Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-10 / 41. szám
XXXY évfolyam 41 szám 1907 Szekazárd, október 10 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Appouyi Albert gróf. «Minden gondolkozó embernek kötelessége erről az egyénről letépni hazug álarcát, hadd lássák, hogy nem hasznos madár, hanem ragadozó; a magyar nemzet kultuszminisztere révén csődbe jutott; a mig fel "nem ébred kábultságából, mindaddig megszégyenülten áll az egész kulturvilág előtt U Ezekkel a gálád, hazug, hitvány szavakkal illeti Tolsztoj Leó gróf, az oroszok felfújt, unalmas, állítólagos legnagyobb írója, Apponyi Albert grófot, utánozva a kimondhatatlan nevű Björnson norvég költő minósithetlen támadását. Mit csinált Apponyi, mióta tiszta, hazafias érzésből a függetlenségi párthoz csatlakozott s az átmeneti kormányban a köz- oktatásügyi tárca vezetését magára vállalta. Rendezte, jobban mondva felemelte a magyar tanítóság javadalmazását; iparkodott a haza- ellenes irányzatot a nemzetiségi iskolákból kiszárítani és érvényt szerzett azon régen hirdetett; de soha eddig nem érvényesült elvnek, hogy az állam nyelvétminden magyar- országi állampolgárnak, tekintet nélkül származására és anyanyelvére, ismernie és tanulnia kell. Most pedig, hogy tárcáján kívüli hallhatatlan érdemeiről is említést Tegyek, az Ausztriával való gazdasági és politikai harcban ő és Andrássy gróf voltak a kerékkötők, kik útját állták annak, hogy a magyar kormány, gyengeségből, vagy tekintetekből, az indokolatlan engedékenység ösvényére lépjen. — Tiszta, mocsoktalan politikai jellem, eszményi fajszeretet s Magyarország jogos függetlenségi törekvései iránti meleg rokonFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS ‘ HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS érzés jellemezte hosszú politikai életpályája alatt mindenkor. Melyből még nem von le az sem semmit, hogy sokáig ingadozott, mig nyíltan és egész határozottsággal a függetlenségi párthoz csatlakozott. Abban a hitben és meggyőződésben volt, hogy a 67-diki kiegyezésnek pontos végrehajtása és annak nemzeti tartalommal való kitöltése Magyarország állami függetlenségét biztosítani fogja. Csalódott s levonta annak következéseit s lett belőle pártunk dísze, fénye és még hozzá — — esze is. Minél jobban égbe nyúlik a fa koronája, annál inkább ki van téve a zivatarok rombolásainak. A magyarság ellenségei is nagyon jól tudják, hogy ő az uj korszak legerősebb oszlopa, azért támadják első sorban őt, azért akarják ledönteni. Elég szomorú dolog, hogy a nemzetiségi . hazaárulók hitványt rágalmainak a külföld nevezetesebb Írói, is felülnek s azok hazug besugásai alapján Ítélik meg a most élő nemzedék, egyik legnagyobb emberét. • Hát helyes, van abban némi igazság, hogy Apponyi annyira isiül áll minden rágalmon, hogy őt az nem érintheti a magas piedestálon, hová a magyar nemzet tisztelete, szeretete, ragaszkodása és hálája emelte. De azért én a magam részéről nagyon indokoltnak találnám, ha megmozdulna a magyar nemzet s minden kétséget kizáró módon kifejezést adna azon érzelmeinek, hogy Apponyi hazafias működését helyesli, vele együtt érez s a bevágott utón való további haladásában támogatni kész. Nagy sulylyal esnék a mérlegbe, ha a vármegyei és városi törvényhatóságok állást foglalnának mellett' s tüntető módon adnának kifejezést, legközelebb megtat tandó őszi közgyűléseiken, osztatlan és megingath itlaa bizalmuknak. Különösen sürgős feladata lenne ez az or.-zággyülési függetlenségi pártnak, mely benne tiszteli egyik elsőrangú vezérét. Szükséges lenne ez azért, mert bár Apponyi nem az a köznapi lélek, kit igazságtalan támadásokkal a bevágott s lángelméjével s igaz hazafiui érzelmei nyomán megállapított helyes útról eltéríteni lehetne ; de végre ő is ember, ő is alá van vetve az elkeseredés érzésének s ebből kifolyólag az elkedvetlenedésnek, akkor, inidó.i látja és tapasztalja, hogy hazaszeretettől sugalt működéséért országunk ellenségei ádáz dühvei támadják s azok, kiknek érdekében cselekszik, ezt némán tűrik s az együttérzésnek kifejezést adni közönyösségből vágy kényelemszeretetből elmulasztják. Hadd lássák a nagyképü támadók, hogy a megkezdett nemtelen harcban Apponyi nem áll egyedül, hanem háta mögött foglal helyet az osztatlan magyar nemzet. Björnson és Tolsztoj pedig tekintsenek