Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-25 / 30. szám
XXXV évfolyam 30 szám Szekszárd, 1907 julius 25 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és penzküldeménvek intézendők | Fe lelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS ______ V . V. ._____' _____;____ Me gjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, t/J évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soionkiut .30 fiilé A horvátok. A horvátok, a raagyargyiilölő osztrák prr1 okkal való hoss2as tanácskozás után kimondották, hogy nem lépnek ki a magyar országgyűlésből | rém teszik le megbízatásukat, hanem - az októberben összeülő gyűlésen újra megjelennek' s agyonbeszélés alkalmazásával lehetetlenné teszik a magyarosztrák gazdasági kiegyezésnek törvényerőre emelkedései, őrült nagyzásukban azt hangoztatva, hogy miután az önálló horvát állam és királyság a kereskedelmi szerződésre vonatkozó hos.'zas tárgyalásokká' képviselve nem volt, az egész megegyezés semmis s a horvátokra nézve nem kötelező. Bécsben, hol bármely oldalról jövő támogatást szívesen fogadnak, csak Magyar- ország ellen legyen intézve, megijedtek a horvát hóborttól s elérkezettnek vélték az időpontot, hogy a horvát túlzók ellen hideg zuhanyt alkalmazzanak. Érre a szerepre Beck báró osztrák miniszterelnök vállalkozott, ki egy hozzá intézett interpellációra feleletül kijelentette, hogy az 1867-ik évben megkötött kiegyezési törvény értelmében, csak két tényező szerepelhet a ke- reskedelnti szerződésre vonatkozó tárgyas- soknál s ezek közeitt, Horvátország helyet .nem' foglalhat/* * *“ Szívesen feltenném Beck báró osztrák miniszterelnökről, ha sok keserű tapasztalás a múltból óvatossá nem tenne, hogy Bécsben, legalább a hivatalos körök, felismerték a horvát mozgalom veszedelmes jellegét, melynek végcélja a 67-ki kiegyezési törvényt halomra dönteni s a kettőset hármas államszövetséggé alakítani át; vagy a mi annál még veszedelmesebb, megalkotni a szláv, dunai konfederációt; — és igy szükségét ismerték -fel annak, hogy a monarchia fennmaradása érdekében á horvátok nagyzó' álmait eloszlassák s értésükre adják, hogy Ausztria mindig kcsz szövetségessé Horvátországnak, hu a magyarok ellen kell hadjáratot folytatni, de már odáig nem mennek, hogy ez a szövetség állam-. forma változást vonjon maga u án. Alig csalódom, ha állítom, hogy a hivatalos Ausztria ezen újabb állásfoglalásának, korántsem a magyarok iránti rokon- szenv volt a rugója s még tán az álla r- forma megváltoztatásának réme sem ; hanem tisztán és egyedül az, hogy a hóbortos horvátoktól az orztrák magyar gazdasági kiegyezés létrejövetelét féltették ; mert mi lett volna annak a következménye, ha a magyai és osztrák kormány szerződés’ formájában, újabb tiz évre, gazdasági kiegyezést köt, de annak a törvényhozások által leendő jóváhagyását a horvátok obstrukció- val megakadályozzák. Ki ne gondolna a helyzet ezen uj alakulásánál arra az eszmére, melyet az idegen szóval szokott megjelölni a közvélemény >. nemezis. Horvátország ?' fellázad Magyarország ellen ll az osztrákok bátonffak, tüzelik őket | a magyar országgyűlés rendes tárgyalását, zagyva, haszontalan beszédekkel a horvátok megakadályozzák s Bécsben vad kárörömmel szemlélik a dolgok fejlődését; a horvátok felállítják a külön horvát állam és királyság elméletét s Ausztria tapssal és helyesléssel fogadja Szent-István koronájához tartozó országok szétdarabolását; a horvátok, álláspontjuk védelmére, szövetségesek szerzésén fáradoznak s Bécsben nemcsak a szláv, hanem a német pártoknál is szives fogadásra találnak. De a midőn a horvátok, elkapatásukban, az Ausztriára nézve annyira szükséges gazdasági kiegyezés megkötését akarják megakadályozni, akkor odakiáltanak nekik, mint az egyszeri cigány a fiának szemrehányására, ki megtiltotta, hogy az ételhez nyúljon, míg maga felkanalazta, hogy az más bibast 1 A horvátoknak mindég szabad Magyar- országot támadni, fenyegetni, rontani, de osztrák érdekeket ne érintsenek, mert akkor a körmükre koppintanak. Adná a sors, hogy a horvátok