Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-21 / 8. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 február 21 közt létesítendő .összekötő vasút és a Közép- Duna áthidalásának érdekében. Huszonöt év múlott azóta. Hosszú, kétszeres hosszú idő az egy oly nemzet életében, mely közgazdasági téren még gyermekéveit sem élte túl. Mennyi deputálás, mennyi interpellálás, utánajárás és kérelmezés halmozódott össze egy oly országos érdekű közlekedési ut létrehozásában mint a baja-bátaszéki összekötő vasút. Minő anyagi kára van nemcsak a helyi érdeknek, hanem az országnak is az által, hogy az intéző körök eme kérdésben a negació terén állottak, azt ha mással nem, ép a jelenlegi közlekedési mizériákkal bizonyíthatjuk. Minő óriási kárt okoz úgy az államnak, valamint a kereskedelemnek a fővárosban, az idei árutorlódás, azt számokkal precíze ki sem lehet Írni. Minő máskép bonyolódnék le a szabad forgalom, a közlekedés akadálytalan továbbítása, ha az intéző körök hivatások olv magaslatán állottak volna, mint a minőn a jelenlegi kereskedelmi miniszterünk Kossuth Ferenc áll. Külömben hiába most már minden utólagos recriminació, hisz a magyarnak az a legnagyobb átka, hogy a maga kárán okul. A pécs—bátaszéki vasút, mely hivatva volna sok községet, mely meg van fosztva minden modern közlekedési eszköztől, — egymáshoz közelebb hozni, úgy nemzetgazdászati, mint társadalmi és kulturális szempontból missziót teijesiteni, mely hivatva van az ország délnyugati részének emporiumjait összekötni a délkeletivel, ugylátszik szinte ha nem is az elposvá- nyodás feneketlen útvesztőjébe került, de mindenesetre a bizonytalanság ingoványos talajára. Szeretünk mi magyarok hivatkozni az angolokra és dacára annak ami praktikus, a mi hasznot hajtó és a mi az anyagi jólét előnyére szolgálna, azokban fogalom csökönyösek vagyunk. Az angol nemcsak szűk hazájában, hanem akárminő gyarmataiban oda iparkodik, hogy a legtávolabbra eső pontokat kellő gyorsasággal egymáshoz közelítse. A legkietlenebb vadonokban, a hol nincs törzsrészvényes közönég az állam horribilis összegeket kockáztat, ti szegény magyarok, kiknek kiszámithatlan ’.ndőink vanrrak közgazdasági téren, keleti fa- ismussal méregetjük, hogy szomszédaink, idegen nemzetek a legzsirosabb falatokat elszedegetik előlünk. Nálunk, ha legjövedelmezőbb közlekedési forrás eszméje felvetetik, annak éveken át számtalan feneketlen retortán keresztül kell mennie, mig vagy a feledékenység örvényében elpusztul, vagy pedig hosszú vajúdás után megszületik. A pécs—bátaszéki vasút kiépítéséhez úgy Pécs város, valamint az érdekelt községek és Baranya megye kellő anyagi támogatással hozzájárul, a mikor a vállalkozó már az ügyet tető alá akarná hozni, előáll az állam és azt mondja, hogy minden állomásnál ennyivel hosz- szabb kitérőket kell alkalmazni. Ezáltal az ügy bizonytalan időre kitolódik, mert az érdekeltség eme újabb terhek elviselésére képtelen, a menynyiben ez által az építkezés kétszázezer koronával többe kerülne. Más versio szerint az állam maga akarja a pécs—bá éki vasutat kiépíteni, csakhagy a közbeneső községek legtöbbjének kihagyásával, a mi egyenlő volna eme egész közlekedési tervezetnek fejre való állításával. Mert első sorban mi a célja egy jól felfogott forgalmi politikának ? az, hogy nemcsak a végpontokat egymással összekötjük, hanem először, hogy a községeket egymáshoz kellő gyorsasággal közel hozzuk és másodszor, hogy alkalmat nyújtsunk minden községnek úgy gazdasági, mint iparcikkeit ez által kellő időben értékesíthesse. A pécs—bátaszéki vasút létesítésével rövid utón Baranya megye, sőt a Dráva vidéke a nagy Bácskával és az