Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-24 / 43. szám
XXXV évfolyam 43 Szám * 1907 Szekszárd. október 24 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj Istyán-utcza 6. ^sz., liová a lap szellemi részét .illető minden közlemények intézendők * Telefoü 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnár Mór■ könyvnyomdája, hol A a. lap részére mindennémö hirdetések es pénzküldéménvek intézendők Felelős szerkesztő BODA VILMOS ... - Laptűlájdönós GRÜNWALD LAJOS Főnjunkatars1 HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár:'Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, évre*3 K > Számonként '24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 10<) szóig 3 K 74 f, 100—200-szóig 3 K 74 f, 200—300 szóig 7 fí 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyiltíér garmond so onkint 30 lillé A kiegyezés. Négyszáz év óta van Magyarország az osztrák tartományokkal szorosabb kapcsolatban. Ezt a négy századot Ausztria ügyeinek .mindenkori intézői mindég arra használták ? Lajtán túli népek szellemi fejlődését .Oi iasi áldozatokkal, melyek között nagy szerep jutott a kizsarolt magyar pénznek, előmozdítsák « anyagilag minél kedvezőbb helyzetbe juttassák. Ennek a magyarellenes, gyilkoló hadjáratnak természetesen az lett a következménye, hogy .hazánk kulturailag Nisszamaiadt s anyagilag nem fejlődhetett. Ebben -a helyzetben érte Ausztriát a két vesztett, hadjárat súlyos csapása s kénysze- ritétté . r z , ősz rák intéző köröket, hogy Magyarországgal békét kössenek, alkotmányának csonkított alakban való visszaadásába belenyugodjanak s szellemi és anyagi fejlődésének, útját ne' állják,, legalább oly mértékben, mint eddig tenni jónak látták. Magyarország fejlődött, gyarapodott is, pem anélkül azonban, hogy az osztrákok irigységét fel ne keltette volna; kik minden gazdaság? kiegyezést ezután is arra használtak.-fel, hogy MagyaTor5zágQir~crrt vágjanak I fejlődésének útjába minél több akadályt gördítsenek. Semmit sem csodálkozom tehát, hogy a mostani kormánynak élet-halál harcot kellett folytatnia azért a sovány eredményért is, melyet a legutóbbi kiegyezés alkalmával elérnie sikerült. fájj Csak figyelemmel kell kisérni az osztrák hirlapirók vad lármáját, hogy azon meggyőződésre jusson az' ember, miszerint már az is szivbeíi nagy fájdalmakat okoz nekik, hogy Magyarország, mint önálló állam nem szövetséget, hanem szerződést-köt velük. Pedig hát ez semmi. egyéb, mint hazánk külön államiságának papíron való elismerése, mert hiszen még tiz évig megmarad az eddigi helyzet; lesz f özös vámterület és szabad forgalom. Teljesül tehát leghőbb - fagyuk, de már most attól tartanak, hogy idővel, kedvezőbb körülmények között, még Magyarország gazdaságilag kisíkolhatik körmeik közül § nem lesz többé ara bizonyos fejős tehén, mely állandóan táplálékot nyújt; minden, bármily csekély haladást a törvényes jog érvényesülése felé szorongva és. dühvei szemlélnek.' Ily elfogult, törvényt nenr tisztelő, kapzsi s feltétlen uralomhoz szokott ellenféllel, szemben minden lehetséges .-inkább, mint méltányos egyezséget kötni, •;* 11 át bizony fáj és minden magyar ember, pártkiilönbség nélkül osztozikg benne, hogy azért, mért az osztrákok által jórészben leigázásunkra . s s íját céljaikra felhasznált, régi államadósság kamataihoz 1867-ben hozza-; járuláT bizto itottunk, most, hogy ezt tőkésítve visszafizethessük, a közös költségekhez való lio zájárulási hányadunkat évi 5 millió xziL ..l^ö 1 Mnttílt Hallott, valaha a világ ennél égbekiáltóbb igazságtalanságot; de hát 1867:ben, hogy alkotmányunkat visszaszerezhessük, elvállaltuk, a'terhet s most, hogy vé; re megszabadulhassunk: tőle, ezt a keserű falatot is le kell nyelnünk. . ^ Hogyne fájna az is, hogy Magyar- országim 1 v lágos törvényes joga van ahhoz, miszt rínt' az önálló bankot, ha a közös bank szabadalma lejár, bármikor felállíthatja. s [ most ezen kétségbevonhatlan, királyi esküvel szentesített törvényen alapuló jogunk érvényesítését is, azzal fenyegetve bennünket, hogy az osztrák tőke megvonásával csődbe kergetnek, megbénítani iparkodnak. De még is nekem s ebben, azt hiszem mások is velem