Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-15 / 33. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 áll fenn, egyesek, hitfelekezetek, testületek, társulatok és állam részére, azon egy feltétel alatt, ha képesek azon kellékeknek megfelelni, amelyet a törvény a népoktatástól megkiván. Ahol e képesség megszűnik, vagy a felekezetek, vág” község arra a meggyőződésre jutottak, hogy közerővel virágzóbb tanintézetet, népiskolát tarthatnak fenn, előáll a közös, "vagy községi iskola, a községi lakosok összes gyermekei részére, vallás különbség nélkül. Ebben a község, vagy az állam taníttatja amit tudni kell, az egyháznak saját lelkésze pedig tanítja, amit hinni kell. A tanszabadság módot nyújt a szülőknek gyermeküket ott taníttatni, ahol jobbnak vélik, csak arra nem ad jogot, hogy ne taníttassák. A kertész is tudja, hogy a növény elsatnyul, ha nem jut világossághoz g há nem nyer táperőt. így van ez az erkölcsi, a szellemi világban is. Törvényhozásunk ez okból helyesen cselekedett, hogy a tanszabadság elve mellett a tankötelezettség- elvét is kimondotta. Ezzel az állam nemcsak a gyermek érdekeit védi, hanem a társadalom érdekét is megóvja, saját jövőjét pedig biztosabbá, szilárdabbá teszi. Azon hatalomnak, mely a kaszárnyába küldi gyermekeinket, hogy védeni tanulják a hazát, hogy ne lenne joga előbb iskolába is küldeni azokat, hogy ott emberi- és polgári jogaikat és kötelességeiket ismerni tanulják. Nem jól fogják fel népoktatási törvényünk szellemét azok, akik azt hiszik, hogy feladata minden áron államiakká alakítani: át az iskolákat ; hisz mint már jeleztem : Nem a jelleg, hanem az a fontos, hogy jó-e ?-Csak örvendetes lehet a verseny ez irányban. De kötelessége az államnak felügyelni, hogy valóban elérhessék a kitűzött célt. Az állam vezérlő, ellenőrző és támogató beavatkozása sehol sem lehet üdvö- sebb, — de sajnos — sehol sem oly gyűlöletes, mint a közoktatás t'.rén. De az állam beavatkozása mellett másfelül azt is tapasztaljuk, hogy ahol a népnek nincs tér adva, az iskola igazgatása és fenntartása körül, az közönbössé válik e fontos ügy iránt. KiVánatos tehát, hogy törvényhozásunk kellő befolyást engedjen, — az állam érdekeinek szigorú figyelembe vétele mellett, a népnek is. Szóval egyesíteni kell az összes tényezőket. Felekezetek, család s a családok össze- sége a község, a nép mind befolyhatnak az iskolaügyre 1 emelhetik a nemzet műveltségét, az állam pedig Ott mindenütt, mint őr,, mint felügyelő, mint segítő és az általa felállított iskolákkal, mint hasznos példát adó versenytárs . asszony, csak egy kissé durcás természete van . Szerettem volna Dani barátom fülébe súgni azt »A pénz olvasva, az asszony verve jó« féle köztnondást, de meggondoltam a dolgot. Úgyis hiába voina minden., A papucshős gyógyíthatatlan beteg. ^Tem használ annak se hideg viz, se’forró viz, Se ezerféle drága kenőcs, tán még a ráolvasás se. Dani barátom mulattatni igyekezett, de rossz'lcedvem volt, nagyon megviselt a talyi- gán való utazás. ,Meg már éhes is voltam. Kérdeztem, vájjon merre van a, ^vendéglő, de persze 1 kérdésemet nyomon követte a barátságos meghívás, mit örömmel el is fogadtam. ^Dani barátom kiment kedves feleségéhez (csinos kis raenyécske volt, de kedvesnek éppen nem találtam) s a vacsora ügyében intézett, hozzá kérdésekét. Feleletet, nem kapott. — A tanfelügyelő ur vacsorázna, — szólt most mar hangosabban Dani barátom. _ Ki tiltja meg néki? heveskedett a menyecske. — Légy szives hát,- édes Mariskám, és készíts valami-jót! í — Csak lesd ! Attól ugyan meg nem híztok, amit én főzök, — szólt most már ma ■ gából kikelve Dani barátom áldott jó felesége. Ennyit hallottam a párbeszédből, a többi már halkabban folyt. Megnyugodtam. Tán