Alfölddel konnexusban jön, uj utat nyitunk igy némely iparcikknek és uj piacot nyitunk őstermesztményeinknek. A közben eső községek, a melyek mindeddig minden modern közlekedési úttól el voltak zárva, hozzáférhetők lesznek. A munkásnép ez által hogy belföldön kellő foglalkozást kaphat, nem lesz kénytelen Németországba vándorolni, a mi által nemcsak e vidéknek szociális, hanem nemzetgazdászati kérdése könnyen megoldható lenne. Végre, ha az állam a vállalatot újabb áldozatokat a közlekedés biztosabb lebonyolítása érdekében követel, ne legyen szűkmarkú és támogassa a reá eső quatienssel, annál is inkább, mert végeredményében csakis az állam fogja élvezni ennek a jövedelmező vasútnak oroszlánrészét. Csak arra kérjük az intéző köröket, hogy ha ilyen életbevágó és a nagy vidékre előnyös közgazdasági kérdésről szó van, intézze ezt el angolosan és ne késleltesse úgy a Vidék, mint a maga kárára. Dr. JankoYits Mór. Gyönkvidéki Gazdasági Hitelszövetkezet. Lapunk előző számában közöltük, hogy Gyönkön egy nagyobbszabásu hitelszövetkezet van alakulóban. A megalakulás f. hó 17-én tényleg megtörtént. Az alakuló közgyűlésre a Központi Hitelszövetkezet Vigh Imre titkárt küldötte ki Budapestről. Az alapszabályterve- zetet hat nap alatt 146-an írták alá 232 üzletrésszel. A közgyűlés az ajánlott Gyönki Hitel- szövetkezet elnevezés helyett Dr.. Manyoky Gyula indítványára a viszonyöknak inkább megfelelő Gyönkvidéki Gazdasági Hitelszövetkezet céggel s az Országos központi Hitelszövetkezettel kapcsolatban, a megalakulást kimondotta és elfogadta, hogy annak működési köre Gyönk székhelylyel Varsád, Kistormás, Kalaznó, Sza- kadáth, Diósberény, Szárazd, Keszőhidegkut, Belecska és Udvari községekre terjedjen ki. Körét illetőleg tehát a Dunántúl egyik legnagyobb hitelszövetkezete lesz. A közgyűlés rendkivül népes volt. Az evang. népiskola nagyobbik tanterme elégtelen lett az érdeklődők befogadására. Szakadátról és Diósbeíényről, ahol Pelcz Árpád és Rudolf Mátyás ró'm kath. plébánosok példa adólag érdeklődnek a néptakarékpénztár iránt, az elöljárók Albrechtovich Imre és Nagy József községi jegyzőkkel az élükön jelentek meg. Á gyűlést a központi kiküldött vezette és G meg dr. Mányoky beszéltek a közönséghez ; az előbbi a szövetkezet alapszabályairól, céljairól, föladatáról, az utóbbi pedig általános tetszés között a gyönkvidéki szövetkezet biztos szép jövőjét színezve, a további tömörülésre és kitartásra buzdította Gyönk és vidéke dolgozó, munkás polgárságát. Ezután a választást ejtették meg. A közgyűlés az igazgatóságba Schmidt Ferenc kereskedőt, Szász Imre törvényhatósági utmestert, Weiszling Ádám iparost, Bölcsföldi Ferenc, Heidt Imre, Jakab Konrád, Kovács Sándor, Resch Ádám, Schneiker Konrád B. birtokosokat, gazdálkodókat; a felügyelő bizottságba: br. Fiáth Elemér szolgabirót, Ürögdy Józset ref. főtanitót és Weil Ádám kereskedőt választotta meg. A központ az igazgatóságba báró Jeszenszky (Jyörgy főszolgabírót, a felügyelő bizottságba pedig Kosa Ferenc reform, lelkészt^ nevezte ki. A gyűlés végén a közönség nevében báró Jeszenszky György a szövetkezet kezdeményezőinek és tulajdonképeni létesítőinek (dr. Mányoky, Kosa Ferenc, Grosch Ödön, Kring Ödön) mondott köszönetét. A megtiszteltek nevében Kosa Ferenc válaszolt ,és kifejtette, hogy nem őket, hanem a símontornyai járás vezetőjét érdemli meg az elismerés, mint akinek a szövetkezet mellett való állásfoglalása eredményezte, hogy már is terebélyes fává növekedett az általuk elvetett mag. A közgyűlés báró Jeszenszky György lelkes éltetése közben ért véget. A közgyűlés után az igazgatóság s ma;d a felügyelő bizottság alakuló ülést