Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-03 / 1. szám
Mariska honleány! lelkesedését ép úgy megtapsolták, mint a modern leányok férjvadászását Kazamér Emmike előadásában. Az urak közül Müller Mátyás szavalatával, édes-bús magyar nótáival, s kupiéival ért el nagy hatást. — Petrovics Gusztáv monológéi őadása után Wagner Antal mély érzéssel szavalta el Ábrányi Emil egyik legszebb alkotását a közönség osztatlan és lelkes elismerése mellett. Szelepcsényi Lajos előbb népdalokat, majd egy duettet énekelt tisztán csengő, kellemes h.mgon. A jól sikerűit hangversenyt tánc követte, mely csak pár percre szűnt meg éjfélkor, hogy Dömötör Erzsiké elszavalja a prológust. A nyomdászmesterséggel járó veszélyek ezernyi voltát megkapóan ecsetelő (ügyesen szcenirozott) alkalmi verset lelkesen megtapsolta a közönség, melyre ezzel a perccel köszöntött be az újév ! A hangverseny nívóját nagyban emelte még Ujoáry Giza k. a. művészi cimbalomjátéka, mely egyúttal kíséretül is szolgált az egyes énekszámokhoz. A rendezésért nagy elismerést érdemel Heller Mór, a prológus szerzője. Az estély erkölcsileg a lehető legjobban sikerült s a társaság kora reggelig maradt együtt. — A paksi kereskedő-ifjúság 1907. évi január kó 5-én, szombaton az »Erzsébet nagyszálloda« termeiben Bún Lajosné és dr. Grün- feld Adolfné úrnők védnöksége alatt táncvigalommal egybekötött jótékonycélu műkedvelői előadást és zeneestélyt rendez. Belépő-dij: az első három sorban 3 korona, a többi hely 2 korona. A mulatság tiszta jövedelme a paksi szegény iskolásgyermekek felruházására fordit- tatik. Előadás kezdete este pontosan 8 órakor. Jegyek előre válthatók Kiss Pál ur üzletében. Műsor : 1. Nyitány. Chovány Kálmán: Magyar hangulatok. Zongorán előadja: Rabinek Renée k. a. 2. Schubert: A zajló folyó. — Wilhelm Kienzl: Magdolna dala a »Bibliás ember« c operából. Énekli: Rabinek Giza k. a., zongorán kiséri: Rabinek Renée k. a. 3. Kaland. Monológ Vrabély A.-tói. Előadja: Krausz Kamilla k. a. 4. Zampa. Ouvertüre F. Herold. Zongora négy kézre. Előadják : Geyer Gabriella k. a. és Gerey József ur. 5. Boka kesergője Zsadányi Armánd tói. Cavatina. Rafftól. Hegedűn előadja: Kenézy Endre ur, zongorán kiséri : Serényi József ur. 6. Valami hibája van. Vígjáték 1 felvonásban Irta : Goudinet, fordította : Gabányi Árpád. — Személyek : Dr. Lussan André, orvos Nagy Mihály ur, Cecilie neje Szirtes Jolán k. a., Balan- court, magánzó Kardos Lipótur, Nanetta, szobaleány Goldstein Etty k. a. — A gyönki kér. nőegylet*) december hó 20-án tartotta meg évi szokásos karácsonyi ünnepségét, a Gyönki Kaszinónak a Hilbert- vendéglő emeletén levő uj helyiségében. A buzgó választmányi hölgyek gazdagon megrakott, tetszetősen díszített óriási karácsonyfát állítottak föl a szegény gyermekek számára, akiket, szám- szerint tizenhetet, a nőegylet ezen kívül alsó és felső minden szükséges ruhával is ellátott, harminc szegény asszonyt pedig a szeretet ünnepére élelemre 2—2 koronával segélyezett. Székely János tanár, a nőegylet titkára, emelkedett szellemű beszédet intézett a segélyezettekhez s a Kaszinó nagy termeit a szorongásig megtöltött népes közönséghez. Este, az ünnepség után műkedvelők Jókai »Bolondok grófja« három felvonásos bohózatját adták elő a nőegylet javára, a következő szereposztással: Koromfi Gyimóthy Jenő, Balkon tiszttartó Balogh János, Gerö kulcsár Muth Henrik, Jenő jáger Glöckner Béla, Benő kocsis Ürögdy József, Pető komornyik Ürögdy Károly urak, Iringa kontesz John Giziké, Mártha Glökner Ilonka, Kalazánczia baronesz Klein Jolánka. Fulgenczia főnöknő Klein Mariska, Apácák Muttnyánszky Mariska, Szász Ilonka és Ürögdy Bözsike urleányok. Az előadás összevágó és sikerült volt, sok derültséget keltett és 210 koronát jövedelmezett. Óvári Ferenc és dr. Parragh Elek 