mégis lesz Dani barátom kérlelő szavainak haMindezekból kifolyólag állitom, hogy a népiskolaügy egységét biztosítják: a közös népoktatási törvény, a közös tanterv, az állam által kiadott s minden iskolának ingyen adott tankönyv és taneszközök, a közös felügyelet, a tanítóknak állami képzése, de főleg az állami kinevezés és a tanítók fizetésének az állampénztárból való utalványozása. Mert véleményem szerint a nemzeti népoktatás csak úgy fog hazánkban föllendülni, ha az állam a felekezet jogainak biztosítása és épségben tartásával gondoskodik az ingyenes népoktatásról, a tanítók fizetéséről tankönyvek és tanszerek ingyenes adományozásáról. Nézzük már most hogyan oldható mindez meg a nélkül hogy az áLamra • nagyobb teher ne nehezedjék; továbbá hogy e felekezeti vagyis nem állami iskola fenntartója is épségben tartassák. Vegyük boncolókés alá sorra e tételeket! I. Az első kérdés az : »Miként lehetne kieszközölni azt, hogy a felekezetek jogainak épségben tartása mellett az összes tanítókat az állam fizetné?« Ismeretes és bevett Szokás . az, hogy áz állami népiskolában a megüresedett tanítói állomásra pályázatot hirdeti a közoktatásügyi miniszter s a tanítót ugyan az nevezi ki. A felekezeti iskolánál hasonló pályázati hirdetés után a pályázók közül, az iskolaszék választja tanítóját. ^ községi iskolánál szintén az iskolaszék választ tanítót, de a kir. tanfelügyelő elnöklete alatt. Azt minden kartársam tudja, legyen bár állami, vagy felekezeti iskolánál al- ka'mazva, hogy a felekezeti iskola tanítói állás betöltésénél sok .-oly /szempont jön elő, amely nem áll egy vonalon a tanítói hivatás nemes feladatával. Csuk röviden említem,'.a kántorvá- lasztááókat, a korteskedéseket, az énekpróbákat. de ki tudná itt felsorolni mindazon lealacsonyító körülményeket, amelyek mind a tanítói tekintély rovására Írandók. Aki látott már kántortanitóválasztást, tudhatja, hogy a jelölt éneke többet nyom a latban, mint a tudósok összes tudománya s a rátermett tanító minden ügyessége. Ilyen szempontból pedig . tanítókat alkalmazni csák az oktatás hátrányára lehet. Nagyon kívánatos dolog tehát, hogy a tanítót az állam nevezze ki; már csak azért is, mivel az államnál az ily mellékes szempontok nem jöhetnek figyelembe s az üres állásra, minősítésnél fogva a legalkalmasabb tanító kerül. Hirdessen az iskolaszék a kir. tanfelügyelő ellenjegyzésével pályázatot, ennek lejárása úján- készítse el az iskolaszék a beérkezett pályázatokról a minősítési táblázatot s tása, amit, tekintettel kitűnő étvágyamra, nagyon kívánatosnak is találtam. Rágyújtottam pipámra és vártam több-kevesebb türelemmel. Semmi nesz és semmi zaj! -Megtörnöm újra a pipámat.- Már kilenc óra. .Még semmi jele, semmi szaga a vacsorának. A szomszédos szobától egy üvegajtó választott el. A csipkefüggöny egyik sarka félrelibbent s áttekintettem hozzájuk. Bizony itt nem készült vacsora. Dani a divánon ült és pipázott, közbe-közbe morgott egyet, felesége egy székre telepedett s előtte volt a bölcső, olyan bölcső, amely ringó s benne hempergett egy siró himbó. Az anyja hol felvette, hol letette. Ha elaludt a bölcsőben, kikapta s a gyermek úgy visított, mint egy újévi malac. Ha elhallgatott, — Isten bocsássa meg vétkemet 1 — de úgy láttam, hogy anyja meg is csípte, csak hogy sírjon ríjon. §j tehát nem menekülhet a gyermek mellől!