Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-31 / 44. szám
XXXV cvljolyam 44 szám 1907 Szekszárdi, október 31 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6.. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnir Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzküldemények intézendők Fe lelős szerkesztő BODA VILMOS-FŐmnnkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ljt évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiiló Kilépések. Hát kétésgen kívül nem mindennapi és ~onzó hatasa van annak, ha az ország- gyűlési képviselő lüggetlenségi programmal választatván meg, elveihez, ígéreteihez való hűségét azáltal kívánja ország-világ előtt kétségtelenné tenni, hogy kilép a pártkörből, mihelyt tudomást szerez arról, hogy a párt vallott elveitől eltér, vagy azokat megvalósítani nem szándékozik. Semmit sem csodálkozom tehát azon, ha akadtak a függetlenségi pártban néhányan, kik ezt az időpontot elkövetkezni vélték s nagyhangú lemondásokban adták a hü párttagot. Csakhogy most rém az a helyzet. A függetlenségi párt, vezérétől kezdve a legutolsó emberig szilárdan, megingathatatlanul ragaszkodik vallott elveihez s távol áll tőle, hogy azokról lemondjon ; de a körülmények oly helyzetbe sodorták, hogy választania k 11: békés munka, vagyonosodás, erőgyűjtés s ezzel kapcsolatban a függetlenségi elvek talajának gondos előkészítése ; vagy elkeseredett harc a győzelem reménye nélkül, vagyoni pusztulás, anyagi romlás és teljes kormány- és alkotmányválság. A függetlenségi párt nagy többsége — igen helyesen — az előbbit választotta s meg fogja szavazni a rossz kiegyezést, sőt más téren nyert kárpótlás fejében még a közösügyi kiadások fedezetére szolgáló felemelt hányadot is, azért, mert az adott viszonyok közt mást tennie nem lehet s mert rendelkezik annyi hazafiui érzéssel, hogy első sorba helyezze az ország sorsát és csak azután gondoljon arra az eshetőségre, hogy eljárása mandátumába is kerülhet. Végre' is nagy naivság kell ahhoz, hogy valaki azt higyje, miszerint elég volt a függetlenségi pártot az országgyűlésen többségre juttatni, hogy annak minden programm- pontjaegy csapással érvényre emeltessék Meglesz, erős hitem, de csak hosszabb idő, emésztő munka és páratlan önfeláldozás árán. Most egyelőre elég, ha a párt az országnak semmi jogát fel nem adja, el nem árulja, hanem lépésről lépésre iparkodik azt előbbre vinni, mindig a kitűzött célt tartva szemei előtt. Most, mint önálló állam, függetlenségünk kidom- boritásával, nem szövetséget, hanem szerződést kötünk Ausztriával és két év rauíva felállítjuk az önálló magyar bankot, az ■önálló vámterületet pedig 1917-ben s ezzel Ausztriától való gazdasági függetlenségünk meg lesz pecsételve. Így kerülhet azután a sor államiságunk többi feltételeinek megszerzésére, mindég előre haladva és sohasem visszafelé, mint a múltban történt. Nagyon erőltetett dolog a függetlenségi pártnak mostani, a hazafiság által előirt viselkedésé^ Tisza Kálmán 1872 ik évi fúziójával párhuzamba vonni. Az akkori bal- középi pártvezér saját kifejezését használva: «elveit a szegre akasztotta», de azután 15 évi kormányelnöksége idejében sohasem tett kísérletet, hogy azokat onnét levegye; mig ellenkezőleg a függetlenségi párt s a kormány, beleértve annak még azon tagjait is, kik a 67-ki kiegyezés alapján állanak, nem akasztja elveit a szegre, hanem az országnak állami függetlensége kivivása érdekében vállvetve működik. íme Wekerle Sándor miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf és Darányi Ignác miniszterek teljes szolidaritásban vannak azon minisztertársaikkal, kik a függetlenségi elveket vallják s sohasem jut eszükbe olyan viselkedést tanúsítani, mely keresztezze azok működését, kik. e téren az ország előrehaladásának elszánt tényezői. Ami nem is lehet másként. Mert hisz többször állítottam s most is hangoztatom, hogy Deák Ferenc az állami függetlenség egyetlenegy feltételét sem áldozta fel, midőn 1867-ben a kiegyezés nagy művét meg- alaotta, hanem amit az akkori kedvezőtlen viszonyok folytán biztosítani nem tudott, nyitva, megoldatlanul haj yta, rábízva az utónemzedékre, hogy azoknak érvényt szerezzen. Magyarország állami függetlensége iránti jog tehát éppen úgy bennfoglaltatik az 1867-ik évi kiegyezési törvényben, mint az 1848-ik évben megalkotottban. A különbség a kettő között csak áz^hogy utóbbi egy csapásra létesítette azt, - mit el'bbi számolva a körülményekkel., részletekben kívánt- megalkotni. Az igazi 67-es. gpeg: győződésü