Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-07 / 10. szám
XXXV évfolyam 10 szám Szekszárd 1907 március 7 ^ ^ ^ ^ .- * ffi:' ;T ^ ^ 1 ~ Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ____ hirdetések és pénzküldemények intézendők _____ A munkás kérdés. A magyar gazdák és munkaadók helyzete egyre súlyosabbá válik. A munkás osztály kétségen kívül szinte kedvezőtlen anyagi viszonyainak javítása érdekében folytonosan újabb bér és munkadijemeléssel áll elő, úgy, hogy most már teljes bizonyossággal előre megállapítható az az időpont, midőn a gazda és munkaadó haszon iái nem dolgozhatván, megfontolás tárgyává fogja tenni, hogy egyáltalán dolgoztasson-e? ha az a veszély fenyegeti, hogy vállalatára ráfizet, vagy földjei és szőllei munkáltatása többe kerül, mint a mennyi haszon hárul reá. A munkások ezen egyre terjedő mozgalmát nagyban előmozdítják az úgynevezett szakszervezetek, melyek eiedeti feladatuktól eltérve, most már a szerződésszegésre való biztatástól sem riadnak vissza, sőt tagjaiktól megkövetelik, hogy a szerződést csak általuk kössék meg; mit ha nem tennének, mindent, még a tettleges bántalmazást és élet- veszélyes fenyegetés eszközét is alkalmazni, mint számtalan példa igazolja, el vannak határozva. Ez az immár veszélyes jelleget öltött mozgalom szóba került - a magyar^ ország- ’ gyűlésen fis s lAndrássy Gyula gróf belügyminiszternek módja és alkalma nyílt, hogy az államfentartó gazdaosztály és a forgalom élénkítését szolgáló vállalkozók csoportjának megnyu gtatására elmondja úgy a maga, mint a kormány nézeteit az orvosszerekre nézve, melyek a legközelebbi jövőben alkalmazást fognak nyerni. Andrássy mindenekelőtt a szegény néposztály védelmére kelt, jkijel-entve, hogy az államnak egyenes feladata a szegényt, a gyengét támogatni. Nagyon helyesen; az ily eljárást megköveteli nemcsak az emberszeretet magasztos érzése, hanem a gyengének az erősebbel szemben védelem iránti természetes joga. De nyomban a szakszervezetek visszaéléseit ostorozva, határozott nyilatkozatot is tett, «hogy azt a szervezetet, melynek működése alapszabályellenes, a mely törvényekbe ütköző bűntényekre, vétségekre, pl. szerződésszegésre izgat; ezt a szervezetet, a mely tagjaival szemben terrorizál; azt a szervezetet, mely megköveteli, hogy csak általa szerződjék egy tag, csakúgy szerződjék, a hogy ezt a szervezet előírja azt a szervezetet feltétlenül fel fogom oszlatni.» Ezzel meg van pecsételve a helyzettel visszaélő szakszervezetek sorsa. Vagy megmaradnak alapszabályszerü feladataik korlátái között s csak arra szorítkoznak, hogy egymást megélhetésükben kölcsönösen támogatják; vagy pedig el fognak tűnni a föld színéről; s ez annyival kevésbé lesz káros, mert a munkás osztály józanabb és higgadtabb része már is aggódva* néz a harc kimenetele elé, melyet a meggondolatlanabb rész, ha nem ok nélkül idézett is fel, de mindenesetre oly mérvben túlhajtott, mely a megtorlást elkerülhetlenné tette. . Példát is idézhetek reá. Velem történt meg, hogy egy értelmesebb alkalmazottam, egy ízben, azt a kérdést intézte hozzám, Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */i évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával tfthf. Nyilttér garmond so-onkint 30 fiilé hí gy mit gondolok, mi lesz a megindult bérharcnak a vége. Azt feleleltem neiu, hogy a legnagyobb valószínűség szerint, mi gazdák tönkremegyünk; mert ha látjuk, hogy földjeink vagy szőleink jövedelme nem fedezi a munkabért, hát nem fogjuk munkáltatni; maguk pedig, édes barátom, koplalni fognak, mert ha nem lesz munka — lopni, rabolni tudvalevőleg nem szabad — nem lesz jövedelmük sem s igy megélhetésük válik kérdésessé, fi Hát igaz, hogy minden^elmúlik a világon. A bérharc is egy ideig fejlődni fog, majd eléri tetőpontját s azután a hanyatlás kora fog ennél is bekövetkezni. Csakhogy addig rémséges sok kárt fog okozni úgy az ország közgazdasági állapotában, mint egyesek vagyoni helyzetében. De azért tán még sem »fogna ártani, ha a vállalkozó munkaadók példájára mi is megalkotnánk a gazdák Szervezetét, melynek, nézetem szerint, kettős *'fel adata lenne. Elsősorban törekedni kellene 'arra, ' hogy a munkás emberi bánásmódban részesüljön s jogos, kívánságai, kivétel nélkül, mindenki által teljesittessenek; de ha követeléseik a