Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-14 / 46. szám
A tiszti ügyész jelentése szerint Thaly Endre elleni perben a város részére megítélt 105 korona 30 fillér behajthattam— A jelentés tudomásul szolgált és a követelés leiratik. ' * Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 11-én délután 3 órakor ismét közgyűlést tartott, melynek csupán három tárgya volt. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül megválasztattak: Steiner József és Csépi Sándor. A választás alá nem eső városi képviselők 1908. évre érvényes névjegyzéke ellen hárman adtak be kifogást. — Ennek alapján dr. Hangéi Ignác a névsorban 8-ról 2-re jutott, dr. Albersz Rezső és Fischhof Mór póttagok pedig rendes tagok lettek. Barsi Mihály és társai kérvényt adtak be ingatlan bérbeadása iránt. A' képviselőtestület a 'Sió melletti rétföldből 600 Q ölet adott bérbe nevezetteknek 3 évre 100 korona bérösszegért. Révész Kálmán és Deák János bajai lakosok a Sárvíz pártján benzinmotort akarnak felállítani, a mely célra a város bérbe adja nekik á kért területet évi 50 korona bérért. A kivándorlás. Az ország egy részén sincs ma a kivándorlás talán jobban elharapódzva, mint Tolnavármegyében. A külföldre kiállított útlevelek statisztikai adataiból látjuk, hogy megyénket a folyó évben riavonkint százával, sőt az év elején ezrével hagyták el a münkás kezek. Pedig a kivándorlás még ennél a hivatalosan kimutatottnál is nagyobb, mert a német hajózási társaságok ágensei révén is, — dacára a szigorú ellenőrzésnek — útlevél nélkül, szintén ' kiszökik egy csomó ember az újvilágba. Bizony szomorúan kell constalálnunk, hogy megyénk területén a kivándorlás az idén óriási mérveket öltött. Nem csak a gazdát, hanem a fix fizetésből élő hivatalnokot is, egyformán aggasztja az, hogy a munkás hiány miatt hova fognak fejlődni a már is oly nehéz megélhetési viszonyok. Mindenkinek kötelessége tehát, úgy nemzeti, mint egyéni szempontból is, hogy ahol csak lehet, ä kivándorlás korlátozására közreműködjék. Az Amerikába való kivándorlást társadalmi utón is nagyon lehetne apasztani. Hogy azonban e társadalmi actio helyes irányban induljon és működjék, ismernünk kell azokat a bajokat és okokat, melyek a kivándorlást előidézték és ma oly erősen táplálják.' Kétségtelen, hogy az évekkel ezelőtt megindult kivándorlásnak a munkahiány és az a csekély munkabér volt az oka, a miből egy családos embernek úgyszólván lehetetlen volt megélnie. Nem csoda, ha a 60 fillértől 1 koronáig terjedő napszám mellett, a falujához any- nyira ragaszkodó magyar munkás is ráadta a fejét, hogy idegen világban próbáljon szerencsét. Elsősorban szükséges tehát, hogy az a közönséges napszámos tudjon annyit munkájával keresni, a miből családjával együtt tisztességesen megélhet. De hiszen a mai munkabér már ezt a mértéket megüti és mégis a kivándorlás úgyszólván most van a tetőpontján. Igen, mert vannak ezúttal más tényezői. Kezdetben a kivándorlást a munkadijak kellő felemelésével ellehetett volna csirájában fojtani, ma már ez tisztán nem elég. Az Amerikába való özönlésnek jelenleg igen erős táplálói az onnét érkező levelek, a melyek végigjárják az egész községet, és a falu népe kiolvassa belőlük, hogy odakint az újvilágban, mily horribilis munkadijak vannak. A hol ma 2—3 ember összejön, az mind Amerikát tárgyalja. Lépten nyomon hallja az ember, hogy ez és ez a kivándorolt egyén naponkint 3 dollárt a másik öt dollárt keres. A nép már tudja, hogy 5 dollár a mi pénzünk szerint megfelel körülbelül 25 koronának. Ez pedig nálunk olyan sok pénz, amiről egy közönséges napszámos még csak nem is