Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-14 / 20. szám
XXXVI. évfolyam _______,______20. szám___________________ Szekszárd, 1908 május 14 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség Bezeredj Istvan-utcza 6. sz., hova a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldeménvek intézendők Glosszák. Egy küldöttség járt a múlt hetekben Gyönkről az alispánnál. Kinek a megbízásából — nem tudom. Azért járt pedig, hogy, mert a főszolgabírónak lakása nincs, — helyesebben : nem volt, mert már nagykeservesen van,, — a vármegye építtessen Gyönkre fiókmegyeházat A vármegye alispánja azt válaszolta, hogy Gyönk építsen maga. Lehetetlen, hogy a vármegye alispánjának -ez a nézete fedje a vármegye irányadó köreinek felfogását. Dombóvárott is, Pakson is, Bonyhádon is, Tamásiban is a vármegye épített szolgabirósági hivatalt és lakást. Nem Dombóvár, nem Paks, nem Konyhád, nem Tamási, hanem Tolnavármegye. Ezek a községek pedig népesség és vagyonosság tekintetében messze fölötte állanak Gyünknek. Sem az igazsággal, sem a méltányossággal, sem azzal a szóval és tollal hirdetett hagyományos szellemmel nem férhet össze, hogyha máshol a megye 245 ezer lakosságának hozzájárulásával épültek járási megyeházak, Györ.kön ennek a terhét ne a vármegye, ne is a járás, hanem Gyönk három ezer cs néhány száz lakősa viselje. Az a küldöttség is rossz malomban őrölt, meg az alispán is. Nyolc helyisége van Gyönkön a szolgabiiói hivatalnak, évi 250, mond kétszázötven forintokért. S hozzá a legforgalmasabb helyen, a község központján, három ut keresztezésénél, egy házban, egy emeleten, tőszomszédságban az adóhivatallal. Hivatalhelyiséghiányról vagy meg nem felelő hivatalhelyiségről beszélni az tehát, aminek a régi világban a debreceni konviktusbeli diákok a töltött káposztát nevezték:'— abszurdum. Nem is azt kellett volna válaszolnia az alispánnak, hogy építsetek, hogy verjetek 50 — 60 ezer korona költségbe a községet és annak közönségét, hanem azt, hogy «ne mesterkedjetek urak, ne akarjátok a vármegyével megoldatni a gyonki lakásmizéiiát, miként akartátok a múlt esztendőben meg az állammal.» Igen, az állammal is! Mert a múlt esztendőben meg, az történt, hogy egy kéttagú küldöttség, amely hogy s hogy nem kiegészítette magát az egyik küldött más járásban lakó sógorával három tagúvá, — Gyönk község nevében az igazságügyi miniszterhez ment azzal az instanciával, hogy építtessen a miniszter Gyönkre törvényházat. Bizonyára azzal az indokolással, mert a járásbíróság mostani hivatalhelyisége nem alkalmas. Tizenegy férőhelye van pedig a gyönki járás- bíróságnak, bírja annak a kastélynak, az egész földszintjét, amelynek egykor nem kisebb nagyurnak iá megfért 16 ezer holdat elnyelő népes udvara — mint Magyari Kossá Sámuel. Magyarország igazságügyminisztere nagyon természetesen nem hirtelenkedte el a dolgot. Úgy gondolkodhatott, hogy «szükségtelen építésekkel nem akarom terhelni az államot, de nem1 akarom Hőgyész agyon- terhelését sem.» Mert Gyönknek e szemes és élelmes riválisa Gyönkre ráduplázott, nemcsak ingyen telket, hanem ingyen épületet is ajánlt. Ne az állam építsen neki, ő fog építeni az államnak. — Az igazságügyFelelős szerkesztő' Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön I Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1U évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 1 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond so;onkint 30 fiilé miniszter a legilletékesebb tényezőkhöz fordult fölvilágositásért. Meg is kapta. A hivatalos helyiség tágas, alkalmas, jó; építkezni szükségtelen, hanem a lakásviszonyok, azok botrányosak. így szól a napokban fölterjesztett hivatalos jelentés. Megtörtént tehát az az operette-be illő dolog, hogy egyes gyönki uraknak a járásbíróság hivatalhelyisége nem jó, hanem masának a járásbíróságnak, maguknak a járásbíróság tagjainak, — azoknak igen. Az alispáni küldöttség a vármegye .székházából úgy tért vissza, mintha minden mosolyukat, minden kedvüket a szekszárdi szép asszonyoknál, szép lányoknál felejtették volna. Honni sóit qui mai y pense. Másnap értekezlet volt a községházán avégből, hogy Gyönk és közönsége építsen a vármegye részére egy szolgabirósági hivatalt, főbírói > lakással. 