Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-01 / 31. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

A Széchenyi-tér, hol a korzót, a főgimnázium, nagytakai ékpénztár és városház épületeit látjuk; itt van a belvárosi plébánia templom is, mely valamikor törökmecset volt. Nev'.zetesebb épületek még a püspöki jogly- ceum, a jótékony nőegylet, a budai külvárosi kath. kör, a Dunagőzhajózá ,i épület, a Nemzeti Kaszinó, a Nemzeti Színház és a Hadapródiskola.

Szép kirándulási helyek vannak a Mecseken, mint a Kardos-ut, Bertalan sziklai kilátó, Pécs bányatelep az ezeréves gesztenyefával, a Dömörkapu, Kakukcsárda. Ezeken kivül a Tet- tye, hol régi romok láthatók, melyek még Mór pécsi püspök őskori épületének maradványai, itt látható a pécsi mészkő- és turfa barlang is.

Ezen kirándulási helyeken vendéglők is vannak, hol friss ételek és italok állandóan kaphatók.

Nevezetesebb gyárai a Zsolnay-féle majolikagyár, a Littke-pezsgőgyár és a Hirschfeld és Scholcz-féle sörgyárak.

Ezekben ismertettük a pécsi országos kk állítás és Pécs város monográfiái nevezetességeit. A kiállításra rándulók bizonyára bő kommentárt fognák- találni jelen cikkünk keretében, mindent nen, irhattunk le a maga teljes valójában s csak megközelítőleg óhajtottuk annak halvány képét adni, melyet a szemlélő ma ott a modern kultúra csodákkal határos alkotásaiban talá'hat. Tény az, hogy a kiállítást látogatók kellemés emlékekkel távoznak Pécsről s a látottak, hallottak édes reminiscenciákat ébresztenek telkeikben a későbbi időkre is.

Egy másik levél a szerkesztőhöz!

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Azon jog címen, hogy a mi megilleti b. lapjának egyik olvasóját, megilleti a másikat is, kérem engedje meg, hogy »Tüske« levelére, szinte bemutatkozás nélkül, az igazság érdekében rövid észrevételt tehessek.

Ha a t. levélíró azt a buzgóságot, mely- lyel a »csekélységek« egy részét — mert van még több is — összeszedte, -tovább is megtartotta volna s a polgármester leüdvözlése után fáradságot vett volna még arra is, hogy megállapítsa vájjon a kért hiányok és bajok miként és legfőként pedig »mennyiért« orvosol hatók, bizonyára nem azzal búcsúzott volna, hogy a »viszontlátásra«, mert annyira komoly, és »zsebbevágó« dolgokat kellett volna megpendítenie, hogy a »viszontlátás« édes örömeiről önként lemondott volna a — hatás után.

»Tüske« levele azt a benyomást kelti, mint miko*" valaki látcső vön néz valamit és nem látja azt, ami körülötte történik.

Amik a szerkesztő úrhoz intézett levélben foglaltatnak — sajnos — köztudomásúak és nem »felfedezések.« Vannak is e jyesek, a kik a megoldás * móoját is tudják, sőt ez nem is titok, úgy hívják pénz. Komolyan mondom, nem kell a »csekélységek« megszüntetéséhez semmi más, csak »pénz«. De ezt »Tüske* már nem látta.

Rendezetlen községi viszonyokból rendezett városi viszonyok — megint egész komolyan mondjuk — a leggyorsabban vállhatnak, ha meg van hozzá a »pénz«.

így pl. a kövezet, a kocsiút, a gyalogút, mind megteremthető, ha a váró s képviselőtestülete a kellő fedezetről gondoskodik.

A közegészség, köztisztaság nyomban megváltozik ha csatornákat, fürdőket, vízvezetéket, ártézi kutakat létesíthetünk.

Tetszik tudni szerkesztő ur, ezeknél a kérdéseknél a »sürgetés* nem sokat ér, mert ide nem sürgetés, hanem — »pénze kell.

A Garay-teret és sétakertet is rendben lehetne tartani, ha több »pénzt«, munkaerőt fordítanának rá. De ma, mikoi a városnak még csak utcaseprője (nem utcaseprő-', hanem egy szál utcaseprője) sincsen, hát bizony kérem,

maguktól sem az utcák, sem a kertek Szek- szárdon sem tisztulnak meg.