2—2 koronát *) Múlt számunkra későn érkezett. Szerk. fizettek felül. A nőegylet január 12-én tea-estélyt rendez élőképekkel, a gyönki úri banda fölléptével és Petőfi a Hortobágyon dramolettel előadja Székely János s zene betétek lesznek: fuvola solo, vonók quartett és férfi négyes. — A felsölregl „Nemzeti-kör“ 1906. évi december 26-án fényesen sikerült táncmulatságot rendezett tombolával és szépségversenynyel összekötve, saját könyvtára javára. A fiatalság igen emelkedett hangulatban töltötte az estét, annyirá, hogy már jól kiviradt, amikor a zene utolsó akkordjai elhangzottak és a vendég sereg széjjel oszlott. A szépségverseny győztes Onody Mariska k. a. és Zrínyi Miklós, kik mindketten értékes emléktárgyat kaptak jutalmul, a tombola nyereménynél pedig Császár Ferencet követte a szerencse. Jelen volt hölgyek: Sperai Erzsiké és Mariska, Pápai Juliska, Kölonics Mariska, Szemesi Gizella és Juliska, Morcz Erzsiké, Szemest Jánosné, Kolonics Ferencné, Berki Lajosné, Sperai Ferencné, id. Bach Ferencné, Bach Mariska és Gizella. Onody Mariska. — Szilveszteri estély. A bonyhádi kath. olvasókör Szilvesterkor műkedvelői előadással és tombolával egyebekötött jól sikerült mulatságot rendezett saját helyiségében. "TANÜGY. A Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület által az 1906. évre kitűzött pályatételek, I. A tani tó egyesületi élet fejlesztése. IL Egységes népiskolai törvény. Jelige: «Egyetértésben rejlik az erő.» I. TÉTEL, Ha valahol szükséges az összetartás, úgy a magyar tanítóság azon érdemes testület, melynek leginkább össze kellene tartania. Pedig sajnos, ma még messze állunk az igazi kartársi szeretetből fakadó egyetértéstől. Az egyesülésben rejlik az erő. Amit két, három ember ki nem vihet, azt kétszáz, háromszáz vagy ezer könyeb- ben viszi keresztül. Már pedig ha úgy áll a dolog, akkor haladéktalanul szükséges a tömörülés. Most nincs meg közöttünk a valódi egyesületi élet, mert magában a Tolnavármegyei Tanítóegyesületben sincs együtt e megyének talán ötödrésze sem. Az igazi, egységes egyesületi szellem azt kívánja, hogy e megyének minden tanítója — felekezeti külömbség nélkül — a Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesületnek tagja legyen. Miért nincs úgy ? Ezt akarom kutatni s ha sikerül az igazi okoKat megtalálnom, akkor ezen okok eltávolítása által, talán lehetséges lesz olyan feltételeket megállapítanom, melyeknek figyelembe vétele a mostaninál élénkebb tanitóegyesületi életet képes teremteni. Vármegyénkben vannak olyan felekezeti tanítók, kik — állítólag — azért nem lépnek be az ált. tanítóegyesületbe, mert egyházi hatóságuk e lépésüket rossz szemmel kisérné, sőt egyben-másban neheztelését éreztetné is az illető tanítóval. Hát ez lehet igaz, de nem indokolt. Mert minden tanító, legyen az állami, községi vagy felekezeti, első sorban tanító. Már pedig a Tolnavármegyei Ált. Tanítóegyesület csak tanüggyel, neveléssel és tanítói érdekekkel foglalkozik — tehát minden megyei tanítónak vitális érdeke, hogy annak tagja legyen. Ezért elfogulatlan ember a tanítóra nem haragud- hatik. Ezen okot leküzdheti minden felekezeti tanitó, mert ha egyébként szorgalmas, kötelesség- tudó, derék tanitó, úgy legyen nyugodt; egyházi hatóságának neheztelése csak rövid ideig fog tartani és nem lesz ártalmas. Többen arra hivatkoznak, hogy egy tanítóegyesületnek — a felekezetinek — úgyis tagjai, tehát minek lépjenek be az általános tanítóegyesületbe és minek fizessenek két helyre tagsági dijat ? Akik igy beszélnek, azok — azt hiszem — legjobb szeretnék, ha sehol sem volnának tagok. A felekezeti tanitóegyletnek is csak azért tagjai, mert felsőbb rendeletre egy tanítóegyesületbe be kell iratkozniok. Eziek az úgynevezett pesszimista kartársak, kik minden tanítói mozgalomtól fáznak és semmi