Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-21 / 21. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY lSC8irájus 21 érdemeseket. Meg volt a harmónia tanár és ta­nítvány között; a fiú szívesen járt iskolába és tanult, játszva tanult és többet, mint most. A gyermeki lélek ösztönszerüen csak a szeretetnek tárul fel. És ezelőtt a tanuló szerette tanítóját, benne második atyát látott, bizalommal fordult hozzá és ebből kifolyólag gyakran olyan dolgokat tudott meg a tanító, amelyből következtetni tu­dott a gyermek egész gondolkodására, vele szemben ennek megfelelő eljárást követett és minden különösebb eszközök alkalmazása nél­kül megtalálta a nevelés kellő formáját. A legnagyobb sülyt azonban mégis arra fektették, hogy a tanító ismerje minden egyes tanítványának felfogási képességet és ennek megfelően többet, vagy kevesebbet követeljen tőlük és miután a gyermek a tanítóban igazi jóakarót látott, kedvvel tanult és — tudott is. És csodák csodája, hogy ilyen tanítási módszer mellett a hazának és | társadalomnak oly sok lángeszű, nagy tudóst tudtak nevelni. ... , Most azonban mindez máskép van. Szere­tettől nagyon ritkán van szó. A tananyagot miniszteri rendelet határozza meg, paragrafusok szerint követelik a tanulóktól, minden irgalom nélkül, úgy a gyengébb felfogásútól, mint a jobb fejűtől egyformán, hogy azt gyakran a dol­gok megértése nélkül, szóról szóra bemagolja. Kérlelhetetlen szigorral, sokszor brutális bánásmóddal kiölik belőlük a tanulás iránti vá­gyat ; a tanítvány tanítójában csak a paragra­fusok szigorú végrehajtóját, gyenge gyermek­leikének megkinzóját látja és akarva sem tud tanulni, mert idegen neki még a pad is, amely­ben egész éven át ül. Nem mondom, hogy mindenütt, vagy ép* | pen Szekszárdon van ez igy, — mert sokszor nem a tanár jóakaratán múlik minden, — hanem ! azért úgy általánosságban sajnos el lehet eze- j két mondani. Az ifjúság nevelői, azok, akik hivatásukat a szó nemes, igazi értelmében fogják fel — ! tiszteletet és becsülést érdemelnek. Hogy azonban nálunk is történnek néha cif,a dolgok, azt az alábbi két eset bizonyítja: Egyik helyi felekezeti iskolában, az izraelita- j ban, egy nebuló elcsente a pódiumról a tanító toll- ! szárat.Tahin pajkosságból. Nosza összeült a vész'-B bíróság és a szegény gyereket kicsapták az iskolából lopás miatt, ahelyett, 'hogy a tanító felvilágosította volna az enyém-tied fogalmáról, megmagyarázta volna neki, hogy mily nagy 'bűn a' lopás és esetleg szigorú büntetést szabott volna reá, amely a többinek is példa gyanánt szolgált volna. Persze arra nem gondoltak, hogy az ilyen megszégyenítés .az illető egész életére is kihat­hat, nem gondoltak arra, hogy jöhet idő, midőn . a gyermek önérzetes férfiúvá fejlődve, ki lehet téve annak, hogy szemébe vághatják majd: «hiszen téged már az iskolából is kicsaptak — lopás miatt»!. .. Egy sárbogárdi urinő e napokban fel­kereste fiának osztályfőnökét, hogy kérdezős­ködjék fia felől, aki intőt kapott. A fiú eszes, de pajkos gyermek. Az osztály­főnök azzal vigasztalta az anyát, hogy fiával úgy kellene bánni, mint egy kutyával, rossz gyerek; tavaly még átengedte, de az idén min­dent el fog követni, hogy a fiú elhasaljon. Szép, nagy jó dolog a kellő helyen és módon.alkalmazott szigorúság, — de ez eset­ben mégis célszerűbb lett volna, ha a- tanár ur azt mond, a az anyának, hogy a fiú rossz, ta­nulni nem akar és felkéri, hogy anyai hatalmá­val hasson oda, hogy a fiú megváltozzék, mert különben meg fog bukni. Bizony nagyon fájt szegény anyának, hogy a tan^r ur szavaiból csak a fiú iránti rossz akaratot érezhette és nem a jóindulatú gyermek­nevelő tanácsadó hangját. Most a vizsgák közeledtével, azt hiszem, figyelmükre méltatják soraimat azok, — a kiket illet. Spórol a közalapítványi uradalom. Dunáföldvár nagyközség belterületén, leg­szebb helyen : az Erzsébet-téren vart a közalapít­ványi uradalomnak egy igen nagy jövedelmű, óriási bérháza. Eltekintve magától a közalapít­ványi uradalomtól, a