miniszterelnöki ajakról, bizonyára legfelsőbb utasításra, elhangzott intelmet figyelembe nem vennék, hanem a már kész kiegyezés létre-1 jövetelét a hangoztatott módon megakadá lyoznák; akkor talán elkövetkezhetnék an nak ideje, a mit forrón óhajtunk: a gaz dasági különvállás s az önálló vámterület Az osztrákoknak pedig teljes joggá odakiálthatnánk: na sógor, a mit főztél edd meg. Még csak meg se haragudhatnának érte, mert, legalább a józanabbak belátnák, hogy annak, miszerint Magyarország régi, hő vágya teljesülj, egyedül és kizárólag az • ő rövidlátásuk s vatí m agyár “^gyűlöletük * az oka. — Régi és igaz közmo^^ás az, hogy nem jó a tűzzel játsza"!. Boda Vilmos* Üdvös intézkedések. /égre! Mutatkozik a rendezett tanács. Ne go*.dőljünk azonban valami eget rengető újításról, — csak éppen a kintornások, a házalók és a hirdetmények kifüggesztéséről szól az TÁRCA. Késő .V. Tavaszi napsugár ide-oda téved, Jutok-e eszedbe, óh jutok-e néked? Elszáll-e valaha hozzám az emléked? „Nem, soha!“ Perzselő nap heve égeti a lelkem, Ugy-e nem mondták meg, amit én üzentem ? Adósom maradtál ám a felelettel! „ Várhatod !* Ősz van : hervadás. Megint felkereslek, Hulló falevéllel tán most eltemetlek, Sírba az emlékkel: feledlek, feledlek! „Csak feledj!“ Hófehér takaró borul le ü tájra, Tél van a szivemben, mintha nem is fájna . .. 5 mintha nem is lett vön soha, soha álma ... „Kopognak.. “ Nézem a reszkető kézzel irt levelet; Titkolt fájó könnyim sűrűn táperegnek... Halálos ágyadon irod, hogy „szeretlek!..." „Késő!“ Huszár Loli. Az élet mélységéből. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája — Ó . Irta: Szirmai Gyula. Az öreg báróék kastélya a falu délkeleti részére szögellett ki. A kastélyt mesterileg goi - dozott park övezte, ezt pedig évtizedes nyárfák szegélyezték. Észak felől egy erdős hegysé/ magaslott, honnan tavaszi reggeleken pazarul ontotta a fölkelő nap aranyszínű sugarát, a romantikus vidékre. A nyárfák tövében kristály- | vizű patak csergedezett s a fák lombfüggönyein átszürődő napsugár csókolgatta az ezüstszínű habokat. A kastélyban és környékén mindig a legnagyobb csend uralkodott; igy volt ez már ős időktől fogva, mert az öreg báróék mindenben kerülték a zajo^ hangulatot és kizárólag csendes magányuknak éltek. Történt azonban egyszer, hogy ezen csendes hángulátot egy ártatlan incidens zavarta meg. A komorna, midőn a park keleti részén álló lugasban a dejeunerhez terített, ijedten, sikoltozva futott vissza, hogy a társalgónő élettelenül fekszik a lugas előtti porondon. Lett erre nagy fejvesztés. A kastély egész személyzete oda csődült a helyszínére, még az öreg báróék is lesiettek. A bárónak leesett az aranykeretü szemüvegje, az öreg báróné pedig kezeit tördelve sirákozott, hogy mi is találta azt a szerencsét-' len leányt. Abban maradt a dejeüner, e helyett r zon- ban nemsokára megérkezett a hivatalos * izsgá- lat: a körorvos az elöljárósággal. Azutr n megállapította a doktor a halál okát: kétsr gtelenül öngyilkosság; felvették az esetről a livatalos jegyzőkönyvet, a hullát pedig eltávolít itták. * Csorvássy Margit tizennyolc éve , teljes szépségében viruló leány volt, midőn az öreg bárónéhoz került társalgónőnek Biograp’iiája a i élet mostohaságának láncolata volt. Egy öi ^g falusi tanítónál nevelkedett fel, úgy fogadták örökbe ezelőtt huszonkét évvel, mikor egy zi- mankós, téli éjszaka a kisbiró a templom melletti kérész‘'Utón találta bepólyázva Kik voltak .a szülei ? Maib' sem tudja senki. Aztán a jó öreg falusi tanít»,ék megsajnálták és mivel nerü volt gyermekük, felnevelték. Az öreg tanító maga oktatta és Margit élese» néjüségével nemcsak az elemi tantárgyakból tűnt , i, hanem később a magasabb tanulmányokban is szép eredményt ért el. A házi teendőkben ptdig a tanitóné asszony oktatta. Mikor aztán Mai ^it elérte azt az időt, amelyet az eladó lányok k^ának neveznek : szerencséje is akadt volna. De csak — volna. A falu uj postamestert kapott. Derék ifjú ember volt. Az volt a szándéka, hogy elvegye Csorvássy Margitot. De mikor ez
