Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-02 / 18. szám
Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal. Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzküldemények intézendők Fel elős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜN WALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé A hazai nyelvért. Már a fővároái lapok által is szellőztetett, de eléggé nein méltányolt ritka eset adta magát elő Gyönkön a tavasszal megejtett sorozás alkalmával. A magyar honvédelmi miniszter rendeletére, a közös hadsereg használatára német rtvelven vezették a sorozási lajstromot, amely eljárás ellen Szmontsits Elemér vármegyei főjegyző, mint a sorozó bizottság elnöke, úgy Jeszenszky György báró járási főszolgabíró óvást emeltek és távirati utón kérték a belügyminiszter utasítását. A belügyminiszter hozzájárult a honvédelmi miniszter rendeletéhez s elrendelte a lajstromok aláírását. Az utasításnak az elnöklő főjegyző eléget is tett, azonban a főszolgabíró a belügyminiszter rendeleté dacára, megtagadta az aláírást; mire a belügyminiszter újra rendeletet adott ki, hogy 14 nap alatt tartozik a főszolgabíró is a lajstromokat aláírásával ellátni; Jeszenszky György báró azonban az alispánhoz intézett beadványában, hivatkozva az 1867. évi 12. t.-c. 12-ik szakaszára, mely kimondja, hogy az ujjoncállitást az ország .magának tartotta fenn; úgy a véderőről szólló 1889. évi Vl-ik törvénycikkre s arra vonatkozó végrehajtási utasításra s ezék alapján hivatalos esküjére hivatkozva kijelenti, hogy nem fogja a törvény világos rendelkezése ellenére az idegen nyelven vezetett lajstromokat aláírásával ellátni. Az érdekes ügy további fejleménye most attól függ, hogy az alispán magáévá teszi-e a főszolgabiró azon véleményét, hogy a belügyminiszteri rendelet tötvénybe ütközik; mert az esetben tartozik 24 óra alatt a főispánnak jelentést tenni; esetleg az illető miniszterhez felírni s ha a miniszter rendeletét továbbra is fenntartja, akkor az rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő. Végső sorban tehát nincsen kizárva, hogy mi törvényhatósági bizottsági tagok leszünk hivatva abban dönteni, hogy a kormányrendelet megegyeztethető-e a törvény rendelkezéseivel, vagy sem? Még csak azt jegyzem meg, hogy ekkoráig senkinek sem jutott eszébe a közös hadsereg részére a lajstromokat német nyelven vezetni, tehát az eddigi 'gyakorlat a rendelet ellen bizonyít; hogy pedig Magyar- ors?ágon hivatalos nyelv a magyar ü az állam és törvényhatóság minden hivatalos közege eljárása alkalmával az ország hivatalos nyelvét köteles használni, az annyira közkeletű igazság, hogy nem is tartom szükségesnek az ily irányú törvényes intézkedéseket magában foglaló törvénycikkeket idézni vagy felsorolni. Az ügy előzményeinek ismertetése után, most már áttérhetek annak kinyilvánítására, hogy lelkem, szivem egész melegével Jeszenszky György báró hazafias álláspontjához csatlakozom s.az ő felfogásának érvényt szerezni, minden, nanarlS||aJnos*— csekély» erőim latba vetésével megkísérlem'; sőt minden hazafiasán gondolkodó magyar embert csatlakozásra szollitok fel, hogy a német nyelv ezen törvénybe ütköző újabb térfoglalásának — legalább a mi körünkben — útját álljuk. Ha az a hadsereg, melynek létezéséhez 40 százalék véradóval járulunk, csakugyan közös, tessék az ujjoncozás minden fokán annyi magyarul értő közeget alkalmazni, hogy ne forduljon elő szüksége annak, miszerint törvényellenesen bárkit idegen nyelv használatára kény.