Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-18 / 29. szám

1907 julius 18

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

ö

— Tanügyi hir. Nyugdíjintézetbe felvétel. Rerczogh Anna tolnai áll. tanítónő 1907 Junius 1-től )00u koronával az országos tanítói nyugdíjintézetbe felvétetett.

— Királyok kedvtelései. Egy párisi lapból tudjuk meg, hogy a mi királyunk mennyire szereti a virágot és hogy a világon a legszebb orkidea-gyiijteménye neki van. Kétezer virág- fájnál több díszíti különféle kertjét és abból évente óriási mennyiségű virágmag is kerül a a világ minden tájára jó pénzért forgalomba. A király nagyon szereti a virágot és valahányszor egyik kastélyában tartózkodik, mindig az uralkodás rendkívüli dolgai között is akad egy-két szabad órája, hogy virágaival foglalkozzék. Egészen más kedvtelése van Edvárd angol királynak. Még trónörökös korában a divatkirály címmel tisztelték meg és az idő és a betegség sem lett annyira úrrá rajta, hogy erről a címről lemondott volna. Amit ő visel, az terjed el az egész világon, amit ő egyszer megrendelt, az parancsolat a fél világnak.

— Öngyilkosság. Béda Ignác gerjeni lakos, f. hó 13-án özv. Németh G.yörgyné istái ójába belopódzott és ott egy szegre felakasztotta magát.

— Pártoljuk a hazai ipart I Be sokszor halljuk e szózatot és mégis szükségleteink fedezésénél nem vigyázunk eléggé, hogy ne osztrák árut vásároljunk. Ezer meg ezer idegen fogtisz- titó szert vesz naponta a magyar közönség, mikor itt van most a kiváló magyar gyártmány, a Brázay-féle „Kalogén“ sósborszesz fogkrém, mely valósággal ideális fogtisztitó és ápoló szer.

1 korona 50 fillér

darabja a legújabb Gramophon lemezeknek. Nagyobb mennyiségben tetemes árengedmény. Mindenféle fényképészeti cikkek úgymint: hazai és külföldi lemezek, papírok s a hozzá tartozó vegyszerek jutányosán, gyári áron beszerezhetők

Molnár Mór

könyv-, papirkülönlegességek és fényképészeti cik u.ieteből

Szekszárd, (Garay-tér)

Továbbá angol és francia levélpapír különlegességek, disz Íróasztal készletek, emlékkönyvek, albumok, képes könyvek, zsebkések, papír díszek, a legújabb képes levelezőlagok, divatpapírok, irodai szerek a legjutányo- sabban beszelezhetők Napilapok, folyóiratok, élclapok.

Konfetti, szerpentin, Windsor eredet} japán arctöriő papir. Lampionok kölcsön bármily mennyiségben. Legújabb papírszalvéták és papir asztalteriték garnitúrák. Vidéki megrendeléseket lehetőled érkezés napján intézteinek el

Művész-festékek, vásznak, festő- minták. Diaphan üvegfestés utánz.

CSARNOK.

Innen-onnan.

Ki ne ismerné Szekszárdon az öreg Kati nénit? Azaz, hogy még nem is néni, mert még leány, de 85 esztendővel a vállain csakugyan rászolgált a néni névre. Szemfüles belmunka- társunk beszélgetést folytatott vele a minap : Ugyan ifiur, mondja csak mért állították ide ezt a Garay szobrot; ez is csak azért van, hogy a szegény embert kifugurázzák. Én például ha valahányszor elsietek mellette (újságot árul a Kati néni) mindig keresztet vetek — azt hiszem, hogy körösztfa . . . mondja már ifiur, mire való az?

Hah! Hah! Kati néni, hiszen ez szépíti a várost!

Azt, a fenét szépíti, hiszen én mindig elpirulok ha ránézek arra a meztelen leányra ott a szobor előtt, aki azt a kűcsokrot nyújtja fel... Legalább adnának rá egy pruszlikot ne szemér- metlenkedjék város csúfjára.