álmodhatik. Nem csuda tehát, ha ezeknek hallása mozgásba hozza az egész falut. Jönnek aztán haza 2—3 évvel ezelőtt kivándorolt munkások, a kikrői nagy hanggal hirdetik, hogy 3—4000 korona készpénzt hoztak magukkal. Elképzelhetjük, hogy az ilyen és e fajta hírek,- hozzátéve még a szociálista izgatásokat, is, mily nagy élesztői és táplálói a kivándorlásnak. Ezzel szemben kell társadalmilag fellépnünk. Mert arról nem beszél a népnek senki, hogy annak a 3—5 dollár napidijnak amit egy kivándorolt keres, fele elmegy megélésre ; hogy menynyit kell az illetőnek csak ezért dolgoznia, mig az utazási költséget megkeresi. Nincsen szó arról se, hogy hány' és hány kivándoroltnak nem kedvez a szerencse, még annyit sem tud megtakarítani, a mivel haza jöhetne. Gondol-e aztán valaki arra, hogy az oda és visszautazáskor, különösen pedig az amerikai lázas munkában, mennyire ki van téve az ember a szerencsétlenségnek, a balesetnek. Vizsgálják-e azt, hogyha sikerül is az illetőnek 3—4 év alatt tényleg 3—4000 koronát összetakaritania, de ott is hagyja érte az erejét és a legtöbb esetben az egészségét is. Egy-egy hazatérő munkáson látjuk, hogy 2—3 évi kintlét után, tiz évet öregedett. Ezeftet kell tehát a népnek jóakaratulag megmagyarázni. Különösen a kivándorolni szándékozókat kell. ezekre nyomatékosan figyelmeztetni. Ha a társadalmunk ezen a téren teljes erejével actióba lép, akkor a kivándorlás nagyot fog apadni. Remélhetjük, hogy a jövő tavaszon nem fog az ideihez hasonló arányokat ölteni. B . . e i. A kisemberek nyugdíja. A társadalomnak mindazon osztályai, melyeknél a vagyonszerzés a lehetetlenségek közé tartozik, aggódva a jövő kiszámíthatatlan eshetőségein, tömörülni igyekeznek, hogy egyesült erővel oly intézményeket létesítsenek, melyek nekik a megélhetést azon időre is biztosítsák, a mikor a sors esélyei ^folytán hosszabb időre vagy örökre képtelenné válnak arra, hogy mindennapi kenyerüket megkereshessék. ‘ Az egyletet a Budapesten most záródó nemzetközi balesetügyi, iparegészségügyi és munkásjóléti kiállításon egyik legnagyobb díjjal, az állami aranyéremmel tüntették ki, ezzel is elismerve közhasznú voltát. Hazánkban a tomegnyomor enyhítésére számos jótékonycélu intézményt létesítettek, melyek hivatásuknak többé-kevésbbé meg is felelnek. Az emberiség haladásával az igények is megnagyobbodtak. A kisebb segélyzési alappal rendelkező egyesületek a hozzájuk fűzött reményeknek megfelelni nem tudtak s helyüket elfoglalták az országosan szervezett modern alapokra fektetett egyesületek. Az iparilag fejlődöttebb nyugati államok a szociális törvényhozás terén régen megelőztek bennünket. A német birodalom 60 milliónyi lakosságának egy ötödé betegség ellen, egy harmada baleset ellen, egy negyede rokkantság és aggság ellen van biztosítva kötelező alapon. Közel 500 millió márkát fizetnek ki évenkínt betegeknek, a balesetek áldozatainak, a rokkantaknak és aggoknak. Ezen összeghez a munkaadók 250 millió, a munkások 200 millió és az állam 50 millió mátkával járul hozzá évenkint. Ezen óriási szociális művet az özvegyek és árvák biztosításával készülnek kiegészíteni. Mondanunk is fölösleges, hogy ezen rengeteg segélyzéssel gyökeresen megoldották a németek a szegényügyet. Franciaországban, Angolhonban s a nyugat többi, gazdaságilag érős államaiban is kielégítően oldották meg. a dolgozó néposztályok beteg-, baleset-, rokkant és aggkóri biztosítását. A fejlődés megkívánta, hogy nálunk1 is a szociális törvényhozás terére lépjenek; ennek folytán a betegsegélyzés és balesetbiztosítás kérdései a közelmúltban megoldást nyertek s ezzel Magyarország a többi művelt