-zeritsenek vagy ily nemű eljáráshoz hozzájárulásra utalják akkor, midőn az ellenkezőről világos törvény rendelkezik. Hát nem elég, hogy a nagykövetségeknél, konzulátusoknál s a közös kormányzatban mindenütt a német nyelvet használják, most már az ország törvényeinek megtartására hivatalos esküt tett magyar tisztviselőt is arra akarják kényszeríteni, hogy idegen nyelven vezetett lajstromokat aláírjon s ilymódon a törvénytelen eljárást aláírásával szentesítse. A legodaadóbb figyelemmel kisérjük, azt hiszem kivétel nélkül mindnyájan, kik a hazai nyelv jogaiba helyezése iránt lelkesedünk, az ügynek további fejleményeit; Jeszenszky György bárót kitartásra buzdítjuk s mindenkit felhívunk, hogy az igaz ügy támogatására sorakozzék. Lehet, hogy a főszolgabiró urat bizonyos erőszakolt címen fegyelmi vizsgálat alá vonják, sőt az is megtörténhetik, hogy szinte nem egészen rendes utón büntetésben részesítik ; azonban vigasztalásul ^biztosíthatjuk, hogy ha ő nemes és hazafias viselkedésében álhatatosan kitart, igen sokan leszünk, kik dgg^oibe^íi. ..tekf^gtkj^ndó „vármegyei tiszfujitas alkalmával vállon visszük be a törvényhatósági bizottság sok vihart látott termébe, hogy bizalmunknak ily módon kifejezést adjunk, sőt megérdemelt elégtételben részesítsük. Boda Vilmos. Ipar és művelődés. Nem tartjuk célszerűtlennek lapunk hasábjain felvetni a témát megyei iparunkról és ipari kultúránkról, melyhez képest jól választottuk TÁRCA Mondd meg ... Mondd meg, hogy mit szeretsz ?! megmondom nevedet! Lei es Lem én mindjárt Élethű képedet! — A.macskát szereted?!! — Rögtön odébb állok, — Nem vagy Te hűséges, csak hizelgő s álnok I — De ha megsimitod hűséges ebedet, Tudom, hogy „van hived“ mely „hisz, remél, szeret!“ SZÉKY GÉZA. A jó szív áldozata. — Elbeszélés. — Irta: Darab Lajos. Verőfényes őszi nap van ! Ezer meg ezer apró bogár örömittasan játszsza szüreti táncát az őszi nap verőfényes sugarain. A falu utcái üresek, az udvarok népt§lenek, Itt-ott sütkérezik a pitvar küszöbén egy-egy elfonnyadt aggastyán néma csöndben, a bezárt ajtók mögött, mintha csak a múltak ezer bajait, örömeit számlálgatná maga előtt, melyek élte színpadán lejátszódtak. De annál zajosabb künn a hegyoldal. Vig nóta, hangos kacaj s nevettető tréfa repül tova a völgy fölött:. Minden tiz-husz lépésnyire lusta füst- gomoly emelkedik föl a lombos gyümölcsfák fölé . . . Rőzse lángján szüreti ebéd készül. Az öreg Jádi bácsi már le is vette a bográcsot, kerek tálba önti a fehér mustban fő.tt halpaprikást, mig neje a szüretelőket hívja ebédre ... Egyik sem hagyja magát sokáig hivatni, csakhamar előjönnek s letelepednek az asszu pázsitra. A kis Feri .a legelső, ki kinálgatást sem vár, kanálhoz nyúl, hisz az ő orrát már rég csiklandozza a párolgó ételillat. — Csitt te gyerek! Nem te vagy az első! — Kiált rá öreg atyja és kezére koppant egyet. Feri elszomorodva odább húzódik . . . s csak úgy kap egy egy falatot fából készült tányérjára. Vig beszéd közt foly az ebéd ... — Jó, étvágyat! Köszönti az ebédlőket egy arra botorkáló, kopott köpenyű úri ember, fején száz horpadásu lyukas cilinderkalap van, kakas- tollal fölcifrázva, kuszáit bajuszának egyik vége le, a másik fölfelé áll . . . — Köszönjük Sándor! Fogadja Jádi báesi s majd tovább kérdi: volt-e már ebédje ? — Nem bizony még urarabátyám! Tudja Isten! Nem olyan jók az emberek, mint régente voltak ! — Elhiszem, hanem csak a birtoka volna meg ! ! —-------Akkor, ákkor 1! — Akkor ismét át kellene élnem azt, amit már átéltem. — De talán akkor _ másképpen vinné az élet sorait? ; . .. — Tudja Isten ! Szivem, e jó szív könnyen csalódnék újra; de hagyjuk a múltat! — Tessék hát közelebb jönni s velünk ebédelni! ,/ , L ' Az érkező leült. Foly az ebéd tovább . . . járja az óboros káncsó sorba, mig a nők az édes mustot szürcsölgetik. A jó vendég alig vesz egy-két falatot, felugrik helyéről s kiált: — Kastélyomban nagy veszély van, sietnem kell! . . . És ott hagyta az ebédlőket. — Szegény Sándor ! — Jegyzi meg Jádi bácsi, beh kár ezért az emberért, a föld legjobb szivü embere volt valaha.. —í Hogy ? hogy ? — kérdé Sárosi. — Ha meghallgatják — elmondom élet- történetét. — Meghallgatjuk ! Szóltak egy akarattal. Húsz évvel ezelőtt a templom-utcában
