Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-26 / 13. szám

annak legyen jó a szavazata is. Azért szolgál* tak az eddigi parlamentek egyoldalúan a kapitalizmus, a nagybirtok, a nagyipar, a mozgó tőke érdekeit, mert a képviselők nem állottak az egész nép ellenőrzése alatt.

Még azt a kevés szavazót is, akik eddig szavazati joggal bírtak, azokat sem engedték lelkiismeretük szerint szavazni.

A kisiparosoknak csak egyharmad része volt szavazó. A kisbirtokosok, a földmivelő gazdák közül még 45 százalék sem volt szavazó. A munkásosztálynak csak 5 százaléka birt szavazati joggal, mig a grófok, úri osztályok, gyárosok, kereskedők, pénzemberek mind beleszóltak a választásokba, addig a dolgozó néposztályoknak bekötötték a száját és porral hintették tele a szemét. A kisiparosok, kisgazdák és a munkások milliónyi népe nem számított annyit a választásoknál, mint egy bőrkabátos bérlő vagy egy cilinderes ficsur.

Adócenzushoz kötötték a szavazati jogot s ennek gyakorlását, de ez a cenzus is nagyon igazságtalan volt, mert például Biharban 94 fillér és 34 korona 52 fillér, Aradon 1 kor 42 fillér és 55 korona 30 fillér, Bácsbodrogban 12 korona 46 fillér és 76 korona 06 fillér között váltakozott. Például a zsámbokréti kerületben az egyik községben szavazott mindenki, aki 2 kor. 94 fillér adót fizetett, a .másik községben csak azoknak van szavazati joguk, akik 45 korona 40 fillérnél nagyobb adót fizetnek. Ilyen aránytalanságok és igazságtalanságok okozták azután, hogy a nép teljesen elvesztette a törvényhozásba vetett bizalmát és ezzel egy időben szállott alá magának a törvénynek a tekintélye is.

A választók száma is önkényesen és a nép igaz érdekéivel ellentétben volt beosztva. A mameluk kerületben 130—200 szavazó választott egy képviselőt, viszont más kerületekben csak 10—12 ezer embernek volt ugyanez a joga. A szabadelvű párt taktikája volt ez, hogy ez által állandósítsa a Tisza-rendszer hatalmát. A változott viszonyok és a haladó idő ezen is keresztül kell, hogy gázoljanak. Mi kisgazdák, iparosok, gyári és mezőgazdasági munkások azt akarjuk, hogy a parlament az egész nép képviselete legyen s ne csak a kiváltságosak kaszinója. Azt követeljük, hogy a törvényhozás háza a nép háza legyen. Mivel az állami élet tökéletességének követelménye, hogy minél szélesebb alapokon nyugodjék, minél többeket tegyen az öntudatos állami élet részeseivé. Mivel az állam fentartásához úgy pénzével, mint vérével a legszegényebb polgár is épp úgy hozzájárul, mint akár a leggazdagabb, méltányos és igazságos, hogy az állam ügyeinek intézésében a szegény polgárembernek is épp úgy része legyen, mint a gazdagnak, azért követeléseink legelsőbbje az általános, titkos, közvetlen községenként való választói jog.

Mi, független érzelmű kisgazdák, iparosok, gyári és mezőgazdasági munkások, társadalmi, gazdasági és politikai programmunkat csakis alkotmányos utón valósíthatjuk meg. Ezért minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy magunkhoz ragadjuk a politikai hatalmat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a nép milliói állanak mellénk s velünk harcolnak a népjogokért. Csak akkor hoz a parlament igazi népvédő, népsegitő törvényeket, ha valódi népképviselők ülnek az országházba, ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha az egész nép választja a követeket.

Ő Felsége a király, a legelső magyar ember a következőket Ígérte legutolsó trónbeszédében e tekintetben:

»Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát képe- zendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet egészét vigye be a politikai élet sáncaiba.

Evégből készitendi elő az általános szavazatijog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatait, úgy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti ellegének megóvása mellett.«

1908 március 26

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3

Eszerint az uralkodó is akarja a népjogok kiterjesztését, a dolgozó milliók is akarják, hát ki az, aki nem akarja ?