állam nyomába lépett. E törvények mérhetetlen sok jót eredményeznek majd az idők folyamán. A legfőbb szociális biztosítási ág: a rokkant- és aggkori biztosítás még eddig meg nem valósulhatott az ezzel járó óriási anyagi terhek miatt, melyeket ez megkíván. Tudjuk, hogy hazánkban a korra és a haladásra való tekintettel már oly intézményeket kellett létesíteni, melyeket a nyugat országainak á gazdasági fejlődés ugyanazon fokán, a melyen Magyarország ma áll, nem kellett még létesiteniök és föntartanjou. Ezzel is nehezebb a helyzetünk. Ezért eddig csak az állami tisztviselők, a vasutasok, postások és egyéb állami alkalmazottak, a városi megyei tisztviselők s részben a magánvállalatok tisztviselői részesülnek nyugdíjban szolgálatképtelenségük esetén. A dolgozó társadalom legnagyobb s legszámottevőbb tömege.: a kisiparososok. kiskereskedők, munkások, napszámosok nincsenek biztosítva a rokkantság és aggkor szomorú idejére. Pedig a kisembereknek van első sorban szükségük támaszra a sors csapásai ellen. A munkából kidőltek segítséget keresnek szorultságukban s ha azt meg nem találják, kétségbe esnek s balsorsukban a társadalom ellenségeivé válnak, telve gyűlölettel szidják a fönnálló rendet. mély róluk nem gondoskodik, őket nem támogatja. A kétségbeesett, nyomorba jutott ember látása pedig fájdalmat okoz minden érző szívnek. Az egyes ember azonban csakis pillanatnyi nyomorából segítheti ki szenvedő embertársát, azaz — alamizsnát nyújthat neki. A megajándékozott az adományt elfogadja, meg is köszöni, de — szégyenli is, hogy ő, ki életét becsületes munkával töltötte, szerencsétlenségében kénytelen alamizsnát elfogadni. És hányán vannak, kik inkább éhen halnak, semhogy kolduljanak!? Az önálló kisiparos, a kiskereskedő helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a napibérért dolgozó munkásé, ha egyszer rokkanttá válik. A- mai nehéz időkben vagyont öreg korára alig gyűjthet. Á meddig fiatal, erős és egészséges, küzd és megkeresi a maga és családja kenyerét. De ha idővel a betegség megtöri, rokkant lesz, nem felelhet meg a követelményeknek s a nélkülözés és nyomor rémei hozzá is beköszöntenek. (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — Főispáni kinevezés. Lapunk zártakor vettük a hirt, hogy a király joba- házi Dőry Pált, Tolnavarmegye alispánját, Békésvármegye főispánjává nevezte ki. Tanári kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter Rátkay Endre mérnököt, Rátkay László orsz. képviselő fiát a budapesti órás-ipariskolához segédtanárrá nevezte ki. — Kijelölés. A pécsi ügyvédi kamara a kir. Curia ügyvédi tanácsába ügyvédi tagokul dr. Schweiz Antal bonyhádi, Súly József pécsi és Jagics József mohácsi ügyvédeket jelölte ki. — Kitüntetések. A pécsi kiállítás bírálóbizottsága a vallás- és közoktatásügyi miniszter állami ezüstérmével tüntette ki Ács Lipót áll. főgimn. tanárt a kiállított és Ízléses kivitel folytán feltűnést keltett keramikai munkákért. Ugyancsak ez alkalomból a kereskedelemügyi miniszter által adományozott ezüst éremmel tüntették ki Steig Flórián fazekasmestert is. — Közigazgatási gyakornokból főispáni titkár. A m. kir. belügyminiszter Boór Aladár dr. tolnavármegyei közigazgatási gyakornok tb. szolga- birót a belügyminisztériumhoz fizetésnélküli miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki és főispáni titkári minőségben szolgálattételre Tren- csén vármegye főispánja mellé rendelte ki. — Megyebizottsági tagválasztások. Baranya- vármegyében f. hó 6., 7. és 8-án ejtették meg a megyebizottsági tagok választását. A választás a függetlenségi és 48-as párt teljes győzelmével