együtt éreznek, legjobban fáj, hogy az annabergi vasúti összeköttetést nem lehetett az osztrákoktól kicsikarni, mely# pedig biztosította volna Németország felé való szabad kivitelünket és forgalmunkat ^ mi ellenben elvállaltuk a dalmáciai vasúti összeköttetés létesítését és pedig jó részben saját költségünkön. Dalmácia tudvalevőleg történelmi jogon Magyarország tartománya, de az osztrákok, hogy területileg gyöngítsenek bennünket, az önkényuralom ideje alatt, törvényellenesen elszakították tőlünk, de azután elhanyagolták és nem törődtek többé vele. Az újabb időben épen ezen mostoha bánásmód folytán a dalmátok kif jezést adtak azon vágyuknak és .törekvésüknek, hogy visszacsatoltassanak Magyarországhoz. Nosza Bécsben megindult a szokásos hitegetés és siinogatás minden fája. FüttartÄ/unlaPn#äM^ épittetik meg a vasutat, mely nekik a folytonos érintkezés szempontjából okvetlenül szükséges. Oh! angyali türelem légy velünk, hogy ezt a keserű falatot is len,élhessük, mert, hogy le kell nyelnünk, az már bizonyos. Boda Vilmos BZX TÁRCA A rab magyar. Hős volt. Vörössapkás. Lelkét a szabadság Szent, emésztő lángi egészen betölték. Ka'ddál a kezében, bősz csata zajában Fogta él az éllen s a börtönbe lökték. Rothadásnak indult, piszkos, reves szalmán Vérzett mély sebében. Panasz nem jött ajkán. Sorsa fel volt már a papirosra róva: ' Holnap reggel. Hatkor. Szégyenfa, bitófa. A seb■ sajog, éget; az ajka eltikkadt. Gyötri bár az éhség, szótlan tűr és szenved, Mert erősebb az a szent tűz és emésztöbb, . . . Szabadság-imádat ■ . . az ad néki enyhet. Tűri békén a gúnyt és a leaMzást] Az ócsárló hangot 1 a szitok, káromlást. De mikor nem látják, akkor sir, zokogva: Akkor eszébe jut a. hazának sorsa. <Lázadó fajzatja! Kész már a bitó fa, Holnap reggel már a kutyák isszák véred. De mond', a szabadság vesszen el örökre. Tagadd meg hazádat s meghagyjuk az élted.» tSöha! Ki nem bimám ! Éljen a szabadság! Éljen mindörökké ez a szép — imádság. És a hazáját, ki megtagadni merné, Azt az örök Isten ezerszer megverné.» « Vesszék el Gyönyör lesz. A szabadság fája Vért öl fog kinőni, vértől fog virulni. H mi átkunk,, könnyünk odú tör az égre — Hlsújtó villámlásként fog reátok hullni.» «De bitó fán halni ? Tudod azt. mi szégyen | Inkább dz kell, mint a kegyelem teneked ?» IKegyelem I Ha annak olyan nagy az ára, Soha! Inkább készen vagyok a halálra! A seb éajog, éget ... alig tud beszélni . . . Folydogál a vére, mindig jobban1 jobban — Sziv fölött a nagy seb és a sok beszédtől Az arca élkékül s a szív halkan dobban. |Bitófa I Nem szégyen! Szégyen az tirátok! Beteljesül még a szörnyű, nehéz átok. Vértanuk sírjából nő ki a szabadság, S átok ha nem e¥g, segít az imádság! ISoha1 Ki nem bírnám! Jöjjön a bitófa! Haldokolva is csak azt kiáltom ■ éljen! Éljen a szabadság! Éljen Magyarország ! Élni fog örökké, de az ellen féljen ! Él még a nagy Isten!.. ■ összerogy a szalmán Elf oly ott a vére s hideg ülő ajkán . . Suttogóan hallszik — még egyszer — hörögve: Éljen a szabadság, éljen mindörökre ! Szabó Géza. Németországból gyalog Olaszországba. — Eülföl 'i levél — — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája (— __ Naplójegyzetek nyomán irta: Koritsánszky Ottó. Az Adrián, 19U7. szeptember végén. (Folyt, köv.) A szél mind erősebb lesz. A nem nagyon távol lévő hegycsúcsokon játszik a szél a felhőkkel: kergeti őket s azok futva menekülnek. — Ide érnek mindjárt. Siessünk. Egyszerre csak föltűnik egy halvány fény. Hó szemüvegünkön át nem látjuk tisztán, hogy mécses-e az, avagy talán egy távoli csillag fénye. De aztán egy másik, egy harmadik fény. Mégis c^ak mécs világossága az. Persze hogy az. Hiszen majd hogy bele nem ütődünk a Gemmin . lévő Wildstrubel szállóba. Ekkorra már felhőbe értünk egészen. S alig láttunk egy tapodtnyira is. Tehát célnál vagyunk; Svájcnak egyik legmagasabban fekvő szállójánál — 2329 m. magasságba. — No csak hamar szobát. Czipő, harisnya és ing váltás. Mert hát ez mind csupa viz a tizennégy óra gyaloglástól. Mosakodás. Alapos mosddás, mert most aztán három napig nem lehet majd. Ezen közben elkészül a vacsora. Forró leves, forró tea tejjel, kevés jól kisült
