Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-17 / 42. szám
42 szám 1907 Szekszárd, október 17 XXXV évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők % tárca ______ Németorsz ágból gyalog Olaszországba. — Külföldi levél. — r — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája — Naplójegyzetek nyomán irta : Koritsánszky Ottó. Az Adrián, 1907. szeptember végén. Egyenlő taktusban libeg hajónk masinája, de mind gyorsabb tempóban ... Arra éjszaknak szürke felhők gyülemlenek össze. . . A hajósok jól tudják, hogy mit jelent ez. Jön a bóra! Azért adta ki a kapitány különböző parancsait, melynek következtében lótnák futnak a matrózok, s gyorsabb ütembe dobog a vizi szörnyeteg szive . . . A sok utas izgatottan várja a födélzeten a történendőket. Akik már átéltek ilyent, sietve hatalmukba kerítenek egy kényelmes támlásszéket s rajta elnyujtoznak. A szép asszonyok lobogó sáljukkal s hosszú fátyolukkal vannak elfoglalva. (Persze náluk ilyenkor is az első — a toilette kérdés) ... De végre is kiki kajutt- jébe húzódik (ne legyen senki sem tanúja annak, ami bekövetkezik. így még a tengeri betegséget is — lehet tagadni). Mi pedig gyerünk a dohányzóba. Dűljünk végig egy pamlagen. Várjuk türelemmel a megFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS rendelt grokk megérkeztét, gyújtsunk rá egy Sumatra-celebesre1), Aztán üljünk fel a gondolatok sassebességü szárnyaira s járjuk be — pár perc alatt — azt a nagy utat, amit az elmúlt 6 nap alatt napi 15 óra hosszat való gyaloglással megtettünk .... Szinte hihetetetlennek tartom magam is. De itt a — corpus delictik: A Kalgs melletti havasi gyopár, a gentiának, ranunkulusok, que- monek és a többi alpesi virág beh sok szépről mesélnek . . . * * * Hárman készültünk neki. A hosszú növésű, izmos orosz mérnök. Testestől-lelkestől forradalmár. Roppant sok oldalú, széleslátkörü, mesés műveltségű ifjú. Izzó lelke pezsgésbe hozza a leg flegmatikusabb vérét is. Nem hiába unoka fivére a hires dr. phil, dór med. és dr. jur. Balabanov kisasszonynak, aki 15 esztendeig volt a Péter Pál erődbe bezárva (Róla majd máskor) szóval ő az egyik: elszánt, vállalkozó lélek, akit minden érdekel s minden szépért lelkesedik. A másik egy ökölnyi nagyságú hollandus. Ez a pajtás kémikus. Jáván született. Apja nagybirtokos ott. Olyan mint a többi délvidéki : meglehetős kényelmes. De ő sem ijed meg a saját árnyékától. A harmadik — no hát *) Németországban azon dohány után nevezik a szivarokat, amilyen fajtából készült. Ennek belső része sumatrai a felső fedő levél pedig celebesi dohány. Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */i évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések i 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé lési képessége mit bir meg, mert ellenkező esetben gyorsan bekövetkezhetik az a helyzet, hogy a város fejlődése teljesen megakad, azért, mert anyagi ereje felfogja mondani a szolgálatot. Okvetlen szükséges azért, hogy a képviselőtestület a létesítmények sorában bizonyos egymásutánt állapítson meg s ahhoz szigorúan alkalmazkodjék, mert rajtunk is beteljesedhetik a közmondás igazsága, hogy aki sokat markol, keveset fog. így elsősorban a közegészségi és köz- tisztasági botrányos állapotokon kellene segíteni. A tiszta, ihatóviz egyik főkelléke $%z emberi egészségnek, azért, nagyon helyesen', a képviselőtestület ártézi kút furatása tárgyában már megkötötte a szerződést. Any- nyival fontosabb ez az ügy, mert az egészségre szinte rendkívül fontos utcai öntözéssel van szoros kapcsolatban. Mindjárt sürgősség dolgában második helyre tehető *a csatornázás ügye. Csak egyszer kell látni azt a fekete színű, miazmákkal és bacil- lusokkal telitett folyadékot, mely el nem folyhatván, a házak előtt poshad egész nyárön át, hogy azon meggyőződésre mp- sunk, miszerint ennek orvoslása egyik«? a legégetőbb szükségeknek. Ott van azután a polgári leányiskola építési ügye, mely már túl van az előkészítés stádiumán s megvalósításra vár. Ez is, hanem is valami túlságos mértékben, igénybe fogja venni a város anyagi erejét. A köz- oktatásügyi minisztérium már fenyegetéssel sürgeti a várost, hogy építtesse meg a polgári iskolához tartozó tornatermet, mert az már a kitűzött célra nem használható. Csak úgy