Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-28 / 13. szám

el. Le kell hat szakítani azt a hervadt virágot, nem kell engedni, hogy nemzet és állam megosztva ünnepeljenek, meg kell változtatni a törvényt: ápril 11-ike helyébe március 15-ét kell tenni.

Teljesen igaza van. És nekünk a született^ nem a máról holnapra lett negyvennyolcasoknak szivünkből lelkűnkből beszél, amikor Írja tovább, hogy március 15-ike egy gyönyörű napnak az évfordulója; tiszta, mint a fehér rózsa, amelyen harmatcseppként ring a gondolat szabadságának emlékezete, hogy annak tartalma évről- évre bővült, mint a gyöngysor, amelyhez uj és uj szemeket fűznek, hogy az ma már mérhetetlen kincs, nemcsak a múltak foglalatja, hanem a jövendőnek is záloga; egy csodaforrás, amelyből emlékezet és remény egyaránt buzog. Igaza van, meg kell változtatni azt a törvényt! Ámde ahhoz újabb törvény kell. És mi a törvény ? A nemzeti akaratnak Írásba foglalása — mondja. Igen, igy van ez chartán, papiroson, de életben, valóságban csak a germán cezarizmus által nem befolyásolt, a katonai imperializmus által-nem uralt, szabad és független államokban van. Nem nálunk.

Hogy a mi március tizenötödikénk a francia julius tizennéggyé legyen, ezt minden magyar, aki magyar — hőn kívánja. A Bastille bevételének évfordulóját, a nagy francia forradalom nyitányát nemzeti ünneppé avatta a francia nép. Ünnepévé tette kicsinynek, nagynak, szegénynek, gazdagnak, munkásnak, burzsoának, az értelmiségnek, az állam minden hivatalnokának, minden katonájának. Nincsen hivatal, középület, iskola, kaszárnya, amelyen ne lengjen a piros- fehér-kék trikolór. Hivatalok, üzletek, műhelyek zárva. A legkisebb faluban is hazafias ünnep ségek. Az utcákon, a tereken népszónokok, népénekesek dicsőítve a dicsőséges múltat, éltetve jólétes jelent. Este kivilágítások, örömtüzek, nappal ágyuszó, mozsáriurrogás. Ingyen színházak, előadások, látványosságok. Ünnepi öltözetben a polgár, diszegyenruhában a hadsereg A Marsmezőn pedig pereg a dob, harsog a kürt, betöltik a levegőt a Marseillese izzó akkordjai és fegyvert, zászlót hajtva vonul el félszázezer gyalogos és vértes, lovasvadász és afrikai zuáv a köztársasági elnök páholya előtt. A nemzeti hadsereg tiszteleg a nemzeti állam képviselőjének, a katona a polgárnak. Úgy ám hadnagy ur ! . . . Hol vagyunk mi mind ehhez ? . . .

Remek, fölséges kép! Ragyogó, csillogó, nagy arányú kereteit az állam adja; de a szint, az életet, a mesésen szép tartalmat a lelkes, a lüktető társadalom leheli'belé. Enélkül üres és hideg pompa volna csupán. A francia nemzeti ünnep megünneplésében hűen megteszi kötelességét az állam, de bőségesen kiveszi abból részét maga a társadalom. • Nem a császársági, hanem a feudal arisztokráciának különben politikailag súlytalan utódaitól eltekintve, az egész társadalom.

Fölvetem a kérdést. A magyar gondolat- és népszabadság és az egységes nemzeti állam fundamentális tényezője: a magyar demokrácia hajnalhasadásának ünnepelése tekintetében a mi társadalmunkról elmondhatjuk ezeket ?

Ne áltassuk magunkat. Tárjuk fel őszintén. A választó falakat középkoriasan ápoló, a születés, foglalkozás, faj, felekezet, vggyon szerint magát elkülönítő, az egymást nem becsülő, a lefelé arisztokratáskodó, magas eszme által nem uralt, át nem hatott, a lanyha, erőtlen, mindent az államtól váró társadalmunk messze, nagyon mögötte áll e téren a franciának. A mágnás lenézi a gentryt, a gentry a lateinert, a lateiner a kereskedőt, a kereskedő az iparost, az iparos a gazdát, a gazda a munkást, az egy garassal gazdagabb a két krajcárral szegényebbet, az y ^2 j-t ás így tovább. Ez az általános lenezes általános elhidegülést szül. Idővel eredménye ennek a fagyos közömbösség, amiben elvesz a magyar társadalom igazi lelkesedése. Mindjobban visszahúzódnak a nagyobb szivü, a nemesebb érzésű emberek, mindinkább előtérben a társadalmi rikkancsok. . . _

Dr. fflányoky Kornél

Az iparosok mozgalma.

