Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-23 / 21. szám
XXXY évfolyam 21 szám Szekszárd, 1907 május 28 Függetlenségi és 48-as KossutK-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők B Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű Tiirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs ODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos ..«fi GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, l[4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé ostromától szabaduljon, a régi hagyományok félretételével, az alsóbb nép rétegek karjaiba dob: a magát s az általános választói jog kierőszakolásával, azok kezébe juttatta a hatalmat. Bátor elhatározásának .azután az lett az eredménye, hogy a régi, kipróbált elemek mind a választási harctéren maradtak s most egy uj, ismeretlen hatalommal és erővel áll szemben, melyről senki bizonyossággal meg nem tudja raóndani, hogy mit fog csinálni. Váljon a nagy. erőre vergődött szociáldemokraták hozzanyulnak-e ? az uralkodó által légmentesen elzárt hadsereg létszámkérdéséhez s vallott elveikhez híven annak eltörlését fogják-e követelni? Ha igen, akkor tán mégis jobh lett volna Magyarország támogatását a magyar vezényszó engedélyezésével megnyerni, mint a szocialistákkal az állandó hadsereg megtartása érdekében tárgyalásokba bocsájtkoznia. Azután meg mit szól majd ahhoz ősz uralkodónk, ha a Lueger vezetése afatt álló, legnagyobb párt azt erőszakolja, hogy a zsidóságot ki kell kergetni a monarchiából; a nyakas magyarok letörése czéljából pedig be kell masírozni Magyarországba. Felünk, hogy rossz szolgálatot Jettek azok az uralkodónak, kik megnyerték az eszmének, hogy a nemzeti irányzatot kell ily módon kipusztitani, mert ez úgy sem lehetséges, legalább Magyarországon nem. Annyira nem, hogy nem képzelünk olyan, még a legszabadelvübb gondolkodásnak hódoló embert, magyar embert, ki a nemzeti állam eszméiyét bármiféle, haladást képviselő újításnak áldozatul dobná. Mi önálló, magyar nemzeti, független államot akarunk. Örömmel fogadjuk, ha ez oly módon is tovább építhető, hogy radikális irányzatú választási törvényt alkotunk; de semmiféle szabadelvű intézmény kedvéért nemzeti követeléseinkről le nem mondunk; azt el nem ejtjük; azért küzdeni fogunk életünk utolsó pillanatáig. Az Ausztriában lefolyt választás ered- ményekép jelentkező rémület immár az ottani kormány több tagját lemondásra kényszeri- tette; a bukott német polgári pártok pedig egyesülésre törekszenek s kétségbeejtő kísérleteket tesznek, hogy a pótválasztásokon a csorbát kiköszörüljék, ami azonban előreláthatólag nem fog sikerülni. Hát ennél az eszeveszett politikai kísérletezésnél nem lett volna-e? okosabb, hazafiasabb és helyesebb eljárás, ha uralkodónkat megnyerik tanácsosai éppen az ellenkező irányzatnak, mely egy nemzeti aspirációi tekintetében kielégített, erős, egységes, fejlődő, nagy Magyarországra támaszkodva, tenne kísérletet a szertehuzó osztrák nemzetiségek fékentartására, ha szükséges, kielégítésére, ha lehetséges. Minden nagyobb jóstehetség nélkül előre mondható, hogy ez az idő, mint a józan ész természetes működésének foly°rnánya^ el kovetkezniV^s«k“likkcjr mar késő ne legyen. Egy gazdaságilag kifosztott, politikailag elnyomott, természetes fejlődésében megakadályozott s a nemzetiségek felbujtása folytán széttagolt Magyarország alig lesz képes a fontos szerep betöltésére. Vagy Ausztriának ismét az lesz a sorsa, ami eddig volt; tudnillik, nem csak egy hadsereggel, hanem egy eszmével is újra megkésik ? I • Boda Vilmos. A nemezis. Egy tudós osztrák profeszor, úgy emlékszem reá Brachellinak hívták, terjedelmes statisztikai mu kát adott ki, melynek befejező szavai, mint a nagy