sem remélnek. Azonban a mások fáradsága utján szerzett vivmá-. nyokat tárt karokkal fogadják. Ilyen kartársakat legnehezebb a tanítói egyesületek lelkes tagjaivá nyerni. Ezekkel tehát kissé bővebben akarok foglalkozni. «Von Nichts wird Nichts» — mondja a német, vagyis semmiből nem lesz semmi. Néma gyermekeknek az anyja sem érti a szavát. Ha nem beszélünk, ha nem mozgolódunk és hallatunk magunkról, akkot törvényhozás sem ve hét tudomást rólunk. . . nitóegyesületek azon illetékes helyek, hol ügyes-bajainkat letárgyalhatjuk és minél nép sebt), minél több tagot számlál az a tanitóeg; ület, annál imponálóbb, annál döntőbb befolyást gyakorolhat a tanügyei intéző körökre. Mert az csak igazságtalan és méltánytalan felfogás, ha a tanítóság egy rtagy része tétlenül és némán nézi a többiek vergődését, küzdelmét, de azért az ezek által fárad sággal nyert gyümölcsöt ők is szívesen élvezik. Föl tehát 1 Ne maradjon egy sem el. Lépjen be minden tolnamegyei tanító ezen egyesületbe s majd tapasztalni fogjuk, hogy milyen számottevő tényezővé válik a Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület; mely még azzal a.í előnnyel is dicsekedhetik, hogy elnöke, vezetője vármegyénk szeretett kir. tanfelügyelője. Az a két korona tagsági dij csak nem képezhet akadályt a belépéshez! Hisz hányszor adunk ki haszontalanságokra sokkal többet! Azt a kis áldozatot meghozhatja mindenki saját és kar társai érdekében. Erős a hitem, hogy ez nem más, mint egy kis befektetett tőke, mely rövid idő múlva gazdagon fog kamatozni. Már pedig egész életrendünk csupa befektetésekből áll és mindig arra törekszünk, hogy elhelyezett anyagi vagy szellemi tőkénk dúsan kamatozzék. Tegyünk úgy a tanitoegylettel szemben is. Tekintsük azt az összeget, melyet rá költünk, befektetésnek, mely vagy nekünk, vagy utódainknak, de tanitók számára, bizonyosan kamatozik. Ennyit megtehetünk egymásért, ha bennünk csak egy kis szeretet is lakozik. Pedig egymás iránti szeretet nélkül sohasem fogunk boldogulni. Hogyan kívánhatjuk azt, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, ha mi tanitók egymást nem szeretjük, nenv^ámogátjuk ? Nem kívánom azt, hogy minden tanító az egyesületben élénk munkásságot fejtsen ki, de legalább jelenlétével segítse emelni az egyesület tekintélyét. Az ösz- szes megyei tanítóság között mindig lesznek elegen, kik szívesen fáradoznak ügyünk érdekében, kivált ha érzik, hogy mellettük áll 5—6 száz velük érző kartárs. Micsoda egyesületi életet tudnánk kifejteni, ha egész megyénk tanítósága vállvetve fogna munkához! Nem gondolják-e, nem érzik-e azok a pessimista kartársak, hogy vétkes közönyükkel sokat ártanak az ügynek, — tehát maguknak is ? Az itt-ott felhangzó sopánkodás, panaszkodás ölbe tett kezek mellett mit sem ér. Egyesülnünk, szervezkednünk kell. A társadalom minden rétege siet szakszerüleg tömörülni. Csak mi tanitók maradnánk el s nem értenők a kői intő szavát, hogy az egyesülésben rejlik az erő . Krisztus, a legnagyobb tanítómester is azi mondd: »Ha többen kéritek az atyát az én nevemben, úgy az kérésieket bizonyára meg fogja hallgatni 1« Egyébként semmik vagyunk, együtt pedig hatalmat fogunk kéyviselni! Érveim elsorolásával elébe vágtam némelyek ama felfogásának is, hogy azért nem lép nek be az egyesületbe, mert ott — úgymond — mit sem lehet rajtunk segíteni, mivel a tanító egyesületek csak határozhatnak, végrehajtó joggal azonban nem rendelkeznek. Ez nem áll igy, mert igaz, hogy a tanítói egyesületek tanügyi határozatai nem emelkednek törvényerőre, de azért helyes alapot szolgáltathatnak a törvényhozás számára és igy közvetve befolyhatnak a tanügyi törvények létrehozásában. Sőt döntő szavuk lehet, — ha úgy működnek, a hogyan a fentiekben jeleztem. Ez is csak a mellett bizonyít, hogy a nagyobb egyesületi élet