gazdák létét támadná meg, «.akkor, mielőtt a derekunkat beadnánk, talán jnégis az ön- fenntartás ösztönét* követve, a védekezés módjairól kellene előzőleg tisztába jönnünk. Nem lenne a dolognak , semmi támadó jellege, csupán arra törekednénk, hogy a munkás és munkaadó közti viszonyt oly mederbe terelni megkíséreljük, mely mindkettőnk megélhetését biztosítja. A munkás kapja meg megérdemelt bérét, egész addig a határig, mig a gazda létét nem veszélyezteti, de ha ez bekövetkeznék, akkor tán mégsem volna indokolt, egy jajszó nélkül meghalni, mert ennek, tudniillik, az anyagi halálnak bekövetkezése nincs teljesen kizárva. Én ez alkalommal csak megpendítettem az eszmét, amelynek némi foganatja csak akkor lenne, ha viszhangot keltene. Ha a gazdaközönség nem találja szükségesnek a tömörülést, védekezés céljából, úgy is jól van. A struc politikának is megvan az a baszna, hogy nem zavarja az emésztést. Boda Vilmos. Tolnav ár megye közönségéhez ! Wo»msky Mór, a jeles archeológus, vármegyénk kiváló szülötte, kinek működését ismerte nemcsak a hazai tudomány,, de a művelt külföld is, — testileg meghalt, szép lelke azonban él, itt maradt müveiben, alkotásaiban, amelyeknek mondhatni, talán legremekebbje: Tolnavármegye múzeuma. Itt áll a pompás épület, külsőleg díszben, de belsőleg árván, mély szomorúságban. A teremtő lélek, a szervező talentum, a fennt rtó erő költözött el belőle s igazán kétségbe kellene esnünk a szép intézmény sorsa, jövője felett, ha nem tudnánk, hogy a művészet, a tudomány voltaképpen nem ismer halottakat, mert a halál itt tulajdonképpen a halhatatlanság kezdete. Az alkotó, teremtő lélek saját alkotásaiban s az ezek által megtermékenyített közszellemben éli át az — örök életet. így I mi elköltözőit Wosinskynk is ha*hatatlan! Az O sok fényes alkotása örökké fenntartja nevét, nem vész el az 0 lelki energiájának, ideális lángolásának egy makula má^szemje se, ott lángol, lobog majd hosszú évek során túl is az utónemzedék lelkében, ihlet s tettvágy, a szép szeretete sarjad ki belőle. Ha tehát ekként halhatatlan lesz az O ideális lelke, hadd legyen az, az O immár porladozni készülő teste is. Ércben, köbén művészi véső örökítse mer ismert, hatalmas alakját. Állítsuk fel szobrát legféltettebb kincsével, dédelgetett múzeumával^szemben. Mi hálánkat rójjuk le ezáltal s O boldog lesz még a másvilágon is, ha múzeumát, az ' O szeme fényét láthatja ércszemeivel. Aki szerelte, aki tisztel e, ha pár fillért ad is, szép összeg gyűl össze belőle. Adjon tehát, aki adhat. Minden kis adományt mély hálával fogadunk s itt a nyilvánosság előtt nyugtatunk. Szekszárdon, 1907. lebruár havában. Dőry Pál alispán, a muzeum vezetésével megbízott ideiglenes igazgató. Haugh Béla Kovách Aladár múzeumi or. múzeumi or. TÖVISEK. A nagy böjt. A bájos arcú, kedves Karnevál Tőlünk már régen messze, messze száll Mosolygva mondá haldokolva is (Csókot hintvén felénk a kis hamis) «Táncban fürgén agyontiportatok — De éltem s&ép volt — s én feltámadok !» Biz úgy! A hamar elrepült farsang rövid örömét felválté a hosszú «nagy bojt* unalmas egyhangúsága. És mintha az idő is, az ember is megváltozott volna. A korcsmák üresebbek, a templomok teltebbek. Azért-e, hogy a böjti vallásos gyakorlatok áltat lelke javult, szive tisztult a gyarló embernek, avagy csak nyomorult külső megszokásból ? ... Ki tudná megmondani ? . . . Annyi bizonyos, hogy a nagy bőgő profán örömei után nagy szüksége van az embernek a méltóságös templomi orgona ájtatosság-gerjesztő felséges hangjaira! Mielőtt a pacsirta dalát, a fülemile énekét igazi sz. örömmel élvezhetnők a természet nagy templomában, csak hadd szóljon az az orgona, hadd emelkedjék az az ájta- tos ének, az a buzgó ima a hívek, ajkain, igy van ez jól! Nagy szüksége van a bűnös embernek árra, hogy bünbánattól piruló orcáját sokszor felemelje a tiszta égre, hol igazság, világosság és kegyelem lakozik ! Igen 1- Máskor ilyenkor már — hogy úgy mondjam — lestük a fű növését, nyeltük .a márciusi szép tiszta napok ambróziás levegőjét, szóval — a megunt fiel után — gyönyörködtünk a kezdődő tavaszban. Most ?- Hol van még a zöld fű, a nyíló ibolya, a csalogány-dal ? A tél nagy zsarnoksággal — amint látszik — úgy rendezkedett be, hogy még sósáig akar — vissza-visszatérve — nyakunkon ülni s jó szép