osztrák ábránd előírja, következőleg hangzottak: «és igy valósul meg a régi jóslás, mely az öt magánhangzóban nyilvánul meg s igy magyarázandó : a. e. i. o. u. = Ausztria érit im- perator orbis universalis; magyarul: Ausztria lesz uralkodója az egyetemes világnak. A jó öreg tudós, ha felébredne mélységes álmából s tudomására jutna a most folyó osztrák képviselőválasztások eredménye, alighanem az a meggyőződés keletkeznék benne, hogy hazafias lelkesedésében nagy bolondságot követett el akkor, mikor az öt magánhangzónak a fentebbi értelmet tulajdonította. Mert ellenkezőleg, ha minden jel nem csal, az általános választói jog megalkotása Ausztriának romlását okozza s meglehet előre jósolni ázt az időt, midőn az idegen népek elnyomására, üldözésére és megsemmisítésére törő Ausztria, mint az oldott kéve, szét íog hullani s egyes alkalmas részeit elnyelik a kapzsi szomszédok. Más szóval utoléri a büntetés. Mindég ’ más nemzetek sírját ásogatta s most a magáé tátong előtte ijesztő ürességében, de készen a befogadására. A mostanihoz hasonló, nagyfontosságu, történelmi esemény még nem fordult elő Ausztria történetében. Egy korban előrehaladt s a mélyreható változásoktól természetszerűleg irtózó, sok bajtól ostromolt uralkodó, hogy úgy Magyarországon, mint az örökös tartományokban mind nagyobb mértékben tért foglaló nemzeti irányzat TÁRCA. Mariska-dálok. /. Én édes ifjúságom De gyorsan tova szállt — 5 ma hiába sajnálom, Csak megsiratott-álom, Marad, mi múltra vált. Magas cél, büszke vágyak, Szilaj ifjú erő, Minek ellen nem állhat És nem bir vetni gátat Se fagy, se fény, se hő . . . Áfa csend honol szivemben, Lelkem szelíd, nyugodt . . . Te kis kezed kezemben — 5 arra vezethetsz engem, Amerre akarod! // A mikor alkonyaira szállt, Láttad már a napot? ... Ha egy virágra rátalált, Megállt utján legott Éc minden sugarát reá Csókolta lángolón, Fényében öt füröizté, Csak ői kéjjel, mohón. Egy pillanatra — s aztán Gyorsan leáldozott, Mikéntha félne, hogy tán Újabb virág akad Útjába s bucsucsökját Meg kell majd osztani, Vagy csóktalan hervadnak Amannak szirmai. Az alkonyaira hajló Napként az én szivem Virágot lelt magában Az alkony pereiben — Szerelmem minden lángja Megáll egyedül, Mig örök éjszakába Napom le nem merül! Honthy István. Rózsika szerelme. — A «Tolnamegyei Közlönye eredeti tárcája. — Irta: Kadosa. Rózsika á pamlagon ül aZ oválalaku asztalka mellett és mutogatja a szemben ülő Dezsőnek a képes lapokat. Majd. Sebből, majd abból a csomóból keres érdekesebb lapokat. Dezső figyelemmel nézi á lapokat, mert Őt az is érdekli, hogy ki küldte azokat Rózsikának s egy-egy ismeretlen névláttára megkérdezi, hogy ki az ? Rózsikának nincs mit titkolnia, megmondja mindig kitől és miért kapta. — Most megnézzük azokat, melyeket maga küldött Dezső; itt vannak külön csomóban. — Rózsika fekete szemei vilognak az örömtől s mosolyogva nyújt egy lapot Dezsőnek. — Nézze, ez volt az első. Emlékszik mikor először ment el, első gimnáziumba, akkor küldte. — Emlékszem, nagyon jól. Pedig annak most már tizenegy éve. Gyerekek voltunk akkor még Rózsika ugyebár ? — Igen, mindennap játszottunk egymással meg az Endrével. De régen volt az ! — Akkor tegeztük egymást, s bohó gyerekes ésszel gondoltunk volna-e arra, hogy tizenkét év múlva eljegyzést tartunk, amit akkor megtehettünk játékban. A szomszéd szobából a mama és a papa beszéde hallatszik. — Igen, tizenkét éve lesz jövőre, mikor diplomával térek vissza az egyetemről — s fog-e akkor is oly örömmel várni mint most, mikor jöttem Rózsika ? — Még inkább, mert hisz ez az év nekem bizonyosan hosszú lesz. Milyen rövid is volt ez a két hónáp. Ezután lassabban fog múlni az idő. — Hiszen eléggé el van foglalva az isko-