Az utcák locsolása, bizony ez már nagyon is kívánatos, de az az aggodalmunk, hogy »rendelettel« ezt a kérdést megoldani nem igen lehet, mert áhhoz vizhordó kocsik, emberek, különösen pedig víz is kellene, ami pedig nincsen.

De ha pénz lenne, az is lenne.

így hát a megoldás mikéntjei meglennének, csak a módok hiányzanak hozzá és tessék tekintetes szerkesztő ur meggyőződve Jei.m, hogy maga a tanács üdvözölné a legmelegebben azt a bátor és szerencsés férfiút, aki az erre vonatkozó indítványokat a városi képviselőtestület elé terjesztené, és — ami fő — ott a hozzá való költségeket meg is szavaztatná.

Egy ízben már Tóth Károk' igen életre való indítványokat terjesztett elő, de biz azt a képviselőtestület — félretette.

Pénzzel, a szükséges mennyiségű pénzzel, gyönyörű várost lehetne csinálni a most hepehupás Szekszárdból is.

Fogadja igen tisztelt szerkesztő ur . . . . jaj pardon! majd elfelejtettem, hogy ezeknek a dolgoknak a megvalósítása nem a polgármesternek, meg nem a rendőrkapitánynak a feladata ám, Lanem a városi képviselőtestületé . . . őszinte tiszteletem nyilvánítását.

üllő.

ismeri a Benedekszurdiki lakók siralmas helyzetét, akik mindannyian földhöz ragadt napszámos emberek s akik úgy gondolkoztak, hogy ők is csak emberek, nekik is kell valahol lakást szerezni s igy vágtak maguknak hegyszakadékokba barlanglakásokat s hogy mennyire megszerették ezt a helyet, azt látjuk abból, hogy a kilakoltatott Dargóczi Sándor még meg is felebbezte a polgármester üdvös intézkedését.

így tehát október 1-től kezdve megszűnik ez a városunkra nézve szégyenteljes állapot és lesznek a barlang lakókból városi letelepültek.

Bizony itt volt már az ideje, hogy ezt az ügyet kezébe vegye a város, mert egyszer csak arra riadtunk volna fel, hogy az összeomlott Benedekszurdik romjaiból a szerencsétlen barlanglakok jajkiáltásait hallottuk volna felénk hangzani — s akkor már késő lett volna minden intézkedés.

9V Kérjük mindazon tisztelt előfize- tőinket, akik julius l-én lejárt előfizetéseiket mostanáig nem újították meg, legyenek szívesek az előfizetési dijat lapunk címére mielőbb beküldeni. Kérjük lapunk híveit, terjesszék, ajánlják a „Tolnamegyei Közlönyu-t, mely most lépett 35. évfolyamának III—ik negyedébe.

KÜLÖNFÉLÉK.

Szekszárdi barlanglakók.

Városunknak világhírű nevezetessége és nyugati kultur haladásunk büszkeségére — a Benedek szurdikra elérkezett végre az a végzet, ami minden lehetetlen és abnormis állapotot érni szokott — a megsemmisülés. A szekszárdi közönség jól ismeri ezt a helyet, hiszen még vidéki vendégeinknek is állandó kiránduló helye ez, sőt a múlt években egy angol társaság városunkba érkezvén, azt tekintette meg először. Ez a Benedekszurdik a régi, kőkorszakra emlékeztető hely. Apró, sötét odúkban laknak itt az emberek, nem törődve azzal a minden pillanatban bekövetkezhető szerencsétlenséggel, amely érheti őket.

Lapunk nagyon sokszor hangoztatta már ennek az állapotnak a tarthatlanságát, mig végre a rendezett tanács csakugyan kezébe vette az ügyet. Orvosokat és mérnököket küldött ki a Benedekszurdikba, hogy azt vegyék műszaki és egészségügyi szempontból vizsgálat alá. Ez a szükebb körű bizottság meg is tette a maga javaslatát, minek következtében a polgár- mester Dargóczi Sándort, kinek ott levő barlang- lakása életveszélyes, amennyiben a falak megrepedtek, azonnal kilakoltatta s elszállásolásáról gondoskodott. Dargóczi Sándor a polgár- mesternek ezt az üdvös intézkedését megfeleb- bezte az alispánnál.