szét saját hazájukban; van ott elég söpörni, tisztogatni való. Ezt ők saját szemeikkel látják és naponként tapasztalják. Miért .nem iparkodnak tehát a sokáig szolgaságban sinylő norvégeken és oroszokon segíteni. É tekintetben nem szorulnak idegen tájékoztatásra, meggyőződhetnek az ott tömegesen burjánzó bűnökről, bajokról kizárólagos közvetlenséggel. Magyarországon ellenben nincs semmi keresni valójuk. Boda Vilmos. TÁRCA. Werbőczy István. — Arcképének leleplezése alkalmából. — A nagy magyar jogtudósnak, a Hármas Könyv örök emlékű szerzőjének s egyik legkiválóbb diplomatánknak a király szobrot állíttatott a fővárosban, most pedig az ügyvédi kamara újította föl emlékét, midőn e hó 7-én leleplezte arcképét. Werbőczy István köznemes csa- ádból származott, de roppant jogi tudásává 1, s a nemesség és 'a 'nép 'érdekeiért, valamint a nemzeti királyság eszméiért folytatott harcában olyan tekintélyre emelkedett, hogy nádorrá lett a mit előtte még egyetlen köznemes se ért el. Születése évét biztosan nem tudni. Kere- pecz beregmegyei községből származott, s családja fölváltva nevezi magát Kerepeczinek és Werbőczynek, a hasonló nevű falvakról, a hol közbirtokosok voltak. A nagy ész és kiválóan fényes elme, amely Werbőczy közéleti szerepléseben és alkotásaiban lépten-nyomon megnyilvánul, sokáig nem tudott érvényesülni. Nagybátyja, is a ki az udvarnál és Báthory erdélyi vajdánál befolyásos ember volt, behozta ugyan az udvarhoz, de itt évek során át csak királyi levéltárőr volt, majd tizenöt éven át a királyi‘törvényszékek jegyzője. Nagy törvényismeretét és jogi tudását mások használták emelkedésük lépcsőéül. Az egyetlen, a ki ez időben méltányolni tudta: Szobi Mihály volt, a ki Nógrádban birtokot adományozott neki s a közélet mezején harminc éven át mindig együtt s vállvetétt működésben találjuk őket. Werbőczy jogtanácsosa és titkára volt Szobinak, peres ügyeit nagy sikerrel vitte és Szobi nemcsak felismerte benne a nagy jogtudóst, de mindjárt méltányolta is. Werbőczy ifjúsága Mátyás király korára esik s igy természetes, hogy a nemzeti királyság, eszmélye töltötte el a lelkét s csak nem egész életét annak szentelte, hogy e vezérelvét megvalósíthassa. Az oligarchák által elnyomott kisnemesség hatalmas védőt talált benne. Kúriai jegyzőből nádori itélőmesterré lett, sok birtokpörben a király nevében és megbízásából ítélkezett s ekkor elég alkalma volt tapasztalni, hogy mily káros következményekkel jár a pereskedő felekre az, hogy a magánjog inkább csak jogszokáson alapul s írott törvényeinket százféleképen lehet magyarázni. Valószínűleg már ekkor gondolhatott arra, hogy törvénykönyvet kell alkotni a tömérdek kibúvó megszüntetését, hogy az igazság legyen ezentúl a jogszolgáltatás forrása, nem pedig a fiskális furfang. De ezen kívül politikájának sarkpontjai, mint életrajzírója Fráknói Vilmos említi, a nemzeti királyság helyreállítása, a köznemesség alkotmányos hegemóniájának biztosításé, a főpapság nemzeti és vallásos szellemének restaurációja volt. Már ekkor tevékenyen közreműködött az országgyűlés tanácskozmányaiban, az 1505-ben tartott országgyűlés fontos határozataiban pedig már vezérszerepet vitt. A szélütött Ulászló leányát akarta a trónra juttatni s hogy ezt elérhesse, a Habsburg-ház örökösödési terveit támogatta s Anna leányát Miksa császár egyik unokájával jegyeztette el. Az országban ekkor a Hunyadi-ház hivei Zápolyához, az ország leggazdagabb főurához pártoltak s az 1505-iki országgyűlésen a köznemesek azt hangoztatták, hogy Ulászló halála után nemzeti királyt fognak választani. Miksa császár ekkor hadat akart vezetni a magyar rendek ellen, hogy örökösödési jogait biztosíthassa. Ámde ezzel ép ellenkezőt ért el, mert a rákosi országgyűlésen táborozó köznemesség azt indítványozta, hogy a jelenlevők esküvel s pécsétjükkel ellátott okiratban kötelezzék magukat arra, hogy a Ulászló fiörökös nélkül hal meg, utódjává nemzet királyt választanak. És ezt az országgyűlés elTs fogadta. Az egyháziak »tiszta lelkiismeretükre«, a világiak »keresztény hitükre, becsületükre, emberségükre« tett esküvel fogadták meg ezt. Ezután Werbőczy bemutatta a maga szerkesztette okirat, melyet mindnyájan aláírtak és pecsétjükkel erősítettek meg. Az okiratot aztán a Rákos mezején Werbőczy még egyszer felolvasta magyar és latin
