Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-05 / 49. szám
49 szám 1907 Szekszárd, december 5 XXXV évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Felfordulás. A gálád horvát obstrukció szünetel, de nem azért, mintha végelgyengülésben kimúlt volna, hanem csupán azon okból, mert szerepüket a magyar országgyűlés elégedetlen s csak ily módon érvényesülni tudó tagjai vették át. Most tehát a horvátok pihennek, hogy majd akkor, ha fegyvertársaik kifáradnak, rájuk nézve végzetes szereplésüket újra kezdjék. Azért majd minden kétséget kizáró dolog, hogy a magyar kormány, megkívánt időben, ha mindjárt az egy szakaszos törvény segítségével is, a gazdasági kiegyezést Ausztriával, tető alá fogja hozni. Egészen másként áll azonban az ügy odaát Ausztriában, hol az uralkodó kezdeményezése folytán, az általános, titkos választás alkalmazásával összejött, úgynevezett népparlament egyenes utón van oly irányban, hogy a kiegyezés törvényhozási elfogadását megakadályozza. Koronás királyunk tudvalevőleg azért kardoskodott annyira az általános, titkos választás behozatala mellett, mert azt remélte tőle, hogy az ily módon akkuit parlamentben Elsimulnak" a némzétiségék közti állandó súrlódások s általában a nemzeti irányban való törekvések eltűnnek a politika látóhatáráról. Azt hiszem, az ő hosszas tapasztalatok által támogatott éleslátása tisztában van már azzal, hogy ez a reménye egyáltalán nem ment teljesedésbe; ellenkezőleg az állapotok még rosszabbodtak s a nemzetiségek közti ellentétek még hatványozottabb mértékben dúlnak dédelgetett lajtántuli államában, mint a korábbi időkben történt. A szertehuzó s egymással örök harcban álló nemzetiségek csak úgy bírhatok rá némi munkálkodásra, ha ígéretekkel és magas állások adományozásával csillapítják magasan lobogó szenvedélyeiket. Arról pedig, hogy a Magyarországgal való gazdasági kiegyezés alkotmányos le- tárgyalását biztosítsák, alig lehet szó; úgy, hogy már megfogant Ausztria kormányköreiben az elhatározás, hogy az ország1 gyűlést feloszlatják s a kiegyezést a hírhedt 14-ik szakasz alapján császári rendelettel léptetik életbe. Hozzájárul még, hogy odaát Ausztriában a hóbortos Lueger, Bécs város polgármestere s a keresztényszociálista párt hangadó vezére, kormánybuktató hatalo ura vergődött s nagyzási hóbortjában immár beleavatkozik a külpolitikába s egyenes utón van azon, hogy a hármasszövetség tagjait, Olasz- és Németországot tőlünk elidegenítse. Hát jól van ez igy. Lueger annak köszönheti nagy népszerűségét, — sikereivel arányban álló tehetség alig van benne hogy egész élete a magyarság gyalázásábán és rágalmazásában telt el s ez úgy látszik, nagyon kedves volt nemcsak Ausztria népeinél és a kormánykörökben, hanem még a magasabb régiókban is. Még az udvari körökben is dédelgettem ezt a vad bestiát s mindenféle kitüntetésben részesítették. Megengedték neki, sót tálán meg biztattak ^ is, hogy a bukareszti kiállítás alkalmával utazzék Felelős szerkesztő I Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */s évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé csak Románia fővárosába s kövessen el mindent, hogy a hazai oláhság még nagyobb szarvat kapjon s a Magyarországtól való elszakadást még nagyobb arányokban kulti- válja. Tehát az is meg vált neki engedve, hogy a monarchia területi épsége ellen izgasson, csupán azért, mert ezzel Magyar- ország gyengítését célozta. Már most lássák Ausztriában a hangadó tényezők, hogy ebből az általános felfordulásból miként tudnak kinfenekedni. Magyar- ország nyugodtan maradhat s várhatja a i fejleményeket. Mi majd cfsak valahogy elbánunk a nyugtalankodó horvátokkal s rendbe jövünk minden irányban; de odaát Ausztriában csak idő kérdése, mikor válik az alkotmányos kormányzás lehetetlenné. 