Az alispán azonban jóváhagyta az elsőfokú rendeletet, mint törvényeset, annyival is inkább, mivel Dargóczi a kilakoltatás után állandó lakhelyet kapott a várostól.

Egyszersmind az alispán felhívta a várm. t. főorvost, hogy mondjon véleményt a bar ang- lakások egészségügyi viszonyairól.

A t. főorvos oly értelemben nyilatkozott, hogy a barlanglakások egészségügyi szempontból tovább nem türhetők meg, mert azok falai megrepedtek s a szellőztetés és világosság hiányában a bennük lakók elsatnyulnak és görvély- kórosokká válnak.

Az alispán ez értelemben tehát átirt a város polgármesteréhez és utas itotta, hogy az 1876. évi XIV. törvénycikk és unnak a) pontja értelmében a rendőrkapitányság utján a Benedekszurdiki lakókat telepítse ki és ha azok állandó lakást nem tudnak maguknak szerezni, úgy a polgármester gondoskodjék a kilakoltatott családok lakása iránt.

Végül utasította a polgármestert, hogy ez a kilakoltatás 1907 október 1-ig megtörténjék.

Hogy ez az intézkedés mily üdvös, azt nem szükség magyarázni, mert hiszen mindenki

— (Sió) A semmiségi panasz, meg a falusi pógár. Az elmúlt napokban a büntető törvényszéknél egy jámbor falusi pógár előtt hirdették ki a tábla Ítéletét. A törvényszék két évi fegy- házra itelte a dicső honpolgárt, mivel valamelyes összekülönbözésből kifo.yólag a szomszédja fején tanulmányozta a cirkuli kvadra- turát s ráadásul a bicskáját is benne felejtette a szomszéd koponyájában. Az elnök kihirdette az ítéletet, aztán a következő szavakkal fordult a polgártárshoz:

— Megértette az Ítéletet ? A kir. iiélőtábla meghagyta a két évi fegyházbüntetést. Most már nem élhet más jogosultsággal, mint a semmiségi panasszal! Érti ?

— Értem igen is, — mondja a vádlott, aztán kérdően bámul az elnökre.

— Nos nyilatkozzék, él-e a semmiségi panasszal ? — kérdi az elnök.

A vfdlott csak néz és a vállát vonogatja.

— Beszéljen hát 1 — sürgeti az elnök, — megnyugszik a hét évi fegyhá^ban, vagy semmiséggel él ?

— Má- megkövetem a tekéntetös urat, hugyan tunnék én két esztendeig semmiséggel megélni, hát inkább megnyugszok a két esztendei fegyházban.

A történetnek itt vége szakad, a vádlott után pedig az ajtónalló tette be az ajtót...

— Személyi hírek. A m. kir. pénzügy- miniszter Fink Kálmán kir. tanácsos, szekszárdi pénzügyigazgató junius 1-től kezdődő szabadság- idejét augusztus végéig meghosszabbította.

— Kinevezések. Szekszárd r. t. város tanácsa a dr. Albersz Rezső ügyvéd leköszönése folytán megüresedett szekszárdi iparhatósági biztosi állásra dr. Zsigmond Ferenc szekszárdi ügyvédet nevezte ki. — A király Ruzinczky Richárd bonyhádi kir. járásbirósági albirót ugyanoda kir. járásbiróvá nevezte ki. — A földmivelésügyi miniszter veszprémi dr. Parragh Gyulát, veszprémi Parragh Albert dunaszentgyörgyi föld- birtokos fiát, díjtalan miniszteri fogalmazó gyakornokká nevezte ki.-- Áthelyezések. A m. kir. pénzügyminiszter Miculescu János szekszárdi pénzügyi titkárt saját kérelmére Marosvásárhelyre helyezte át s a szekszárdi pénzügyigazgatóságnál megüresedett titkári állásra Kaminszky János nagyváradi segédtitkárt nevezte ki. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter Balassa (Báli) Sándor szigetvári polg. isk. tanárt hason minőségben a buda- | oki polgári iskolához helyezte át..— Az igaz-