« Ez jó kifogás lehet! Tekintettel arra, hogy már tiz óra volt s hogy dél óta nem ettem semmit, nagyon türelmetlen kezdtem lenni. A gyermeksirás idegessé tett oly annyira, hogy mikor a kis poronty egyszer megint hangosan felsikitott, haragomban a pipám szopokáját zúztam szét fogaim között. De a vacsora csak nem jött s én kedélyesen rágicsálhattam a csonka szopókát. Negyed óra múlva kinézek ismét. Dani már nincs ott! Tyű! az áldóját! A fickó biztosan megszökött s itt hagy vacsora nélkül a jelöljön ki a pályázók közül három tanítót, a kiket az iskolaszék legjobbnak vél iskolájához tanítónak, kántornak, ezekből azután a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezzen ki az iskolához egyet. így azt hiszem a tanító sok megaláztatástól volna megmentve, ami csak a népoktatás javára esnék, de a hitközség is sok rázkódtatástól lenné megmentve, * * * mi igen sokszor belbékéjének megzavarodását és néha szakadást is idéz elő. Mert a kijelölt saját val- lásuak közül ^sak az arra legalkalmasabbat nevezi ki s azon esetben, ha ottan meg nem. felel, elteheti illetőleg a neki megfelelő helyre áthelyezheti • és az által igen-igen sok méltatlan eljárástól menti meg a tanítót, az is- kolafentartót, sőt még az államot is. Mert azon tettéért, hogy a hitfelekezetekkef ily humánusan jár el, biztosítani kell a hitfelekezeti tanítók ellen is a fegyelmi eljárásnak jogát, mit részben mai napig is gyakorol már, tehát annak csak nagyobb arányú kiterjesztése lenne ez által érvényre emelve. (Folyt, kőv.) KÜLÖNFÉLÉK. — A Vármegye feliratai. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 8-án tartott nyári közgyűlésében a hozzáintézett körlevelekre elhatározta; hogy pártoló feliratot intéz a képviselőházhoz a következő ügyekben : 1. Az 1879. évi XXXI. t.-c. 17. §-ának hatályán kívül álló birtokokon alkalmazott egyének tisztekké való felesketésének magasabb képz^ttség- I tői való függővé tétele tárgyában. 2. A magyar ipari áruk egységes védőjegyének törvényhozási utón leendő megállapítása végett. 3. A rendezett tanácsú városok jegyzői javadalmazásának rendezése tárgyában. 4. A büntető törvény hatályának a tényleges szolgálatban álló katonákra leendő kiterjesztése tárgyában. 5. A görögkeleti vallásu magyar nemzeti egyháznak az 1868. IX. t.-c. által eszközölt görögkeleti önálló független egyházak' szervezetével egyező, törvényhozási utón leendő szervezése tárgyában. — Bizottsági tagválasztások. Tolnavármegye közigazgatási bizottságába egy hely üresedett meg, melyre 66 szavazattal Bernrieder János választatott meg Grünwáld Lajos 6 szavazatával szemben. A vármegyei népnevelési bizottságból Krammei' János szekszárdi polg. iskolai igazgató lépett ki, akinek helyére közfelkiáltással, a főispán ajánlatára, Máté József bátaszéki ig. tanító választatott meg. haragos felesége mellett. Megállj, Dani! Nem addig az ! gondoltam. Uccu! utánna! Kimegyek Dani után. Kedves feleségénél megkockáztattam egy kis megszólítást: * — Ugy-e nagyon csintalan a kis fiú ? Sok bajt okoz szegény mamájának! — Nem mondhatnám éppen 1 volt rá a kurta, fagyos válasz. No, ezzel az asszonynyal igazán nem lehet kukoricázni! Kiérek az udvarba. Látom ám, hogy. Dán ingujjban, áll a félszerben és fát hasogat. Odamegyek és nézegetem. Dani figyelmeztet, hogy álljak egy kissé tovább, mert kemény és ugrós a fa. Nem sokat hederitek Danira, hanem beszélgetek a feleségéről . . . Egyszerre csak úgy balképen teremt egy felugró fadarab, hogy a legszebb augusztusi csillaghullás is csak kismiska ahhoz, amilyen tűzijáték a szemeim előtt végbemegy. A pipám kihullott a számból és összetörött. Rohantam be a szobába, mintha a kutya harapott volna meg. Ennek fele se volt tréfa ! Két perc alatt a bál képem éppen háromszor olyan vastag" lett mint a jobb. A Dani vizes borogatást hoz és kérlel, ne haragudjam! Megnyugtatom, hogy nem haragszom, csak a pipámat sajnálom olyan nagyon, mire rögtön a legszebb pipáját kapom ajánlókba. Félóra múlva jön a vacsora is. Dani maga készítette; az asszony hajthatatlan maradt. Egyszerű volt a vacsora : sült szalonna és rántotta, amit a körülmény ehh ez képest (a száma