1867-ben Deák Ferenc ideálizmusa ^nég a magyarokkal való kiegyezés feltételéül is azt kötötte ki, hogy Ausztria is alkotmányosan kormány oztassék, váljon akadna-e ma magyar államférfiu, aki ezt a nagylelkűséget Ausztriával szemben megismételné. Nem hiszem, hogy találkoznék. De minden ilyen törekvés amúgy is a magyar nemzet ádáz felzúdulásával találkoznék s. előre láthatólag csúfos bukásban részesülne. A helyzet tehát az, hogy Ausztriát mindazon bűneiért, melyeket ellenünk elkövetett, nemsokára utoléri a nemezis s országvilág előtt bebizonyított ténnyé válik, hogy a Habsburgok monarchiájának egyetlen-egy pontja van, mely a szétzülléstől megóvni alkalmas s ez a mi sokat sanyargatott édes hazánk. Mikor fogják ezt a dinasztia tagjai belátni, az csak idő kérdése, de bekövetkeznie kell. El kell jönnie az időnek, midőn az uralkodó háznak, ha uralkodásuk állandóságát biztosítani akarják, Magyarország megerősítésére kell törekedniük. i Mert az most már kétségtelen, hogy hatalmas Magyarország a trón legbiztosabb támasza. Boda Vilmos. Boda Vilmos jelölése. A Boda-párti városi képviselők tekintélyes nagy száma, kik között az intelligencia, az iparos és földmivelő osztály képviselve volt, múlt szombaton esti fél 6 órakor a »Magyar Király« szájlóban értekezletet cartott és egyhangú lelkesedéssel Boda Vilmos volt országgyűlési képviselőt, a Népbank elnökigazgatóját és lapunk felelős szerkesztőjét kiáltották ki polgármester jelöltté. Az értekezlet elnökévé megválasztották : Kiss Károly táblabirót, Adler N. János többszörös háztulajdonost és Nagy György városi gazdaságügyi tanácsost. A jegyzőkönyvet Horváth Ignác vezette. Adler N. János elnök a jelenlevők általános helyeslése között kifejtette, hogy a dr. Hirling Ádám elhunytéval megüresedett polgármesteri állást senki sem töltheti méltóbban be, - mint Boda Vilmos, aki egy emberöltőn át szolgálta önzetlenül a város közügyéit. Az.ő köztevékenysége polgártársaink javáért páratlanul áll. Jelleme, képzettsége, munkabírása egyaránt képessé teszik őt a fontos polgármesteri állás betöltésére. Ázért Boda Vilmost ajánlja a legmelegebben a megüresedett állásra. Szavait meg-megujuló éljenzéssel fogadták. Horváth Ignác teljesen osztja Adler N. János elnök fejtegetéseit és kiemeli Boda Vilmosnak Szekszárd város felvirágoztatása érdekében kifejtett áldásos tevékenységét, akinek nevével össze van forrva kulturális és közhasznú intézményeink létesitése. Sok alkotása közül csak a tűzoltóságot említi fel. Éjjel és nappal, hidegben és melegben, ha megkondult a vészharang : Boda volt az első, aki egészségét, sőt nem egyszer életét is kockára téve. emberfeletti erővel igyekezett polgártársainak vagyonát a pusztító elemtől megmenteni. (Zajos helyeslés). Reflektál azokra az elfogult és valótlan megjegyzésekre és állításokra, melyeket ellene most jónak látnak ellenfelei felhozni. Szekr- szárd ősi magyar város független polgársága a polgármesteri állás betöltésénél kell, hogy szem előtt tartsa azt is, hogy a város élére rátermett, alkalmas és becsületes férfiú kerüljön, aki mindenkoron a függetlenségi zászló alatt küzdött. Szavait éljenzés között azzal fedezte be, hogy ő. is melegen, ajánlja Boda Vilmos jelölését. A képviselők erre egyhangúlag kimondották, hogy Boda Vilmost jelölik a polgár- mesteri állásra. Ezután Kiss Károly, Adler N. János. Sipos Márton, Nagy János Prantner, Wilhelm Eue személyekből álló küldöttség ment Boda Vilmosért, hogy neki hírül adja egyhangú jelöltetését és meghívja őt programm- beszédének elmondására. Mig a küldöttség Boda Vilmossal megérkezett, Horváth Ignác értekezleti jegyző felolvasta Borzsák Endre szekszárdi ev. ref. lelkésznek a Boda-párthoz intézett levelét, melyben sajnálattal tudatja, hogy gyengélkedése miatt nem jelenhet meg az értekezleten, de szívvel és lélekkel Boda Vilmos mellett lesz. (Lelkes éljenzés.) Nem sokára a küldöttséggel megérkezett Boda Vilmos, kit a terembe lépésekor viharo- I san megéljeneztek. Adler N. János röviden üdvözölve Boda Vilmost, felajánlja neki a polgármesteri jelöltséget. Erre az ünnepelt a következő emelkedett beszédet mondta: Tisztelt polgártársai n ! Megvallva őszintén s nem csinálok belőle titkot, hogy városunk fejlődésére nézve végzetes bajnak, sőt szerencsétlensegnek tartanám, ha a poigármes- j téri választásnál azok akarata érvényesülne, kik j az ellentáborhoz csatlakoztak. Ha a fenyegető | veszély elhárítására önöknek az én igénytelen személyiségemre szükségük van, azt készséggel rendelkezésükre bocsájtom. Mielőtt azon irányzatról, melyet megválasztásom; esetén a városi ügyekben követni szándékozóm, nyilatkoznám, legyen szabad két feltűnő; jelenségre utalnom. Az egyik az, hogy a küszöbön levő polgármesteri választást némileg a politikai álláspont is befolyásolni látszik, mert ha körültekintek, itt látom a függetlenségi párt törzskarát, mig ellenfeleink közt tulnyómó a régi rendszer határozott hive. A másik pedig azon eljárás, melyet velem szemben nétaányan kö_