Magyarország közgazdaságát, főleg zsenge iparát a mi kedves (?) osztrák sógoraink felöl tsmét veszély fenyegeti, azért az ipartestületek országos szövetsége felhívást intézett az összes hazai ipartestületekhez és iparkamarákhoz, hogy a most folyó kiegyezési tárgyalások eldőlte előtt sürgős kérvényt nyújtsanak be a kereskedelmi miniszterhez, melyben a külön nemzeti bank felállítását, mint az önálló vámterület előfeltételét és. ipárunknak olcsó hitellel való ellátását hangsúlyozzák,

A felhívásra a szekszárdi ált. ipartestület a kővetkező kérvényt küldte Kossuth Ferenc kereskepelemügyi miniszterhez:

Nagyméltóságu Minister Ur!

Kegyelmes Urunk!

A szekszárdi általános ipartestület 420 kisiparos tagja úgy mint többi hazai iparos testvérei, hosszú szenvedéseinek, kínos nyomorúságának a nemzeti kormány megszületésével megszűnését látta.

Emez öröme felett azonban ismét vészt lát Bécs felöl, hol a szegény magyar ipar felvirágzása s ezzel a már végkimerülésben levő magyar kisiparosság életerőssé tételét egyedül biztositó külön nemzeti bank és az önálló vámterület felállítását akarják ismét, — az osztrákok nagy hasznára, hosszú időre elodázni, lehetetlenné tenni.

Jól. tudjuk, hogy az eddigi kormányok felett Bécs akarata mindie győzött, s hazánk jelentős érdekei háttérbe szorultak; de tudjuk azt is, hogy egy olyan nemzeti kormány melynek tagjai hazafiságban felülmúlhatatlanok, melynek tagjai közt Kossuth Lajos fia van, nemfogja a magyar nemzet fiainak, a vérrel áztatott magyar haza jogait, érdekeit, ellensége Bécs lábaihoz rakni, hanem megvédi, érvényre juttatja minden támr.dás, minden fondorlattal szemben, törvényeinkben biztosított jogainkat.

Teljes bizalommal vagyunk Nagyméltóságodhoz, de a nemzeti kormánnyal egyidőben megszületett jobb jövő iránti reményeink derűs egére Bécs felől jövő komor felhők félelmet gerjesztenek még nem rég kesergő honfiúi keblünkben s azért esdve kérjük Nagyméltóságodat, hogy iparunk érdekei mellett őrt állni, s az 1903 évi szabadkai ipartestületi kongresszuson, Nagyméltóságod jelenlétében hozott határozatok álláspontjain továbbra is megmaradni, különösen pedig a külön nemzetibank felállítását törvényeink értelmében már 1910-ben a kormánnyal együtt keresztül vinni kegyeskedjék, mert mind addig, mig a külön nemzetibank s utánna az önálló magyar vámterület felállítva s iparunk olcsó hitellel ellátva nem lesz, boldogulni nem tudunk és életerős magyar ipar nem fejlődhet.

Midőn aggódó honfiszivünk még mindig keserű sóhajai közt esdő kérelmünk Nagyméltóságod elé tesszük, esdve kérjük ne hagyja el a rajta bizalommal csüngő magyar kisiparosok százezreit.

A legjobb reményekkel eltelve vagyunk Nagyméltóságu Minister Urnák

Szekszárd, 1907 márczius 25 én.

A szekszárdi általános ipartestület nevében, mély honfiúi tisztelettel, alázatos szolgái':

Szüts Ferenc André István

ipt. jegyző. ipt. * lnök.

Husvét felé.

Járom a Kálvária útját, Göröngyös, szirtes utakon;

... S az élet titkát kutatom.

Tizennégy kép... amerre megyek Körülöttük porbahuliva Imádkoznak az emberek.

Egyik kép előtt egy kis flu Merengve állt ott...