Kati néninek ezt az interpellátióját ezennel ajánljuk a polgármester ur figyelmébe.

*

A fővárosi apák rettenetessen büszkék, hogy az ő kis gyermekeik „felvilágosodottak“ és csak a vidéki gyermek a naiv.

Erősen rácáfolt a napokban erre egy fővárosi, jelenleg nálunk üdülő bácsi négyesztendős kis fia.

Maga mellé veszi ebéd után a kanapéra az apa a fiúcskát.

Papa — mondja a kis Zolti — a szobaleány megtanított lószőrből gyűrűt fonni.

Jól tette! — hagyja rá az apa.

A kis fiú cirógatni kezdi az apja szakálát;

— Papa, gyürüc szeretnék kötni, huzz ki egypár lószőrt a szakáladból.

p

Egy garázdálkodó részeg embert kisért be a közrendőr a rendőrkapitányhoz.

Jelentem alásan nagyon rendetlenkedett egy ember és részeg volt s azért bekísértem.

Hol van ? — kérdi a kapitány.

Nincs már meg, — válaszol ártatlan arccal a derék Fogdmeg András.

Hát hová lett ?

Jelentem alásan, nagyon szidta a rendőrséget a kapitány úrral egyetemlegesen, hát kidobtam.

*

A polgári olvasókörbe beállított a minap egy kis fiúcska és visszahozta a kölcsönvett könyvet.

— Visszaküldi a mama ezt a könyvet és kér egy másikat. De a másik könyv is éppen olyan nagy legyen, mint ez.

A könyvtarnok ur csodálkozva ütötte fel a fejét:

— De hát miért kell annak éppen olyan nagynak lenns ? — kérdezte.

— Meft lyukas kérem egy székünk és csak akkor lehet ráülni, ha ilyen nagyságú könyvvel födjük le! . . .

*

Régi dolog, milyen elfogultság vesz erőt az emberen, ha először beszél nagy urakkal. Képzelhető, milyenné növekedik ez a zavar uralkodókkal szemben. Királyunk is hozzászokhatott már ehhez, mert ötvenkilenc évi uralkodása alatt gyakran tapasztalhatta az egyszerű ember elfogódását. De intelligens emberekkel, sőt nagy urakkal is igen gyakran megtörténik, hogy megzavarodnak és furcsaságokat beszélnek, ha az uralkodó élé kerülnek ; az udvari etikettel különben sincsenek tisztában az udvartól távol élő emberek és igy rájuk nézve valósággal kínos föladat, ha kihallgatásra kell menniök.

*

Egy derék butorgyáros pár évvel ezelőtt a Ferenc Jőzsef-rend lovagkeresztjét kapta; ezt sihallgatáson kellett megköszönnie. Az újdonsült lovag elment a kihallgatásra, de vele ment a — felesége is, aki szintén köszönetét akart mondani »a család nevében is« az uralkodó kegyességéért.

Egy előkelő úrral megtörtént, hogy a kihallgatás alatt a nadrágja zsebéből kivette a zsebkendőjét, amelyre hirtelen szüksége volt, mert tüsszenteni kellett. A zsebkendővel együtt azonban egy koronát is kirántott a nadrágzsebből s a korona a király asztala alá gurult. A szegény ember rettenetes zavarban volt: nem tudta, hogy mit csináljon ? Menjen a korona után és szedje ki az asztal alól ? Vagy hagyja ott ? Ott hagyjon egy koronát a királynak ? Végre is ez utóbbira szánta rá magát.