tartott. Az igazgatóság elnökévé Schmidt Ferencet, helyettes elnökévé Szász Imrét, a felügyelő bizottság pedig elnökévé Kosa Ferencet és helyettes elnökévé br. Fiáth Elemért választotta meg. Az igazgatóság végöl megválasztotta a szövetkezet tisztviselőit. Könyvelő lett Grosch Ödön, pénztáros Kring Ödön, jogtanácsos dr. Mányoky Gyula. ' toborzás először szokatlansága miatt küzdelemmel kezdődött ugyan, de utóbb az akkori Duna- földvári biró Temmer, és Derecskey, a járási főszolgabíró erélyes és hazafias támogatásával egész rajongással végződött be, mert az első újoncom a vásártéren létező korcsmáros sógora volt, kit testvére — a Korcsmárosné — kétségbeesve minden áron ki akart közülünk szabadítani, úgy, hogy férje — a korcsmáros — vásári vendégeit ellenünk fölbujtva verekedést kezdett s a fiút minden áron kiakarták közülünk ragadni, de midőn a korcsmárost gallérjánál fogva vitettem a városházához s az akkori birót — Temmert — megkértem, hogy intézkedjen az ily veszedelmes eshetőségek ellen, úgy a város- biró, mint a főszolgabíró a népet nemcsak megnyugtatták, hanem hazafias hozzájárulásukkal annyira föllelkesítették, hogy az általok tüntetőleg adott jó példára utóbb alig voltam kepes az egymásután rohamosan jelentkező újoncokat orvosilag megvizsgáltatni és felesküdtetni. Nem tudom ugyanis, hogy fia, vagy csak rokona volt-e a bírónak, de második újoncnak fölcsapott mindjár* Temmer Károly, utána rögtön a város jegyzői hivatalának két tagja — az egyikre emlékszem, Szécsey János volt — mindjárt utánna Derecskey Lajos főszolgabiró sógora, Kornizs Károly baracsi földbirtokos, a duna- földvári számtartónak fia vagy rokona állott közibénk stb., úgy, hogy kis újonc seregem 2 napi dunaföldvári tartózkodásom alatt mintegy 80 főből álló létszámra szaporodott s midőn már az élelmezés nehézségeit alig bírtam leküzdeni, csapatomat kocsikon Szekszárdra szállítottam. Tolnán meghallottuk, hogy Perczel Miklós Pestről jön hajóval, az útközben közel 100 főre szaporodott csapatomat Tolnán a hajóállomással arcba felállítva, a mintának hozott első nemzetőri kaszával kezében ott kiszálló szervező parancsnoknak bemutattam, az a nem várt rögtöni eredmény által meglepetve, fél kezével a nemzetőri kaszát magasra tartva, másik kezével örömmel ölelt magához s megtisztelt az első elismerő hazafiui csókkal, mely még jobban felébresztette bennem a hazafiui öntudatot s miután Perczel Geisz tolnai fakereskedőhöz volt ebédre hivatalos elismerésül engem is magukkal vittek, Geisz pedig az egész kis táboromat lovagiasan megvendégelte. Délután diadallal vonultunk be Szekszárdra. A 8-ik önkéntes honvédzászlóalj három megyéből, Tolna-, Baranya- és Somogyból alakult s csatlakozásunkat megelőzőleg annak Tolnamegyei részét a megye akkori igazán hazafias vezetői a haza iránti rajongó áldozat- készségre lelkesítették az értelmiség fiatalságát, úgy, hogy ez a korszak szellemétől áthatva csaknem kivétel nélkül, rajongó áldozatkészséggel ajánlotta fel magát a haza védelmére, úgy hogy midőn utóbb Pécsen a Somogy- ésBara- nyamegyei társainkkal csatlakoztunk, büszkén tapasztaltuk, hogy a 8-ik önkéntes honvédzászlóaljhoz Tolnamegye adta nemcsak nagyobb tömegét, de értelmiségét, díszét, virágát is, úgy, hogy aki akkor ismerte Tolnamegye hazafiuj, önfeláldozó szabad szellemét, most aggódva kérdezheti hova lett az akkori vezető Tolnamegye úttörő szelleme ?! Sirofín {Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün- ttíi a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffman n-La Roche A Co. Basel (Svájc) Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárákban. — Ara Qvegenkiirt 4.— korona.