50—60 ezer koronába kerül csak, felét fizesse a község, felét #adakozza össze a közönség. A vármegye 10 évig fizet éven- kint ezer koronát, azután többé egy fabatkát sem. Szóval 40—50 ezer koronát ajándékozzon Gyönk a < vármegyének, különben Hogy észre viszik át a járási hivatalokat. Furcsának mindet esetre nagyon furcsa. Hivatal helyiség van, főbírói rakás is van és mégis építsen Gyönk a vármegyének, a vármegye helyett. Privát lakás az nincs, erről azonban gondoskodni maradjon továbbra is a jövő bizonytalan muzsikája. A hivatalnokok kilenctizedrésze maradjon ezentúl is félreeső parasztházakban a szó szoros ’értek mében zsellérségin. És minő árakon ! . . . Egy járásbirósági irodakezelő Szolnokról jött Gyönkre. Lakbére 300 kor. Szolnokon fizetett 240 korona lakbért, itt pedig kérnek tőle 500 kor.-t. Éppen annyit, amennyi lakpénzt ad a vármegye a főszolgabírónak, meg a mennyit fizet a szolgabiróság az összes hivatalhelyiségeért. — Mit gondolnak a gyönki intéző urak, ha ilyen dolgok szanálás nélkül maradnak, ha a megye s a szolgabiróság iránt ilyen servilismus dühöng — az igazságügyminiszter nem teszi megfontolás tárgyává Hőgyész ajánlkozását ? Hogy a gyönki értelmiség túlnyomó része elégedetlen, — érthető tehát. Érzik, tudják, hogy a közigazgatási járási székhely- változás — falra föstött, erőltetett dolog. Hogy ameddig Gyönk járásbirósági székhely marad, mindaddig közigazgatási járási központ is lesz. Hogy Hőgyész éppen gróf Apponyi Géza főispánsága alatt nem fog lenni adminisztracionális székhely. Tolnavármegye főispánja nem engedi meg, hogy ez a Jáápdés kapcsolatba hozathassák az ö fő- iSpánsá^ával. Aminthogy gróf Széchenyi Sándor sem engedte meg még azt sem, hogy az ő főispánsága1' alatt a dorogi vasútra vezető ut a vármegye által kiköveztessék. — Föltehető hát af kérdés, hogy mire való egyesqk irészérőA S buzgálom Gyönk ezen nagyméretű inljjfterhelése. iránt | Amikor arra szükség nincsen. Amikor maga a legközvetlenebbül érdekelt főszolgabíró sem kívánta fölterjesztésében az építkezést és még álmában sem Gyönk eladósitását. Nem hivatalhelyiségekre van szükség Gyönkön, hanem bérházakra. Itt van a Vizsolyi -Szilassy-féle kert. Legelő most, jó akarattal virágzó tisztviselői telep lehetne. Igenis tisztviselői bérházakra van szükség. Es mig ez a kérdés megoldva nem lesz, a székhely kérdése is mindaddig felszínen marad. A megoldás pedig legelső sorban azok kötelessége, akik a bíróságok átvitelével anyagilag károsodnának. Ne azt tekintsék azok, akik bizonyos arrogánciával azt vélik, hogy tisztességes lakás csak háztulajdonosoknak dukál, hogy egy házépítő szövetkezet tőkebefektetése behozza-e az ötszázalék kamatnyereséget ? — hanem tekintsenek arra a 40—45 százalék tőkeveszteségre, amely sújtaná Gyönk nagyobb háztulajdonosait és kereskedőit, ha megszűnne az járási székhely lenn‘* Mányoky Gyula dr. Rovás. Jánosháza, községháza; épült helyben, nem Kiscellbem Állítják, hogy*e, a jánosházai községháza hol létezése tekintetében minden kétséget kizáró rigmus ékeskedett a jánosházai községházán. Létrehozta pedig amaz elkeseredett harc, mely Jánosháza és Kiscell között az elsőbbségért folyt.- Hasonló "küzdelem folyük jj évtizedek óta Gyönk s Hőgyész között, amelybe azonban, mirabile dictu: ma komoly, hivatalos urak is belemártották magukat. Szó van pedig arrói, hogy Hőgyész tétessék a simontornyai járás székhelyévé s Gyönk évtizedeken át szerzett jogaitól megfosztassék. Oka pedig ennek talán a közérdek ? Dehogy 1 Apponyi ur Öméltósága, Tolnavármegye — mondják — igazságszerető főispánja. Ukáz érkezett ugyanis, tétessék jelentés, megfelel-e Gyönk járási székhelynek. S ment a posta: nem, nem és ismét nem, mert egézségtelen az éghajlat, nyomorult a nép, maláriás Fertő, egérlyuk az |! néhány lakás, melyre a hivatalnok kényszerül. Hogy az ukázt ki provokálta, nem tudóin, de figyelembe véve, hogy az évtizedeken át tartó küzdelemben ez csak most pattant ki, midőn Hőgyész patrónusa, Apponyi gróf tölti be Tolnavármegye főispáni székét, állíthatni vélem azt, hegy ő. Ha pedig ez igy van, úgy kormányunk korruptsága megdöbbentő; ha való az — amit pedig a logika törvényeit követve mindaddig, mig az ellenkezőjéről meg nem győznek, hinni kénytelen vagyok — hogy egy ember, ha mindjárt főispán is, képes a megyét és illetve a kormányt annyira befolyásolni, hogy a szerzett jogok s a közérdek lábbal tiportassanak, akkor ne csodáljuk, hogy a Kossuth név aegise alatt folytatott kormányzati rendszer inog, akkor érthető, ha népünk bizalma a mai kormányban levő nagy nevek viselőiben megrendül. Azt, hogy, a Kossuth-párt többségre jutva, kénytelen elveit részben felfüggeszteni s mint vezető párt, megalkudni, értem; azt azonban, hogy a részben belőle kikerült minisztérium ugyanarra az erkölcsi nívóra sülyedjen* melyen az általa kárhoztatott, tisztán 67-es alapú kormány állott, sohasem hittem s hinni ma sem merem. Hogy mennyire nem a közérdek szem előtt tartása volna az, ha a minisztertanács az 1890.
