC ii érk. ind. Dó mbóvár — Bátaszék 3 50 I 2 301 indul érkezik Dombóvár 1 37 1 54 3 58 2 39 Csikóstöttös 56. sz. ő. j 1 27 1 441 417 303 Mágocs 107 1 241 4 42 3 29 Szalatnak 12 45 1 02 4 59 3 47 Szászvár megállóhely 1224 1242 511 Tl2 Szászvár-Máza 12 11 12 30 5 23 423 Nagymányok 11 53 12 17 5 46 4 52 Hidas-Bonyhád jll 36 12 01 5 56 5 05 Czikó 79. sz. őrház ill 17 11 41 6 30 5 40 Mórágy 10 42 111 08 6+9 6 00 Bátaszék 1018 10 45 érkezik indul I I I Ezen rovat alatt köröttekért felelősséget nem vállal a szerkesztő.