S imádkozta a Miatyánkot

Tovább megyek, — a dombtetőre,

Hol már a keresztfa áll.

— E helyen kivül vérző lelkem Vigasztalást nem talál.

Leborulok a kereszt előtt,

Imára kulcsolva kezem ...

S észrevétlen könnyezem.

... »Te látod, — ugy-e — édes Jézus, Kiszenvedett Isten fia;

Hogy az élet göröngyös ösvény S nem más — mint a Kálvária.

*

* *

Egész életem szenvedés volt,

Sirni én már nem tudok.

Édes Jézus — már alig hiszem,

Hogy tehozzád eljutok.

A szenvedés mar összetörte, Elzsibbasztá telkemet.

. ■. Vagy talán ez az ut, amely Tehozzád majd felvezet?

Igen. Már érzi a lelkem,

Hogy igy majd hozzád jutok;

— Szenvedjek hát — úgy azt kívánom Amig élek és tudok. * .

S ha nem is érzek, esak keservet Itt e földön, semmi mást,

.. . Hiszem a feltámadást!

SZABÓ GÉZA.

Adományok a Wosinsky templomablakra.

Döry Maxi ivén: Fónagy József 20 K, dr Leopold Kornél 10 K, Forster István 20 K.

Tihanyi Domokosné és Holub Jánosné ur- hölgyek ivén ■ befolyt a múlt héten: Níkitits Imréné 2 K, Mutsenbacher Lipót 1 K, Geresdy János 50 fill., Sverteczky Józsefné 1 K, Szajki István 1 K, Aliquander Tamásné 40 fill., Paál József 10 K, Steinfeld Béláné 1 K, Szabó József 10 fill., Fink Kálmánná 4 K, Tolnai Lajos 10 fill. Marth János 20 fill., Kiss nővérek 1 K 40 fill., Schedel Emilné 1 K, Vesztergombi Ferencné 40 fill., Preimaier Ferenc 1 K, Szabó Mihályné 40 fill., Molnár Férencné 40 fill., Iszlisteker Józsefné 20 fill., Kazamér Ferenc 60 fill., Bajó Pálné 3 K, Vigand Hedvig 2 K, Buday Mari 1 K, Moudry Hugó 1 K 20 fill., Rill Józsefné 2 K, Boros- Gyuláné 2 K, Boros Zoltán 3 K, Laskó István 20 fill., Bogy ay Karolin 2 K, Horváth Erzsiké 1 K, Parrag Ervin 2 K, Steiner Lőrinc 20 fill., özv. Dúzs Sámuelné 50 fill., Takács Istvánná 1 K, Ribling József 1 K, Wesztergombi János 20 fill., Ujj János 1 K, Búzás lózsef 40 fill., Frei Jánosné 40 fill., Buk Ferencné 40 fill., Neiner József 20 fill., Horváth György 20 fill., Simon János 40 fill., Vesztergombi István 1 K, Prantner Antal 20 fill., Szaernigerné 20 fill., Boros ’Aurél 1 K. összesen 74 K 80 fill.

Beküldetett: özv. Ágoston Károlyné, 1 K, Szép Béláné 2 kKramolin Gyuláné és Triebler Ilona urhöl- gyek ivén Wosinsky emlék-műre: Salamon Erzsiké 1 K, Dr. Mayer Gyuláné 2 K, Ács Vendelné 1 K, Hayt Ferencné 2 K, Hayt Gábor 2 K, Horváth Györgyike 3 K, Dr. Albersz Rezsőné 5 K, Cservényi Lukács 3 K, Tóth Károlyné 5 K, Dr. Steiner Lajos 5 K, Reisinger 5 K, Borbély Ágnes 5 K, László Nina 1 K, Schneider- bauerné 2 K, Ferdinand Józsefné 1 K, Za- ubayné 2 K, Háry Edéné 1 K, Takács Ferenc,

1 K, Pföitner Juszti 1 K, N, N. 4 K, Varasdy

2 K, Bencsik Kálmánná 1 K, Frei Mihályné 40 fill, Sterner Ferenc 1 K, N. N. 40 fill, Pförtner Ágoston 20 fill, Oszterbauer József 20 fill, Birkenstok 40 fill, özv. Oláhné 40, ifj. Takács József 1 K, Méth János 50 fül, Molnár János 20 fül, Tüskei kertészet 40 fül, Gauszer Ádám