bérház jövedelme' oly nagy, hogy abból ez a legszebb módon tataroz­ható, javítható. S csodák csodája! Mig künn a község határában a semmi jövedelmet nem hozó szegé­nyes polgárházak cseréppel, fazsindellyel, bádog­gal vagy más alkalmas tetőzettel láttatnak el, addig az óriás jövedelmet hajtó s a közalapít­ványi uradalom tulajdonát képező s a község kel'ő közepén levő bérház hátrányos papir tető­zetet nyer. Nem tudjuk, ki adta a közalapítványi uradalomnak ezt a jó és szép tanácspt de hogy elfogta s teljesíti, az már kritikára sem érdemes. Magában véve nem lenne közünk hozzá, hogy egy privát tulajdon milyen tetőzettel lesz befödve, csak az építkezési szabályrendeletnek feleljen meg. S az építkezési szabályrendelet erre még gondolni sem mert hogy valaki, — pláne a közalap;:ványi uradalom — házát kát­rányos papírral vonja be s ez ellen tiltó rendel­kezett s.e n v-.t. I-o..ivaron legalább; ehe/, példa tetőzet sem érdemelne mást! S talán a köz­alapítványi uradalom jobban kibírná, mint olyan szegény ember, ki bejelentés nélkül csupán azért épített nádtetőzetre, mert arról, hogy az tiltva van, tudomása nem volt! Crassus. Egy álom. Egy álmom volt az éjjel, Nem felejtem el soha. Virágos réten jártam, Tündér csalt engem oda. Álmomban gyermek valék Körüfem virág, patak, Délibábos rónaság S kergettem lepkehadat. De ahogy fölébredék, Csak fájó emlék maradt, S könnyűimnek Özöne Öntözé bus arcomat. Szirmai Gyula­KÜLÖNFÉLÉK A vármegyék államosítása. Már ismét kisért a vármegyék államosításá­nak réme, melyről azt hittük, hogy végleg el­temettük a darabont idők szomorú emlékeivel. Es csodálatos, éppen egy vármegye tisztviselőt kara keltette életre a holtra vált tervet. Sopron • vánnegye tisztikaráé a gyászos érdem, hogy feltörte annak a törekvésnek a koporsóját, mely­nél hazafiatlanabb, elítélésre méltóbb, hitványabb terv még nem született fossz hazafi és rossz politikus agyában. Mikor pár évvel ezelőtt fölmerült a-megvék mi ... - é. ■ ~ .'' . ahamositasanák terve, áz,ossz és varmegyék tiszti­kara egyhangúlag tiítak'ozoxt a terv megvalósí­tása ellen s kereken visszautasította az alkot­mányos életünk ellen intézett ezen gyáva merény­letet. S ha visszatek intűn'k ,a dáfabont időkre, [ a legnagyobb csodálattal és elismeréssel kell megemlékeznünk arról a há'zafias felbuzdulás szülte küzdelemről, melyet a vármegyék, foly­tattak a hatalom bitorlói ellen s el ke-.l ismer­nünk, hogy egyedül a vármegyék kitartó ellent- állásának köszönhetjük azt, hogy alkotmányunk ma is sértetlenül, épségben fennáll. Ha akkor gyöngék a vármegyék vezetői, ha egyéni érdekeiket a haza érdekei elé tolják, ha gyáva megnunyászkodással tűrik a hatalom bitorlóinak merényletét, ma már alkotmányunk csak történeti emlék, egy ezredéves oltár, melyet saját gyávaságunk -döntött romba, saját hazafia' lanságunk szaplősitett meg. Ne feledjük el, hogy a király esküjén parlament törvénytiszteletén kívül egyetlen tositeká alkotmányunknak az, hogy a várme nek' önálló jog- es hatásköre épségben tartar. sók. ismét a darabont idők emlékét kell jelivé-» nünk, hogy állításunk sága.. ■ké»-—-'” “ ki |É| nem akarjuk hinni, nem sza­ba.i hinnünk, hogy hazafiatlanság sugalta a Vármegyei Tisztviselők Otfsz. Egyesületéhez be­nyújtott feliratukat. S ha más az ok, úgy az csak egyetlen egy lehet: még mindig nincs sza­0 bályozva és elfogadh-atólag, egyöntetűen ren­dezve a vármegyei tisztviselők fizetési és nyug- dij-szabályrendeleteinek összehasonlítása kiin­dulási pontul szolgálhat s ennek alapján meg­alkotható az uj fizetési és nyugdij-szabáiyren­I hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsaras ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden küflöldit fö ülmul hazánk természetes szénsavas vizek királya a mohai ■HBi .fni-rás n I uí I do. ÉU s gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és basználata valódi áldás gyomorbajosoknak Mindenütt kapható! ÉR Főraktár: SALiAMOiX TESTVÉREK cégaél, SZEKSZÁBDON.

Next

/
Thumbnails
Contents