A kormány nem akarná ? Hiszen Wekerle Sándor miniszterelnök 1906. május 29-én a Házban igy szólt a kormány és a koalíció választójogi programmjáról:

«A demokratikus eszme minden modern követelmények érvényesítésével a képviselő választásoknál behozzuk az általános szavazati jogot és ez által a nemzet minden hivatott és arra képesített tényezőjét a politikai jogok szabad gyakorlatának osztályosává tesszük.

Előterjesztjük a választójog újabb szabályozását és a helyenkénti szavazás lehetőségét,, a választókerületeknek a jogosult választók számarányához mért újabb beosztását.»

Ezen nyilatkozat elvesztette volna erkölcsi alapját és magára zúdítaná a nép haragját a nemzeti kormány.

Ez a politikai angyal-csinálás borzasztó vétek volna, amely iszonyúan megboszulná magát.

Felemeljük ezért szavunkat s kérjük, követeljük, hogy ne tartsák vissza tovább is azt a népjogot a zsebükben, amelyet oly epedve várnak a népmilliók, s amelyet a királyi szó szentsége biztosit nekünk.

Mi kisgazdák, kisiparosok, gyári és mező- gazdasági munkások követeljük, sürgetjük az általános választójogot, mert csakis ettől várjuk a haza sorsának jobbrafordulását, a nép érdekeinek parlamenti felkarolását és a magyar nemzet felvirágzását.

Meksz József.

Emlékezzünk régiekről.

— Gerjen, 1908. március 21. —

Ma, Szent-Benedek éjszakáján lesz 64-ik évfordulója azon rettenetes tűzvésznek, mely Gerjen (akkor még Gergyen) községét a templomon, papiakon s néhány házon kívül ezek tűz fölött és szél fölött voltak elpusztította. Rém- séges éjszaka lehetett! Északkeleti, mint Ger- jenben mondják, pataji, t. i. dunapataji szél fújt. Leégett az egész falu a fönt jelzett épületeken kívül 1844. március 21-ről 22-re virradó éjjel. Lehetett itt sikoltás, jajgatás! S a ház és fedél nélkül maradt nép nyomorának s kínjának növelésére még ugyanaz éjjel hatalmas hóvihar is támadt. De az emberszeretet is szépen megnyilatkozott. Paksról, Faddról és a többi szomszédos községekből ruhából, gabonából, kenyérből, szalonnából szép segély érkezett. S igy a pillanatnyi nyomoron úgy ahogy segítve lett, a földes uraságok ekkor a lakosokat az u. n. Ógerjénből 1845-ben a Duna közvetlen közelében fekvő jelenlegi községbe telepítették által, de a templom, lelkészi és tanítói lak továbbra is a jelenlegi községtől 10—15 percnyi távolságban levő ó-faluban maradt. Midőn az uj falu megépült, a nép részint bánatos, részint örvendő, vegyes érzésekkel látogatta meg az Isten házát, amelyben is az akkori kántor Vörös- marthy uram azon általa szerzett Himnuszt énekelte a gyülekezettel:

«Elpusztult községünk, mást építettünk,

Kötözgesd, gyógyitgasd a mi sebeinket,

Ezerszer bocsásd meg mi sok bűneinket!»

Sírtak ifjak, vének, nők, sirt az egész gyülekezet. Még annyit, hogy Gerjen a legrégibb református eklézsiák közül való.

Közli: Széky Géza.

KÜLÖNFÉLÉK

— Kinevezések- A keresk. m. kir. miniszter Lakos Vilmos és Szedlacsek László kir. segédmérnököket kir. mérnökké nevezte ki. — Am. kir. igazságügyminiszter Mikecz Endre p. ü. számgyakornokot számtisztté nevezte ki.

— Diszelnök. A tolnaváraljai függetlenségi és 48-as pártkör foiyó hó 15-én Duzsi Dániel elnök inditványára egyhangú lelkesedéssel ifj. Wéber János országgyűlési képviselőt diszelI nőkké választotta.