*

Egy osztrák miniszter is megjárta, mikor egyszer a király elé járult. A kegyelmes ur nagyon szórakozott ember volt; mikor a várószobában a nevén szóllitották, fölugrott, a mellette levő székről fölkapta a cilindert és ment be a kihallgatási terembe. Csak mikor már benn volt, akkor vette észre, hogy valami bolondot csinált, mert a király nevetve jött eléje s megszólította : »Mit jelent ez, kedves barátom ?« A miniszter csak most vette észre, hogy két cilinder van nála; a maga kalapját a várószobában le sem tette, a jobb kezében tartotta és mikor beszólitották : szórakozottságból, egész gépiesen a balkezébe kapta a mellette levő karosszéken heverő idegen cilindert. A miniszter azonban ötletes ember volt és igy felelt: »Ez azt jelenti, hogy Felségednek olyan minisztere van, aki, bár két cilinderje is van, mégis fejetlen ember!«

*

A miniszterekkel természetesen nem végez oly hamar a király, mint a közönséges emberekkel. A magyarokkal többnyire magyarul is beszélget. Kossuth Ferenccel többnyire franciául értekezik. Természetesen a miniszterek kihallgatása is igen ünnepies aktus : frakkot kell magukra venniük a minisztereknek még reggel is, ha kihallgatásra mennek s nagyon kivételes eset, ha hosszú ideig tartó tanácskozás alatt leülteti őket az uralkodó : igaz azonban, hogy ő maga is ritkán ül le ; állva hallgat meg mindent.

*

Egy alkalommal Kristóffy részesült abban a kitüntetésben, hogy ő felsége leültette ; ez a kihallgatás harmadfél óra hosszáig tartott, — az általános választói jogról volt szó. A király akkoriban betegeskedett s az íróasztalánál ülv< fogadta Kristóffyt, akit egy kis idő múlva leül tetett, magával szemben, az íróasztal elé. Kris^ tófiy igen bőbeszédüen magyaráz gáttá, hog] milyen lesz az uj Magyarország, amelyet meg kell teremteni; elkezdett gesztikulálni, majd balkezével rákönyökölni az asztalra, s megtámasztotta a fejét, s a jobb karját kinyújtva gesztikulált volna tovább, ha a király meglepetve közbe nem szól, ezúttal kivételesen németül: Was machen Sie den ? (Mit csinál ?) Kristóffy természetesen azonnal magához tért, — de ettől fogva a királynál mindig nagyon rövid ideig tartottak az audenciái.

Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert a kormányzás nagy fáradalmai gyakran ágyba kényszerítik. Amellett régi csuzos baj is kínozza Kossuthot, aki azonban sokkal lelki- ismeretesebb államférfiu, semhogy a fölhalmozódott kormányzati teendők mellett kímélné magát. így aztán előfordul, hogy a túlságos megerőltetés reakciója bekövetkezvén, Kossuth kénytelen ágyba feküdni.

Megesett ez minisztersége alatt már néhányszor. Kossuth azonban a nemzet vezére is és a magyar nép szeme szeretettel csüng a nagy Kossuth fián.

A lapok rendszerint részvétteljesen meg szokták írni, ha Kossuth beteg. Szerteszét az országban olvassák e híreket és a jó magyar nép nagyban szomorkodik:

— Beteg a Kossuth apánk fia, jaj, segíteni kéne valahogy rajta!

És ilyenkor a Kossuth Ferenc címére az ország legkülönbözőbb vidékeiről mindenféle csomagok érkeznek. A csomagokban orvosságot küld a jó magvar nép Kossuthnak. Mindenféle üve^eltben atajjcsodálatosabb orvosságok. Ez ezerjófüből van foz.ve,m másik páfránygyökérből s ki tudja, micsoda erdei növényekből. Tudós javasasszony főzte ezt, nincs az a fő- fődoktor, aki ilyenlprvosságot tudna írni, az öreg nagyanyátólWmaradt hátra örökségképpen a inásik orvosságÉtudománya és igy tovább. A használati utasUast mind mellé írják. Sok száz üveg ilyen^UTvosságot kapott már Kossuth s a hűséges Pista inas ezeket mind el is raktározza. Persze nem azért, hogy azokkal gyógyítsa magát