ember tehát éppen úgy' híve Magyarország állami függetlenségének, mint aki 48-nak vallja magát. Nincs tehát semmi ok, hogy magunk között összekülönbözzünk arra nézve, hogy melyik párt akarja Magyar- ország állami függetlenségét, amikor biztos, hogy mindkettő akarja. Mutatja ezt azon vállvetett, teljesen összhangu működés, melyet a kormány úgy 48 as, -mint 67-es meggyőződésű tagjai az Ausztriával folytatott nagy harcban hazánk gazdasági függetlensége érdekében megvívtak. Nem helyesen jártak el tehát azon függetlenségi képviselők, kik a pártkörből kiléptek, azért, mert nem sikerült a kormánynak, egy csapásra mndent, amit akart, keresztülvinni. Ellenkezőleg, most a legfőbb ideje, hogy összetartsunk, tömörüljünk és készüljünk az elmaradhatatlan döntő ütközetre. Mert végre is, az nem nagy baj, ha 400 uj ember foglal, esetleg helyet a duna- parti fényes palotában, de ha egyéni érdekből az ország sorsát eljátszuk, az már csakugyan főbenjáró bűn lenne, melyért sem ezen, sem a másvilágon nincs bocsánat adva. Boda Vilmos. Kossuth Ferenc a kiegyezésről. A függetlenségi és 48-as párt röpirattan kiadta Kossuth Ferencnek a pártkörben okt. 17-én tartott beszédjét, melynek előszavát itt adjuk egész terjedelmében : Ismeretesek azok a körülmények, melyek közt a kormányzás terhét és felelősségét a nemzet vezérei elvállalták. A Haza veszélyben volt; nagyobb veszélyben, mint Mohács vagy Világos után ; mert a törvénytipró Fejérváry kormány nemcsak az alkotmány- felfüggesztésének küszöbéhez juttatta az országot, hanem a hazát megtag adó nemzetközi szocializmussal s a magyar állam magyar jellegét támadó nemzetiségekkel szövetkezett úgy, hogy a magyar nemzeti törekvéseknek örökre sirját áshassa. Minden hazafinak össze kellett ekkor fognia ; a pártok eltérő álláspontjait háttérbe kellett szorítani; s az elveket érintetlenül fentartva bár, együtt kellett résztvenni a hazamentés nehéz munkájában. A 67-es alap megváltoztatására ez idő szerint gondolni se lehetett; a pártok szövetségében tehát legtöbb áldozatot a függetlenségi pártnak kellett hoznia, mert a haza érdekében, elveitől1 eltérő alapon, elveiül olykor ellentétes tényeket kellett részint eltűrnie, részint megalkotnia, ami nagy önfeláldozásba és önuralomba került, tehát oly polgári erények gyakorlásába, amelyek emlékezetesek fognak maradni. A függetlenségi párt meghozta ezt az áldozatot s ezért a nemzet azzal jutalmazta meg, hogy a párt akkori táborát a képviselőház abszolút többségévé avatta. Ez volt a nemzet Ítélete, melyről a türel- metlenkedőknek megfeledkezniük nem volna szabad. Adjon erőt ez az Ítélet a párt egészének és egyes tagjainak arra, hogy nehéz, de ha- zafias^fttelességüket mindvégig teljesítsék, mig el nem -éretilt az 'a'eél .»'révért* a.' páctfcjfc. szövetkeztek. A nehéz helyzetben elhagyni a pártot olyan, mintha a katona elhagyja a tábort éppen akkor, mikor súlyos feladat várna rá; ez oly cselekedet, mely kétségtelenül elitélésre érdemes. A nemzet ítélni is fog és ítélete minden bizonynyal lesújtó lesz. Azok közt a feladatok közt, melyeket a nemzeti kormánynak meg kellett oldania, előtérbe tolult a gazdasági kiegyezés Ausztriával. E kiegyezésnek a hazára nézve tűrhető feltételek alatt leendő létrejöttét a haza érdeke erősen követelte , s akinek legtávolabb fogalma van a nemzet gazdasági életéről, tudja és belátja ezt az igazságot. Azonban ezen a téren is á törvénysértő kormányok által felépített korlátfalak állnak, melyeket ledönteni s az adott helyzeten változtatni csak úgy lett volna lehető, ha az ország egész Európával vámháboruba akart volna keveredni. ami őrült gondolat lett volna. A főbb szerződéseket megkötötték a tör- vénytipró kormányok; ezeket a nemzetközi jog szerint csak egészben elfogadni, vagy egészben elvetni lehetett, amely utóbbi tény vámhá- borut jelentett volna egész Európával. Ebbe a keretbe kellett a nemzeti kormánynak beleillesztenie a kiegyezést Ausztriával s ezt úgy tette meg a kormány, hosszú és kitartó erőfeszítésével, hogy a megkötött szerződésben elérte a legnagyobb közjogi előhala- dást, amelyet az ország 1867 óta egyáltalán elért; s emellett az anyagi érdekek sokkal teljesebb kielégítést nyertek, mint bármely eddig megkötött vámszövetségben. E nagy előnyök fényét nem homályositja el az az ár, melyet fizetni kellett, részben a közjogi vívmányokért és részben az anyagi előnyökért, mert tényleg úgy amazokat, mint emezeket pénzzel kellett megfizetni. A megfizetés a quota emelése volt, melyhez az osztrák