— Ahol nem volt zászló. Két cikket is kaptunk arról, hogy a vármegye alispánja március 15-én, dacára, hogy figyelmeztetve lett, még sem tűzette ki a vármegyeházára szent jelvényünket. Ezek a cikkek oly óriás hangon voltak irva, hogy azokat nem közölhettük. Helyettük azonban itt közöljük a »P. K.« erre vonatkozó közleményét:

Március 15 én Tolnavármegye székházán nem volt zászló. Érthető, kínos feltűnést keltett Szekszárdon a hazafias közönség körében azon semmivel nem menthető tapintatlanság, hogy a magyar szabadság hajnalhasadásának 60-ik évfordulóján, midőn a hazában minden igaz magyar megülte nemzeti ünnepünket, akkor Tolnavármegye ősi székháza kopaszon, hétköznapi mezben nemzeti koronás zászló nélkül tüntetett, öreg 48-as honvédek, akik a magyar szabadságért küzdöttek, könnybe lábadt szemekkel látták, midőn a templomba mentek, hogy a hivatalos Tolnavármegye nem vesz tudomást arról a hagyományos nemzeti ünnepről, melyet kioltani nem lehet, de nem is szabad a honfiúi szivekből. A templomon, az Isten házán ott lengette a tavaszi szellő a magyar trikolort; de nem láttuk azt a vármegyeház ormán pedig onnan nem lett volna szabad hiányoznia. A zászlótlan vármegyeháza látása csak fokozta a honfiúi felháborodást azért, mert az előző években Dőry Pál Tolnavármegye függetlenségi és 48-as volt alispánja március idusán nemcsak zászlót tűzetett a vármegye homlokzatára, hanem hazájáért és szabadságáért mélyen érző lelke sugallatát követve, az ünnepi istentiszteleten is disz- magyarban jelent meg tisztviselőtársaival egyetemben. A mostani uj alispánnak, Simontsits Elemérnek, tudnia kellett volna, hogy Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága másfél évvel ezelőtt feliratot intézett a képviselőházhoz, melyben március 15-ét törvényesen nemzeti ünneppé nyilvánitani kérték. Nagy szerencse, hogy a szekszárdi nép inzultusra nem vetemedett a hazafiatlanság megtorlása végett. Valószínű, hogy a legközelebbi vármegyei gyűlésen bizalmatlansági indítványt terjeszt valamelyik képviselő, talán Szabó Károly az alispán ellen, mert éppen ez a képviselő indítványozta annak idejében azt, hogy március 15-ike nemzeti ünneppé legyen.

— Megbízás- Rassovszky Julián paksi főszolgabíró a betegeskedő Fuggerth Károly paksi adóügyi jegyző helyettesítésével Marosa Józsel gerjeni aljegyzőt bízta meg.

— Fövámhivatal. Pécsett fővámhivatalt állítanak fel, mely 1909 január 1-én kezdi meg működését. Mivel a pécs—bródi vasút kiépül, itt vámolják meg a Törökországból és Szerbiából jövő árukat.

— A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Király Géza dr. ügyvédet Tamási székhellyel az ügyvédek lajstromába folytatólag fölvette, Hónig János dr. volt dombóvári ügyvédet pedig, a kamara területéről való távozás folytán, a lajstromból törölte.

— A közigazgatási bíróság döntése. A múlt évi decemberben megejtett vármegyei tisztuji- tást Benyovszky Rezső gróf országgyűlési képviselő és még többen megfelebbezték, mivel a tisztviselők is szavaztak és mivel a választás alatt felháborító rendetlenség uralkodott és e miatt nem lehetett ellenőrizni: vájjon mindazok, akik szavaztak, a törvényhatósági bizottságnak tagjai voltak-e. A közigazgatási bíróság a fe- lebbezésnek helyt azért nem adott, mert a megbízatás lejárta előtt tartott tisztújító közgyűlésen a lemondott régi tisztviselőt a szavazati jog megilleti és mert a felebbezésben a feleb- bezők névszerint nem nevezték meg azokat, akik jogtalanul szavaztak. Az igy befejezett ügy fölött most már napirendre térünk ugyan, de jövőben jó lesz nagyobb ellenőrzést kifejteni, hogy a nem vármegyei bizottsági tagok ne juthassanak be a terembe, amiből zavarok támadhatnak. Hogy a lezajlott vármegyei tiszt- ujitáskor olyanok is helyet foglaltak a választási teremben, akik nem tagjai a törvényhatósági bizottságnak — azt tagadni nem lehet.

SJ-ÜbV