nagyjában, ötletszerűen soarról szóljanak ők — az egy magyar, tolnamegyei. Ce suffit! Baselben lakik mind a három. Naponként találkoznak s igy főzték ki a tervet, hogy végig gyalogolnak Svájcon. De ez kevés — Németországból kell indulni — adta ki a jelszót, az egyik. — Jó, és át »in das Land wo die Citro- nen blühn« — toldotta meg a másik. S a harmadik — az beleegyezett. Basel, Europa ezen leggazdagabb városa (128 ezer lakó közül 130 a milliomosok száma; a leggazdagabb csak 87 milliónak ura.) Ott fekszik Svájc legexponáltabb szögletében. Mi sem könyebb mint innét »átruccanni« Németországba. Ott találkoztunk Elsasban St. Lud- 'wigban. Most St. Ludwig, 1870 előtt még St. Louis volt. Elkérdeztük egymástól, hogy meg van e minden. Az e lapot olvasói által már jól ismert eszkimó sipka, hókarikák, vastalp-kenő- csök, sziverősitők, kötszerek, varró-eszközök stb. Aztán elindultunk. Mindegyik az anyanyelvén énekelt egy-egy nótát aztán lassú, de biztos lépésekkel elindultak Svájc felé. A határon át, végig a milliomos városon ki a Jura hegység végnyulványai felé. Kisebb-nagyobb dombokon át, szép kis falukon keresztül el az első magasabb emelkedésre : a Passwangra. Az egész csak 1207 méter mi ez, nekünk »hegyi királyok «-nak. Kimondhatatlan érzés fogja el szivünket, 50000 korona. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete legutóbb megtartott ülésén 24 szavazattal 9 ellenében 50000 koronát szavazott meg egy Bátaszékról kiinduló s Baranyavárig vezetendő helyi érdekű vasút létesítése érdekében. Ezen tekintélyes összeg ellenértékéül Szekszárd város törzsrészvényeket kapna, melyek, köztudomás szerint, semmit sem jövedelmeznek s a legtöbb esetben teljesen értéktelenek. A jövedelmet és osztalékot kapják 5 vagy hat százalékos kamat fejében az elsőbbségi részvények. Csak az jut a törzsrészvényeseknek, ami ezután jövedelmi többlet fejében fenmarad. Ilyen pedig soha sincs. Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a képviselőtestület a legnagyobb szüreti időben tartotta meg ülését, midőn tagjainak túlnyomó nagy része bortermeléssel foglalkozván, nem képes közügyek intézésére magának időt szakítani. Csak igy történhetett meg, hogy a 160 képviselőtestületi tag közül | csupán 33 jelent meg s volt kénytelen egy ilyen fontos ügyben, ha nem is véglegesen, de egyelőre dönteni. Teljesen értem s fel tudom fogni azon képviselőtestületi tagok viselkedésének indokait, kik a megszavazás mellett foglaltak állást, mert hisz azt remélhették, hogy ha ez a vasút létesül, megszűnik mindaz a vasúti nyomorúság, melyben Szekszárdnak minden időben oly kiváló része volt. Csakhogy, azt hiszem, feltevésük csalóka reménynek bizonyult volna, mert a nagy áldozatnak aligha lett volna más ellenértéke, minthogy kettő helyett lett volna három csigavasutunk, mely nem kényelmünket szolgálná, hanem boszuságaiuk tárházát gyarapítani lett volna hivatva. Ha a tervezett pályf egyáltalán oly alakban, mint mi óhajtjuk, létesíthető lett volna, bizonyára az osztrák és magyar hitelbank nem hagyta volna veszni azt a 120,000 koronáját, melybe nekis ezen vasút előmunkálatai s közigazgatási bejárása kerültek, hanem a vasút kiépítésével iparkodott volna befektetett tőkéjét visszaszerezni. Biztos tehát, hogy ezen a vonalon egy elsőrendű pálya létesülése^elhárithatlan akadályokba ütköznék most^is, mint ütközött akkor, midőn nevezett bankok foglalkoztak vele. Abban még azt hiszem, mindnyájan egyek vagyunk, hogy még egy csigavasutra áldozni egyáltalán nem vagyunk hajlandók. De nem ez a fő érv, mely a képviselő- testület számbs tagját arra indította, hogy a hozott határozatot megfellebbezzék, hanem annak okai jó részben- városunk anyagi helyzetében gyökereznek. * Szekszárd jtívedlett öudezett tanácsú várossá, de a maga égészval őj ab áh még-’ maradt falunak. A városháza léiig rom, nincs ^ítca öntözésre vize, még főutcájainak is mellék folyókái undorító folyadékkal telit- vék, tisztviselői anyagi helyzetén nem képes segíteni, utcái kikövezésére alig pár száz koronát fordíthat évenként. Ha még hozzáveszszük, hogy a tanügyi és kulturális téren mi minden vár még a megvalósításra, úgy minden túlzás nélkül megállapítható, hogy a képviselőtestületnek nagyon meg kell fontolnia minden egyes esetben, hogy a városi lakosság tehervise-
